Nekem nem voltak ilyen tüneteim, mert csak egyszer-max kétszer jártam wc-re vagy székrekedésem volt - végülis azzal kezdődött, tavaly nyaraláskor, amikor elkezdtünk volna dolgozni a baba-projecten. Székrekedés több napon át, aztán nagy nehezen kipréseltem valamit magamból, amiben már vér is volt. Sokáig meg akartam magamat győzni, hogy ez berepedés vagy aranyér, de aztán csak nem akart elmúlni végleg (időnként volt vér, időnként nem) és végül októberben jutottam el a proktológushoz. Akkor már eléggé be voltam gyulladva (azt hiszem 18cm-t mondott), de a novemberi kontrollon már csak 4-5 cm, akkor is mondta hogy szépen gyógyulok és végül decemberben semmi.
Szerintem nagyon fontos hogy az orvos ne szugerálja be a betegnek a "betegség-tudatot", nekem szerencsém volt ilyen szempontból az orvosnőmmel. Nyílván nem csak ezért gyógyultam meg, de biztos hogy ez is szerepet játszott. Eleve sokszor mondják, ill. olvastam, hogy ebben a betegségben a lelki tényezőknek is fontos szerepük van. Meg kell próbálni úgymond "nem beleélni" magunkat - ami persze most nekem sem megy...hiszen állandóan e körül forognak a gondolataim, de ma már jobban ment az "elvonatkoztatás" a tegnaphoz képest
siralmas... tegnap már az Uram is megjegyezte, hogy a fenekemről lesz a legnehezebb leküzdeni a kilókat! 
)
