Szia Lányok!
Ági! Én is úgy hallottam, hogy nem nagyon ajánlják a lágy, penészes sajtokat. Ha jól tudom, akkor a toxoplazmózis veszélye miatt.
Borbolya!
Szerintem sem kell teljesen kizárni a koffein fogyasztást ilyenkor az életünkből. Én reggelente szoktam kávézni a melóhelyen (cukival, tejszínnel és jó kis dumcsival
), de aztán a hányingeres időszakomban rá sem tudtam nézni. Mostanában időnként megiszok egy-egy laza kapuccsínót ha rámjön (valószínűleg az édesség-éhségem miatt) és nagyon ritkán egy-egy pohár szénsavas valamit is. Ennyi biztos nem árt a babának, nekünk meg azért esik jól, mert megkívánjuk.
Jck! Én most vagyok 17+1 és már elég jól látszik a pocakom, de szerintem ez alkati dolog. 61 kg-ról indultam, most vagyok 65 és szinte csak a pocimra és a combomra, fenekemre híztam. Én körte alkatú vagyok, tehát deréktől lefelé erősebb, széles csípővel megáldva és gondolom ez miatt látszott meg már hamar a babuci megléte. Én
pl.irigylem azokat, akik vékonyak és csak akkor látszik rajtuk a terhesség, ha már a 6-7.hónapban vannak. Ők hamarabb tudják leadni a lerakódott zsírpárnákat is.
Az én szüléstörténetem dióhéjban: 4 nappal a kiírt időpont után a reggeli félálmos forgolódásomon egyszercsak azt éreztem, hogy valami elöntött. Azt hittem a magzatvíz, de a méhnyak-nyák szabadult ki, ahogy elkezdett tágulni a méhszáj. Akkor már gondoltam, hogy elkezdődött a NAGY DOLOG. Mivel még nem voltak fájásaim sem és nem láttam közvetlenül veszélyeztetettnek a babámat (ugye még a magzatvizében lubickolt), ezért elmentem letusolni, hajat mosni. A tusolást mindenkinek javaslom (persze, akinek belefér az időbe!), mert nagyon ellazítja az embert és állítom, hogy ez sokat segít a babának is. Aztán felkerekedtem és besétáltam a kórházba (akkor 4 saroknyira laktunk, de jó is volt!
)
Mivel korán volt (hétfő reggel 7) még csak akkor kezdődött az élet ottbent. Kiderült, hogy fogadott dokim az ország másik felében van valami konferencián (akkor igazgató főorvos volt a drága), úgyhogy közölték, hogy válasszak valakit helyette. De erre ugye nem készül az ember lánya, mert nem gondol arra, hogy pont vele, pont akkor... Úgyhogy arra a dokira csaptam le akinél az egyik ismerősöm szült pár nappal előtte és közöltem vele, hogy ne menjen sehova, én nála fogok szülni. Látásból ismertem és menet közben kiderült, hogy nagyon jól választottam (naná, nem nagyon volt időm válogatni!)
Szóval megvizsgált és akkor már 3 újjnyira nyitva voltam és a fájásaim is szépen jelentkeztek. Felsétáltunk a szülőszobára, közben elbeszélgettünk, hogy szerinte ebéd után már a karomban tarthatom a kis szarost. Aztán átsétáltattak a felvételi irodába, ahol "bejelentkeztem". Miután visszaértem jöttek az előkészítések: egy kis borotválás, egy kis beöntés, kaptam szép hátulgombolós hálórucit és mivel nem voltak extra fájdalmaim kimentem a folyosóra sétálni. Így sokkal könnyebb volt átvészelni a tágulási szakot, hogy jöttem-mentem, róttam a km-eket, ha jött a görcs megálltam, és időnként bekapcsolódtam a többi kismama dumcsizásába akik ott üldögéltek. Amikor már azt éreztem, hogy nyomnom kell, akkor mentem be a szülőszobára. Hivták a dokit és felfeküdtem az ágyra. A szülésznéni közölte, hogy már látja a baba fejét és szép nagy haja van. Amikor nyomhattam, akkor kicsit elbénáztam a dolgot, mert nem tudtam hogyan kell, úgyhogy nyomtam egy kicsit és kész. Mondták, hogy kapaszkodhatok az ágy végébe, vegyek nagy levegőt és addig nyomjam amíg szusz van bennem. Na, ez volt a szuper utasítás, mert a harmadik ilyen nyomásra már ott is oá-zott a lábam között egy tűzvörös hajú kis pinás, az én lányom!
Szóval ezután éreztem úgy, hogy amennyire izgultam és féltem a szüléstől, annyira könnyű volt utólag visszagondolva. Még arra emlékszem nagyon, hogy oltári éhes voltam és mivel fél 1-kor lett meg a babám, odahozták az ebédet és ott ettem meg félig felkönyökölve az ágyon. Borsófőzelék volt fasírozottal. Ezt soha nem fogom elfelejteni azt hiszem.
Bocsi csajok, de ez nem éppen dióhéjnyi volt!
Ancsi