Sziasztok lányok!
Ircsi, lehetnél ennyi erövel látnok is, mert kívülröl nem látszik, nemtudom akkor se jobban megmutatni, csak gondoltam hátha van valami ötleted, hogy miért lehet pont ezen a helyen hosszabb ideje így megnagyobbodva két egymás alatti nyirokcsomó. Legalábbis gondolom, hogy az. Pusztán erre gondoltam, tehát ha valami érdemben eszedbe jut, kíváncsi lennék! Elöre is köszi!
Clárika nagyon jól nézel ki, szép formás pocak, nagyon csini!
Jót bandáztatok, de jó lehetett! Legközelebb én is jövök, csak ráérjetek! Nem fenyegetésnek mondom...
Dia aranyos vagy. Sajnos a derekam megint beállt, nagyon fáj és nem tudom magam kímélni, mindig van mit csinálni vagy emelgetni, de persze kerülöm ennek lehetöségét amennyire csak lehet. Tavaly pl. a párom szenvedett hosszú hetekig hasonlóan hozzám.
Voltunk kint sétálni, bevásárolni, lányok tornán. Nagyon nehéz volt hazafelé a babakocsi, de hazatoltuk és a párom kivételesen felcipelt mindent. Valamennyire talán jobb lett, mert félúton már ki tudtam egyenesedni, de azért sajog még rendesen. Majd lenyomom ezt az éjszakát is a földön aludva, attól eddig mindig jobb lett, éljen az optimizmus!
A wc-nkkel nincsen gond, csak a fiaim megdolgozták. Regö ült rajta és pisilt, Dönci meg beadagolt alá egy egész rolni wc-papírt. Ezt lehúzta Regö, majd konstatálta, hogy nem megy le, így még egyszer öblített. Na ekkor jött a wc tartalma vissza. Nagyon alaposan felmostam mindent, a bútorokat félretoltuk, rend lett, csak a derekamnak nem esett jól az akció. Döncinek mániája a wc-papír adagolása. Bárki ül a wc-n, sprintel és már tépi is a papírt...
Bekri ugorj itt megint, mert találtam egy cikket egy rekord kora babáról, aki nálunk született és a világ legkisebb fiú korája, mely baj nélkül túlélt mindent. Tavaly született és fél év után 3kg fölött engedték haza. Indulási testtömeg 275 gr volt a 25. héten. Nem semmi!
http://www.stern.de/gesundheit/fruehgeb ... 48360.html
Amikor Dönci volt egy hónapig a koraszülött osztályon, én is sokmindent láttam. Olyan szívósak ezek a kicsik, annyi bennük az élni akarás, hogy az hihetetlen. Másrészt pedig a személyzet olyan lelkiismeretes és odaadó, hogy az szívet melengetö. Én nagyon nyugost voltam, mert úgy éreztem, hogy jó kezekben van a dedem és így is lett!
Sucer gyors gyógyulást mostmár. Furcsa egy gyerekdoki ez, aki a többnapos magas lázat ennyire nem veszi komolyan. Nem tudsz dokit váltani, vagy annyira azért nem rendült meg a bizalmad, vagy esetleg nincs más választás?
Ami a román egészségügyet illeti: nekem nem voltak ilyen pozitív tapasztalataim. Egy barátunkat voltunk Nassaud-ban meglátogatni. Eni életében elöször és eddig utoljára kruppos rohamot kapott. Mindenre be voltam készülve, de erre nem, mert sose volt ilyen jellegü problémája. Na a házigazdánk halált megvetö rally formájában elvitt minket a helyi kórházba. Éjszakai ügyelet, üres zöldre csempézett folyosók és egy majdnem üres vizsgáló. A klasszikus üvegvitrin higanyhömérövel, egy lepukkant vizsgálóágy és egy íróasztal székkel. A doki meghallgatta a kínomat - tudott magyarul -, elökapta a höméröt és bevágta (szó szerint) a gyerek fenekébe. Hiába mondtam neki, hogy én a kocsiban már megmértem, láztalan, ö erösködik és szorítja a gyereket, mely amúgy is fuldokol, de így még retteg is. A végén elzavartam a dokit és kihúztam a höméröt, remélve, hogy az ö nem túl óvatos mozdulata nem okozott végbélsérülést. Ö fogta a höméröt és visszatette a vitrinbe minden különösebb pucolás nélkül. Hát nem lettem nyugodtabb... Közölte, hogy tudja mi a baja a gyereknek, de nem tud gyógyszert adni, mert egész egyszerüen nincsen. Ja. Elviharoztunk a fuldokló gyerekkel Kolozsvárra, ott nem mértek höt, románul tudott csak a doki, de megoldottuk. Rendes volt, mondta, hogy tudja mi a baj és igazándiból be kéne feküdnie a gyereknek oxigént adni és a többiek, de gyógyszert nem tud adni, mert az egész kórháznak 3 db. rectodelt tablettája van. Bakker. Gyógyszertár persze mind zárva. Nem hagytam bezárni a gyerekem, a fene akar mást is összeszedni, kialkudtunk egy tablettát és azzal nagyon boldogak voltunk, el is múlt a roham. Másnap visszatértünk Mo.-ra, mert nem bírtuk idegekkel a mi van, ha megint jön egy roham? Soha többet nem volt gondja Eninek, bezzeg Regö majdnem ezen nött fel némi túlzással. Mindig van itthon belöle és magammal is mindig viszek mindenhová. Már kész kétlábon járó gyógyszertár vagyok, de ez nagyon bejött eddig. Van, hogy az inhalátort is sétáltatom, ha Mo.-ra megyünk, mert Pesten rendszeresek a rohamok, itt meg kutya baja. Pesten ezer éve nem voltam kórházban, nem ismerem az ottani aktuális viszonyokat, de remélem, hogy minden csöd ellenére nem annyira reménytelenek, mint amit én a határ túloldalán megéltem.
Ami pedig az egyéni vállalkozást illeti: mi is szabadúszók vagyunk már vagy 13 éve. Még élünk. Ez tiszta csoda. Csak mi vagyunk ketten, többet nem vinne el a hátán a cég. Hivatalosan engem sem, én csak a mindenes vagyok. Segítek mikor mi kell. Fordítani, gépen valamit csinálni, könyvelés, stb. Nem unatkozunk. Irodát pl. nem tudtuk fenntartani, én csináltam végig egyedül a kiköltözést, mert a párom lebetegedett pont akkor. Éjszaka egy könyves cégnél dolgoztam futószalag mellett, napközben meg költöztünk. Baromi nehéz volt két emeletnyit levinni az egyenként 40 kg-os dobozokat és ebböl párszát darabot, berakni a kölcsönbuszba, elvinni a rendeltetési helyére és egy újabb emeletet sétáltatni. Vérömlenyes volt a végére a medencém... Még jó, hogy akkor éppen nem fájt a derekam. Néha az egyetemre is be kellett járnom, akkor legalább ülhettem pár órát pihenésképpen.
Jó dolog a szabadúszás nagyon.
De mindennek ellenére nem bántuk meg. Pénzszükével is megtanultunk élni, söt még gyereket is tudunk belöle nevelni.
Elmentem a derekamat kúrálni. Jó éjt!
Barbi
) és sikerült végül 9 kilót összeszednem. De ha azt nézem, hogy a 16. hétig -4 kilót szedtem össze, akkor a teljes hízásom 13 kiló. Szóval ne aggódj érezd jól magad a bőrődben!
) és sacher torta...de a baba úgy örült 
ehh na megnyugodtam ám.
És persze a mai világban legyen hálás az ember ha állása van.
