2010.04.02 14:55
Szerző: eszter82
Sziasztok Lányok!
Először is el kell mondanom, hogy nagyon nagyon sokat jelent nekem/nekünk, hogy ennyire drukkoltok, imádkoztok, velünk vagytok és aggódtok értünk! Ezért nagyon nagyon hálás vagyok Mindenkinek!
Őszintén míg átfutottam vasárnap estétől a hozzászólásokat, végig bőgtem, mert fantasztikusak vagytok! Komolyan! KÖSZÖNÖM!
Ne haragudjatok, de most leírom hogy mi is a helyzet velünk!
Nem lesz rövid, és vidám sem! Így előre szeretném bocsájtani, hogy ez velünk történt így, nem riogatás részemről, és nem szeretném, ha bárkiben is aggódást generálnék vele! Illetve az lehetne esetleg a "célom" ezzel, hogy ha valaki tud okulni az esetünkből, akkor mindenképpen tegye, hogy lehetőleg ez ne forduljon elő senkivel sem!
Kb 2 órája értünk haza a kórházból, ma délelőtt engedtek el!
Vasárnap este, lefekvés előtt még elszaladtam wc-re, és a törléses résznél (amit én mindig parázva figyelek, hogy nehogy valamit lássak ami nem oda való), láttam, hogy valami nem oké! Nem vér vér volt, hanem olyan barna trutyis cucc! A wc-n ülve mondtam Lacinak, hogy sos zárja a bőröndöt, megyünk a kórházba (egyébként éppen akkor csomagolta össze) ...a sors iróniája! Ez úgy este 23:00 óra körül lehetett!
Azonnal a kocsiban voltunk, kb 150-nel nyomta a János Kórházig, ahol szülészetre rohantunk! Skriba doktornő volt az ügyeletes, azonnal hívták, megvizsgált! Nagyon nagyon kedves volt! Azt mondta, hogy a méhnyak megrövidült, de szerencsére a méhszáj teljesen zárt! Azonnal betettek egy kanült, és egész éjjel csöpögött a Magnézium infúzió, hogy ne legyen görcs, illetve táguljon a méhem hamar! Reggel uh, rövidült méhnyak, külső méhszáj teljesen zárt, belső méhszáj szű egy ujjnyira nyitott! A babák még mindig rendben, aktívak, mocorognak, jól vannak!
Minden reggel vér és vizelet, és 24 órában ment tovább a Magézium infúzió, ill. 2 féle antibiotikum napi 6szor, hogy megelőzzék a fertőzések bejutását, mivel az növelné a vetélési kockázatot!
Hétfőn este pisilni indultam, az a barnás trutyi néha még volt, de megszűnőben volt! Amint kiléptem a folyosóra, valami végigfolyt a lábamon, azonnal odakaptam, mert azt hittem, vér, de "csak" olyan nyirkos lett a kezem, semmi színe nem volt!
Pisiltem, aztán szóltam, hogy valami fura jött belőlem! Azonnal felszóltak az ügyeletesnek, aki rögtön leszólt, hogy menjek a vizsgálóba, megnéz!
Mentem, megnézett, méhszáj még mindig zárt (mármint a külső). Mondta, hogy menjek vissza feküdjek, és ha bármi van, szóljak!
Babák változatlanul ezerrel mocorogtak!
Az esti váltásnál jött az éjszakás nővér, és kérdezte, hogy na, mi újság azzal a szivárgó izével azóta? Mondtam neki, hogy köszönöm a kérdést, hála Istennek semmi nem volt azóta, bár pisilni sem voltam, de egyelőre rendben! Abban a másodpercben amint ezt kimondtam 19:00 körül, az egyik burok megrepedt és valami iszonyatos mennyiségű magzatvíz zúdult ki belőlem! Ekkor már tudtam, hogy nagy baj van! Eláztattam a kórtermet, a folyosót, ultrahangot, vizsgálót, szülőszobát, liftet, ...mindent TÖBB LITER jött ki! Az uh szerint, ez a rengeteg víz mind a picúr kis Noa burkából jött, azaz még rosszabb lett ez az iker transzfúzió, és még több lett a víz!
Nagy volt a döbbenet, mikor látták az uh-on, hogy ez csak egy burokból jött, és a többieké rendben egyelőre! Ekkor már tudtuk, hogy Noa nagy bajban van, meg vannak számlálva az órái, mert magzatvíz nélkül ugyebár nem élhet sokáig!
