Kedves NŐTÁRSAIM!
Kiváncsi vagyok ki mennyire elégedett a férjükjel mióta gyermek van??
Őszintén.
Üdv:
Mary
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2000.09.04 10:20
Kedves Mary!
Nálunk pozitív változást hozott a férjemnél a gyermekünk megszületése. Addig nem volt nagyon oda a gyerekekért, és nem is tudott mit kezdeni velük, aggódtam is, hogy mi lesz, ha lesz saját...
Csodák-csodájára a fiunk megszületésével a férjem teljesen megváltozott, nagyon jó apa lett! Már születésekor ugyesen fogta-kezelte a fiunkat, fürdette, körmöt vágott neki, pelenkázta, játszott vele. A legszebb az volt, hogy már újszülött korában is tudott mit kezdeni a gyerekkel, nagyszerűen megvoltak együtt. Ez azóta sem változott, most, hogy már mindketten dolgozunk, reggel ő viszi bölcsibe, délután én hozom, és olyan is van, hogy néha a férjem marad otthon a beteg gyerekkel. Egyszóval szinte egyenrangú felek vagyunk a gyermekgondozásban éppúgy, mint a gyermeknevelésben, remélem, ez így is marad!
Üdv: Krisztina
Nálunk pozitív változást hozott a férjemnél a gyermekünk megszületése. Addig nem volt nagyon oda a gyerekekért, és nem is tudott mit kezdeni velük, aggódtam is, hogy mi lesz, ha lesz saját...
Csodák-csodájára a fiunk megszületésével a férjem teljesen megváltozott, nagyon jó apa lett! Már születésekor ugyesen fogta-kezelte a fiunkat, fürdette, körmöt vágott neki, pelenkázta, játszott vele. A legszebb az volt, hogy már újszülött korában is tudott mit kezdeni a gyerekkel, nagyszerűen megvoltak együtt. Ez azóta sem változott, most, hogy már mindketten dolgozunk, reggel ő viszi bölcsibe, délután én hozom, és olyan is van, hogy néha a férjem marad otthon a beteg gyerekkel. Egyszóval szinte egyenrangú felek vagyunk a gyermekgondozásban éppúgy, mint a gyermeknevelésben, remélem, ez így is marad!
Üdv: Krisztina
2000.09.04 16:12
Az én férjem is kiveszi a részét a gyerekkel kapcsolatos teendőkből, egyáltalán nem tekinti természetesnek, hogy ez az anya dolga. Az öltöztetés mondjuk teljesen az én reszortom, de a párom is sokszor viszi őt oviba, itthon marad vele, ha úgy adódik, fürdeti, hancúroznak stb. Szerintem manapság ez már egyre természetesebb, hiszen a nők is főállásban dolgoznak és kevesebb idejük marad egyéb teendőkre. Ettől függetlenül én mindig nagyon hálás vagyok, ha segítséget kapok, egyáltalán nem veszem természetesnek.
2000.09.05 08:18
Sziasztok!
Gabónak teljesen igaza van. Ha a gyerek szemszögéből nézed - optimális esetben - az a természetes, hogy az anya mellé "jár" egy apa is, és egyre több kispapát látni már a terhesgondozáson és a szülőszobán is.
Szerencsére az én férjem is maximálisan mellettem áll a "legyen családunk" témában.
Nálunk másképp nem is lehetne.
Már régóta szerettünk volna gyereket, de az anyagiak miatt halogatnunk kellett. Amikor terhes lettem, nem volt kérdés, hogy nekem kell megtartanom a munkahelyem, ha nem akarunk éhen halni. Máté három és fél hónapos volt, amikor visszamentem dolgozni. Ez igazán csak nekem volt nehéz, a pasik remekül eltöltik együtt az időt. Én nem is tudnám megoldani nélküle: minden házimunkát elvégez (meg anyósom is sokat segít, lásd anyós-topic) csak a főzés marad nekem. Vannak napok, amikor este hatra érek haza, de ilyenkor már csak a kisfiammal foglalkozom, és próbálom megnyugtatni a lelkiismeretemet. Csak az anyákban az a baj, hogy ha a gyerekükről van szó, meggyőződésük, hogy ők mindent jobban tudnak. Hiába tudom, hogy a gyerek jól van, jó helyen, bánt, hogy nem lehetek otthon vele.
