Sziasztok!
Garmastan: én csak letörlöm a cicit szopi előtt az ütközővel (melltartóbetét). Nekem nagyon bejött a Garmastan az elején a sebes, fájó cicikre.
Kocsikázás: amint a gyereket betolom pl. boltba, 30 sec és felébred. És tényleg nem hagyja magát átverni holmi előre-hátra tologatással! És ha autóval megállok a pirosnál, azonnal kajabál.
Szombaton talizunk, vasárnap börzézünk!
Kórház: szóval hétfő délelőtt bementünk. Felküldtek bennünket a csecsemőosztályra, ahol egyből kikapták a kocsiból, mondván, most gyorsan felraknak vizeletgyűjtőt, 6 órán keresztül felfogják a pisit. Mutatták, melyik ágy lesz az övé. Hoztak egy lábos jódot, és elég durván elkezdták mosni a pöcsijét, jól lehúzták a fitymát, beáztatták jódba. Közben mondták, hogy én vigyem le a kocsit a portára. Mire vissztértem, kisfiam már nem volt abban a kórteremben. Gondoltam, biztos valami vizsgálatra, akármire vitték. Azonnal jött egy nővérke, aki megfogta a karom és így kezdte: Nyugodjon meg, anyuka...Azt hittük (!) a nefrológiára jött a baba, de nem, nem is kellett volna felrakni a vizeletgyűjtőt, átvittük egy másik kórterembe.
Ugye, a papírokat elvették tőlem és engem nem is kérdeztek. Nem tudták állítólag kiolvasni, hogy mi a baja. Én megmondtam volna, hogy egy sima hasfájással vagyunk itt.
Jól leteremtettem a nővért, hogy hülyeség volt úgy kezdeni, "nyogodjon meg, anyuka", mert addig ugyan nem voltam ideges, de utána!...
10 óra volt, mondtam, hogy akkor szoptatok, mert idő van. Erre a nővérke: itt csak meghatározott időben, jelen esetben fél 11-kor lehet enni. Néztem rá, mint aki rosszul hall. Már elnézést, de nekünk most van az idő. Nem, itt szigorúan be kell tartani a rendet. Szerencsére Ákos is látványosan cicit keresett, úgy hogy negyedkor megkegyelmeztek nekünk. Rögtön 140-et szopott, így mindenki nagyon okos volt hirtelen, hogy ez ám a baja a legénykének! Mohón eszik és sokat. Szigorúan 4 óra múlva adhatok neki újra. Ákos kisfiam természetesen azonnal bealudt, és jóízűen művelte eme tevékenységét, azaz esze ágában sem volt az eddigi tüneteket produkálni: sírás, görcsölés, nyűglődés. Pedig hangosan szólt a rádió, ki-be járkáltak nővérek, orvosok, anyukák, pakolás, stb. Olyan zaj volt, én még olvasni is képtelen voltam.
Kora du. UH-ra mentünk, amit villámgyorsan intéztek el, de az legalább látszott, hogy tele van a bele buborékokkal.
Du. ivott kórházi teát! Anyatejen kívül egyszer ivott 3 korty vizet, meg hétvégén próbálkoztam a köményteával. És nyelte a bestia!(Szerintem nem tea volt, csak limonádé...)
Mondta a dokinéni, hogy benntartják éjszakára megfigyelésre. Rám szakadt ég és föld. Bent alvásról szó nem lehet, mert az összes ágy foglalt, a VIP szobák is. Szóval nagyon neki keseredtem, hogy én a 7 hetes gyermeket hagyjam a kórházban. Megbeszéltük, hogy bent maradhatok az utsó szopásig (este 10-ig; egyébként emberkék járnak körbe 18 órakor, hogy mindenkit kitessékeljenek), és reggel jöhetek korán, hogy reggel megint csak szoptathassak. Hagytam bent tejet, ha éjszaka felkelne Prüntyike. Sírva jöttünk el, aztán a nagy sírás közepette beültünk egy kávézóba. Utoljára a szülés előtt 4 nappal ültünk ott.
Furcsa érzés volt: gyerek nélkül, sörözgetünk (csak párom), beszélgetünk, nézelődünk. Éjszaka alig aludtam, állandóan a gyerek járt a fejemben, sírdogáltam, a ruhájába furtam az orrom, és olyan jó Ákosillata volt.
Egy dolog miatt volt hasznos az egész: láttam "fogásokat", ami most 2 napja működik is. Megnéztem, hogy fogják meg a gyereket, mit csinálnak vele, ha nyűgösködni kezd, hogyan adják be a cumit a szájába (ez fontos volt és talán a leghasznosabb!). A párom is látta az éjszakás nővérkénél, és teljesen meg volt elégedve, tök jó volt neki, hogy látta ezeket.
És meg kell, hogy mondjam (de azért kop-kop), mióta itthon vagyunk ötöd annyit sírt-nyűgösködött, és annyit alszik, mint utoljára a szülés után a kórházban!
Egyébként nagyon szégyelltem magam a kórházban. Láttam, hogy milyen beteg gyerekek vannak ott (1 hetes agyvérzéses, 3 hetes gyomorszűköletes-műtött). A másik szoba volt az onkológia. Na egész nap látni a kopasz gyerekeket, 2-16 éves korig. Látni az anyukákat, akik egész nap mosolyognak, miközben az infúziót tologatják totyogó gyermekeik mellett. Én meg egy sima kis hasfájással vagyok ott, ráadásul a gyermekem teljesen jól érzi magát. Biztos azt gondolták, na itt egy első gyerekes anyuka a dráma tagozatról...
A helyzet: mérni kell mennyit szopik, annak függvényében legyen a kövi szopi. Mivel csak anyatejet evett eddig, és semmi más folyadékot (pl. teát), nagyon összesűrösödtek a beleiben a fel nem szívódott anyagok, ezért van kevesebb széklete. A panaszokat az okozza, hogy tele van gázzal a bele, ami feszít, a kaki is nehezebben jön ki.
Tegnap főztem teát a kórházban mondottak szerint, hát úgy nyelte, mint kacsa a nokedlit, és tegnap már 2,5 kakink volt!
Ma vagyunk 8 hetesek! Jövőhét szerdán megkapjuk a 2 hós szurit.
Bocsi, hogy sokat írtam.
Közben szoptattam, nézelődött egy kicsit, aztán leraktam és megint csicsikál!
Jobbulást a beteg babáknak, kitartást a mamáknak!