Sziasztok!
Itt vagyok, csak lélekben és agyban nagyon fáradtan.
Tegnap voltam Bendével kontrollon, bizonyítottan van egy kis asthmája. Rágótabit kapott (Singulair), 1 hónap múlva ellenőrzés.
És valamire allergiás (ez azért így erős, inkább érzékenyebb), de még nem tudjuk, mire. Megycsinálták a múltkor az "alap" tesztet, az negatív volt, most tegnap az alapvető élelmiszerekre, az is negatív.
Mindegy, túl vagyunk a tegnapon.
Kutya nagyon rosszul van, este jót sírtam (meg többször napközben, ha nem látnak). Az én ugribugri hülye kutyám, aki szombaton még 100%-os volt, már csak fekszik, két lépcsőt remegő-imbolygó labakkal lép fel, nem eszik, nem iszik, a vizet is kihányja. A pocakja óriási, a kutya meg "összeesett", az izmok sem látszanak rajta...
Tegnap Férjem akart adni neki egy kis infúziót, legalább ne száradjon ki amíg a leletére várunk, de már vénát sem talált neki. Lábai, orra füle hidegek, és csak fekszik.
Most is bőgni tudnék. Reggel Bende odament hozzá, megsimogatta, és kérdi tőlem: Anya, a Soma miért ilyen szomorú?
Mondom, mert nagyon beteg, és lehet, hogy nem tud meggyógyulni. Ha ez így van, akkor elmegy a Menyországba, ott fog ezután lakni az Angyalkákkal, futkározni, ott lesz kutyus. Akkor elmegy innen tőlünk.
És a kutya meg nagy szemekkel nézett rám, mintha értené.
Nem tudtam a háromévesemnek másképp megmagyarázni...
Lacival megbeszéltük, hogy vagy ma, vagy holnap visszamegyünk az állatovoshoz, és elaltattatjuk. Nincs értelme várni, szenved. Ez tuti nem egy kis megfázás, nincs visszaút.
Attól tartottam (bár neki lehet, hogy megváltás lenne) hogy reggelre elalszik, nem ébred fel.
ne haragudjatok, hogy itt szomorkodok Nektek, de nagyon fáj.
Meg sokminden jött össze egyszerre és most kijön rajtam.
Tegnap Bende odaült mellé, és mesét olvasott neki a mesekönyvéből. Na ekkor is bőgtem. Nehéz ez.
Az AFP miatt már nem is idegesítem magam, nincs miért. Valami majd lesz. Remélem minden rendben, holnap megyek UH-ra. A dokit vagy 3szor hívtam, nem vette fel. És vissza sem hívott. Azért erre majd még rákérdezek nála finoman... Hogy akkor ő most az orvosom vagy sem? Ha igazi baj lett volna, akkor mit csináljak? Ügyelet? Akkor meg minek a fizetős magánorvos?
Lehet, hogy dolga volt, szült vagy mittudomén, de egy nyomorult visszahívást megejthetett volna, gondolhatta, nem véletlen, ha háromszor is hívja őt valaki rövid időn belül...