Sziasztok
Anta
Gabónak teljesen igaza van. Ha a gyerek szemszögéből nézed - optimális esetben - az a természetes, hogy az anya mellé "jár" egy apa is, és egyre több kispapát látni már a terhesgondozáson és a szülőszobán is.
Szerencsére az én férjem is maximálisan mellettem áll a "legyen családunk" témában.
Nálunk másképp nem is lehetne.
Már régóta szerettünk volna gyereket, de az anyagiak miatt halogatnunk kellett. Amikor terhes lettem, nem volt kérdés, hogy nekem kell megtartanom a munkahelyem, ha nem akarunk éhen halni. Máté három és fél hónapos volt, amikor visszamentem dolgozni. Ez igazán csak nekem volt nehéz, a pasik remekül eltöltik együtt az időt. Én nem is tudnám megoldani nélküle: minden házimunkát elvégez (meg anyósom is sokat segít, lásd anyós-topic) csak a főzés marad nekem. Vannak napok, amikor este hatra érek haza, de ilyenkor már csak a kisfiammal foglalkozom, és próbálom megnyugtatni a lelkiismeretemet. Csak az anyákban az a baj, hogy ha a gyerekükről van szó, meggyőződésük, hogy ők mindent jobban tudnak. Hiába tudom, hogy a gyerek jól van, jó helyen, bánt, hogy nem lehetek otthon vele.
Sziasztok
Anta
2000.09.05 11:25
Sziasztok!
Én is csak erősíteni tudom az apákról itt megalkotott jó véleményt.
A mi "apánk" is nagyon jó apa. Annyit segít, imádja a fiát és imád engem, mert "megajándékoztam" vele. Szinte mindenben segít: fürdet, öltöztet, bevásárol sőt ha megkérem takarít is. Most is inkább itthon maradt, mert ma volt az első napunk az oviban, és neki látni kellett a fiát, meg persze nem engedett gyalog menni ilyen jeles napon.
Hát ilyen a mi apánk.
Hajni
Én is csak erősíteni tudom az apákról itt megalkotott jó véleményt.
A mi "apánk" is nagyon jó apa. Annyit segít, imádja a fiát és imád engem, mert "megajándékoztam" vele. Szinte mindenben segít: fürdet, öltöztet, bevásárol sőt ha megkérem takarít is. Most is inkább itthon maradt, mert ma volt az első napunk az oviban, és neki látni kellett a fiát, meg persze nem engedett gyalog menni ilyen jeles napon.
Hát ilyen a mi apánk.
Hajni
2000.09.13 09:12
Kedves Anta!
15 kilogramm? Igazi vasgyúró lehet az úrfi! (az én fiam lassan 3 éves, 97 cm és most 15 kiló)
Máris kistesó? Csodállak, hogy ilyen hamar rászántad magad ismét! (Nekem 3 év kellett hozzá)
Na, akkor lesz kinek drukkolni a következő hónapokban. Mikorra tervezitek?
Üdv: Krisztina
15 kilogramm? Igazi vasgyúró lehet az úrfi! (az én fiam lassan 3 éves, 97 cm és most 15 kiló)
Máris kistesó? Csodállak, hogy ilyen hamar rászántad magad ismét! (Nekem 3 év kellett hozzá)
Na, akkor lesz kinek drukkolni a következő hónapokban. Mikorra tervezitek?
Üdv: Krisztina
2000.09.13 11:55
Sziasztok!
- mindenkinek a 15kg (+,- egynéhány) -osok klubjában.
Nem nagy kunszt ilyen nagy gyereknek lenni, ha az apukára hasonlít, de teljesen. (Apája 193 cm és 85 kg - reggeli előtt...)
Ahhoz képest, hogy mekkora gyerek, egyáltalán nem kövér és lusta. Tíz hónaposan már járt!
Mivel szuper könnyű, csodálatos terhességem és szülésem volt, alig várom a kötvetkezőt!
Most még tervezünk, de remélem hamarosan dicskedhetek az új pocaklakóval.
Bavallom, nagyon megijednék, ha ikrek lennének. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet egyszerre két újszülöttet ellátni!
Minden elismerésem Az Ikres Anyukáké!
Anta
- mindenkinek a 15kg (+,- egynéhány) -osok klubjában.
Nem nagy kunszt ilyen nagy gyereknek lenni, ha az apukára hasonlít, de teljesen. (Apája 193 cm és 85 kg - reggeli előtt...)
