Sziasztok, én is vagyok.
Ma 2 óra alatt értem be. Az okot nem tudom. 7.10-re mentem a vonathoz, vettem jegyet. Bemondták, hogy a 7.18-as vonat kimarad "szerelvényhiány" miatt
Következő vonat: 7.34.
7.40-kor bemondják, hogy késik 10 percet a 34-es.. Majd be is robogott 7.58-ra. És közben zuhogott az eső.
Na ez a vonat persze minden megállóban-bokorban megállt, így késtem több mint egy órát...
Bekri. Igazad van valahol, értem én. Anno mi sem szóltunk be időseknek soha. De az idősek sem voltak ilyen "nyanyák"...De azért válasszuk ketté a dolgot.
Vannak az öreg nénikék, akik tényleg azok. Ők nem játsszák meg magukat, nem kikent-kifent "dámák" belőtt séróval-parfümösen- lakkozott körmökkel. (Na én ezeket hívom Gerbaud (zserbó)-nyanyáknak.) Amikor még a Belvárosban dolgoztam Pesten a Vörösmarty téren, ilyenek ücsörögtek a Gerbaud kávéház terszán, kávézgatva stb... Na, ha ilyen jön, és előadja magát, azt nem szeretem, és nem tud meghatni.
Persze, az igazi dolgos, megfáradt nénikék mások. De nem is ők szoktak ilyen stílusban közlekedni, nekik zsigerből ugrottam fel én is, ha nem jutott hely...
Én már az utóbbi időben nem is figyeltem, van-e hely, le sem ültem, nekem nem volt kedvem a "dámákkal" vitázni.
Most viszont igenis leülnék néha... Tegnap tettem egy kisérletet. Felszálltam a vonatra. Minden hely foglalt volt, és
én álltam egyedül. Szerintetek?
Naná, hogy SENKI, se nő se férfi, se kamasz se felnőtt még meg sem moccant. A hasammal egy szintben volt a fejük, láthatták, de még csak a gondolat sem fordult meg a fejükben.
Mondjuk nem voltam rosszul, nem fájt semmim, éppen nem vártam el, hogy engedjenek leülni, de ez azért elgondolkodtató.
Én ugyan nem vagyok öreg, de lehetett volna számtalan panaszom vagy fájdalmam, vagy egyáltalán a jóérzés, hogy nehogy elessek ekkora pocival. De nem.
Hát ez van...