Azonnal hívták Lintnert, aki a szülőszobára vitetett, és megbeszélte a dokikkal a tervét, és kiadta reggelig a parancsot, hogy mit tegyenek!
Az volt a terv, hogy kapom a görcsoldókat, magnéziumot, antibiotikumot tovább, és próbáljuk visszatartani a fájásokat és megakadályozni a méhösszehúzódásokat! Így Noa ugyan már biztos nem éli túl, de Kimnek és Zoénak talán minimális esélye marad az életre! A """"legjobb"""" (ha mondhatom így életem legszörnyűbb eseményének egy pillanatát) az lett volna, ha mindenki bent marad, és Noa egy idő után sajnos így is úgy is meghal, és a másik két picúr tovább bent marad a hasamban és megpróbáljuk így kihúzni még 4-6 hétig minimum! Volt olyan egy fokkal rosszabb opció, hogy Noa kijön, mert a szülés megindul. A következő fokozat az volt, hogy Noa kijön és Kim is utána indul, és akkor mindkettőjüket elveszítjük, de talán Zoét, aki egyébként is külön burokban van, bent lehet tartani! Nagyon igyekeztek!
Egész éjjel azzal telt, hogy zúdították belém a gyógyszereket, infúziókat! olykor jöttek görcsök, amiket egy fél óra után elkezdtem figyelni, és mérni az időt, hogy tudjam követni a folyamatot, ha kérdezné valaki!
Reggelre kb 8-10 perces fájásaim lettek!
Jött Lintner egy seregnyi orvossal! Addigra már konzultáltak a PIC központtal is, volt konzílium, és abban maradtunk, hogy valószínű Noa és Kim ki fognak jönni, de Zoéért mindent megtesz, hogy bent maradjon! Volt már hogy csinált ilyet, ha valaki meg tudja, akkor ő megmenti!!!
Jött a szülésznő, aki egy tünemény volt végig!
Megvizsgált, és közölte, hogy elindultak, már a szülőcsatornában volt Noa fejecskéje!
Hatalmas küzdelem, testi, lelki fájdalom árán meg kellett szülni Noát, majd Kimet is - mindketten be voltak fordulva fejjel, így nem kellett forgatni őket! Majd Lintner megvizsgált, nagyon nagyon óvatosan, hogy Zoé hol van, és hagyjuk-e, vagy ő sincs jól! Amint hozzáért az ujja a burokhoz, abban a pillanatban elöntött mindent a magzatvíz, így eldőlt, hogy Zoénak is ki kell jönnie!
Ami még rátett sok lapáttal, hogy ő teljesen harántfekvésben volt, így a keresztben, háttal fekvő helyzetből ki kellett fordítani!
Lintner 2 kézzel majdnem könyékig benyúlt, és befordította őt is fejjel, míg közben 4 doki nyomta teljes erővel a hasamat, hogy jó helyre menjen Zoé kis feje! Mindezt nemhogy fájdalomcsillapító nélkül, hanem éppenhogy szülést akadályozó szerekkel kellett csinálni, hisz csak így adhattuk meg Zoénak az esélyt! Nagy fájdalommal, de Zoé is kijött! Mindez kb 45 percig tartott, bár éveknek tűnt!!! Majd a 2 méhlepény következett!
Azok nem váltak le rendesen, és már nem bírtam tovább azt a fájdalmat, amivel gyógyszerek nélkül ki lehetett bírni azt hogy kézzel hámozzák le a méhfalról a lepényeket! Eközben elkezdtem úgy vérezni, hogy Lintner Tanárúr átalakíttatta a szülőszobát "műtővé" sos, kirángatott a műtőtől 2 aneszteziológust, hogy azonnal altassanak!
Elaltattak, több mint 30 perc alatt tudta kipucolni a méhemet.
Közben volt olyan rész, mikor rizikós volt, hogy megmenthető-e a méhem, vagy nem, illetve annyira sok vért vesztettem, hogy én is kérdőjelessé váltam!
A hemoglobinom alig volt 40!!!! A normális MINIMUM 120-150 közt van!!!!!!
Ébresztettek, majd újabb infúziók, kanülök, szurik, és 4 egység vér!!!!! A transzfúzió után (kb kedd este 23:00kor) átvittek egy szobába, ott voltam ma délelőttig!
Direkt szóltunk előre, hogy nem szeretnénk látni a piciket, mert úgy akarunk emlékezni rájuk, amilyen kis csodák az 4D-s képeken voltak, nem pedig úgy ahogyan véget ért a terhességem!