Ahhoz képest, hogy mekkora gyerek, egyáltalán nem kövér és lusta. Tíz hónaposan már járt!
Mivel szuper könnyű, csodálatos terhességem és szülésem volt, alig várom a kötvetkezőt!
Most még tervezünk, de remélem hamarosan dicskedhetek az új pocaklakóval.
Bavallom, nagyon megijednék, ha ikrek lennének. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet egyszerre két újszülöttet ellátni!
Minden elismerésem Az Ikres Anyukáké!
Anta
2000.09.13 12:06
Sziasztok!
Csatlakozom az ikres anyukák dícséretéhez! Én is nagyon csodálom őket (köztük Ildit is)!
Anta, az én férjem is holdnyaló, ő meg 198 cm, viszont egyben tüdőbajos is, örülök, ha van 75 kiló. Egyébként a 193 cm-hez a 85 kg sem tűnik soknak!
Anta, mikorra tervezitek a következő babát?
Üdv: Krisztina
Csatlakozom az ikres anyukák dícséretéhez! Én is nagyon csodálom őket (köztük Ildit is)!
Anta, az én férjem is holdnyaló, ő meg 198 cm, viszont egyben tüdőbajos is, örülök, ha van 75 kiló. Egyébként a 193 cm-hez a 85 kg sem tűnik soknak!
Anta, mikorra tervezitek a következő babát?
Üdv: Krisztina
2000.09.14 11:28
Sziasztok!
Zsóka! Még mindig egyben vagy? Én már úgy izgulok Neked!
Lehet, hogy már ezerszer leírtad, de ha megtennéd, hogy elárulod még egyszer a bűvös számot! Hányadikán jön a kicsi?
Lányok!
Be kell látnunk, hogy jelenleg aprócska gyermekeink viharos gyorsasággal nőnek majd a fejünkre. A Tesco-ban láttam akciós sámlikat, lehet, hogy még most kellene beszerezni...
Anta
Tényleg: a "p" nem "9"-es, gondolom a billentyűzet állásából...?
Zsóka! Még mindig egyben vagy? Én már úgy izgulok Neked!
Lehet, hogy már ezerszer leírtad, de ha megtennéd, hogy elárulod még egyszer a bűvös számot! Hányadikán jön a kicsi?
Lányok!
Be kell látnunk, hogy jelenleg aprócska gyermekeink viharos gyorsasággal nőnek majd a fejünkre. A Tesco-ban láttam akciós sámlikat, lehet, hogy még most kellene beszerezni...
Anta
Tényleg: a "p" nem "9"-es, gondolom a billentyűzet állásából...?
2000.09.14 22:27
sziasztok lányok,
igen, melléütöttem, 92 cm-t akartam pötyögni.
A bűvös szám pedig a holnapi dátum: szept 15. Ja, ma elment a nyákdugó (mivel ma voltam a dokinál, megvizsgált manuálisan, mire este elment a dugasz...). Szóval azért vmi haladás van...
Egyxébként amíg esténként az üzenőfüzetben jeletnkezem, addig itt vagyok...
köszi mindenkinek a drukkolást!!!
Zsóka
igen, melléütöttem, 92 cm-t akartam pötyögni.
A bűvös szám pedig a holnapi dátum: szept 15. Ja, ma elment a nyákdugó (mivel ma voltam a dokinál, megvizsgált manuálisan, mire este elment a dugasz...). Szóval azért vmi haladás van...
Egyxébként amíg esténként az üzenőfüzetben jeletnkezem, addig itt vagyok...
köszi mindenkinek a drukkolást!!!
Zsóka
2000.09.15 21:30
Kedves Krisztina,
ezt már többektől hallottam (mármint hogy pár napon belül szülás a nyákdugó eltáv. után). Az első szülésemnél káét hét volt ez a pár nap... A barátnőmnél szintén (11-én ment el a nyákdugó, 24-én szült). Egyébként szerintem meglesz a kicsi a hétvégén, amilyen a világ , mert a dokinőm előre szólt, hogy a hétvégén nem lesz elérhető. Kíváncsi vagyíok... Egyébként (bocs a gusztustalan részletekért) vmi sáérgásbarna folyásiom van (nem vérzés). Holnap megyek CTG-re, majd megkérdezem az ügyeletes orvost.
Sziasztok,
köszi a kézszorításokat!
