Sziasztok!
No, megint csak úgy tudom kezdeni a mondókámat, hogy: de rég jártam erre... Olykor beleolvastam a fórumba, de írni sose volt időm.
Remélem, mindenki jól van és a babák is szépen cseperednek!
Dióhéjban csak annyit írnék, hogy jól vagyunk, Boti szépen gyarapodik és nem panaszkodhatok, mert egészen jó kisbaba. Kb. 3 óránként eszik, este 8 körül fektetjük le, éjjel fél 2 körül kel szopizni aztán meg fél 6-kor.
Sajna sokat bukik, illetve bukott, így a gyermekorvos tanácsára kipróbáltuk a Sinlac tápot, amit étkezések előtt kellett adni neki. (2-3 kiskanállal), de nem használt, így most egy motílium (bocs, ha rosszul írtam...) nevű porral próbálkozunk, napi 3x. Ez úgy néz ki, segít.
Szóval Botival szerencsére semmi gond.
Nekem viszont meggyűlt a bajom a melleimmel, illetve a fejéssel... Egy héttel azután, hogy haza jöttünk, begyulladt a jobb mellem. Egyik reggel arra ébredtem, hogy 38,5 fokos lázam van. Irány a klinika. Ott lefejte az egyik nővér, majd antibiotikumot is kaptam... Nagyon fájdalmas volt a fejés, na, azóta megtanultam rendesen fejni. Olykor a kézi gépet is bevetem, és néha fagyasztok is le tejet. Én lüke, meg attól tartottam, hogy nem lesz elég tejem... A Laktoherb nálam aztán bevált!
Azt én is érzem, ha már közeleg a szopi ideje: olyan, mintha lassan összehúznák a ciciimet, illetve bekeményedik. Ezt szoptatás közben is érzem.
Ezen kívül azért már helyrerázódtak itthon a dolgok, kezd szépen kialakulni egy napirend is. Kezdetben azért megszenvedett velem az egész család, mert eléggé magam alatt voltam. Sírás, veszekedés, elkeseredés stb. stb. Az első két hétben itt volt anyukám, férjem is, utána is, hogy haza ment anyu, ez a második nap, hogy kettecskén vagyunk Botival napközben. Nagyon élvezem, egyedül a 4. emelet nehezíti meg a dolgunkat, ha menni kell valahova. Pedig most, hogy jön a tavasz, meg egyébként is, nagyon mennék már ki vele sétálni. Hétvégén jó lenne apával együtt tenni egy kört a környéken.
Védőoltások: mi a trópusi betegségek elleni kivételével mindet kérjük.
Étvágy: én szinte egyfolytában tudnék enni. Még éjszaka is, mikor kel Boti, meg megyek fejni. Csak nem nagyon akarok zörögni az éjszaka közepén, mert képzeljétek, apa ki kellett, hogy költözzön a nappaliba aludni, ugyanis szegény, Boti minden egyes nyöszörgésére felébredt, míg bent aludt a szobában. Nálam működnek az ösztönök, és csak akkor ébredek fel, ha tényleg éhes. Amúgy Boti is elég hangosan alszik. Mármint sokszor igen hosszasan nyögdécsel, nyeldes, cuppog, mielőtt valóban felébredne. Ja, és úgy meglepődtünk: szinte minden éjjel feltornázza magát a kiságy fejvégéhez.
Eszméletlen! Másnál is csinál ilyet a babó?
No, megyek burkolok valamit, mielőtt ébred Boti. Meg aztán nem akarok kisregényt sem írni. Gondolom, ezt ti sem szeretnétek annyira...
Szép napot mindenkinek!