Kérdeztünk néhány dolgot, ennyit tudok!
Noa és Kim közt, akik iker transzfúzióztak egymással, 200 gramm különbség volt! Így utólag a történések után azt mondta Lintner, hogy nem lett volna jó vége se így, se úgy, mert Noa a súlylemaradás miatt kb jövő hét végéig elhalt volna, és utána elindult volna a transzfúzió Kim és Zoé közt! Azaz ha valamelyikük ki is húzta volna valami normális terhességi korig, akkor is maximum 10%esélyünk lett volna arra hogy egészségesen haza vigyük legalább az egyik babánkat!
Megkérdeztem, azt mondták, hogy egyikük sem mozgott, nem volt nyüszörgés sem, így 100% menthetetlenek voltak, még a PIC központ ellenére is! Noa volt 280 gramm, Kim 480 gramm, Zoé 530 gramm! és ugyebár 22 hetesek+5 naposak!
a kedd óta elvégzett vizsgálatok szerint, rendben vagyok, az uh szerint kiürült rendesen mindent, és Lintner tanárúr szuperül megcsinált mindent! Megmentett engem, a méhemet, és ha a testem meggyógyul, ugyanolyan állapotban futhatunk neki egy újabb projektnek, amilyen állapotban ez előtt a lombik előtt voltam!
Az anémia a vérveszteség miatt elég durva még, így itthon fekszem tovább minimum 6 hétig! Ma volt 105, tehát messze vagyok még a minimum 120-150től, de szedek rá gyógyszert!
4 hét múlva kontroll mindenből! Hivatalosan július magasságában kezdhetnénk a következő lombikot, szigorúan egy beültetett kis emberkével!!!! Persze ezt nem a testem gyógyulása fogja majd meghatározni, hanem a lelkünk gyógyulása, illetve a test és a lélek szinkronba hozása! Ezt majd meglátjuk!
Ezek után azt érzem (már a szülőszobán is ezt mondtam), hogy nem értem miért! Nem tudom mit hibáztunk, de most ez így történt! Egyszer tudom hogy lesz babánk, több is, de NEM szeretnék ikreket! Ebből a terhességből nem csinálnék vissza semmit, nem bánok egy döntést sem, ma sem tenném másképp egy pillanatát sem, szeretem a mi kis három csodánkat, de tudom, hogy egyszerre egy baba a célunk mostantól, mert sokkal nagyobb biztonsággal lesz jó vége!
Majd megyek a BMC-be és megbeszélem velük, hogy mit gondolnak, illetve ugyebár ezt is le kell jelenteni majd!
Hát ez történt!
A kórházban a lelkemet bezártam egy dobozba, így nem akadtam ki, de most haza felé kb 3 percre a János Kh kapujától elfogott az üresség, és azóta nem találom a helyem a világban, nem találom magam a testemben, lelkemben... az élet így alakította...biztos megvolt az oka, bár egyelőre nem látom még, csak érzem a fájdalmat, a hiányukat, az ürességet, és azt hogy elvették a pocakomat a mi kis Kincseinkkel!
Egyelőre nem látom a kiutat, de majdcsak egyszer eljön a fény az alagút végén!
Nem tudom, ki vezeti most a táblát, de kérem, hogy korrigáljunk, ...majd lombik lesz egyszer!
Természetesen olvasok, és igyekszem majd jönni, újra visszacsöppenni ide, a hétköznapokba! Lehet hogy most pár napig csak zug üzemmódban, de lassan remélhetőleg sikerül kicsalogatni magam a csigaházból, amibe befalaztam magam hét elején!
Mégegyszer sajnálom, hogy ilyen hírrel jöttem, de gondoltam leírom nektek mindezt, mert elvégre Ti végigkísértétek az utunkat idáig, és az elmúlt héten is szívvel lélekkel velünk voltatok!
Ismét köszönöm nektek, hogy ilyen fantasztikusak vagytok, és gondoltatok ránk!
Puszi Mindenkinek!
jaj olyan nehéz most annyira kihasználják az alkalmazottakat most hogy sok a munkanélküli. sztem ezt hivják modern rabszolgaságnak. kivánom h találd meg álmaid állását
Brutál...És kérdezte tuti éhgyomorra mnetem,mondom igen,aztán már kint jutott eszembe,hogy a 3.napi vv-re nem is kellett éhgyomorra menni,az a 22.napi volt.Lehet ez bekavar???SEGÍTSETEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Próbáld kimasszírozni, a talpadon és a sarkad felett a kis gödröcskéknél.
