Én csak egyszer álmodtam ilyet mielőtt megszületett volna,de akkor fiúnak álmodtam és szőkén....pedig már akkor is tudtuk,hogy lány lesz..
Viszont,leírok valamit,ami azért érdekes...
Ehhez tudnotok kell,hogy én az édesapukámat a világon mindennél és mindenkinél jobban szerettem,rettegtem attól hogy mi lesz,ha egyszer ,meghal. Rémálmaim is voltak rendszeresen annyira féltem. Tudta is ő,ő is félt,hogy mi lesz velem,ha elmegy. Főleg mivel sajnos hangoztattam is neki ezt,és azt is mondtam,hogy ha így lesz,azt csak úgy élem túl,ha lesz valakim,és ha esetleg egy gyerekem is lesz akkor.
A párom ugyan 12éve ismerem, de újra tavaly február 14.én találkoztunk(valentin napkor). Egyből megint egy hullámhosszon voltunk,úgy mint régen.
Aztán apukám beteg lett. Mi találkozgattunk,de március 8.án(nőnapkor) csattant el az első csók, március 14.én nála aludtam.
Apukám már nagyon beteg volt,rohantam is hozzá haza.Még meséltem neki Zoliról,de már pár napja nem nagyon tudott kommunkálni,de tudtam,hogy érti.
Még aznap éjjel a karjaimban halt meg,csak ketten voltunk,nem szenvedett.(Ez március 15.én volt)
Ennél szebbet el sem tudok képzelni,már ha lehet ilyet mondani..mi voltunk a legfontosabbak egymásnak...Tudom,hogy nyugodtan ment el..
Utána Zolihoz költöztem.Egyszer nem védekeztünk csak,ill nem figyeltünk eléggé(ez május elsején volt)...és mégis-hál'Istennek- jött Dorka
Ennél nem is lehetett volna sorsszerűbb..vagy talán apukám intézte így..
Nem tudom,de az biztos,hogy egy percig nem gondolkoztunk mi legyen!
Most van apa helyett kettő másik,akit a világon a legjobban imádok!
Ja,és érdekesek a dátumok is..mindegyik véletlen..