Kiemelt témák

Kedves ob!
A többek közt azt jelenti, hogy van más is.

Nem kell barátságosnak lenni.

A peticio nem errõl szól (nekem)
Minden fejezete igy kezdõdik: követeljük!

A márciusi ifjak peticioja igy kezdõdik:
Mit kíván a Magyar Nemzet. KIVÁN. pedig az nyilván jelentéktelenebb dolgpokkal foglakozott.

A csirke hasonlatot jónak tartottam, a többi egy (himsoviniszta) vicc volt (ezt nyomatékositandó van ott a sorry), de ugy tünik ezt is félre lehet érteni aki akarja.

Számomra Edóka, GEA stilusa, pedig masszivan eltérnek álláspontjaink rokonszenves, mert jóindulatu.

Kedves Gyuri!
Hogy kaphatnám vissza azt a Gyurit, akit innen ismerek????? Nem mintha az enyém lenne, csak idegesít a "másik".
A sorryt és a többit nem értettem félre, de, ha Te voltál, kár volt a chaten lejáratnod magad.

Edóka

Cory!
Barátságosnak találtuk egymást, én a "Hivatal" oldaláról (akiknek persze nincs semmilyen döntési joguk ez ügyben) tapasztaltam nagyobb kompromisszum készséget. Ez szubjektív vélemény, nem mérvadó, s nem is biztos, hogy objektíve is így látszik.

Edóka

Sziasztok! Szeretném aláírni a petíciót, de nincs nyomtatónk, és nem is tudok sehol nyomtatni. Ha valaki tudna nekem küldeni egyet postán, azt emgköszönném. liesel@posta.net címen meg tudjuk beszélni.
Már többször gondolkodtam, hogy mit tennék, ha törvény tiltaná az otthonszülést, vagy annyira ellehetetlenítenék Ágit, hogy nem tudna vállalni. Hát. (( Régebben, mikor az elsõ fiam született, és jóval forrófejûbb voltam, biztosan vállaltam volna egyedül is. Ezen kívül két lehetõségem lenne, valamelyik még viszonylag baba- és mamabarát kórház, vagy irány külföld. Az a külfölddel a gond, hogy egy rakás pénz rámenne, és nem biztos, hogy jobban sülne el, mint egy hazai kórház, mivel az ottani körülményeket nem ismerem, nem tudom, hogy mit kell elkerülni, stb. A kórház viszont rettenettel tölt el. És ez önmagában elég a komplikációk kialakulásához. A harmadik babámmal a vajúdás sokáig tartott, és közben sokszor leállt, gyengültek a fájások. És Ági várt, türelemmel, nem sürgetett. Azután beindult, és nem egészen egy óra alatt a kezemben volt a baba. Kórházban ez így mehetett volna? A lepény megint külön produkció volt, mert felért a szüléssel. Ezen meg is voltam ütközve, mert az elõzõ babáknál csak kicsusszant. Amikor éreztem, hogy megint kezdõdik elõrõl a szülés, pedig a baba már kint van, elég elkeseredtem. Fel alá járkáltam, meg néha megtámaszkodtam, elõre dõlve. Közben hõbörögtem. )) Viszont így legalább azt tudtam, hogy a babával nem történik olyan, amit nem akarok. Kórházban eközben még azon is aggódhatnék, hogy mi van a gyerekkel. Sajnos eddig inkább rossz tapasztalataim voltak ilyesmiben is. (Pl.Gyerekorvos, nem szülés után, hanem késõbb) Tudom, hogy a csecsemõsök is a legjobbat akarják, de bennem ilyen erõsek az ösztönök. ) Kórházban mi lett volna? Ott is lehet rohangálva lepényt szülni? Mert nekem csak úgy megy. Amint a háborítatlan szülést megvalósítják a kórházakban is, onnantól részemrõl ok.
A kórházakban azért nehezen tudom elképzelni ezt, mert az ott lévõ orvosok többségének a szemlélete beavatkozó szülésvezetést eredményez. Még régebben Gábor vetette fel, hogy ha engednék az otthonszülést, a pénz miatt sokan vállalnák, és sok lenne a komplikáció. És igaza van. Otthonszülés nem vezetésére, hanem kísérésére valóban nem alakalmas valaki, csak azért mert szülész-nõgyógyász. Külön képzésre lenne szükség. Nekem Odent szemlélete tetszik, aki szerint a háttérben maradás a lényeg. És figyelni, ráhangolódni az anyára. És csak akkor segíteni, ha kell. Akkor sem mindegy, hogy hogyan. Sokszor egy pár szó elég. Még egy saját élmény: az elsõ fiam születésekor, a vége felé már nagyon fájt, és úgy éreztem, nem bírom. Egy pillanatra bántam, hogy nem érzéstelenítéses szülést akartam. Megkérdeztem Ágit, hogy ez másnak is így fáj? Õ pedig azt mondta, hogy igen. Nem nyugtatgatott, és nem mondott semmi más feleslegeset, pl. hogy kell-e mégis fájdalomcsillapító. És mivel az õ személye garancia volt, bíztam benne, érdekes módon rögtön kevésbé éreztem a fájdalmat. Nem éreztem magam annyira egyedinek azzal, hogy fáj. Lehet, hogy ez másnál nem így mûködött volna, de nálam pont erre volt szükség.

Örülök a jó hangulatú beszélgetéseteknek! Remélem lesz még, és azon részt tudok venni én is.
Még köteteket tudnék írni, de megkíméllek benneteket. Majd legközelebb... )
Üdv,
Liesel

GEA!

Tudod azért mert én szeretem a halat, neked nem kell. És azért mert én halat eszem, és megalakítom az "Egészséges étel a hal! Együnk tehát halat!" mozgalmat, azért a kölcsönösség elve alapján nem várom el töled, hogy aláírd, vagy tagja legyél. Hiszen Te nem szereted!!! Elfogadod, hogy egészséges, de miért kellene még támogatnod is a halevést...

Mi az, hogy a tartózkodókat nem számolják??? Na látod pont ezért kirekesztö a dolog, mert ilyen kijelentéseket tesztek. Hogy aki nem írja alá, az ellenzi. Tartózkodni meg nem lehet.
Ha Svájcnak joga van évszázadok óta semlegesnek lenni, akkor nekem/nekünk miért nem??
Miért kell pro vagy kontra, fekete vagy fehér módon állástfoglalni??

Milyen alapon írsz ilyen jellegû általánosításokat???
Miszerint én biztosan nem irnám alá pl ezt:
"a letminimum alatt elok gyerekei kapjanak naponta ingyen 2 deci tejet"

Ad 1: bár lehet, hogy ezt te nem hiszed el, vagy kételkedsz benne, de felnött ember vagyok, aki képes mérlegelni és dönteni, és egy adott helyzetben, és egy adott üggyel kapcsolatban állástfoglalni - ellenezni, támogatni vagy tartózkodni.
Ad 2: Azért, mert Te ebben az ügyben a kisebbség véleményét képviseled, azért nincsen jogod, NEKED SEM!!!!!, elitélni a többséget. Ha elvárod, hogy tartsuk tiszteletbe a véleményedet, a jogaidat, a nézeteidet, akkor elöször is meg kellene tanulnod ugyanezt tenni a másik irányban is.
Hihetetlenül okosan írta le Edóka az alábbi mondatot: "3. Ismerjük el (otthon szülõk), hogy a kórházi körülmények között zajló szülés is lehet háborítatlan, a szülõ nõ szemszögébõl mindenképpen."
Ad 3: Az állam sok mindenhez biztosít jogot. Ezekkel jogod van élni. Csakhogy vannak fakultatív dolgok, amit viszont neked kell finanszírozni. Mondok egy konkrét példát: Jogod van igénybe venni az ingyenes orvosi ellátást. De ha nem tetszik, hogy sokáig kell várnod, ha nem tetszik a rendelõ külseje, a dolgozók köpenyének a színe, az orvos modora, szeme színe, akkor A. vagy ottmaradsz és lenyeled a békát B. keresel egy másik ingyenes rendelõt, orvost stb. C. elmész magánrendelésre, és azt viszont kifizeted.
(Én sem elsõre találtam meg a számomra megfelelõ kórházat, orvost)

