Boruska: a Liliputihoz nem tudok hozzá szólni. Nekem Nandu van, én szeretem. Bulcsú is. ÉN és hangsúlyozom ÉN nem adnék egy 6 méteres anyagért 10-30 e Forintokat, akármilyen is a szövése. Márpedig a többi kendő árban ott van.
Mei-tai: igazából azért nem javasolják a mei-tai-t 3 hó előtt, mert nem tudja még tartani a fejét. És a mei-tai nem öleli úgy körbe. Ettől függetlenül érdemes lenne megpróbálni, azzal a különbséggel, hogy kézzel tartod a kis fejét. Mégse a kezed szakad le. De szerintem keresd meg a legközelebb eső mamamis klubot és kölcsönözz egy kendőt, ahogy Zuzmoo is tette. Ott segítenek is (nem csak a kendőzésben, talán lelki segítőtársat is találsz.) Nekem az itteni mamamis csajszi sokat segített mikor itthon fetrengtem bőgve. Sőt, képzeljétek azt is felajánlotta (mivel ő is még szoptat), hogy akár megnézi fizikai közelségből, hogy jó e a Bulcsú szopási technikája (tehát magára cuppantotta volna, ha túl homályos lennék). De Bulcsú érezte az ármánykodást, és mindig alszik, mikor itt van.
Csilla: nem semmi a kitartásod. Mostanában próbálkozom kézi fejéssel a gépi után. Néhány csepp még jön, de ahhoz már marhára nincs kitartásom, hogy az amúgy is gyűlölt testtájaimat még masszírozgassam is.
Nálunk Bulcsú eszik (mikor hogy, van, hogy 10 perc alatt behörgi a mennyiséget, van, hogy 2 órán keresztül cuppog, alszik, cuppog alszik), utána (okos kis baba) ütögeti a kis hasát (már megtanult büfizni szépen, csak függőlegesen kell tartani, a többit már önállóan intézi) aztán a kötelezőnek nevezhető bukás (vagy hányás, ki hogy hívja) végül a sort laza csuklás zárja. Utána kicsit nézelődik, de tényleg kicsit és bealszik. Alvás közben rájön, hogy éhes, alvás közben nekiáll sírni és tömi a szájába az öklét. Vagy felébreszti a sírása vagy nem (inkább az utóbbi) ilyenkor összekészülök, felébresztem az álmában üvöltő gyereket, eszik és kezdődik újra a program.
Vicky: sajnálom, hogy így jártál, hidd el átérzem a problémát. Én is fogadkozom ezerrel, hogy mit fogok tesóbabánál másképp csinálni. (az első és legfontosabb, hogy elzavarom a védőnőt Hrrr, a kedves kis tanácsainak köszönhetem, hogy most itt tartunk, és én liba, még hallgattam rá! Azt hittem jót akar hüpp) De az is biztos, hogy a sárkány, ami a hátamra van tetoválva, fog üvölteni és tüzet fújni, ha valaki a gyerekemhez hozzá mer érni. Hogy én oda nem adom még egy vizsgálatra sem, az tuti. Viszem magammal a betegjogi ismertetőt, és azt fogom lóbálni a dokik és ápolók előtt és kitartani a végsőkig. Na, ezt az egyet megtanultam már Bulcsú mellett. Eddig csak konok és makacs voltam. Most már mindezek mellé elszántság és kitartás is párosult. Utálni fognak.
Azért örülök ennek a Szoptanítnak. Mikor hazamentünk Komlóra, na az a nap sok volt Bulcsúnak, ki is készült teljesen. Másnap nem lehetett rá ismerni, sík ideg volt, össze vissza evett sírt, nyűglődött. Végül a csupasz cicire raktam és a komfortszopi megnyugtatta. Akkor jöttem rá, hogy ha csak ennyit tudok adni neki, akkor is megérte a sok sírás és nyűglődés. Mégha anyatej nem lesz belőle, akkor is az érzelmi stabilitást meg tudom neki, akkor már megérte.
Mondjuk mikor borult a bili én hívtam szopis tanácsadókat, és ők mondták erőltessem a szoptatást, mert csak fejéssel nem fogom tudni fenntartani a tejmennyiséget. Mindegy, ha csak 10 milit szippant ki, az is érték. Néha boldog vagyok, mert van olyan etetés, ahol 50 mili az anyatej mellből és 80 mili a táp a Szoptanítból. De van olyan is, hogy 10-90 az arány. Mikor hogy jön össze. De olyan nagyon jól esett, hogy a dombóvári IBCLC-s védőnő a napokban felhívott, hogy mi van velünk. Mondtam, hogy nagyon keserves és nehézkes, és ő csak bíztatott, hogy jó úton járunk és ne adjam fel. Mindig az a kérdés, hogy megéri e. És mindig az a válasz, hogy ő most látja a gyermekein, hogy igen, megéri az erőfeszítés.
Jó fej volt Barbus az éjjel!
Nálunk, ha sír Bulcsú akkor összenézünk apjával: elromlott a gyerek. Visszük megjavíttatni a kórházba
De az éjjel elromlott, ilyet még nem csinált: éjjelente hiába keltem 3 óránként fejni, Bulcsú is kelt és finoman az értésemre adta, hogy ő éhes. Ne fejjek, neki adjam! Uh, délig aludtam a 2-2 órákat az etetések között, hogy legalább összegyűjtsek egy kis pihenést.
Mondjuk én soká szerettem volna szoptatni. Úgy terveztem, hogy kb 6 évig vissza se megyek dolgozni. Ebbe belefér egy hosszú hosszú szoptatás is
REni! Azért az a 210 az nagyon tisztelt mennyiség. Az egyik barátnő mesélte, hogy neki minden etetés után sugárba hányt a gyerek. Nem értették, bevitték kórházba össze vissza vizsgálták és semmi. Mire végül valaki kitalálta, hogy egyáltalán mennyit is eszik a gyerek. Megmérték. Hát a 2 hónapos baba 300-akat evett. És persze még nem volt akkora a pocija, persze hogy kihányta. Úgy engedték őket haza, hogy 6 percig szophat a gyermek. Ő meg apasztotta a tejét. És a slusszpoén: 2 hónap múlva már semmi tejet nem evett a gyermek, mert újra teherbe esett és megváltozott a tej íze, utána már el se fogadta se a tejet se a mellet.
Anita! Gyönyörű Levi baba!