Sziasztok!
Bocsi, hogy nem voltam, de ma pl. temetésen is voltam, nem volt valami felemelő. Plusz még sok-sok dolgom volt/van/lesz.
Holnap megyünk Balcsira, párom megnéz egy munkát ott, és úgy fest, hogy mi is vele tartunk, lehet, hogy megyünk pancsizni is egyet a fürdőbe, meg talán hajókázás is belefér, meglátjuk.
Csak a rosszcsont nagyfiam, amíg nem voltam itthon a temetés miatt, anyuékkal volt itthon, és a büdöse átkuncsorogta magát a szomszédba, nagyon szeret ott lenni, egy tanárnő és családja laknak ott. Persze egy szál pólóba ment át, most meg hőemelkedése van, meg nem is aludt délután, pedig kellett volna neki, szóval már most úgy bealudt, mintha lecsapták volna.
Remélem, holnapra kutya baja sem lesz, különben ugrott a jó kis programunk.
Meg voltam vele még a védőnéninknél is, merthogy suli előtti vizsgálatokat csinált, de hála az égnek minden okés vele, meg persze dícsérte is a védőnő, hogy milyen szép a szeme, stb.
Mares, a pasik többsége már csak ilyen, bár az én páromnál mindig kivárom mostanában, ha külön kell lennünk, hogy ő hívjon. És szépeket is tud mondani, hogy szeret, meg minden, csak én meg picit többször gondolnám, hogy mondja... na de pasik...
Kinga, az sirály, hogy kari óta nem volt civakodás.
Leti, nem semmi a kis élsportolód
És ne idegeskedj, legyél jó kislány, és bizakodj!
Én is azt teszem veled kapcsolatban!
Sajnos Nomina kiszállt a Babanetről, nem tudom miért húzta fel ennyire magát. De ha netán még olvassa a topicot, köszönöm neki a lázmérőt, megérkezett
Panny pedig úgy láttam, átment a "másik"
topicba... ha értitek, mire célzok.
Baba, köszönjük, megvagyunk, habár mindig vannak rosszcsontságok, amiket a gyerkőcök elkövetnek, de így szép az élet. Imádom a kicsinyeimet! Sokszor eszembe jut, mi a szarnak élek, szinte állandó harc az élet, néha már ahhoz sincs kedvem, hogy reggel felkeljek. De csinálni kell, mert ilyenkor a fiaim jutnak eszembe, hogy őértük menni kell, csinálni kell az életet, akármilyen szar is az élet éppen, bárki bármit mond, mert ők az életem értelmei, a boldogság, amit csak az élet nyújthat, az ő fogantatásukkal kezdődött. És ezt csak az képes megérteni, akinek már van gyermeke, vagy már édesanya a lelkében akkor is, ha még vár a babára, és az nem tud jönni valamiért. És én hálát adhatok az égnek, hogy megajándékozott kétszer is ezzel a csodával!
Na megyek, mert a végén még elpityergem magam a saját hülyeségeimen
Jók legyetek, amint tudok, jövök