Piglet

Kedves Mindenki!
Az élet minden területén kompromisszumokat kell kötnünk, nincs olyan helyzet, ahol nem így lenne. A hirtelen változások, kialakulatlan rendszerü dolgokba ugrani soha se volt szerencsés. Hogy ezzel mit akarok. Tegyük fel, hogy egy hét múlva TB támogatott, elfogadott dolog lenne az otthonszülés, mondván ha háborítatlan szülést akarsz, szülj otthon. Mi lenne ebbõl? Egy idõ múlva kialakulna a rendszere, területi bábák, otthonszülésre felkészített orvosok lennének mindenhol az országban. Kialakulna a gépezet, amit szeretnétek? Én nem tudom ez jó lenne e, vagy nem, szabályok lennének, jogok, és kötelességek. Addig pedig fû-fa kísérhetne otthonszülést, v. akkor ki? Hova vezetne ez?
Szerintem folyamatosan lehet ennek a "rendszerét" kialakítani. Elöbb el kéne érni, hogy minden nö tisztában legyen a testével, és a gondolataival. Tudja mi a jó neki, és MIT SZERETNE. Higgyétek el, ez nem olyan könnyü. Amint a legtöbb nö felnö ehhez, megküzdi a harcát a szülése formájával, módjával kapcsolatban is, és ezt kellene segíteni, hogy elöször kórházban legyen mindenhol háborítatlan szülésre lehetöség, és amikor erre mindenki készen áll jöhet a következö lépcsö.

Sziasztok!

Én ugyan kórház hívõ vagyok, de mostanában elég sok szülés történetet olvastam mindenfelé, és elborzasztott, amiket írtak. Azt hiszem, nagyon nagy mázlim volt az orvosommal is, és a kórházzal is. A dokim azt vallja: "egy szülész akkor végzi legjobban a dolgát, ha nem csinál semmit"

cory

Kedves Gyuri!
Ezúton nyilvánosan megkövetlek az elõzõ neked címzett hozzászólásom miatt. Félreértésbõl adódott, amit mi már úgy gondolom tisztáztunk emilben, de nem akartam, hogy nyilvánosan így maradjon.
Tekintsük semmisnek.
Edóka

Cory!
Szerintem is borzasztó szerencséd volt!
Edóka

"A Szakmai Kollégium akadályt állít a szabad információ-áramlás útjába, és kulcsfontosságú tények nem juthatnak el a közvéleményhez.

Például az, hogy az otthonszülés legalább annyira biztonságos, mint a kórházi szülés - alacsony rizikójú esetekben pedig biztonságosabb . (A rizikószint megállapítása egy pontokba szedett, szûrõvizsgálat-okra épülõ, szülészeti szakemberek által kidolgozott diagnosztikai kritériumrendszer alapján törté-nik ).

A háborítatlan szüléseknél lényegesen kevesebb a beavatkozások száma. Ennek következtében alacsonyabb az anyai és magzati morbiditás."
Ezt nem én írtam, hanem a fentebb megadott site-on találtam.

A www.szules.hu-n találtam egy igen jól sikerült kórházi!!! szülést. (corynak)


Hány olyan anya van, aki szült már kórházban is és otthon is? És közülük hányan mentek a harmadikkal kórházba? - én CSAK ellenkezõ tendenciáról tudok a környezetembõl.

Egy a lényeg: a cél nem az, hogy minél többen akarjanak otthon szülni, hanem hogy aki akar, az megtehesse. (Ez miért rossz annak, aki úgyis kórházba akar menni? Legfeljebb vele is jobban bánnak, hogy legközelebb is azt válassza, hiszen bövül a "kinálat"!)

Ilon

Kedves Piglet!
Nem hiszem hogy nem érted, kérlek gondold végig még egyszer, mit is jelent egy kisebbségben levõ véleménynek, ha elismerése attól függ, mit mond a többség.
Nem bántásból, csak példaként írom: "Gyilkosok közt cinkos, aki néma."

Lehet hogy erõsnek tûnik, de számomra: vérre megy!!! Nem akarok korházba menni és elborzaszt a gondolat, a kiszolgáltatottság egyes hivatalos szerveknek, vagy törvényeknek, amik "csinálhatnak velem valamit", akaratom és legjobb szándékom ellenére!
(Korábban már próbáltam ezzel hasonlítgatni a dolgot: mi lenne, ha pl. a tálibok holnaptól nem engednék, hogy Te magad neveld fel a gyerekedet pl., mert szerintük Te nem értesz hozzá, nem ismered a Koránt, stb... - mit tehetnél, ha kisebbségben maradnál a számodra létfontosságú véleményeddel?)

A halas hasonlat pedig nem jó, mert ha tudom, hogy esészséges, csak én "szubjektive" nem szeretem, akkor igenis aláirom neked, Piglet.

Ilon

Kedves Edóka!

Nem tudom, miért volt az a benyomásod, hogy a "Hivatal" oldaláról nagyobb volt a kompromisszumkészség. Semmilyen kompromisszum kialakításának nem éreztem hiányát vagy szükségét: egyszerûen végighallgattuk egymást (vagy túl sokszor kérdeztem volna közbe?) és megértettük egymást, amennyire ez most lehetséges volt. És nem is éreztem a "Hivatal" jelenlétét semmilyen értelemben, szerintem minden résztvevõ rendkívül õszinte és érdeklõdõ volt.

Cory: és szép!!! Annyira szépnek "láttam egymást", hogy magam is elcsodálkoztam. Biztos nem csak a narancssárga falak miatt, hanem szerintem a nyitottság miatt volt. Nem tudom, hogy Ágnes mondta-e vagy GEA, "szeretem, ha arcuk van a dolgoknak". Szóval az õszinteség volt szerintem a legjellemzõbb...

Ilon

Ilon!

Hát látod ebben sem kell egyetértened velem.
De: nem ellenzem az otthonszülést olyan értelemben, hogyha valakinek - mint például neked - ez a jó, akkor tegye. Nem ítélem el, vagy hasonló. De én ezt ennek ellenére nem tartom jónak.

Nem gondolom, hogy tiltani kellene. Az hülyeség, és adott helyzetben veszélyesebb is lehet. Gondoljunk csak a Ratkó-korszakra, amikor tiltott volt az abortusz. Hány nõ halt bele a titkolt magzatelhajtásba.
Éppen ezért tehát SOHA nem írnék alá egy olyan peticíót sem, ami teljesen be akarná tiltani.
Ez is elítélendö lenne a számotokra. Akkor is ilyen eröteljesen nyilatkoznátok a döntésemrõl?? Akkor is megbélyegeznétek ilyen kijelentésekkel: "Gyilkosok közt cinkos, aki néma." ???
Ugye nem? Ugye az sokkal jobban tetszene, hogy "kvázi" mellétek állok. Mert akkor az annak tünne.

Ez az, amit jó lenne, ha megértenétek. Én NEM-et mondok az aláírásra, de NEM-et mondok a tiltásra is.
Hogy igen is van semlegesség. ÉS a semlegességem az empátiából adódik.

Maximálisan megértem, hogy számotokra ez fontos. Valamilyen szinten tisztelem a küzdelmeteket. De mellé állni nem tudok. Mivel én nem csak "szubjektíve" nem szeretem, hanem nem értek vele egyet.