üdv
Zsóka
ezt már többektől hallottam (mármint hogy pár napon belül szülás a nyákdugó eltáv. után). Az első szülésemnél káét hét volt ez a pár nap... A barátnőmnél szintén (11-én ment el a nyákdugó, 24-én szült). Egyébként szerintem meglesz a kicsi a hétvégén, amilyen a világ , mert a dokinőm előre szólt, hogy a hétvégén nem lesz elérhető. Kíváncsi vagyíok... Egyébként (bocs a gusztustalan részletekért) vmi sáérgásbarna folyásiom van (nem vérzés). Holnap megyek CTG-re, majd megkérdezem az ügyeletes orvost.
Sziasztok,
köszi a kézszorításokat!
üdv
Zsóka
2001.08.09 22:06
[url=http://www.babybell.hu/SID0X83171517ba807892d19f033863e7f315/cikk.cmt?cikk_id=39" TARGET="_top]http://www.babybell.hu/SID0X83171517ba807892d19f033863e7f315/cikk.cmt?cikk_id=39[/url]
Férfiak szülés után
A New Scientist meghökkento eredményeket ismertetett egy kanadai vizsgálatról. Anne Storey és munkatársai (Memorial University, St John's, Newfoundland) 34 tartós párkapcsolatot vizsgálva arra jutottak, hogy a nok terhessége alatt, s a szülés után a leendo apákban is hasonló hormonális változások következnek be mint asszonytársaikban, ha együttlétük idoben és intenzitásban szorosnak tekintheto.
Anélkül, hogy ez a megfigyelés behatóbb tudományos érdeklodésre késztetné az ilyen kérdésekben szakmailag járatlan olvasót, felhívhatja a figyelmet bizonyos köznapi tényeknek a megszokottnál kissé tudatosabb átgondolására. Nevezetesen ara a kérdésre, amelyek a családi kapcsolatrendszerben egyik leggyakrabban bekövetkezo, sok keseruséggel járó változást okozhatja az új jövevény érkezése során.
A nyilvánosságban jelentkezo mind brutálisabb szókimondás valamiképpen prud visszafogottsággal kerüli el, hogy az esetek jelentos hányadában azok a férjek is mento körülménynek tekintik az úgynevezett "félrelépést" asszonyaik elorehaladott terhességi szakasza, és a szoptatási idovel járó felfokozott csecsemogondozási elfoglaltságok miatt, akik egyébként szeretik házastársukat és büszkék arra, hogy életet adott gyermeküknek. A mento körülménynek jobb esetben rendszerint éppen azt találják, hogy feleségük kíméletre szorul. Rosszabb esetben kifejezett sértodöttségüket "torolják meg", amiért a korábbi megszokásokhoz viszonyítva háttérbe szorítottnak érzik magukat, s kimondatlanul ugyan, de a gyerekben már-már jogos féltékenységre alapot nyújtó vetélytársat látnak.
Ezek a férfiak ugyanis zavarba jönnek attól a számukra logikusnak tartott, ám érzelmileg nem, vagy nem eléggé elfogadott új helyzettol, amelyben elveszítik a másik figyelmének, szeretetének, gondoskodásának, s nem utolsó sorban szexuális érdeklodésének korábbi mértékét. Miközben - önmagukat is meggyozni kívánván - egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a gyerek a legfontosabb, valójában sértodöttek, kelepcébe kerültnek érzik magukat, amivel a másik egyszeruen nem tud mit kezdeni és közeledés helyett már csupán ettol is távolodik attól, akitol egészen mást várt. Ez a folyamat azután elobb-utóbb megteremtheti úgyszólván valamennyi elofeltételét a másik no vágyképének, s innét már nem kell sok ahhoz, hogy a valóságban is megjelenjen.
Mindezt természetesen lehetséges erkölcsi oldalról is megközelíteni, s tételesen kimondani, hogy adott helyzetekben a birtoklásról le kell mondani, mivel ezt írja elo a tisztesség, méghozzá attól is teljesen függetlenül, hogy valaki milyen viszonyban van a különbözo vallások vagy etikai rendszerek erre alkalmazható eloírásaival. Csakhogy a puszta lemondás túl gyakran jár azzal a semmiképpen sem kívánatos következménnyel, hogy az "árát" késobb megpróbálják bekasszírozni. Az áldozatot legkevésbé az feledi, aki meghozza, s az ember önmagán gyakorolt túlzott szigora beépül egész lényébe, s ezért ezt másoktól is elvárja. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy éppen az ilyen szülo lesz kíméletlen felnövo gyermekének legkisebb botlásaival szemben is.
