Sziasztok!
Micsoda egy vacak idő
Kristóf kicsit megbetegedett, így a tegnapi napot és a mait biztosan bent töltjük
Ilyenkor iszonyú ideges és türelmetlen bírok lenni, mert ők is iszonyúan türelmetlenek és ki akarnak menni (ha nem is mondják, de igénylik a mozgást). Tiszta idegbajos anyának érzem magam
Jó lenne most egy kis társaság, de sajnos a férjem ma is dolgozik, a család meg mindenfelé a világban kirándul.
Viszonylagos a rend és nyugalom, így most tudok írni egy keveset.
Maya!
Nem akarok beleszólni, mert ez tényleg a ti dolgotok, bár a babátok dolga is lesz, ha már ovis és iskolás és felnőtt lesz, de szerintem nem szerencsés a Czicza Kira párosítás.
Bocs, nem akarlak megbántani, de tanultam némi névtant, meg hát úgy bele is gondolotam. A két szótagú vezetéknevekhez általában a több szótagú keresztnevek a szerencsések, de nem csak emiatt gondolom, amit írtam. Az ia-ia kicsit olyan cica-mica hangsorra emlékeztet. De ez tényleg csak az én véleményem, nem bántásnak szánom.
Zsana!
Nem úgy érzed, hogy feszül szét az ágyékod? Én minden terhességemnél éreztem ilyet. Bernáttal is éreztem már akkor, amikor kőpadlón jártam zokniban, és össze kellett tartanom a belső combizmaimat, hogy biztosan ne csússzak el. Ez persze nem csak ilyenkor jön elő. Ha ezt érzed, akkor ne aggódj, csak a csípőcsontok csúsznak széjjelebb, hogy majd kiférjen a baba. Rosszul hangzik, de normális.
Szülés:
Én is azt hittem, hogy majd pityeregni fogok, ha majd a hasamra teszik az első gyerekemet, de érdekes módon annyi minden történt ott egyszerre, hogy ez akkor elmaradt. Alig emlékszem a konkrét eseményekre is, mert úgy egészében, globálisan volt egy fantasztikus, ésszel fel nem fogható élmény, amit én még hónapokig képtelen voltam feldolgozni. Ez nagyon rossz volt, úgy szerettem volna valakivel hosszasan beszélni róla, de valahogy úgy alakult, hogy erre nem volt lehetőségem.
Aztán a második szülésnél már minden sokkal másabb volt. Ott már nem bénított le az újdonságtól való félelem. Bálintnál tényleg sírtam örömömben és megkönnyebbülésemben, hogy egészséges és minden rendben ment.
Kíváncsi vagyok, hogy Bernát születése milyen lesz, de nem akarok félni. Én amúgy sem a fájdalomtól félek, ha félek, hanem amiatt aggódom, hogy egészséges legyen a baba, a szülés közben ne adódjon semmilyen komplikáció sem vele, sem velem.
Bálint születése utáni órában rosszul lettem, akkor nagyon megijedtem, hogy mi a baj, de állítólag csak a fájdalomcsillapítót adagolták túl. Szerintem pedig a vércukorszintem ingott. Nem mertem Bálintot a kezemben tartani, mert annyira remegtem, hogy féltem, leejtem. Így legalább Lőrinc kezében lehetett hosszasan
Azóta is közeli a viszonyuk
Persze Kristóffal is.
És amint Maya is írta és én is már korábban, nem annyira a szülés szokott a maradandó szenvedés-élmény lenni, hanem az utána következő néhány hét. Vannak szerencsés kivételek! Remélem és kívánom, hogy itt mindenkinek gyönyörű élmény marad mind a szülés, mind az után következő időszak.
A szülés élményét pedig próbáljátok valakivel hosszasan, nyugodtan, többször, kimerítően megbeszélni. Akár a párotokkal, akár az orvossal, szülésznővel, barátnővel, anyukátokkal, pszichológussal. Nem tudom, hogy minden többedszer szülő elmondhatja-e, hogy kívánta kibeszélni a szülését, de kíváncsi is lennék rá!
Megírjátok?
Ja, és még valami, engem nagyon zavart, hogy a szülés utáni kórházi napokon nem tudtam a férjemmel meghitten beszélni például a szülésről. Egyrészt a kórházi körülmények (folyosó), másrészt a rengeteg jószándékú látogató miatt. Én úgy vágytam rá, hogy a férjem és az anyukám jöjjön be. Anyukám egyszer volt bent, mert vidéken él, de Lőrinc hiába jött ahányszor csak tudott, mindig ott volt a családból még valaki. Megértem őket, és tényleg csak a jószándék vezérelte őket, de én nagyon depis lettem. Biztosan a hormonok is dolgoztak, de hiányzott az élmény közös feldolgozása.
Szerencsére Bálinttal már sikerült jobban felkészülni erre, talán kevesebb látogató is jött, meg már nem az első élmény volt.
Ilyenkor irigylem az egyágyas szobában levőket, máskor nem biztos. Jó, ha tanácsot tudsz kérni, ha tudsz valakihez szólni, ha vigyáz valaki a babádra míg lezuhanyzol stb.
Mondjuk nekem csak egyszer nem volt szerencsém a szobatársammal, de az csak egy nap volt. Addig a finom babaszuszogás helyett hallgathattam a Danubius rádiót és a remek történeteket a sztárvilágból
A többi szobatársam mindig rendes volt. Remélem, most sem lesz ez másként.
Ti mit gondoltok a szülésznő-választásról? Nekem az orvosom (idős prof.) nem rajong az ötletért, de persze megtehetem, hogy fogadok szülésznőt. Abban igaza van, hogy ő tudja, kivel tud a legjobban együtt dolgozni, és ha az orvos stílusa szimpatikus, akkor valószínűleg az ő általa kedvelt szülésznő nekem is meg fog felelni. Ehhez képest én mindig az ügyeletes szülésznőnél szültem. Nem volt jó élmény egyik sem. Túlságosan rossz sem, de a stílusuk nem tetszett.
Még két dolog miatt nem választottam idáig szülésznő: a pénz (az orvosnak sem tudok annyit adni, amennyit egy prof. megérdemelne), a másik, hogy nem tudom egyiket sem megismerni. Az orovosválasztás más. Ott már korábban is lehet tapogatózni, keresgélni, a terhesség előtt és közben is, de a szülésznőt úgy tudod választani, hogy valakik (akiket esetleg szintén nem ismersz) ajánlják. Más, ha minden barátnőd őt választotta, mert akkor megértem.
Szóval ismét gondban vagyok, mert végülis végig a szülésznővan a férjeden kívül ott a szülésnél. Az orvos ott van valahol a kórházban, időnként megvizsgál stb., de a szülésznőtől kérhetsz tanácsot, vígasztalást, segítséget. Nekem fontos lett volna (főleg az elsőnél). Ti hogyan vélekedtek?
Ja, és bocsánat, de még meg sem köszöntem nektek, hogy olyan kedvesen írtatok a naplómról és írói vénámról. Nagyon jóleső érzés!
Örülök, hogy tetszett!!
Sziasztok!
Dorka