"elborzaszt a gondolat, a kiszolgáltatottság egyes hivatalos szerveknek, vagy törvényeknek, amik "csinálhatnak velem valamit", akaratom és legjobb szándékom ellenére! "

Ez pedig....
VAnnak olyan törvények, amelyek nem tetszenek, amelyekkel esetleg nem értek egyet. De mivel itt élek, ezért el kell ezeket fogadnom. Lehet, hogy számomra az egyén számára ez nem kellemes. de attól még törvény. És én hiszek abban, hogy a törvények alapvetöen értünk és nem ellenünk vannak. LEhet, hogy én úgy gondolom, hogy 130-as sebességkorlátozás az autópályán kevés, cammogós. De ettõl még be kell tartanom. És ha nem tartom be, akkor számolnom kell azzal, hogy megbüntetnek.
ÉS bár nem tetszik, valahol véd. Véd(het) az örült száguldozóktól, akik saját képességeiket nem ismerve száguldoznának 180-nal.

Na errõl szól a nem ellenzem, de nem támogatom. REmélem sikerült egy kicsit jobban megmagyaráznom. Ha nem, sajnálom. Különösen azért, mert sokan vagyunk, akik hasonlóképpen gondolkodunk a dolgokról.

Piglet

Sajnos Ilon minden szempontból hozzáférhetetlen vitatkozó.
Ami a Szakmai Kollégium és információ áramlásról ír annak az ellenkezõje igaz. ld. korábbi levélváltás a jelentésrõl. Remélem egyébként ez meg fog változni.
csákány

Kedves György! Szerintem, lehet érvelni, lehet cáfolni, bár az nem cáfolat, hogy ha csak annyit ír, hogy nem igaz v. az ellenkezõje igaz egy állításnak(egy pár szóval indokolni lehetne, mert nem szeretnék visszaolvasni egy raks levelet, vagy legalább hivatkozni egy dátumra), de miért kell személyeskedni, megjegyzéseket tenni, a másikat esetleg megsérteni? Már egy elõzõ levelemben említettem ezt. Az eddigi néhány levelem közül ön csak egyre reagált, abban is személyeskedõn, tudatlannak titulálva. Ezt nem is szeretném feszegetni tovább, mert nekem végülis mindegy, mindössze azért hoztam fel, mert nem egyedinek látom ezt a mostanit sem. A hatékony kommunikáció, egyik alapelve, hogy a vitában érveket kell ütköztetni, és nem szabad a másik felet minõsíteni. Mire számítasz, egy ilyen megjegyzés után könnyebb lesz Ilonnal megértetned magad? Úgy tapasztalom, hogy általában inkább dacot ellenállást lehet ilyen módon elérni. Ezt hívják közléssorompónak. Remélem, sikerült elmagyaráznom, hogy mire gondolok. Ne érts félre, nem ellened írtam, hanem azért, hogy jobban körbe tudjuk járni az "elefántot" és közben ne kapjunk hajba.
Liesel

Kedves Mindnyájan!
Most látom, milyen zûrt okoztam a "Hivatal" szó említésével. A hivatalos e.ü. dolgozókat értettem alatta. A kompromisszum készséget pedig úgy értettem, hogy részükrõl (abszolút magánszemélyként) elhangzott olyasmi, hogy Születésházakat elképzelhetõnek tartanak mûtõ stb. nélkül, törvényi szabályozással, de az otthon szülõk közül senki sem helyeselt, hogy a jelen helyzetben pl. nem lenne tanácsos otthon szülni szaksegítség nélkül. Bocs, ha emlékeim hiányosak, vegyétek ezt az én benyomásomnak.
Ilon, én elfogadom a statisztikákat. De egészen biztos vagy, hogy szaksegítség nélkül is az otthon szülést választanád? Erre az esetre is jobb az otthon statisztikája?
Nekem fõleg ezzel volt gondom, hogy úgy éreztem, a magad szempontjából gondolkodtál, pedig neked vmilyen szintû kórházi tapasztalatod is van, és az nem tûnt szörnyûnek, bár meglehetõsen hektikusak voltak a körülmények. Gondolj bele, ha mindez elõre tervezett, felkészült lélekkel ér, talán még meg is barátkoztál volna vele.
Egyébként ha van mód rá, én szeretnék részt venni egy tervezett othonszülésen, pl. a Születésházban.

Edóka

Sziasztok!

Ilon és más kórháztól rettegõk. Van gyermeketek, talán már beteg is volt. Kérdem én: mit tesztek, ha olyan betegsége van (vagy ne adj isten valami baleset éri) ami miatt kórházba kell vinni? Ezt a kórháztól való rettegést (pl. Liesel "Viszont így legalább azt tudtam, hogy a babával nem történik olyan, amit nem akarok. Kórházban
eközben még azon is aggódhatnék, hogy mi van a gyerekkel. ") átvinnétek õrá is? Vagy azt mondanátok, ti otthon jobban tudjátok kezelni? Vagy mégiscsak kezére adnátok orvosoknak, személyzetnek, akikrõl pedig rengeteg rosszat feltételeztek?
Átéltem, hogy krupp miatt kórházban volt a fiam. Szídtam, azóta is szídom az állapotokat, ami ott volt, nagyon akartam, hogy hazaadják. Élete egyetlen arcüreggyulladását pl. a kezelés mellékhatásának tudhatjuk be. Ezzel együtt abban a szituban akkor is, ma is ezt tenném, csak ezt lehet tenni. Mert otthon nem lett volna biztonságban!

A csirke kérdésrõl még: nem érzem magam képmutatónak. Sose vágtam le állatot, de részt vettem disznóölésen, és húsevõnek tartom magam. Ha módom lesz rá, ezután sem fogok önkezûleg csirkét vágni (stb).
Apropó, használtok, esztek tojást? Az nem gyilkosság? Az nem képmutatás, hogy azt bezzeg le merjük ütni?
Szerintem az ilyen példákba való belekötés, egyszerûen kötözködés.

Piglet írásaival nagyon egyetértek. És tetszik, a higgadtság, ami az õt ért támadás ellenére átjön belõle.

Ildi

Nem tartom magam fanatikusnak, és pedig azért, mert igenis, természetesen van olyan helyzet, amiben fel sem merül az intézeten kívüli szülés ötlete. Eljártam a babákkal az UH vizsgálatokra és pl. egy "placenta previa" esetén (majd kijavítanak ha rosszul tudom, de: "méhlepény az útban" szó szerint, azaz úgy megtapadva, hogy nem tud kibújni a baba) nyilván azt nézném, hogy hol a legnagyobb a császármetszések aránya, és egyenesen oda mennék orvoshoz. Mert nyilván ott a legprofibbak.
Soha nem "fikáztam" a kórházi dokikat, biztos jók abban, amit csinálnak, de az alázatot igenis hiányolom belõlük: kevéssé hiszem (és remélem tévedek), hogy sokan hajlandóak lennének akár csak egy internetes képsorozatot végignézni a háborítatlan szülésrõl. (A statisztikák áttanulmányozását nem is említem.) A kórházi eseteket nyilván szakszerûen csinálják.

Ilon

Kedves Piglet, Ildi!

Nem áll szándékomban senkit "támadni" a nézeteiért, de továbbra sem hiszem, hogy nem lehet érteni: vannak esetek, amikben a hallgatás automatikusan elutasítást jelent. Szerintetek mi a módja annak, hogy a nem-aláírók közül meg lehessen különböztetni azokat, akik ellenzik és azért nem írnak alá és azokat, akik nem ellenzik ugyan, de mégsem írnak alá (bármiér.)??

--------------------------------------------------

(Egyébként még Svájc semlegessége esetén is lehet moralizálni a kérdést: ha átengedték a németeket mennyire értettek egyet velük és mennyire nem? - ma nyilván mindenki azt mondaná: nem. Vajon ez akkor is ennyire egyértelmûnek tûnt?)

