Kattkat: Domó nagyon édes baba. Nem csoda, hogy egyszerűen szerelmes vagy belé!
Vicky: Bulcsú is tápos, én is rühellem a tápot, mégse kéne elkezdeni a hozzátáplálást. Mondjuk nálunk anyu tejfehérje allergiás, így még a Ha-s tápot kapjuk nem is a sima 1-est. Bőven ráérsz. Mellesleg megsúgom Pécsen vagy egy gyermekorvos anyuka, van egy tüneményes angyalhajú kislánya aki már 1 éves és csak kizárólag anyatejen él (szal ennyit arról, hogy 6 hónaposan el KELL kezdeni a hozzátápit). Szerintem is – Bea után – a gyermek fogja eldönteni. Hogyan tartja magát, meg tud e ülni a kezedben, és nem utolsó szempontként egyáltalán el fogja e fogadni az új ízeket. Lehet, hogy annyira nem ízlik neki, hogy 5-6 hónaposan is az alapvető élelmiszer nála a táp lesz. Várj még nyugalommal. Szerintem.
A hízás nem kóros. Én is félek, hogy túlpuffasztom Bulcsút. (bár nálunk újra a nem is kérek enni, álmos vagyok sláger megy), Bulcsú is volt hogy két héten keresztül 300 g-okat hízott, aztán most meg 100-akat. Nyugodj meg, várj egy kicsit. Tudom, nálad is nálam is beleköptek az oly nagy hanggal szónokolt különleges anya-gyerek kapcsolatba, mégis azt mondom, próbálj meg bízni elsősorban magadban, TE vagy az anyja, TE tudod a legjobban mi a jó neki, nem a védőnő nem a gyerekorvos. Ők csak az átlagokat meg a percentiliseket látják. De Barbus különleges, és egyedi. És hogy neki mi a jó egyedül te tudod. Szal, ha úgy látod, hogy kér még adj neki. Akkor adtál túl sokat, ha rád hányja.
Akkor végy vissza. Ha meg nem kér, akkor nem kér. Pont.
Bulcsú már megint csak alszik csak alszik és alszik. Más örülne, én meg aggódom. Megint nem eszik csak alszik. Megőrjítenek, várok még egy órát, és felébresztem enni. Azért ez mégse normális.
Zuzmoo: látod nálunk meg ez megy: Bulcsú 9-kor fekszik, reggel 8-ig fel se kel. Ok, mostanában felkel 4-kor, mikor mondtam a védőnőnek nagyot sóhajtott: azt mondta az mégse normális, hogy egy ilyen pici baba 10-12 órákat aludjon. Ez már jobb. Ha nyomottabb az idő nappal is simán átalszik 6-8 órákat. Persze utána meg remeg az éhségtől és nem bírja kivárni míg a szájába folyik. Ilyenkor kispohárral öntöm belé, hogy lenyugodjon. Így inkább felébresztem. Muszáj. Megőrülök, mindenki ájuldozik, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen jó alvókája van a babának, én meg ott toporgok, hogy lassan már ébreszteni kéne. (egyébként nem érzem magam ettől szerencsésnek, mert ennyit alszik. Inkább gyanús)