A szóban forgó problémát tovább bonyolítja, hogy a félrelépéssel járó elkerülhetetlen viselkedésváltozások éppen úgy mérgezhetik a családi légkört, mint a lemondással járó feszültségek keltette váratlanul robbanó ingerültségek. Gyanítom, hogy a kanadai Anne Storey kutatócsoportjának idoben és intenzitásban szoros párkapcsolatokra vonatkozó megfigyelései önmagukban is különlegességeknek számítanak. Nem vagyok sem megkeseredett, sem borúlátó, hiszek az ilyen kapcsolatok lehetoségeiben, de hozzáteszem, hogy mindennapi tapasztalataim szerint ezek ritkaságszámba mennek. Nem azért, mert az emberek rosszak, vagy hiányoznék belolük a kölcsönös odaadás vágya, hanem mert a körülményeik ezt legtöbbször nem teszik lehetové. Vagy legalábbis nem olyan maradéktalanul, hogy még hormonális változásaik is azonos irányba tartsanak. A mi tudományosnak egyáltalán nem nevezheto kérdésünk tehát az, hogy mit kezdjenek egymással a jóravaló, ám egyáltalán nem különleges párok abban az életszakaszban, amikor a megszületendo vagy már világra jött gyermek nem csak mesebeli boldogságot hoz közéjük, hanem bizonyos mértékben eltéro igényeket és késztetéseket is.
A Baby Bell - amelynek Web-oldalára ezeket a sorokat rovom - egyszerre jelent csecsemoharangot és csecsemoburát. S úgy érzem, hogy ezekrol szólván éppen azt kell eldönteni, hogy melyik értelmezést választjuk. Burába zár-e bennünket a csecsemo, vagy azt jelzi számunkra, hogy nem leszukül, hanem kiteljesül általa korábbi életünk, beleértve azt a párkapcsolatot is, amelynek létét köszönheti? Gyakorlatiasabbra fordítva a szót: a várandós asszony, vagy a kismama - minthogy állapota természetes - rosszul teszi, ha egyetlen szerepre, az anya szerepére akar vállalkozni, amelyhez viszonyítva minden más eltörpül számára, az erotikát pedig egyenesen ki kell zárnia az életébol.
Korunk egyik óriási téveszméje - amelyhez komoly mértékben járulnak hozzá a filmekben, televíziós hirdetésekben, óriásplakátokon megjeleno szerepsablonok -, hogy a csábítás kivételezettjei párductestu vagy törékeny nok. Elobbiek feszes farmerben, utóbbiak kislányos rövidszoknyában. Egyszeruen nincs minta ahhoz, hogy mit is kezdhet egymással a férfi meg a no az ágyban, ha az asszony kifejlett magzatot hordoz, vagy három óránként a gyerekágy fölé hajol. Az egyébként gátlástalan szexuális minták önmagukban is súlyos gátlásokat teremtenek azokban, akik nem felelnek meg az eléjük vetített hamis képeknek, amelyekben a no nem lehet anya és az anya nem lehet no. A szépség - s hadd tegyem azonnal hozzá - a kívánatosság plakátformái azt sugallják, hogy az anyaság eleve kizárja a teljes értéku életet, kiváltképpen pedig a teljes értéku szexualitást. Csakhogy ez hazugság, amelynek sok minden eshet áldozatul. Ám ahhoz, hogy ezzel a hazugsággal leszámoljunk, olyan szerelmi kultúrát kell kialakítanunk, amely a természeti népeknél valamikor jól ismert volt, de elfeledetté vált, mint annyi minden abból, ami jó volt, bevált, csak kimúlt az idok során. Mi lenne, ha a megértés, a tolerancia, a másság elfogadása mellett arra mernénk jutni, hogy mi nok és férfiak, talán nem is annyira különbözünk egymástól?
Dr. Fodor Gábor kandidátus
Férfiak szülés után
A New Scientist meghökkento eredményeket ismertetett egy kanadai vizsgálatról. Anne Storey és munkatársai (Memorial University, St John's, Newfoundland) 34 tartós párkapcsolatot vizsgálva arra jutottak, hogy a nok terhessége alatt, s a szülés után a leendo apákban is hasonló hormonális változások következnek be mint asszonytársaikban, ha együttlétük idoben és intenzitásban szorosnak tekintheto.