Ilon

Kedeves Edóka!

Ha legközelebb össze tudunk jönni, elmesélem azokat a részleteket is, amiket most elsõre nem akartam azért, hogy ne tûnjek nagyon ellenségesnek...

Szia! Ilon

Ui: nem vagyok hozzáférhetetlen vitatkozó, minden gondolatomat érvekkel alátámasztottam van viszont, aki csak minõsítget és nem reagál érvekkel, mindkét felet meghallgatva.

Kedves Ildikó! Nekem ez csúsztatásnak tûnik, a két dolgot összehozni, de ha már kérded, elmondom ezzel hogy vagyok. Ha kórházba viszem a gyerekem, akkor ott vagyok, és felelõsséggel részt tudok venni az eseményekben, döntésképes vagyok, olyan beavatkozást engedek meg, amely indokolt. És ebben az esetben a maximális nyugalmat, és azt tudom a gyerek felé sugározni, hogy jó kezekben van. Vigyázok rá, jelen vagyok. Viszont míg a lepénnyel birkóztam, addig erre nem lennék képes, kiszolgáltatottnak érezném magam, és a gyerekem, és késõbb lelkiismeret furdalásom lenne, ha felesleges beavatkozások történnének vele. Láttam már, amikor inkubátorba tettek babát melegedni, ahelyett, hogy az anyjának adták volna, és betakarták volna õket. Ma már persze ez a rutin változik, de sokszor egy kórházon belül is attól függ, éppen kit fogsz ki. Persze lehet azt mondani, hogy ez nem okoz behozhatatlan hátrányt a késõbbiekben, és ez igaz is. De minek belegázolni valakinek a lelkébe, megzavarni egy csodálatos eseményt feleslegesen. És itt megint más eset az, amikor szükséges elvinni a picit valami miatt. A váladék leszívása is ilyen dolog. Ma már vannak kórházak, ahol nem teszik meg rutinból, de van ahol még mindig. Én nem szerettem volna, ha leszívják, fürdetik, elviszik stb.
És elmondanám még egy számomra horrorisztikus élményem Amikor kiköltöztünk, akkor az itteni doktornõhöz levittem az akkor 2-3 hetes fiamat, hogy tudjon rólunk. Õ megvizsgálta, és végül a fütyijét is megnézte, és közölte, hogy szûk, és hátrarántotta. Mit mondjak, az egész egy pillanat alatt zajlott le. Addig azt hittem, velem ilyen nem fordulhat elõ. Nyomorult gyerek elõször remegett, de ha láttatok csecsemõt minden tagjában reszketni, majd lilult, és végül valami elképesztõ éles fájdalom hangon sírni kezdett. A fütyije vérzett. Persze felkaptam, kivittem, de sajnos egészen szobatisztaságig, mindig reszketett és pityergett, amikor a fütyijét törültem. Most is, olyan óvatosan mossa magának. Szakmailag és emberileg is teljesen helyeteln volt ez az eljárás. A férjem és a barátaim úgy fogtak le, hogy ne verjem bele a betonba a nõt, miután a gyereket hazavittem, hogy vigyázzanak rá, amíg visszamegyek. Azóta, azt hiszem érthetõ, de elõtte pár szóban egyeztetek az orvosokkal, hogy mit várok el tõlük. És ezen kívül sok esetet láttam már, amelyek nem velem történtek meg. A kórházakban is sokat változott az elmúlt idõkben a szemlélet. Pl a gyerekosztályok látogathatók, a szülõk több helyen ott is maradhatnak, a gyerek beviheti személyes holmiját, stb. Az elõzõ ezeket nem megengedõ szemléletet is orvosok képviselték, meg ezt is. Azt hiszem, a változáshoz hozzájárultak azok a szülõk is, akik érezték, hogy mi a jó a gyereküknek, és emellett kitartottak.
Szóval, kedves Ildikó személyes tapasztalataim alapján sajna nem érzem úgy, hogy engem egy orvos látványa helybõl megnyugtat. Ezért engem az nyugtat meg, ha partnerként fordulnak felém.
Üdv,
Liesel

Ilon!

No comment.

Piglet

Sziasztok! Viszont én, aki aláírnám, nem kaptam egy nyamvadt emilt sem, arra a levelemre, amelyben kértem, hogy aki tud, küldjön el nekem postán egy nyomtatott példányt. A címemet e-mailben megadnám. Elõször, másodszor... és utoljára harmadszor...(azután nincs több licit) kalapács, kopp.
Liesel

Liesel,
szerintem ezt probald meg:
"A petíció nemcsak megnézhetõ, hanem telefonon is kérhetõ (postai úton) a PalackPosta nonstop telefonszámán (354 0523)."

Vida doktor! Mostanában nem ír ide?

Lányok, ott van, megvan a kéréseknek megfelelõen Csákány dr. írása a publikációk rovatban ([url=http://www.babanet.hu/publ/neurotikus.htm" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/publ/neurotikus.htm[/url]).

Ildi

Kedves Ildi a terhesseg es a szules NEM betegseg, keretik azzal nem osszemosni mert ez igy csusztatas. Korhazba valo BETEG gyereket persze hogy oda kell vinni, az egeszseges terhes anya szulese NEM betegseg. Aztan ha van aki ott erzi magat biztonsagban menjen oda.


Kedves Piglet az a legrosszabb suket aki nem akar hallani. :-)

idike

Kedves Ilon!
Megnyugtatlak, nem tûntél kicsit se ellenségesnek. Szerintem késõbb se fogsz. Jókat vitatkoztam pl. a topikban Csákány doktorral, de sose tûnt ellenségesnek, sõt ellenkezõ véleménye ellenére is szívesen olvastam, mert tiszteltem és tisztelem benne a felelõsen gondolkodó embert, mint ahogy az otthon szülõkben is tisztelem, ez már párszor elhangzott. A letámadó ellenzõket már kevésbé tudom értékelni.

Adott azonban a következõ: "TI" most vmit el szeretnétek érni a Petícióval v. anélkül. Ehhez pedig számtalan utált bürokratikus útvesztõn kell átverekedni magatokat. És politikus véna kell hozzá, ami nekem pl. nincs, nem is vállalkoznék ilyen ügy képviseletére.
Vitatkozhatunk itt vérre menõen v. szelíden, de számomra teljesen nyilvánvaló, hogy csak szelídséggel lehet eredményt elérni. Ezt te is így gondolod, nem? Meg lehet sérteni olyan embereket, akik esetleg döntési pozícióban vannak, lesznek, de kérdés, érdemes-e.
Átéltem, átélem ma is sokszor ezt a vehemenciát, amivel te vitázol, de nyilván mert "öregszem" kicsit távolabbról is tudom szemlélni a dolgokat.
És mindennek a kulcsa a példabeli elefánt. Mindenki más oldalról tapogatja, és nem akarja elismerni, hogy egy ugyanazon dologról van szó.
Utólag is úgy érzem, nekem mindennel együtt nem érte volna meg az otthon szülés szépsége kontra izgalma, "macerássága". Van, aki másként gondolja. Ez rendben, de hiú remény azt hinni, hogy ilyen vehemenciával sokan támogatják, aláírják a petíciót.
Akinek mindegy, az miért törné magát? Különösen, ha lerohanják. (Remélem érzed, hogy érted írtam ,nem ellened.)Töredelmesen bevallom, még nem olvastam a szövegét, majd behozom a lemaradást. A lényegét, a "szellemét" ismerem jó ideje, számomra ez a fontos.

Bár Ilonnak címeztem, mindenkinek szólt.

