Sziasztok!
Vígasztalni akarok én is minden elööször szülööt, hogy ne féljen. Mert bár tényleg fáj, azért ki lehet bírni. Mindenki óvakodjon attól, hogy hagyja magát kétségbe esni a fájdalomtól, mert akkor végképp úgy érezheted, semmi irányításod nincs a dolgok felett. Végül is elég kevés a közvetlen irányítási lehetööség, de a fájdalomérzetet lehet befelé figyeléssel csökkenteni. Ha bízol maximálisan az orvosodban, akkor ez is nagyon sokat segít. Tudatosítsd magadban, hogy itt mindenki tudja a dolgát, ha bármi gond van, jó kezekben vagy. De miért lenne gond? Legalábbis így kell hozzáállni szerintem.
Én mindkét fiamat EDA-val, azaz epidurális érzéstelenítéssel szültem. Mindenkinek ajánlom, aki úgy gondolja, hogy nehezen vagy nem bírja a fájdalmat, vagy egyáltalán már kifáradt stb. Vigyázni kell, mert ha túl elöörehaladott a szülés, akkor már nem kötik be, így jó elööre tisztázni az orvossal, hogy van-e erre lehetööség, meddig kérheted stb. Egyáltalán nem fáj a beadása, és minél elööbb kéred, annál könnyebb beadni, mert mozdulatlanul kell várni, amíg beadják a hátadba, ezt pedig eröös fájások mellett igen nehéz. Én mindkettööt próbáltam. A késööi beadásnak az az elöönye, hogy megérezheted a természet erejét, de amikor már érzed, hogy innét már csak fáj és fáj, akkor érdemes kérni. Van olyan ismeröösöm, aki szinte fájdalom nélkül tágult mindkét szülésénél. Ilyen is van!
EDA további elöönye, hogy felgyorsul a szülés, mert el tudsz mindenhol lazulni, így gyorsabb a tágulás. Nem tartasz ellen, nem feszíted az izmaidat. A kitolási szakra pedig úgyis visszaveszik az érzéstelenítööt, hogy érezd a tolófájásokat. Elsöö szülésemnél nem éreztem, akkor viszont az orvos a hasamra tette a kezét, és vezényelt, hogy most van tolófájás
Vicces volt. Meg az is, hogy kitolás elöött mondta, akkor most húzzam fel a lábaimat és fogjam. Mondtam, hogy szíves örömest, ha valaki a kezembe adja a lábaimat, mert totál nem érzem ööket
Másodjára ilyen "gond" nem volt, akkor mindent éreztem a végén, így az eufórikus érzés is megvolt, amikor kicsusszant a baba. Ez a nagy glutty igazán fantasztikus érzés!!!
Amúgy nekem nem a szülés maradt meg igazán fájdalmas idööszaknak (bár az EDA és a gyors szülés is közrejátszhatott ebben, mert Kristófot 4 és fél, Bálintot 3 és fél óra alatt szültem az oxytocin beadását követööen - ez fájáseröösítöö, mert nem voltak rendszeresek a fájásaim, csak a magzatburok megrepedt).
Szóval nekem mondjuk a szülés alatt a burokrepesztés volt drámai, pedig ez általában fájdalommentes dolog, de nekem a burok felsöö része repedt, azaz csak csordogált a magzatvíz, fööleg, ha felálltam. Viszont maradt egy kis buroksapka a baba feje elöött. Ezt iszonyú fájdalmas volt megrepeszteni. Az orvos nem is hitt nekem, hogy ez fáj. Ezért egy kicsit a mai napig neheztelek rá!
De a szülés utáni napok szerintem sokkal kellemetlenebbek lehetnek, mint a szülés. Nyilván, ha valaki 10 óra felett vajúdik, akkor ez megfordulhat, de nekem fööleg a második szülés után volt nagyon rossz napokig. Tulajdonképpen most is ettööl félek, meg persze drukkolok, hogy komplikációmentes legyen a szülés. Sajnos a harmadik gyereknél az ember már marha "müüvelt", és mindenféle komplikációs történetben jártas.
Érdekes amúgy, hogy a könyvek még csak úgy mellékesen sem írnak a gyermekágy kellemetlenségeirööl, mintha az nem is létezne. Az elsöö gyerek után talán azért nem olyan nehéz, mert akkor a baba még újdonság (a második is, de már nem foglalja le minden gondolatodat, hogy most mit is kell és hogyan csinálni).
A szülés után a gátseb is tud nagyon fájni, de akinek aranyere van vagy kialakul a terhesség alatt, az nagyon vacak bír lenni. Nekem hosszú hetekig nagyon fájt, alig bírtam ülni. Semmilyen kúp vagy borogatás nem használt csak az idöö múlása.
A gátseb fájdalmaira vannak trükkök, ha érdekel titeket, akkor majd írok arról én is, meg a többedszer szülöökkel ötletelhetünk is.
Sööt, ha eljön az ideje, akkor nyitottam még régen egy topicot, hogy mit érdemes a kórházba vinni. Felújíthatjuk azt is, de az még tényleg eléd messze van.
Nem akarok senkit rémisztgetni a szülés fájdalmairól, mert azt úgyis megteszik mások, amúgy meg tényleg kibírható. A sógornööm a harmadik gyerek szülése utáni percben mosolyogva végigsétált a kórház folyosóján
Remélem, mindenkinek könnyüü, de legalábbis feledhetööen könnyüü szülése lesz. A baba tényleg mindenre gyógyír (legfeljebb az aranyérre nem
).
Szép napot mindenkinek!
Ui. Képzeljétek, nekünk olyan, de olyan gyerekorvosunk van, mint még senkinek soha. A kisfiamról kiderült, hogy allergiás a darázs- és méhcsípésre, ezért meg kellett rendelni külföldrööl valami oltóanyagot, amit én is beadhatok baj esetén. Azt mondta, hogy akkor most meg is tanít, hogyan kell beadni, mert ezt tudnom kell. Oké, mondtam. Erre felszívott a fecskendööbe fiziológiás sóoldatot, majd felrántotta a köpenyét és azt mondta, ugye vészhelyzetben nincs idöö a fertöötlenítésre, úgyhogy nosza, döfjem a combjába... képzelhetitek
az aszisztense segített volna, ha nem röhögtünk volna kínunkban, mert végül magának döfte be az orvos, nekem csak meg kellett fognom a fecskendööt és beadni neki a löttyöt.
) Visongtunk, hogy ezt azért nem kéne, de az orvos csak hosszan magyarázott, hogy hogyan fogjam, milyen irányban döfjem majd, ha ne adj Isten kellene. Közben a tüü benne nyaralt a combjában. BRRRRRRR
De megnyugtattam, hogy ha kell, biztos vagyok benne, be tudom adni, nem fogok teketóriázni sem elájulni. Érdekes, hogy milyen erööt ad az embernek az anyaság. Volt már vészhelyzet, Bálint torkán akadt egy almahéj, de nem sokat töprengtem. Megfogtam a bokájánál, fél kézzel lógattam, másik kezemmel ütöttem a hátát. Utána jöttem rá, hogy milyen eröök szabadulnak fel ilyenkor az emberben. Bálint 15 kiló körül van
Most már nem írok tovább, majd legfeljebb este, vagy holnap
Sziasztok!
Dorka