Anélkül, hogy ez a megfigyelés behatóbb tudományos érdeklodésre késztetné az ilyen kérdésekben szakmailag járatlan olvasót, felhívhatja a figyelmet bizonyos köznapi tényeknek a megszokottnál kissé tudatosabb átgondolására. Nevezetesen ara a kérdésre, amelyek a családi kapcsolatrendszerben egyik leggyakrabban bekövetkezo, sok keseruséggel járó változást okozhatja az új jövevény érkezése során.
A nyilvánosságban jelentkezo mind brutálisabb szókimondás valamiképpen prud visszafogottsággal kerüli el, hogy az esetek jelentos hányadában azok a férjek is mento körülménynek tekintik az úgynevezett "félrelépést" asszonyaik elorehaladott terhességi szakasza, és a szoptatási idovel járó felfokozott csecsemogondozási elfoglaltságok miatt, akik egyébként szeretik házastársukat és büszkék arra, hogy életet adott gyermeküknek. A mento körülménynek jobb esetben rendszerint éppen azt találják, hogy feleségük kíméletre szorul. Rosszabb esetben kifejezett sértodöttségüket "torolják meg", amiért a korábbi megszokásokhoz viszonyítva háttérbe szorítottnak érzik magukat, s kimondatlanul ugyan, de a gyerekben már-már jogos féltékenységre alapot nyújtó vetélytársat látnak.
Ezek a férfiak ugyanis zavarba jönnek attól a számukra logikusnak tartott, ám érzelmileg nem, vagy nem eléggé elfogadott új helyzettol, amelyben elveszítik a másik figyelmének, szeretetének, gondoskodásának, s nem utolsó sorban szexuális érdeklodésének korábbi mértékét. Miközben - önmagukat is meggyozni kívánván - egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a gyerek a legfontosabb, valójában sértodöttek, kelepcébe kerültnek érzik magukat, amivel a másik egyszeruen nem tud mit kezdeni és közeledés helyett már csupán ettol is távolodik attól, akitol egészen mást várt. Ez a folyamat azután elobb-utóbb megteremtheti úgyszólván valamennyi elofeltételét a másik no vágyképének, s innét már nem kell sok ahhoz, hogy a valóságban is megjelenjen.
Mindezt természetesen lehetséges erkölcsi oldalról is megközelíteni, s tételesen kimondani, hogy adott helyzetekben a birtoklásról le kell mondani, mivel ezt írja elo a tisztesség, méghozzá attól is teljesen függetlenül, hogy valaki milyen viszonyban van a különbözo vallások vagy etikai rendszerek erre alkalmazható eloírásaival. Csakhogy a puszta lemondás túl gyakran jár azzal a semmiképpen sem kívánatos következménnyel, hogy az "árát" késobb megpróbálják bekasszírozni. Az áldozatot legkevésbé az feledi, aki meghozza, s az ember önmagán gyakorolt túlzott szigora beépül egész lényébe, s ezért ezt másoktól is elvárja. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy éppen az ilyen szülo lesz kíméletlen felnövo gyermekének legkisebb botlásaival szemben is.
A szóban forgó problémát tovább bonyolítja, hogy a félrelépéssel járó elkerülhetetlen viselkedésváltozások éppen úgy mérgezhetik a családi légkört, mint a lemondással járó feszültségek keltette váratlanul robbanó ingerültségek. Gyanítom, hogy a kanadai Anne Storey kutatócsoportjának idoben és intenzitásban szoros párkapcsolatokra vonatkozó megfigyelései önmagukban is különlegességeknek számítanak. Nem vagyok sem megkeseredett, sem borúlátó, hiszek az ilyen kapcsolatok lehetoségeiben, de hozzáteszem, hogy mindennapi tapasztalataim szerint ezek ritkaságszámba mennek. Nem azért, mert az emberek rosszak, vagy hiányoznék belolük a kölcsönös odaadás vágya, hanem mert a körülményeik ezt legtöbbször nem teszik lehetové. Vagy legalábbis nem olyan maradéktalanul, hogy még hormonális változásaik is azonos irányba tartsanak. A mi tudományosnak egyáltalán nem nevezheto kérdésünk tehát az, hogy mit kezdjenek egymással a jóravaló, ám egyáltalán nem különleges párok abban az életszakaszban, amikor a megszületendo vagy már világra jött gyermek nem csak mesebeli boldogságot hoz közéjük, hanem bizonyos mértékben eltéro igényeket és késztetéseket is.
