Sziasztok!
Akkor hivatalosan is kihirdetem a topic-találkozó idejét: 2004. november 6. szombat 14.30 (jó így?)
Helye: IKEA Áruház, Örs vezér tér (az áruház emeleti étterme). A piros rózsától, mint ismertetőjeltől, gondolom, eltekinthetünk.
Képzeljétek, Bernát is mára aktivizálta magát. Ennyit még sosem mocorgott a pocakomban
Szinte egész nap éreztem. Mondjuk lehet, hogy lázad a penetráns köhögésem miatt.
Babakocsi: az én szempontjaim az évek során finomodtak ki. De úgy gondolom, nagyon nem mindegy, hogy milyen környéken laktok, mi a hobbitok, mennyit jártok autóval illetve tömegközlekedéssel. Nekünk már a sokadik babakocsink, amit majd használni fogunk. Volt saját és kölcsön, de végül talán a legutóbbi a legjobb.
Ez három kereküü, óriási fújt kerekekkel (vigyázat! A fújt kereküü babakocsi mindig jóval nehezebb!). Mivel óriási a kerék (valóban), ezért a buszra, villamosra nem kell felemelni (nem is bírnám, mert bár nem vagyok gyengécske, de ez nagyon nehéz), szóval nem kell felemelni, csak a hátsó kerekét fordítom a busz lépcsője felé, és egyszerüüen felhúzom-gördítem a lépcsööfokra, majd innét tovább a lépcsöökön. Bármilyen lépcsöön tudok vele így közlekedni felfelé, de lefelé is nagyon jó, csak egyszerüüen szépen, lassan legurulunk.
Ezzel lehet szaladni is (futós babakocsi), de sajnos nem bolygósítható a kereke. Valaki írta, hogy az nem jó... hát én nem tudok nem bolygóssal közlekedni. Persze ez megint attól függ, hogy csak egyenesen kell-e tolni egy sima járdán vagy mondjuk rossz minööségüü járdán, úton (pl. Moszkva tér, kirándulás) kell vele közlekedni. Mi sokat járunk kirándulni is. Ez a kocsi bárhol elment idáig. A térdig éröö (!!!) hóban is! Viszont a súlya mellett hátránya még, hogy összecsukva is elég nagy helyet foglal. E mellett van egy sportkocsink is, de ez persze csak kb. 8-10 hónapos kortól jó.
Szerintem fontos szempont, hogy emelhetöö legyen a tolókar vagy legyen nagyon magas. Valamint tényleg fontos, hogy átfordítható legyen a tolókar (a miénk nem ilyen, de ezt a kompromisszumot én vállaltam).
És az autós hordozó is fontos (bár mi szinte mindenhova tömegközlekedve járunk) bööven kihasználtuk. Abban lehet szobáról-szobár vinni, ha közben takarítasz, mosogatsz, hol itt-hol ott van dolgod, mindig szem elött lehet a baba. Jól funkcionál késööbb etetööszékként is, míg nem ül a baba az etetööszékben. Ringatni is jól lehet benne. Sööt, hasfájósabb pillanatokban reptettük a babákat az üléssel
A babakocsi nagy bevásárlókosara azért csalóka is, mert hiába nagy, rá van írva, hogy max. 3-5 kg-ig terhelhetöö. Én mondjuk mindig túlterheltem, aminek az lett az eredménye, hogy az elöözöö kocsinknak le is szakadt a kosara. Nagyon könnyen összejön ez a súly, ha vásárolsz, meg ott van még a homokozójáték meg a kismotor meg a táskád stb.
Fontos kiegészítöö (szerintem): esöövédöö, napteteje mindenképp legyen! és jó, ha ezen van kukucskálóablak. Az italtartó tálcát nem ismerem használatban, de talán jó lehet. Nekünk nem volt, de nagyon nem hiányzott. Ami viszont még nagyon fontos (nem csak szerintem), hogy 5 pontos biztonsági öve legyen a kocsinak!!! (persze idöövel a fifikás gyerekek ebbööl is ki tudnak bújni pl. a mi ketteskénk
)
Az, hogy teljesen fektethetöö vagy csak majdnem...szerintem ez nem olyan nagy gond. Két-három hónapos kortól már mindegy is. Addig meg mi a hordozót tettük rá a babakocsira.
Más...
