Sziasztok!
Zsu ,
sajnálom
.
Bemásolom nektek ide amit a méhenkívülisbe is írtam.
Ma voltunk apával a dokinál és nem igazán tudom eldönteni, hogy bőgjek e vagy inkább neki álljak csapkolódni, hogy a mérgemet és a dühömet kiadjam Evil or Very Mad Crying or Very sad .
Elvittük a tapolcai eredményeket is megmutatni, a doki rögtön azt mondta rá, hogy hát ez nem éppen világbajnok eredmény. Mondta apa, hogy mit vett észre, hogy van egy csúnyább viszere. Igaz ez már régebben is ott volt, még a Hanna előtt is, de én mondtam neki, hogy nekem nem tetszenek az eredményei, menjen el máshova és nézesse meg.
A doki szerint az a viszér még hagyján, de belülről is tele van Crying or Very sad . És nem érti, mi sem, hogy Tapolcán akkor mégis mit néztek? Megvizsgálták ott is, megultrahangozták, azt mondták minden ok, még spontán is lehet ebből az eredményből terhesség. Most meg műtét lesz.
Most szerintetek erre mit mondjak???? Egyszerűen olyan méreg van bennem, hogy elmondani nem tudom. Legszívesebben visszamennék Tapolcára és a fejükhöz vágnám az egészet. Nem volt más az a jó pár hónap mint idő- és pénzhúzás. Mert nekem már fura volt az inszemináció is, amikor azt olvastam a papíron, hogy 1,8 meg 3 millát kaptam vissza. Szerintem az édeskevés. És miért volt az, hogy a 12 leszívott petesejtemből mindig csak 1 darab érte el a 3. napra a 8 sejtes állapotot? Hát szerintem ez volt az oka. A doki szerint is valószínű. Akkor miért nem mondott senki semmit??? Miért csak azt tudták mondani, hogy tovább kell menni, csinálni kell?
Meg nekem is teljesen felesleges volt ez az átjárhatósági vizsgálat. Ki tudja meddig leszek átjárható, apa katonái meg úgysem olyan jók Crying or Very sad .
Adtak egy beutalót, hogy elmehetünk Tapolcára és megnézethetjük, hogy most hogy áll a helyzet, de mi értelme van? Így is úgyis megműtik apát.
Persze a doki azért nem mondta, hogy ebből nem lehet spontán terhesség, hiszen ahhoz egy is elég. De egy év alatt gondolom ezek az eredmények még tovább romlottak Crying or Very sad .
Komolyan mondom lányok, elegem van az egészből. Mindig újabb és újabb falakba ütközünk. Nem is értem, hogy miért csináljuk ezt az egészet. Van már egy lányunk, úgy látom hálát adhatunk az Istennek, hogy ő legalább van nekünk. Most azon a ponton vagyok, hogy kár erőltetni a dolgot, ez nekünk már nem fog összejönni, ez van megírva aztán kész.
Ja és a műtét augusztus 24-én lesz. Július végére lett volna az első időpont, de mi augusztus első hetében szeretnénk menni nyaralni.... Apa azt mondta akkor nyaralás kihúzva, műtét lesz. De én már nem vagyok hajlandó a nyarunkat is feláldozni, hoztam én már épp elég áldozatot. Elég volt......
Nem tudom mi lesz, de lehet, hogy most visszavonulót fújok. Sok ez már nekem és nincs is mit írnom. Belefáradtam az egészbe, gondolni sem akarok a babatémára, mert abból folyton csak az önsajnálat van. Élvezem azt, amim és akim van....
Köszönöm, hogy "meghallgattatok", én mindenkinek nagyon fogok drukkolni és remélem Ti szerencsésebbek lesztek!