Jó reggelt mindenkinek!
Remélem nektek jobb, mint nekem.... Nálam a kisassszony már az előző két éjszakát végig durmolta, ma 3kor (régi idő szerint 2kor) kelt kajált 40percig
(!!!!!!!), majd nyüglődött a pocóval még 1órát...Bibunak mindegy hány órát alszik, mert új idő szerinti 5.30kor kipattant az ágyból.... Szóval, ma éjjeli alvásom 4 óra... Persze István ki van borulva, mert kijöttem a gyerekkel és hagytam aludni, de a "kölyke" ordítva ütötte a tükröt, Ő így "csak" plusz másfél órát tudott aludni. És én vagyok a hibás....No comment!!!!!!
Már túl vagyok egy kávén, ma szerintem zombi leszek...Az idegeim kivannak. Hajnalban már bőgtem, hogy én ezt nem bírom és nem akarom...Majd egy óra múlva azért, mert rossz Anya vagyok, hogy nem bírom a gyerekem.
És mindehez az új taktikám szerint nem veszekszem, kiabálok Bibuval... Reggel a labdájával ütött, majd a játék telefonnal (persze a fejem), kínomban már sírtam, de próbáltam nem leüvölteni a fejét... Nem tudom mit csináljak vele.
Na ennyit rólam, meg a panaszaimról....
Engem is hívhattok, de most nem bizti, hogy jól jártok velem...Max azt tudom tanácsolni, hogy használjatok gumit...
Elnézést, de én hajnalban azt éreztem, hogy semmi nem ér annyit (főleg nem pár perc
), hogy utána napokig-hetekig-hónapokig-évekig nem alhatsz...
Na jó nem viccelem el a dolgot...
Reni, neked akartam írni tegnap, csak annyira önzőn elvoltam a saját nyűgömmel, hogy ne parázz, amikor ott van Esztike, már ösztönből tudni fogod mit kell csinálni. Jó először nehéz lesz, meg nem fog úgy menni, de hamar belejön az ember. Mikor Bibu megszületett és rám rakták egy fél óra után elgémberedett a kezem és megkértem Istvánt, segítsen megfordítani...Na, mondanom sem kell, négy kézzel sem bírtuk megfogni és átrakni máshova...
De utána muszáj volt belejönni...Ja és amint látod él és virul, még elrontani sem tudtuk...
Szóval ne aggódj, annyira hamar belejön az ember! Én is mindenkit odacsődítettem, aztán otthonra is, mert azt hittem nem fogom bírni, aztán meg annyira zavartak, mert ment minden, mint a karikacsapás...
Annáéknak nagy pusszancs, várjuk "haza" őket beszámolóval.
Na megyek, mert még zuhiznom kell, majd etetnem, majd azt hiszem a beígért 20 fokra való tekintettel, elrakom a téli kabátokat, cipőket. István megígérte, hogy az övéit is elrakhatom, így 20 fokban...
A kesztyűit előző héten tehettem el, nagy könyörgésre!!!!
ű
Na, majd ma még jövök és megpróbálom összekaparni magam a depiből....
/Ti nem akartok néha depizni magatokban? Én néha annyira belemerülnék az önsajnálatba...És akkora szívás, mert nem lehet...
, lehet ez a bajom...kisajnálnám magam, hamarabb túl lennék rajta, nem?
/