Szilvi
nem, ez nem így van. Sajnos alapjáraton az egészségüggyel egyáltalán nem vagyok megelégedve. Az egész családom ott dolgozik és nagyon sokat láttam már. Undorító, hogy ezek az emberek, akik letették a hippokratészi esküt, úgy viselkednek, mintha ők lennének az Istenek. Csak azért, mert ki vagyunk nekik szolgáltatva. Sajnos tudom, hogy mi megy az egészségügyben, tudom, milyen undorítóak az orvosok, de az ápolók végképp. Anyósom kiment Angliába (ápolónő), na, ne tudd meg! Oda kellene ezeket vinni. Úgy csicskáztatják ott az ápolókat, úgy beszélnek velük, mint a mosogatóronggyal. Megtanulnák ne aggódj, hogy mi a becsület. De itt, Magyarországon ha nem adsz nekik zsebpénzt, akkor semmit nem csinálnak, rád se néznek. A kötést, ahogy én tudom, az ápolóknak kell cserélni, de nem vagyok egészségügyis, nem biztos, hogy jól tudom. Csak azért védem ezeket az orvosokat, mert itt az átlaghoz képest sokkal, de sokkal jobb a hozzáállás, sokkal, de sokkal jobb a kórházi személyzet. Tudod, az a helyzet, hogy az utóbbi időben, hála Istennek én csak jó orvosokkal és ápolókkal, szülésznőkkel találkoztam, tehát nekem nincs okom panaszra. De tudom, hogy anyu kolléganői mit csináltak, fiatal lányok, döglöttek egész nap, azt se tudták, hogy hová tegyék le magukat munkaidőben, holott nekik lett volna, mit csinálni, de tőlük aztán az ember meg is halhat. Hát ez van, sajnos, undorító. Ezeket kivinném egy kicsit külföldre, hogy megtudják, hogy kell az ápolóknak dolgozni. Mert ezek nem emberek a szememben. De itt a Flórban nagyon emberi hozzáállással találkoztam, nagyon rendesek voltak, nem szólhatok egy szót sem. A csecsemősök nem sokat foglalkoztak velünk, mert nagyon nem volt idejük, de azért amikor volt két percük, segítettek. Szóval én csak pozitív dolgokat írhatok a kistarcsai kórházról. Az én szülésem maga a csoda volt, hamar ment, simán ment, segítettek mindenütt, hihetetlen hozzáállásuk volt. Ezért írok róluk ilyen pozitívan.
Ettől még sajnos ismerem az egészségügyet a maga szennyével együtt. De van az érmének másik oldala is: apósom orvos, nagyon jó szakember, nagyon jó orvos, elismert a szakmában. De néha a betegek olyan lekezelőek vele, hogy az hihetetlen. Pedig ő azért a szakmában nagyon nagy névnek számít, de néha jönnek a betegek, senkiházi nulla emberek és kiosztják az én apósomat, aki szakmailag messzemenőkig profi. Olyan szinten diagnosztizál, hogy amikor már egyik kórházban se tudják, hogy mi baja a betegnek, hozzá küldik. Ehhez képest, volt olyan beteg, aki megmondta, hogy márpedig neki írjon fel antibiotikumot, mert neki most az kell. Apósom mondta, hogy nem kell, de a beteg jobban tudta nála. Na, most ezek után álljon pozitívan a betegekhez. Pedig tudod, hogy hány ember köszönheti neki az életét? Most már nyugdíjas, de még praktizál, nem sokat, de még dolgozik. Nemsokára már nem fog, mert már nehezen megy neki. De az egész életét a betegekre áldozta. Soha nem volt egy családi ünnep úgy, hogy ne hívták volna beteghez. Elindultak színházba és otthagyta a családot, ment, mert felhívta egy beteg, aztán kiderült, hogy megmentette az agyvérzéstől. Mindig mindent félretett. De a köszönet elmarad elég gyakran, sajnos. Na, ennyi, elmondtam a véleményem. Sajnálom, hogy Eszter így járt a sebével, nem tudom, hogy mikor kellett volna cserélni a kötést rajta, de ha kellett és nem tették, akkor ez nagyon undorító dolog tőlük. Én csak azért feltételeztem, hogy nem akartak rosszat, mert a Flórban én csak jóval találkoztam. Remélem, hogy ezúttal ő is azzal fog találkozni.
No, megyek, mert dolog van.
((((((( Így hála Istennek még sohasem jártam! Egy picit hasonlóan igen. A kislányunk 5 hónapos volt, amikor kirúgták a férjemet (6 év után) arról a munkahelyről, ahonnan én is eljöttem szülni. Szerencsére a felmondási idő alatt talált másik munkahelyet, de mi is nagyon cidriztünk (lakáshitel, baba, no nyelvtudás). Nem tudok okosakat mondani... Tartsatok ki! Mozgósítsátok az ismerősöket állásügyben!
Amikor legutóbb ott voltam pont találkoztam egy régi ismerősömmel, aki nst-re ment, utána be a dokihoz és hát, úgy jött ki 
.... Utána mesélte, hogy úgy vizsgálta meg a doki, hogy nagyon fájt neki, még vérzett is. De lehet ez egyedi eset volt.
1 
2
3 
4
