Évi, Tünde!
Felraktam a képeket, ami digitalizálva volt. Megnéztem Évi a szerzeményeidet, nagyon jók. Nekem leginkább a sárkányos póló tetszik, az olyan tünemény!
Tünde szerintem lány. Csak a lányoknál volt hányingerem, voltam ennyire fáradt, ennyire motiválhatatlan, stb. A fiúknál egészem kivirultam, fatörzseket tudtam volna kitépni, annyi volt bennem az energia, állandóan mászkáltam a gyerekekkel, nem voltam fáradékony, hemzsegtem ezerrel. Most meg punnyadnék legszívesebben egész nap.
Pénteken azért megembereltem kicsit magam, csináltam marhahúslevest, gombás tyúkciciket rizzsel és almáspitét. Gyerekcserés nap volt, mert Eni ment egy osztálytársnöjéhez játszani, helyette meg jött Imi kis barátnöje. Öt nehezen viseltem el, bevallom hösiesen, mert ha valamire bepöccenek, akkor az eleve unatkozó gyerekre. Ö nem eszik meg mindent, leginkább édességen él, a szabadidejében meg tv-zik (Barbie filmek és társaik. Mindegy, csak rózsaszín legyen és jó buta. ). Az anyja nem hagy neki sok szabadidöt, sok különórára járatja. Egyébként kanadai származásúak. A gyerek kicsit rosszul viseli, hogy a szülei különváltak és ö két otthon között ingázik. A 15 évvel idösebb nagytesója is csak féltesó, jó kis családi kavarodás van.
Nem is haragszom rá, csak nehezen viselem az unatkozó, motivációmentes arckifejezését. Jó idö volt, hát kimentünk a játszótérre. Örültek neki, de mire én leértem a többi gyerekhez az utcára Döncivel, közölte ez a kislány, hogy ö tulajdonképpen nem is akar már kimenni, mert ö már volt kint tegnap és inkább otthon - nálunk - játszana valamit. Mondtam neki, hogy azt most felejtse el, elindultunk, akkor megyünk is. Aztán egész jól el is voltak a gyerekek kb. 2 órát, hazamentünk, sütiztünk, barkácsolni kezdtünk ablakdíszt, de neki most ahhoz se volt kedve, mert tv-zni akart. Nálunk ez nem müködik, mert nincsen tv-nk! Persze tudtak volna a számítógépen dvd-t nézni, de nem akartam. Innentöl kész diliház volt. Ö nem akart semmit se csinálni, ha nem tv-zhet, nekem meg elegem lett és hazaküldtem a párommal. Ö persze nekiállt alkudozni, hogy az anyjának mindegy, ha estig haza se jön, amit értek én, de mit csináljak egy tv-függö 7 éves gyerekkel, aki nem viseli el a többi gyerekemet és nem motiválható ezen körülmények között? Mondtam neki, hogy nem azzal van a baj, hogy az anyjának nem hiányzik, hanem Enit el kell hozni lassan és ö ennek a kislánynak a szomszédjánál van, tehát össze lehet a kettöt kötni. Imi haza is kísérte öt a párommal gyalog. Ez is egy külön szám, mert ez a kislány életében nem ment még gyalog haza, se az oviba, mert mindig mindenhová autóval furikázza az anyja. Ki is volt készülve, mire ideértek hozzánk és gondolom a hazaút is viszontagságos volt, de biztos jót is tett neki, mert kissé elhízott az utóbbi egy évben. Szégyenlem a fejemet, hogy ennyire nem vagyok más gyerekével szemben toleráns, de vannak viselkedésformák, amit már gyerekként se fogadtam el más gyerektöl és felnött fejjel se lett jobb a hozzáállásom.
Pl. tegnap éppen a H&M-be indultunk kicsit körülnézni terhesfelsö témában, mert használtam nem sikerült csak egy felsöt kifogom eddig. Éppen beülni készültünk a kocsiba, amikor hív a 3 és fél gyerekes (ö is terhes) barátnöm, akiktöl sok gyerekruhát kapunk, hogy unatkoznak testületileg (!), nincs-e kedvünk átmenni. Hát a H&M-et hamar letudtuk, mert semmi izgalmas nem volt, viszont olyan rossz volt a levegöl a boltban, hogy mindannyian rosszul lettünk!
Elmentünk hozzájuk, engem szokás szerint bezavartak a konyhába sütni, aztán ennyi. Csináltam pizzát és salátát, a sütisütést most megúsztam szerencsére.
Volt egy megjegyzés, aminek helyt adtam, mert igaz: mi sose hívjuk meg öket. Ez így van. Nekünk két szobánk van és nincsenek állataink, nem fogadok kutyát sem. A gyerekei sose mosnak kezet, én zavartam el öket evés elött kezet mosni és ellenöriztem az eredményt, mert ahogy bejöttek a kertböl, úgy kezdtek el a retkes kezükkel túrkálni a kajában. Azt se tudnám itthon elviselni, ha mindennel úgy bánnának, mint otthon. Minden szét van szórva, félig tönkre van téve, minden mindegy, ha két nap alatt kész, vesznek másikat, nem gond, a játék egy része a kertben landol vagy a kutya szájában, stb. A wc-t sose pucolják, kezet sose mosnak, törülközö sosincs, a használt ruha a frissel mindenhol fellelhetö és még sorolhatnám. Nekem ez nem kell itthon, így hozzánk nem jöhetnek, csak ha házon kívül találkozunk. A másik fö gond, hogy minden találkozásunk azzal végzödik, hogy beteg lesz a legifjabb, mert ott mint az eszelös, mindent a szájába vesz. Mintha fizetnék érte, én nem is értem! Rohanok és elszedem töle, megmosom a kezét, de nem tudok mindent kivédeni. Hát most is meglett a baj, a gyerekem füstöl, olyan lázas! Megáll az eszem tényleg!
Azért még végszóként annyit, hogy nem vagyok azért ennyire rémes, több gyerek van, akiket szeretek, mint fordítva. Azt se mondthanám, hogy ezeket a fent említett gyerekeket nem szeretem, csak nem szeretném, ha nálunk müködnének, mint dúvad.
Mentem lázcsillapítani. Sík ideg vagyok!
Bocsi a kifakadásomért, kikívánkozott belölem.
Barbi