Hi!
Ma mi is 5-kor keltünk először enni (ezek a kölkök kollektíve összebeszéltek
), de náluk egy 10 perces szopi után visszaájult.
Mi is ma vagyunk 1 hónaposak, és 5900 grammot és 61 cm-t (születési 63
)mértek ma a drnő tanácsadásán és 39-es fejkörméret (37-el született). Úgyhogy egy 180grammot gyarapodtunk egy hét alatt, de azért még az esti pancsinál én is lemérem D.-t.
Bea!
Nálunk a cica (meg anyós kutyája is, ha jobban belegondolok) szívta meg a baba jövetelét.
A cicu mindig velem aludt, most át sem lépheti a küszöbömet (apácarácsos ajtóval van kívül kényszerítve) és kaját is legutoljára kapnak, amikor már mindenen (vacsi, fürcsi) túl vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a kutya a megszokott este 6 helyett sokszor 9-kor vacsorázik.
És nekem is herótom van a szőröktől, de főleg a kutyáétól (az jobban látszik mindenen). Pláne mikor anyós kimosta a kutya pokrócát...Utána hiába futtattam le egy öblítő progit üresen, hogy kiöblítse a szőrt, nem jött be. Az azt követő mosás összes pelenkája tele lett vele.
Inkább a kutyut kéne megmosni, mert olyan büdös. Nekem eddig is hiperérzékeny volt az orrom, na de most.
15 éves és már a fogai is jó szarok, úgyhogy a szája is bűzös és mikor eszünk mindig jön kuncsorogni, közben meg felrakja a fejét a lábamra és csorog ki a nyál a szájából bbbrrrrrrr...
Szegény amúgy tök jó kutyuli, tényleg semmi gond vele, nem féltékeny a gyerekre (le se szarja), nem zavar sok vizet, de ettől az egytől ki tudok akadni. Konkrétan hányingerem van.
Nyáron menni akarok az anyuékhoz Nógrádba, meg a dédipapi balatoni nyaralójába és muszáj vinnem a macsekot is, de hogy hogy lesz megoldva, hogy különzárjam a gyerektől..
Ugyanis mindkét helyen egy légtérben van minden, illetve apámék házában csak a vizesblokkokon van ajtó, a két szobáén és konyháén nincs és egy macskának nem elég egy 1 méter magas rácsot gyártani az ajtónyílásra, azt röhögve átugorja.
Egy macsk ahhoz ostoba, hogy megbeszéld vele mit nem lehet. Eddig sem az eszéért szerettem.
A Balcsin is egy légtérben tudnék csak vele lenni. Másra bízni nem tudom, kikötni nem fogom és elajándékozni sem, sőt kiereszteni a kertbe sem. Pláne, mert tavaly is tele volt kullanccsal a kert
és mellettünk egy forgalmas út van, úgyhogy félteném.
ERusverus, nálunk is az lett a tendencia az utóbbi időben, hogy 5-10 perces szopizásokkal megelégszik Domi, bár ez nem igaz, mert tegnap meg a House alatt végig rajtam lógott, na de többnyire hamar lerendezi az evést.
Szegényt úgy sajnálom amikor jóízűen eszeget, aztán jön valami borzasztó hascsikarás, amitől megfeszül a kis teste és elkezdt bömbölni.
Ma kifertőtlenítettem a cumiját. Még vívódom, hogy a szájába nyomjam-e, de állandóan az öklöcskéjén cummog, ha éhes, ha nem.
Ráadásul olyan hangosan. Jókat röhögünk rajta mindig
Ti adtok cumit a kölöknek?
Ma vízszintesben mindig üvöltött, mint a sakál. Mint azok a sírós babák, amiket hanyatt kellett dönteni, hogy sírjon.
Egyből megkérdezte a védőnő, hogy sokat van-e ölben (merthogy ott megnyugodott egyből).
Anyósom mondjuk folyton felkapná.
Zsófi, én meg olyanokon sírok, mint a minap a kiselefánt a hírekben, akit az ultrahangon halottnak hittek, aztán még is élve született.
Vagy Molmar mamáján.
Részvétem!
De szerintem Zelk Zoltán Családi körén is sírtam már mostanában:)