Hú, Anita, neked is hatalmas a hasad! És milyen szép a kisfiad! Úgy szerettem volna én is ilyen fiatal anyuka lenni! Na, de azért még így sem vagyok túl öreg... Csak nem így terveztem.
Így jött az Igazi...
Nadina, teljesen belelkesítettél a betéttel. Már alig várom, hogy én is megkapjam. Lehet, ma meg is rendelem.
Képzeljétek, én csak képek nélkül tudom megnézni a táblázatot. Bevallom, nem vagyok egy számítógépzseni...
A sírás... Nekem a középső harmad egész nyugis volt, de az első...! Minden apróságon (öröm, bánat, megható dolgok,...) bőgtem egy sort. Most meg megint tök érzékeny lettem, és tényleg, sírás, nevetés egyszerre, tiszta gáz! De ha visszatartanám, úgy érzem, felrobbannék.
Még szerencse, hogy az első 3 hónapban volt ideje a férjemnek hozzászokni.
Büszke vagyok rá, tök jól kezeli.
Álmodni meg nagyon intenzíven álmodom. Januárban volt egy nagyon furcsa. Fürödtem (álmomban), és Samu kibújt... Játszottunk, dédelgettem, meg minden, de a köldökzsinór végig összekötött, és tudtam, hogy ez még csak félidő, és még nem születhet meg, így az ismerkedés után visszament...
Annyira jó volt! Konkrétan szülni még nem szültem álmomban, de sokszor volt már, hogy kisbabaként vagy már kétéves körüliként velem volt. Jó, hogy írtátok múltkor, hogy már alig több, mint két hónap van hátra (van akinek közülünk annyi se), mert én teljesen leragadtam a 3 hónapnál, pedig közben eltelt pár hét. Már március közepe van! Éljen!
És ha már itt tartunk, álljon már le a hóesés!!! Tök szép tél volt, de most már elég!!!