A Baby Bell - amelynek Web-oldalára ezeket a sorokat rovom - egyszerre jelent csecsemoharangot és csecsemoburát. S úgy érzem, hogy ezekrol szólván éppen azt kell eldönteni, hogy melyik értelmezést választjuk. Burába zár-e bennünket a csecsemo, vagy azt jelzi számunkra, hogy nem leszukül, hanem kiteljesül általa korábbi életünk, beleértve azt a párkapcsolatot is, amelynek létét köszönheti? Gyakorlatiasabbra fordítva a szót: a várandós asszony, vagy a kismama - minthogy állapota természetes - rosszul teszi, ha egyetlen szerepre, az anya szerepére akar vállalkozni, amelyhez viszonyítva minden más eltörpül számára, az erotikát pedig egyenesen ki kell zárnia az életébol.
Korunk egyik óriási téveszméje - amelyhez komoly mértékben járulnak hozzá a filmekben, televíziós hirdetésekben, óriásplakátokon megjeleno szerepsablonok -, hogy a csábítás kivételezettjei párductestu vagy törékeny nok. Elobbiek feszes farmerben, utóbbiak kislányos rövidszoknyában. Egyszeruen nincs minta ahhoz, hogy mit is kezdhet egymással a férfi meg a no az ágyban, ha az asszony kifejlett magzatot hordoz, vagy három óránként a gyerekágy fölé hajol. Az egyébként gátlástalan szexuális minták önmagukban is súlyos gátlásokat teremtenek azokban, akik nem felelnek meg az eléjük vetített hamis képeknek, amelyekben a no nem lehet anya és az anya nem lehet no. A szépség - s hadd tegyem azonnal hozzá - a kívánatosság plakátformái azt sugallják, hogy az anyaság eleve kizárja a teljes értéku életet, kiváltképpen pedig a teljes értéku szexualitást. Csakhogy ez hazugság, amelynek sok minden eshet áldozatul. Ám ahhoz, hogy ezzel a hazugsággal leszámoljunk, olyan szerelmi kultúrát kell kialakítanunk, amely a természeti népeknél valamikor jól ismert volt, de elfeledetté vált, mint annyi minden abból, ami jó volt, bevált, csak kimúlt az idok során. Mi lenne, ha a megértés, a tolerancia, a másság elfogadása mellett arra mernénk jutni, hogy mi nok és férfiak, talán nem is annyira különbözünk egymástól?
Dr. Fodor Gábor kandidátus
2004.03.17 11:38
Sziasztok!
Zörög Nikolett III. éves védőnő hallgató vagyok!Ebben a félévben kellett szakdolgozat témát választanom, ami nem más mint Apának lenni a XI.században avagy a férfiakat boldogítja vagy háttérbe szoritja a férfiakat az apaság ma Magyarországon!Szeretném megtudni nektek erről mi a véleményetek, nagyon sokat segítenétek vele!Köszönettel :Zörög Nikolett. Email cím: irombacsik@freemail.hu
Zörög Nikolett III. éves védőnő hallgató vagyok!Ebben a félévben kellett szakdolgozat témát választanom, ami nem más mint Apának lenni a XI.században avagy a férfiakat boldogítja vagy háttérbe szoritja a férfiakat az apaság ma Magyarországon!Szeretném megtudni nektek erről mi a véleményetek, nagyon sokat segítenétek vele!Köszönettel :Zörög Nikolett. Email cím: irombacsik@freemail.hu
2004.11.03 08:09
Kedves Nikolett!
