Zsiri,
dupla transzlokáció, azt a! Te aztán tudsz élni
! Számomra ez egészen elképesztő, hogy ezek a kiegyensúlyozott transzlokációk semmi gondot nem okoznak. Én azon is sokat szoktam aggódni, h nem jön-e majd valamikor elő valami szörnyű betegsége emiatt a férjemnek, nem tudom, te ezzel hogy vagy. Már bocsánat, nem ijesztgetni akarlak, de gondolom, úgyis mindannyiunknak minden megfordul a fejében. Neked erről mondtak valamit? Amikor nálunk kiderült, a férjem azt a következtetést vonta le az eredményből, h ezek után végképp nem várhatom el, h a zokniját betegye a szennyesbe, hiszen neki még a kromoszómái is rendetlenek, szóval ő genetikailag képtelen rendet tartani...
Azzal teljesen egyetértek, hogy a fene se akar vetéléseket, meg műtéteket, de nekem az eddigi 3 biokémiai terhességből (2 volt PGD-s, 1 még előtte) is kettőt műszeresen kellett befejezni, vagyis hiába csak egészséges embriókat ültettek be (mármint, amit a PGD mutatott), ugyanúgy nem maradtak meg, és kellett a műtét. Szóval egy kicsit szkeptikus vagyok már.
És nálatok a műtét után volt genetikai vizsgálat a szöveteken? Tényleg mindig az ismert kromoszómák problémája volt a baj, vagy más? Mert nekünk mindig azt mondják, h vsz genetikai ok, de nem biztos, h összefügg az alapproblémával.
Fekete profról egy Fülöpös fórumon hallottam, többen járatak nála, a Gyerekklinikán van és állítólag nagyon rendes, ingyenes a vizsgálat (vérvétel) és állítólag valami nagyobb felbontású gépük van, mint az istenhegyin. Ma próbáltam bejelentkezni hozzá, de külföldön van, vsz csak július körül tudunk majd menni hozzá, mindenképpen beszámolok róla. Ha gondolod, a számot meg tudom adni, amin a titkárnőjét lehet hívni.
Jázmin,
annyian dícsérik Kőrösit, mi is nagyon gondolkoztunk rajta, de egyszerűen azt éreztük, h ez az a határ, amit már nem bírunk megtenni, ha el is jutunk hozzá, h állandóan oda járogassunk, főleg, amikor sűrűbben kell. Biztos mindenkinek van valami határ, amit még vállal és amit már nem, és ezek gondolom, nem mindig a legracionálisabb döntések. Mi azt éreztük, h lombikozós időszakban úgyis az egész életünk errről szól, ha még Bp-ről Győrbe kéne járkálni (pedig ti ezek szerint messzebbről jártok), az már egyszerűen valahogy túl sok lenne. Én is dolgozni szoktam a stimulációk alatt, a férjem is, ha oda járnánk, egész napok esnének ki (persze, ha elhinnénk, h nem áll meg a világ, ha egy napig nem dolgozunk, az biztos segítene
). Minden tiszteletem a tiétek, hogy a távolságot nem érzitek akadálynak! Nagyon kívánom, hogy az erőfeszítéseitek eredményesek legyenek!