2010.05.21 09:26
Szerző: Anonymous
Kata,
Nem azért nem jöttem, mert nem akartam, hanem mert túl sok minden történt az utóbbi időkben és úgy éreztem, hogy bármennyire optimista és kitartó vagyok, most háttérbe kell húzódnom, magam miatt, kicsit helyreraknom a gondolataimat. A táblázat frissítéséhez már 32 évet lehet odaírni és három helyett hat lombikot. Igen, ez volt a hatodik. Persze azért ezek eloszlottak az elmúlt két évre. Nem szóltam róla nektek, mert reménykedtem, hogy csak a jó hírről számolhatok be, és ennek most jött el az ideje. Azonban azt mondhatom, hogy megért minden könnycseppet, sírást, toporzékolást, és még sok minden mást is, ami időközben ennek kapcsán felmerült.
A mnyh növesztgetésre én Aspirin+C pezsgőtablettát ittam rögtön a stimu elkezdésekor, vagy talán pár nappal még hamarabb is elkezdtem. Mindig szép, vastag mnyh-m volt. Mást különösebben nem csináltam, illetve nagyon sok kefírt ettem, a fehérje segíthet ebben.
A mostani ciklus sem indult simán, long protokoll lett volna, de nem volt jó a progeszteronom, így maradt az antagonista. Máskülönben ugyanolyan szurikat kaptam, mint máskor, ugyanannyi ideig kellett kábé szúrnom magam, max egy-két nap volt a különbség, tehát azt sem mondanám, hogy máshogy történt minden, mert minden ugyanúgy történt, mind eddig bármikor.
Három darab három napos babókat kaptam vissza, és négy fagyibaba lett még. A különbség talán annyi volt a beültetés utáni várakozási időszakban, hogy a beülti után pár nappal majdnem teljesen a tesztelésig állandóan görcsölt a hasam. Állandóan attól féltem, hogy megjön. Ennyit vettem észre, ami egy ideig zavart, azután már úgy voltam vele, hogy úgysem tudok vele mit csinálni. És talán emiatt nem is teszteltem akkor, amikor kellett volna hivatalosan, csak két nappal később. De akkor azonnal megjelent a várva-várt második csík.
Most vagyok a hetedik hétben, de eddig egyáltalán nem tapasztaltam se hányingert, se semmit. Annyit talán, hogy kicsit éhesebb vagyok, mint szoktam. Melleim nem lettek nagyobbak, és csak egy picit érzékenyebbek. Egy hangyányi aggódással tölt el, hogy nincs semmi tünetem, hacsak az nem, hogy a pocakom viszont akkora, mint egy három-négy hónapos terhesé. Főleg este. Reggel még "keresnem kell", hogy hol is van a pocim, de miután ettem egy kicsit, azonnal megnő.
Legnagyobb örömömre Sipos doktor elvállalta a terhesgondozást és szülést, ugyanakkor házifeladatként azt kaptam, hogy gondoljam át a dolgokat. Ugyanis, ha Tanár úr éppen nincs Pesten, konferencián van, beteg, akármi van, akkor hiába szülnék éppen, Sipos doktornak a Forgács intézetbe kell mennie, hogy leszívást, transzfert, inszemet, ultrahangot, egyebet csináljon. És ezt én teljes mértékben megértem. Úgyhogy most gondolkodom, ámbár nagy valószínűséggel Gidai doktorhoz fogok menni, egyrészt mert van "referencia" róla, másrészt mert ha Beusnak is őt ajánlotta, akkor egy olyan orvosról van szó, akit Sipos doki a legnagyobb bizalommal ajánl.
Azonban a legnagyobb kérdés nálam most az, hogy mi legyen a munkahellyel. Menjek vissza még egy-két hónapra, vagy inkább legyen táppénzen. Az erre vonatkozó ajánlás megvan. Viszont ebben az esetben csekélyke lenne az állambácsitól a pénzecske. Másik oldalról viszont annyit küzdünk mindannyian, hogy hajlok arra, hogy a legnagyobb nyugalmat biztosítsam a babónak. Nektek erről mi a véleményetek? Azt sem igazán tudom, hogy mikor mit kell és lehet igényelni, mi után mi jön, ez még egy nagyon homályos terület nekem.
L.
Puszi!
), így szerintem, ha meg tudod oldani, maradj inkább itthon.