Liesel! Én is kerültem kapcsolatba (túl közelibe!) olyan sebész orvossal, hogy megemlegettem utána. De aztán találtam egy remeket. Egy orvosból nem lehet azt a következtetést levonni, vagy inkább nem szerencsés, hogy ha lehet eü. intézmény felé se megyek. Tudom, nem is ezt írtad És ha a gyerekedrõl van szó, tényleg borzasztó. Nálunk a bõrgyógyásszal volt "esetünk", komoly stresszt okozott.

Edóka

Tisztelt és kedves Névtelen!(10.16.11.05)


Azért nem írok mostanság,mert nincs mirõl írjak.A véleményemet elmondtam,Ágnestõl tudok a találkozón történtekrõl,megnyugvással hallgattam Õt.
Ami a terhességmegszakítást illeti:azt gondolom,nem kell megmagyarázni sem azt,hogy valaki miért végez,sem azt,hogy másvalaki miért nem végez ilyen beavatkozást.Indokolni ezt nem lehet,a különbözõ felvetések (csirke,tojás,stb.) szerintm értelmetlen kérdésfeltevések.Olyan kérdések,mintha azt kérdezném,tud-e Isten olyan nehéz követ teremteni,amit Õ maga sem tud felemelni?A kérdés elsõ olvasatban frappánsnak és sziporkázónak tûnik,holott tökéletesen értelmetlen a feltétele.Más dimenziókról van szó.Nem várom el senkitõl,hogy megértse az én felfogásomat,ebben logikát,tényeket,történéseket keresni felesleges,ezáltal nem is magyarázható azok számára,akik másképpen vélekednek.De nem is szándékom a magyarázgatás.Aki ezt képmutatásnak véli,hát tegye,nem érzem magam megbántva ettõl.Ez is egy vélemény.Összességében azonban ez a kérdés leginkább rám tartozik,ezért ezt a kérdéskört ( ki miért csinál,vagy nem csinál) a magam részérõl lezártnak gondolom.
VIsszatérve a találkozóra,remélem egyszer én is eljutok oda,szeretném megismerni azokat az embereket,akik már elindultak a híd túlsó végérõl.Mi is indulunk az innensõrõl.Jó lenne középen találkozni.

Tisztelettel:Vida Gábor

Én majd fogadom középen az érkezõket! Mert én valahol ott várok, és ide-oda rohangálok, hogy: gyertek már közelebb egymáshoz!
Edóka

Tisztelt Vida Gábor!
Nem KELL megmagyarázni, nekünk legalábbis. De önmagának mindenkinek tudnia kell, miért csinálja vagy nem csinálja. Megértjük, Ön nem akarja megosztani velünk a személyes indíttatását. Ez a hozzászólás ezt meglehetõsen nyakatekerten mondta el. (pardon)

Edóka

Idike!

Hát lehet hogy szerinted én vagyok a legrosszabb süket, de én ezt sajnos pont fordítva érzem.

A no comment, ha esetleg nem sikerült volna kitalálnod, annak szólt, hoyg értelmetlen a gumicsont további rágcsálása. Én megpróbáltam higgadtan leírni, hogy mit gondolok, és miért azok a döntéseim, amelyek. Ti a szokásos vehemenciával minden egyes érvemre valamilyen nem túl szép módon reagáltatok. Különféle jelzökkel. Ez van. Én jelzöket sem most, sem máskor nem óhajtok ráaggatni senkire sem.
Nem stílusom.
Ráadásul nincs is értelme tovább rágódni azon,hogy most aláirom vagy sem, és ha nem ,akkor miért nem.

Piglet

Sziasztok!

Én csak a saját szülésem élményét akarnám röviden leírni, mert egy olyan kórházban szültem, ahol szerintem már közel járnak a középúthoz.
Szóval, ebben a kórházban van az IKEA szoba is, ahol Cory szült (Szent Imre), de én nem oda kerültem, mert már egy napja folyt a magzatvíz, de a fájások nem rendszeresedtek, és nem erösödtek. Nem akart beindulni a szülés rendesen.
Ezért végül a dokim, aki amúgy maga teljességel a szülés minél inkább természetes lefolyását kultiválja, és a szülés folyamatába nem is szeret normális körülmények között beavatkozni, sokkal inkább a háttérbe vonulva vár és figyel, oxitocint javasolt.
Egy egyágyas szülöszobába kerültem, ahol a párom is velem volt. A beöntés és a borotválás számomra nem volt megalázó, az rosszabb lett volna, ha ott kakilom össze magam, és úgy gondoltam, hogy ennyivel segíthetek a dokinak és a szülésznönek is.
Az infúzió bekötésével megvártuk a párom, mert én félek a tüktöl. Amikor ott volt bekötötték, azaz kaptam egy kanült, így nem kellett állandóan böködni. Rögtön kaptam egy antibiotikumot is, hogy a baba nehogy kapjon valami fertözést. Aztán magunkra hagytak minket. Mi meg csak vártunk. Kértünk magnót, hoztak. Leültem a bábaszékre, sétálgattam (mert itt az infúzióval és a CTG-vel a hasadon még ezt is lehet), ittam gyümölcslevet és ásványvizet, ettem szölöcukrot. A páromnak föztek kávét, hoztak nekünk meggyet. Áthozták az IKEA szobából a labdát is, azt is kipróbáltam. Amíg a párom WC-re ment, a szülésznö leült mellém, megfogta a kezem, és beszélgetett velem, amikor visszaért, kiment. Csak akkor jöttek be, ha vizsgálat jött, de csak finoman, nem tolakodóan, vagy, ha mi kértük, hogy jöjjenek. Vittünk be gyertyát is. Annyiszor kaptam tiszta hálóinget és lepedöt ahányszor csak kértem. Egyszer volt egy látogató szülésznö csapat is, de mielött behozták öket a szülöszobát megmutatni, megkérdezték, hogy beleegyezem-e, és miután igent mondtam, elötte gondosan betakargattak.
Amikor beindultak a tolófájások, a párom kiszólt, hogy vsz. jön a baba. A szülésznö feltett valami relaxációs indiai szitárzenét, másra nem is emlékszem a fájásokat kivéve, két fájás között ekkor már minden fekete volt, de a zene eljutott a fejembe. Jó volt hallgatni, megnyugtatott és ellazított. Még jobban tudtam figyelni magamra, a gyerekre, a fájásokra.
Aztán a szülésznö derekára támasztottam az egyik lábam, a másikat a doki bácsi segített fogni, és nyomtam. Fekve, mert már felülni nem volt eröm. De ez nem a doki kifejezett kérése volt, csak javaslata, és nekem akkor, ott, olyan szempontból jó is volt, hogy tudtam a két tolás között pihenni egy kicsit. Végül vágtak is, de nem is fájt. Amikor megszületett a gyerek, rögtön rátették a mellkasomra, közben a szülésznö egy kicsit letörölte róla a vért. A nyákot még akkor szívták le, amikor csak a feje volt kint. A köldökzsinórt, amíg lüktetett, nem vágták el. Én is megfogtam, olyan selymes volt. És sokkal vastagabb, mint amire számítottam. A kislányom szinte nem is sírt fel, csak nyöszörgött, de aztán egy kis simogatás, és dúdolás után csak pihent rajtam. Amikor a köldökzsinór elhalt, apuci elvágta, és ezután ö és a csecsemösnövér vitte el mérni a gyereket. Addig én megszültem a lepényt, és elkezdtek varrni. Másfél órát varrt a doki, szinte hímzett. Másnap már rendesen tudtam is ülni, nem fájt szinte semmit. Miután Borit rendbetették, visszahozták, és én rögtön mellre tehetettem. Aztán rooming-inben voltunk. A szoptatásban mindenki maximálisan segített, rengeteget tanultam tölük. Amikor hazamentem, már szinte mindenben volt valami kis tapasztalatom, fürdetés, pelenkázás, köldökcsonkápolás. Utolsó nap még egy gyógytornász is bejött, és megmutatta, milyen gyakorlatokkal tudok segíteni a szervezetemnek a regenerálódásban.

