Sziasztok lányok!
Hiányoztok..
És bánt, ami történt.. nem az én stílusom.
Gondoltam, megírom, hogy ma megint fordult velem a világ egyet. Növekedett a hcg hétfőhöz képest és a doki azt mondta, hogy még nincs lejátszva.. és mosolyogva (életében először mosolygott), azt mondta, hogy rosszalkodik a kicsi és ha megmarad, ez egy ilyen rosszalkodó gyerek lesz.
A helyzet:
Márc. 4: hcg 1586, progi 61
Márc. 8: hcg 247, progi 90
Márc. 11: hcg 422, progi 99,81
Úgyhogy nem lehet tudni, a doki szerint "ebből még bármi lehet". Kedden kell visszamennem egy újabb vv-re.
Felhívtam a nőgyógyimat, aki azt mondta, hogy olyat ő még nem látott, hogy elhaló embrió esetében növekedne a hcg és majdnem duplájára .. és szerinte ez nagyon jó hír. (Azt mondta, ha elhalna az embrió, akkor ma a hcg-nek már csak 50-100 körülinek kellene lennie.)
Felhívtam egy nővérkét (máshol): ő szerinte lehet, hogy hibás a március 4-i érték (mármint nem úgy hibás, hogy hibáztak.. hanem vagy laborműszerhiba vagy ilyesmi).
Felhívtam Harcikát, aki letört, mert azt mondta, hogy neki továbbra sem tetszik. De én már megbántam, hogy felhívtam és mondtam neki, hogy ne haragudjon, lehet, hogy igaza van, de mégsem tudom most ezt felfogni és inkább egy nyugodtabb hétvégét szeretnék.
Na.. úgyhogy csak azt akartam mondani, hogy én nem akartam megbántani senkit.. de a mai események után is, olyan lelki-hullámvasúton vagyok, hogy félek, nem tudok reagálni én már semmire rendesen. Sírva jöttem le a Kaáliból, a buszon mindenki engem nézett.
Most megint reményekkel vagyok tele és szükségem van ezekre a reményekre. Az egyszemkém ugyanis, úgy tűnik, még kapaszkodik.
Hát ilyenek történnek velem.