Sziasztok!
Írtam egy csomót és elszállt a seolba... szívás. Ezért most rövidebb és lényegre törőbb leszek, már én is álmos vagyok.
Tina, szép leszel, +vagy is
! A rucid gyönyörű, a csokrod nemkülönben. A tortából majd küldj egy szeletet!
Nekem csepp alakú csokrom volt és baromi nehéz.
Évi, sokat pihenj, ne mászkerálj, még ha unalmas is otthon lenni, de most feküdni kellene a legtöbbet. Régen is ezt ajánlották az orvosok, mikor még nem volt ennyi "technika". Azzal csak jót tehetsz a babónak. Menj nyugodtan uh-ra gyakran, mégha hisztis akárminek is tartanak, mert hidd el, akinek van hangja és hallatja, arra odafigyelnek, és ha ez kell az egészséges kisbabádhoz, akkor magasról tegyél rá, hogy ki mit mond/gondol rólad!!!
Melis, helyre kis feleség vagy! Kényezteted az urad
Biztos meg is érdemli.
Írtam hozzászólásom a doksidba.
BÉvi, kemény helyzet! Szerintem itt nem te vagy a hunyó, valami bántja a nagyobbik fiút. Lehet, hogy pszichológus ki tudja hámozni a problémát, de ha elmúlt 18., akkor az ő döntése, hogy megy-e vagy sem. A gyerekek válás során néha olyan dolgokat képzelnek be, vagy vesznek magukra, amik meg sem fordulnak a felnőttek fejében és ez évekig rágja a lelküket. Én azt gondolom, hogy valami ilyesmi áll a háttérben - persze én semmit sem tudok a családokról. Egy szakember valószínűleg tapasztalatából kifolyólag nagy segítség lehet, ha egyedül már nem megy.
A "kis" 16évesnek meg nagyon örüljetek, tinikorban van, mégis segít, ez a fiú egy kincs!
Ircsi, klassz a pocakod. És köszi az "új ház, új gyerek" hozzászólást, jót mosolyogtam, nagyon igazad van, eddig tényleg így sikerült mindkettő
Woody, a lányotok egyszerűen gyönyörű! A szája - anyukáááám - nagyon-nagyon szép! Remekül sikerült kisbaba!
Kata, örülök, hogy már jobban vagytok. Nálunk is néha rászorulnak a gyerekek az antibióra - amit nem szívesen adok -, ha már minden más szer hatástalan. Nagyon jó, problémamentes terhességed van. Tökre örülök, hajrá-hajrá, lassan finish
Bmaass, tök rendes vagy, hogy ezernyi dolgod között még vásárolgatsz a topiknak.
Rólam:
Vettem MBT-cipőt, mert nemtom, hogy írtam, de kivan a lábam. Úgy néz ki, hogy beválik. Meg fizikoterápiára járok, ahol az átlagéletkor 65 év. Borogatom a lábaimat krémmel és rugalmas pólya van rajta este... szóval komolyan mondom, néha nem tudom, hogy sírjak v. nevessek magamon. Amíg nem fájtak, addig "nem is tudtam", hogy vannak lábaim. Most már piszkosul odafigyelek a testemre, mert ha valami "elromlik", akkor az nagyon nyomorult érzés tud lenni.