Röviden ennyi.

Bár a dokim szerint kifejezetten rossz szülésem volt, nekem csupa szép emlékem maradt. Ránk figyeltek, nem a maguk dolga volt a fontos. Lehet, hogy más kórházban már rég császároztak volna, itt, ha segítséggel is, de hagytak hüvelyi úton szülni. Rengeteg emberséget, kedvességet és odafigyelést kaptunk. Mindhárman. Utána pedig hónapokig dagadt a májam attól, hogy a doki bácsim azt mondta, ilyen mély alázattal átitatott szülést, mind részemröl, mind a kispapa részéröl keveset látott...

Az otthonszülés szép dolog, szívesen ki is próbálnám, de érzésem szerint, a megfelelö infrastruktúra még nincs meg mögötte. Nincs rá pénz. Mint ahogy sok másra sincs. Ettöl függetlenül jó lenne, ha valamikor teljes jogú alternativájává válhatna a kórházban szülésnek.

További jó eszme-cserét.

Puszi mindenkinek:

Dia

Sziasztok Lányok!
Már napok óta nem tudok-merek írni, mert minden szavam bántó lehet esetleg pedig tényleg nem akarom!
Nem tudok mit mondani a vehemenciáról, a no commentrõl, a hiányzó infrastrukturáról. Csak fáj.
Nem ez az elsõ eset, hogy valakivel elbeszélek "egymás mellett". Tényleg igyekszem a tényekrõl beszélni, bár néha elkap a hév...

Komolyan nem értem, hogy miért baj, ha a boltban piros és kék cipõn kívül sárgát is lehet kapni, miért kell ehhez gyõzködni másokat, hogy azt vehessek, ha azt szeretnék. (A kis közgazdaságis agyam szerint ha nõ a kínálat, lejjebb mennek az árak, tehát az is jól jár, aki továbbra is ragaszkodik a kékhez vagy a piroshoz...)
Nem akarok vehemens lenni, csak elkeseredett vagyok, mert nem akarnék kórházba bevitt "otthonszüléseket" sem megérni - ez a kettõ teljesen más.
Nem értem, miért mondják mindig a "megfelelõ infrastruktúrát", mikor pl. egy rakás vírusfertõzéstõl menekül meg a baba, ha nem kerül egyáltalán kórházba. Az antibiotikumoknak is vannak olyan hátrányai, amikrõl nem tájékoztatják az embereket, alapos utánjárással fel lehet térképezni, de - ez megint olyasmi, amit le sem merek írni, mert rögötn "nekem esnek" páran.

A szülés igen intenzív, mély élmény, ezért van az, hogy minden nõt foglalkoztat a kérdés és sokkal könnyebben sértõdünk ha ez a téma kerül elõ. Megint azt kívánom mindenkinek, merjen kérdezni.

"Szülés bölcsen, a természet rendje szerint, a tudomány támogatásával."

Ilon

Ui: a gondolataimat írtam le, nem veszekedni akarok. Most sem.

Nem masokat kell gyozkodnod, hanem a boltvezetot. A tobbseget nem kulonosebben erdekli, hogy kaphato-e sarga cipo, ha az altala keresett kek kaphato. De nem is fog neked transzparensekkel felvonulni a bolt elott, hogy sargat is aruljanak.

Kedves Ilon!
Õszintén nem értem, mi fáj pl. az én hozzászólásomban. Úgy gondoltam, a betûk mellé "látsz" engem, s így érzed, hogy nem "neked esés" szándékkal írtam.
Igen, a szülés intenzív, mély élmény. Azoknak is, akik kórházban szülnek. És jó is lehet - nekik is. És õk is sértõdhetnek, amikor mindez megkérdõjelezõdik. Mert bizony sok otthonszülõs érvvel megkérdõjelezitek (nem te személy szerint) a kórházi körülmények közötti szülés ugyanolyan "jó"-ságát. Ld. baktériumok, felesleges beavatkozások stb. És lehet, hogy igazatok is van, nem vagyok szakember. De aki ilyen körülmények között szült és szeretne is szülni esetleg, vagy ez a munkahelye, az miért támogassa azt, ami azt megkérdõjelezi?
Egyrészt lehetne az otthonszülés egy szín a palettán. Másrészt úgy érzem a szavaitokból sokszor, hogy ezt tartjátok az egyedül üdvözítõnek. Nem biztos, hogy jó a megérzésem, de azt gondolom, ez válthat ki ellenszenvet egyesekbõl.
Erõs túlzás, ha azt mondom, látom és értem mindkét fél érveit. De valamelyest igaz. És értem, hogy nehéz közeledni. Azt akartam az elõzõ hozzászólásban elmekegni, hogy ha tényleg eredményt akartok, akor viszont muszáj közeledni.
Mindez az én meglehetõsen szubjektív véleményem, nem biztos, hogy helytálló. De egy vélemény attól vélemény, hogy szubjektív

Edóka

Gyuri!
Hol kérdezhetnék a neurotikus beavatkozásokkal kapcsolatban?
Többieket is kérdem, jó-e ez a topik erre, vagy menjek máshová. Többször vittem már vargabetûkre a topikot, ezért érdeklõdöm elõre, nehogy kiutáljatok.

Edóka

Regota olvasgatom itt ezt a topicot, nem akartam hozzaszolni, mert rendesen elragadnanak az indulatok, de azutan, amit Dia irt, nem tudom megallni. Maskor is talaltam mar temat, amiben nagyon egyetertettunk, de abban, amit itt leirt, az en szulesem tortenetet is irhatta volna. En is korhazban szultem, es akkor is ott szulnek( ugyanabban, ugyanannal az orvosnal), ha a vilag masik vegerol kellene odamennem. Nagyon bensoseges, igazi nagy elmeny volt, a korhazi dolgozok reszerol hatalmas tapintattal es toleranciaval, a mai napig elarasztanak az erzelmek, ha a szuleseimre gondolok.Mibol gondoljatok, hogy csak azok elik at hatalmas elmenykent gyermekuk szuleteset, aki otthon szul?? Es azt itt es most kijelentem, hogy EN NEM SZERETNEK otthon szulni. Es van egy olyan erzesem, hogy azok, akik nem tamogatjak kivont karddal itt az otthon szulest, egy kis "lenezesben" reszesulnek az otthonszulok reszerol, amit ereztem mar mas temakban is, ha ugymond alternativ nevelesrol volt szo. Ami meg nagyon rosszul esett, az az, ahogy az orvosokat minositik nehol. En nagyon halas vagyok az orvosomnak, valoszinuleg nagy szerencsem is volt vele, lehet, hogy nem minden orvos all igy a dologhoz, de en enm itelnek el kapasbol minden orvost.
Bevallom, hogy engem istenigazabol nem erdekel, hogy ki hol szul. Ha valaki otthon akarna szulni, szuljon otthon, de konyorgom, engem senki ne akarjon rabeszelni. Ahogy itt olvasgattam az a benyomasom tamadt, hogy azok akik otthon szulnek, valosaggal felmagasztosulnak szules kozben, az igazi nagy elmeny az otthon szules, a korhazban szulo nok csak szenvednek, kinlodnak a szuloagyakhoz szogezve, kiszolgaltatva az adaz korhazi szemelyzet kenyenek-kedvenek. Es csak szintiszta mazochizmusbol vedik annyian itt a korhazban szulest.
Udv
Eva