Képzeljétek el, hogy milyen történetünk van már megint... Kristóf tegnap úgy gondolta, hogy összetüüzi a böörét a húsát és a csontját a jobb kezén
Egy percre került elöö egy addig jól dugdosott hülye szerkezet. Nem is mi vettük, csak úgy kaptuk valami kárpitos szövetrögzítöö izé. Olyan, mint egy iratkapcsozó, csak jóval nagyobb eröövel és eröösebb kapcsot löö ki. Kristófkám kihasználta az egy pillanatot, míg egyikünk sem volt abban a szobában, ahol öö, ekkor lecsente a polcról és játszani kezdett vele. Falra, földre próbálgatta (mint késööbb elmodta), aztán egy rossz mozdulat következtében az egyik kapocs a tenyerében kötött ki. Visított, mint egy kismalac
Tényleg vinnyogott szegény, erre futottunk be. Pontosabban Löörinc, majd hívott engem is, hogy baj van, jöjjek. Míg a 65 négyzetméteres óriási lakásunk másik végéröö odaértem... egy örökkévalóság, hogy mire megyek be. Már ömlöö vért láttam és mindenféle szörnyeket. Mondjuk ez sem volt szép látvány, de legalább nem ömlött a vér. Csak épp kiállt egy ilyen kampó a tenyerébööl, amit nem bírtunk kihúzni. Nagyon sírt, hogy fáj, de hiába, eröösen húztam (persze óvatosan), de meg sem mozdult. Gyors telefon a szomszéd házban lakó anyósoméknak, hogy jöjjenek a kicsire vigyázni (még mindenki pizsamában volt nálunk). Magunkra kapkodtunk valami ruhát (rajtam még zokni sem volt, úgy mentünk dokihoz
). Kristóf pizsamában, Löörinc felkapta, irány az autó és a János kórház. Fel sem hívtuk, tudtuk, hogy Budán mindig az az ügyeletes gyereksebészet. (Ezt jó tudni). Mondjuk szirénázni nem szirénáztunk, de azért jó tempóban száguldottam lefelé a Budakeszi úton. Pár perc alatt ott is voltunk, beloholtunk az ambulanciára. Szerencsére csak egy valaki volt elööttünk, az is kontrollra jött gipszelt kézzel. Szemmel láthatólag nem fájt neki semmi, Kristóf viszont hüpöögött, hogy fáj. Mondtuk neki, hogy ne nézze a kezét (elég szörnyüü látvány volt). Több, mint 10 perces várakozás után végre kinézett valaki (ki volt írva, hogy ne csengess, ne kopogj, de se egy kamera, se egy nöövér, hogy tudd, észrevették, hogy jött valaki ). Szóval kijött egy fapofa müütöösféle srác. Kérdezte, ki miért van itt. A gipszelt kezüü mondta, hogy xy orvoshoz jött idööpontra. Én meg kezdtem magyarázni, hogy mi miért vagyunk itt, de oda se jött megnézni Kristóf kezét. Már fordult is vissza a rendelööbe. Utánaszóltam, hogy bocs, de fáj neki és kiáll ez a vacak (még azt sem nézte meg, hogy vérzik-e). Azt mondta, akkor is várjunk. Behívta elööttünk a gipszelt kezüüt!!! Azt hittem, felrobbanok!
Az oviban ma azt mondták, hogy öök is így jártak egyszer egy kisfiúval, aki betörte a fejét az oviban délelöött. Az óvodavezetöö nem várt mentööre, úgy gondolta, közel a János kórház, inkább beült az autójába és levitte szegény manót. Délután négy óra volt, mire összevarrták a fejét!!! Azt mondták nekik, hogy legközelebb hívjanak mentööt, mert a mentöövel érkezöök elsööbbséget élveznek! Azóta volt már hasonló esetük, és tényleg a mentöö volt a megoldás.
Na mindegy, végül behívtak, befújták lidokainnak, majd kihúzták. Szerencsére nem ment csontba, csak elgörbült, azért nem tudtuk mi kihúzni. Szegény Kristóf sírt mikor kivették a kapcsot, aztán megint, mikor még egy emlékeztetöö tetanuszt is kapott, de azóta jól van. Holnap megyünk ellenöörzésre. Bár tegnap még délután egy újabb kötözésre ismét visszamentünk, mert takarékosságból alig kötötték át, és leesett a kötés.
Amilyen pozitív élményem volt a Budai Gyerekkórházzal és a székesfehérvári kórház gyerekosztályával...ez maga volt a mészárszék. Igaz fel van újítva a váró (magánszemély hálából pénzelte), de például a felújított váróhoz tartozó vécé kulcsát ott kell elkérni - merthogy a gyerekek tudnak várni a pisiléssel a kulcsig -, ahol ki van írva, hogy ne kopogj, ne csengess, kuss!
Hát ennyi...
Jó éjt, sír a kicsi, megyek vígasztalni.
Dorka