En nagyon orulok annak, hogy sokaknak szep elmeny volt korhazban szulni. Mint mar irtam, magam is dula vagyok es ilyen minosegemben azon is faradozom, hogy a korhazban szulo noknek konnyitsem meg a vajudast/szulest. Marmint annak, aki ugy erzi, hogy konnyebb neki attol, hogy valaki csak vele foglalkozik, aki mar szult es aki ert nemi borogatashoz, masszazshoz is. Eszembe nem jutna, ezeket a noket lebeszelni a korhazi szulesukrol es egyutt orulok veluk, ha olyan lett, amilyet kivantak maguknak. De amig ezek a nok szulhetnek korhazban, ami nagyon jol van igy, addig az egyetlen orvost, aki az en valasztasomat (otthoni szulest) tamogatna most eppen felfuggesztettek es bortonbe akarjak csukni. Vagyis megakadalyozni az en valasztasomat. Tehat egyaltalan nem arrol van szo, hogy mi leneznek masokat, vagy hogy szertnenk ha ok is csak otthon szulhetnenek, hanem arrol, hogy harcolunk, konyorgunk, hogy a mi EGYETLEN segitsegunket ne vegyek el tolunk. Meg lehet ezt erteni? Forditsuk csak meg a helyzetet: mit szolnatok hozza, hogy ha nektek azert, hogy korhazban szulhessetek, mert ti ott erzitek magatokat biztonsagban, nekunk otthonszulosoknek kellene konyorognotok alairasert? Megis mit ereznetek?

Edoka,
felolem johetnek a kerdeseidet ide. Magam is feltennek nehanyat, de most nincs idom ra. Csak annyit: Ha Csakany ur targyalja a "miert baj, ha nem csinaljak?"-ot, akkor ugy tisztesseges, ha targyalja a "Miert baj, ha indokolatlanul vegzik?"-et is, vagyis egyoldalu a bemutatas es ezert sajnos santit. Valamint hianyzik nekem belole: az amnioszkopia, a kezzel tagitas, a hasba konyokles, a haton fektetes. Ezek is eleg neurotikusak.
GEA

Ja es akkor a gyerekkel vegzett rutin beavatkozasokrol meg szo sem volt, pedig azok meg sokkal neurotikusabbak, szvsz.
GEA

Hát én is olvasgatom egy ideje a topicot, és talán nem ártana elismételni/kiemelni egy pár dolgot. Az otthonszülés NEM az egyedül üdvözítõ. Ez a kampány NEM az otthonszülést akarja elterjeszteni. Sajnálatos, ha egyes otthon szülõk "lesajnálóan" beszélnek a kórházban szültekrõl, stb. A hangsúly a háborítatlanságon van, és ezt sokféleképpen meg lehet élni. Nekem otthon volt 3 háborítatlan szülésem, mert otthon éreztem magam ehhez megfelelõ biztonságban. Aki nem így érez, annak nem lesz az otthonszülése háborítatlan. És neki nemcsak, hogy be kell mennie a kórházba, hanem õ ott, a kórházban fog JÓL szülni.

Csak egy megjegyzés azonban azok felé, akik olyasmiket állítottak, hogy az otthonszülõ nõk kizárólag a saját kényelmüket tartják szem elõtt. Azért ez is torzítás, nem? Mert a "kényelem", mint érv talán fel sem merült. Pont kórházban szült hözzászólók említették, hogy nekik nem kellett takarítani a szülés után, és pihenni is tudtak, vagyis nem kellett a többi gyereket ellátniuk. A takarítás nem nagy ügy, a gyerekeket pedig a férjem igen jól ellátta (biztos nálatok is, amíg ti a kórházban voltatok).
Csak zárójelben: ma már mindenki elfogadja a korai kötõdés fontosságát. De vajon hány olyan kórház van Mo.-on, ahol vannak családi szobák (én a MÁV-ról tudok, de nem tudom mennyibe kerül), hogy a babát az apától és a testvérektõl se válasszák el?
Szilvi

Helló Mindenki!
Bocs egy teljesen más téma, de ide szerintem elég sok okos ír, ezért vagyok kíváncsi a véleményetere! Tömören írom: Szerintetek, hogy lehetne a GyES-en lévõknek kiharcolni valami féle jogokat? Gondolok itt olyanokra amiket pl. a diákok kapnak. (BKV bérlet, munkavállalás 4 órában stb.) Vagy esetleg teljesen marhaság??
Andi

GEA!
Még nincs kész.Folyt.köv.Amnioscopiára nem gondoltam (miért baj?)Bármilyen KÉRDÉSre szivesen válaszolok, mint eddig. Hogy mikor indokolatlan az benne van (amikor nem javallt)
Hasbakönyöklés mindig indokolatlan
Ujszülött ügyben neonatologus a mérvadó.
Éva (okt.17) Ön a többség!!

Kedves György!
Hol lehetne erröl a hasbakönyöklésröl többet megtudni. Miért indokolatlan, mit okozhat, miért csinálják mégis? És ez kézzel tágítás? Erröl itt a babaneten olvastam elöször, és erröl sem tudok igazán sokat.
Már várom ez elözöekben emlitett folytatást.
És köszönet a kitartásáért!
Picur

Kedves György !
mi a véleménye arról hogy azt szeretném ha a köldökzsinórt csak azután vágnák el ha már nem lüktet? tudtommal ha nem vágják el azonnal akkor segit az újszülöttnek a tüdövel történõ légzés átállásra, amig ez utóbbi nem tökéletes addig a köldökzsinór segit. igaz ez?
másik kérdésem hogy kell-e sirnia az újszülöttnek vagy elégséges ha kiáltással jelzi a világrajöttét?
harmadik kérdésem hogy miért annyira fontos megmérni az újszülöttet születésekor azonnal?
miért nem lehet 2-3 órát várni ezzel amig megnyugszik az anyukája karjai között esetleg szopik egyet.
Köszönöm elõre is
Kisbence

Sziasztok!

(Kedves Edóka!
Nem értettelek félre, kösz, hogy középen állsz , stb. . )

Ha fanatikus otthonszülés-párti lennék, (mint ahogy ilyennel még NEM találkoztam), akkor talán csak néhány demagóg mondatot ismételgetnék: nem teszem, eddig minden gondolatomat érvekkel támasztottam alá, ha valami kimaradt volna, írjátok meg.
Mivel semmi sem fekete vagy fehér, szeretném "összefoglalni magam":
- nem gondolom, hogy mindenkinek otthon kellene szülnie.
- mindenkinek ott jó szülni, ahol biztonságban érzi magát.
- minden kórházi szülés is csodálatos annak, aki átéli, ezt sem vitattam soha.
(erre szoktam azt mondani, hogy "a szülés annyia jó dolog, hogy nem lehet elrontani")
( megjegyzés 1: amit hiányolok, az az alapos utánajárás, szerintem dönteni csak úgy lehet két dolog között, ha mindkettõnek alaposan utána néztem. Számomra(!!!) nem kielégítõ csak az egyik oldal véleményét meghallgatni "a másikról is".
megj. 2: nem gondolom, hogy az otthonszülõknek meg kellene istenülniük ebben a topikban, csak érdekességként mondtam el már többször: nem ismerek olyan anyát, aki szült volna mindkét módon, és újra a kórházat választotta volna (!). Persze ez sem lenne baj, az õ szabad döntése lenne ez is, csak szerintem elég érdekes! - ezzel sem akarok senkit megbántani.
megj. 3: még egyszer: több, mint ezer esetbõl 3-szor volt szükség gátmetszésre. És itt lehet azt mondani, hogy: de hiszen nem is fáj. Jó, elfogadom, de akkor miért volt rá szükség kórházban (mint ahogy szerintem is szükség van rá ott!) és miért mondjuk biztonságosabbnak a kórházat, ha egyszer ott szükség van ilyesmire? (Az inkontintencia-dolog számomra nem érv, ha megnézzük az érintett korosztályt, szerintem nagyjából mindenkinél probléma, mint ahogy szinte mindenkinek volt gátmetszése is.), pl. az antibiotikum rutinszerû adásáról, stb. nem is beszélve, ha érdekel valakit szivesen írok róla 2 mondatot.)
- a kórházi orvosok is tökéletesen jók, nyilván azért járnak vissza hozzájuk a mamák.
- lehet, hogy lesz, amikor én is a kórházat fogom választani, mert szükségem lesz a "tudomány támogatására". (azaz hogy engem támogasson )
- Keke: kösz az ötletet! Sajna jelenleg épp azon fáradozom, hogy a "boltvezetõt valahogy meggyõzzem" a dologról, de elég nehézkes ügy. Ezért próbálom bizonygatni elõtte, hogy bizony másnak is jó lenne a "buli" = aláírások száma. Úgy tûnik, a boltvezetõ résztulajdonos is a kék és piros cipõket gyártó vállalatban, mert sehogy sem érdeke, hogy bõvüljön a kínálat... (??vagy miért ilyen ez az egész most?)
Itt kell elmondanom: rendkívül megalázó számomra ez az aláírásgyûjtõsdi!!! (ennyit a vehemnciámról ) azon kívül hogy nem is értek vele egyet - olyan értelemben, hogy nem ennek kellene lennie a módszernek! (most ez van)
- Anda: amint tudok más módszert (úgy néz ki, van más út is), itt közzé teszem nektek.

Pár napig nem leszek, amint tudok válaszolok (szerdán leghamarabb). ( )

Köszönöm Diának, hogy itt leírta a szép szülés-élményét, megtisztelõnek érzem (ahogy a korábbiakat is). Ha esetleg lehet kérdésem ezzel kapcsolatban, kérlek jelezd! Köszi. (Konkrét esetben könnyebb a konkrét kérdés.)

Ilon

Ui.: Mivel én is ember vagyok, összetett személyiséggel, a véleményem nem fekete VAGY fehér. Kérem, hogy (továbbra is?) így vitázzunk, szerintem nagyon tanulságos az eljétõl kezdve - az "anyázások" udvarias formáitól eltekintve. Továbbra sem akartam senkit megbántani.

Sziasztok!

Ilon, persze, hogy lehet. Szívesen válaszolok minden kérdésre, amit feltennétek.

Puszi:

Dia

Kedves Mindannyian!
Örülök, hogy megint "feltámad a topik", már épp halódni láttam.
Köszönet a szép kórházi szülések leíróinak
Dia!
Tényleg másfél óra volt az a hímzés? Nekem mindig kb. fél óra, de bármennyi szurival is kibírhatatlannak éreztem
Anda!
Tudtommal a 4 óra munkavállalás lehetséges GYES alatt. Rosszul tudom?
Ilon!
Gyuri!
Kérdésem a következõ. Van-e olyan törekvés a szülészek részérõl (nem elszigetelt 1-1 szülészre gondolok, hanem általánosabb jelenségre), hogy a szülés minél természetesebb módon, a lehetõ legkevesebb beavatkozással történjék, alapos mérlegelés után és ne rutinszerûen történjen bármi beavatkozás. Van-e lehetõsége egy szülészorvosnak a fõnökével szemben az adott kórházban rutinszerûen alkalmazott, de általa az adott esetben szükségtelennek itélt beavatkozást "megtagadni"? (Konkrétan fölmerült vmi a találkozón, méhkikaparás- hû de szakszerûtlen - természetesen lefolyt szülés után)
Elképzelhetõ-e a kórházi körülmények között a közeljövõben a tetszõleges testhelyzetben szülés, ha erre nincs ellenjavallat (infúzó stb)? Nem szülõszékre gondolok, hanem arra, hogy ha tetszik, guggolva stb. szüljön vki, ami nem egészen pénzen múlik.
Egyelõre ennyi.
Elõre is köszönöm.
Edóka

Sziasztok Lányok!

Én is olvasgatlak itt Benneteket és Diát olvasva mertem venni a fáradságpt, hogy írjak. Én kórházban szültem az elsõ babámat, a MÁV-ban. Nagyon nehéz szülésem volt, de nagyon jó élményként gondolok rá vissza. Sajnos indítani kellett terhességi toxémia miatt, tehát szóba se került, hogy ne kapjak oxitocint, ne legyen burokrepesztés, stb. A beöntést már ismertem és csak beindította a folyamatot aminek örültem is, a borotválás meg egyáltalán nem volt kellemetlen.A párom otthoni ruhában végig velem volt és a saját hálóingemben voltam. A végére nagyon elfáradtam ezért belekönyöklés is volt, kézzel tágítás is, ami annyira fájt, hogy hánytam, és a végén gátmetszés is. A kitolási szakban és is fekve maradtam, nem is bírtam volna felkelni. De az ágyamat nem alakították át közben kengyelessé és a dokinõm az ágyam végében ült a kitolásnál. Amikor megszületett a pici, abban a pillanatban kiszóltak anyukámért és a párommal együtt vitték mosdatni a kicsimet. Ameddig engem varrtak, végig a páromnál volt a lányom és anyukám is ott volt. Szóval nekem mindezek ellenére is nagyon kellemes élmény volt a szülés. Nem vagyok mazochista.

Viszont ami utána jött azt kihagytam volna. Rosszul voltam, fájt mindenem, a gátseb iszonyat volt, a pici nem tudott szopni és végül besárgult az intenzívre került és 1 hétig voltunk bennt. A következõnél nagyon szeretnék minél hamarabb hazakerülni. Hiányzott a párom megnyugtató viselkedése, az, hogy mellettem van nem vagyok egyedül és nem sok hozzá nem értõ fiatal lány akarja megerõszakolni a babámat a szopással kapcsolatban. Zavart, hogy 5-kor hõmérõztek ellenben én aki magas vérnyomás miatt szültem hamarabb, egyszer sem mértek szülés után vérnyomást. Zavart, hogy a macskakövön hajnali hatkor az ablak elõtt végighúzták a reggelizõs vaskocsit és hogy a takarítónéni pisilés közben bejött a wc-be kivinni a szemetet. Szóval vágytam nagyon haza és szeretném, hogy legközelebb olyan hamar hazajöhessünk amilyen hamar csak lehet, mert jobban kiborultam mint szülés alatt. De szülni legközelebb is kórházban fogok bár remélem normálisan indul meg.

köszönöm, hogy meghallgattatok és mindenki tegye azt amit a szive diktál.


Üdv:Pankamama

bocs elsõ sorban nem fáradságot hanem bátorságot akartam írni, csak fáradt vagyok. PM

Sziasztok!

Edóka! Igen. Éjjel 00:53-kor volt meg Bori, utána úgy fél órával elhalt a köldökzsinór, a lepény gyorsan megszületett. Háromra varrtak össze, utána rögtön vittek aludni. A gyerek közben velem volt, szoptattam, simogattam, beszéltem hozzá, ott volt a párom is, de közben varrtak is. Repedt a méhszájam, a hüvelyem (a doki csak a Nap Repedésének titulált...), és persze ott volt a gátseb is. Én nem éreztem belöle semmit, varrás elött kaptam egy érzéstelenítö injekciót, plussz elég magas a fájdalomküszöböm...

Hozzátenném, azért minimum egy óránk volt csak egymásra, csak hármasban, igaz, nem egyben... De a varrás közben is a doki nem foglalkozott mással, csak a dolgával, és nem szólt bele, nem irányított semmit.

Puszi:

Dia

Ui.: A gátsebem a negyedik napra már teljesen fájdalommentes volt, még akkor is, amikor WC vagy fürdés után meg kellett törölni. Az ülés már az elsö pillanattól primán ment. Utána egy párszor volt csöpögés, de azóta semmi. Semmiben nem érezteti hatását, bár a következönél majd meglátjuk. Pedig iszonyúan féltem töle, jobban, mint magától a szüléstöl és a fájdalomtól.