Habár elég későn találtam a topicra de mégis válaszolni akartam a témáddal kapcsolatban. Én is férjnél vagyok sajnos baba még nincs de már dolgozunk az ügyön. Habár a férjem egy tündéri pasi mégis tisztában vagyok vele, hogy a baba tulajdonképp az én feladatom lesz és nem az övé. Autószerelő és sokat dolgozik. Napi 8 óra a munkahelyen majd egész délután estig a műhelyében javít. Ha szerencsém van akkor kb.8-9 körül beesik a házba, fürdés, vacsi és már alszik is a kimerültségtől, ha nincs szerencsénk akkor esetenként 10-11 körül várható, hogy bejön. Kérdem én akkor mi az amiben számíthatok rá egy baba esetén? Ez nem rosszallás a részemről, hisz értünk dolgozik, hogy haladjunk, hogy végre minden szobában bútor legyen, hogy megvehessük mindazt amire szükség van, persze én is dolgozom. Szóval ha baba lesz én annak is örülni fogok, ha esténként pár percet játszanak majd vagy ott van egy fürdetésnél, etetésnél, nem hogy még többet várjak. Ennek ellenére nem hiszem, hogy rossz apa ettől valaki, vagy kevésbé szereti majd a gyermekünket, hisz velem is nagyon törődő. Számára fontos, hogy megteremtse a megfelelő hátteret ahhoz, hogy mindannyian a megfelelő körülmények között élhessünk így ő ezzel fejezi ki, hogy igenis érdekli mi van velem vagy velünk, hisz optimális helyzetet próbál teremteni a családja számára. Talán ez az, hogy ha már kénytelen dolgozni és emiatt kihagyni a fürdetést vagy etetetést akkor legalább meglegyen a hozzá való eszköz Őáltala (kád, fürdetők, etető stb.).
Reményem csupán az, hogy esetenként képesek leszünk egy-egy hétvégét vagy délutánt kizárólag mi együtt tölteni és így hármasban kicsit közel kerülni egymáshoz.
Bizonyára minden férfi másképp éli meg a gyermek érkezését de azt hiszem valamilyen formában mégis kifejezik gondoskodásukat, szeretetüket csak olykor mi nők nem nagyon vesszül ezt észre főleg ha halomban áll a mosatla, sír a gyererk, és még a mosnivaló is ott van. Olyanokr jó odabújni egy férjhez aki mindezt elnézi és nem várja el, hogy a mosogatás legyen az első a gyerekkel szemben. Azt hiszem ez nagy segítség és hozzájárulás részükről a gyerek ellátásában.
Remélem nem voltam túl zagyva, próbáltam elmondani az érzéseimet ezzel kapcsolatban talán sikerült.
Habár elég későn találtam a topicra de mégis válaszolni akartam a témáddal kapcsolatban. Én is férjnél vagyok sajnos baba még nincs de már dolgozunk az ügyön. Habár a férjem egy tündéri pasi mégis tisztában vagyok vele, hogy a baba tulajdonképp az én feladatom lesz és nem az övé. Autószerelő és sokat dolgozik. Napi 8 óra a munkahelyen majd egész délután estig a műhelyében javít. Ha szerencsém van akkor kb.8-9 körül beesik a házba, fürdés, vacsi és már alszik is a kimerültségtől, ha nincs szerencsénk akkor esetenként 10-11 körül várható, hogy bejön. Kérdem én akkor mi az amiben számíthatok rá egy baba esetén? Ez nem rosszallás a részemről, hisz értünk dolgozik, hogy haladjunk, hogy végre minden szobában bútor legyen, hogy megvehessük mindazt amire szükség van, persze én is dolgozom. Szóval ha baba lesz én annak is örülni fogok, ha esténként pár percet játszanak majd vagy ott van egy fürdetésnél, etetésnél, nem hogy még többet várjak. Ennek ellenére nem hiszem, hogy rossz apa ettől valaki, vagy kevésbé szereti majd a gyermekünket, hisz velem is nagyon törődő. Számára fontos, hogy megteremtse a megfelelő hátteret ahhoz, hogy mindannyian a megfelelő körülmények között élhessünk így ő ezzel fejezi ki, hogy igenis érdekli mi van velem vagy velünk, hisz optimális helyzetet próbál teremteni a családja számára. Talán ez az, hogy ha már kénytelen dolgozni és emiatt kihagyni a fürdetést vagy etetetést akkor legalább meglegyen a hozzá való eszköz Őáltala (kád, fürdetők, etető stb.).
Reményem csupán az, hogy esetenként képesek leszünk egy-egy hétvégét vagy délutánt kizárólag mi együtt tölteni és így hármasban kicsit közel kerülni egymáshoz.
Bizonyára minden férfi másképp éli meg a gyermek érkezését de azt hiszem valamilyen formában mégis kifejezik gondoskodásukat, szeretetüket csak olykor mi nők nem nagyon vesszül ezt észre főleg ha halomban áll a mosatla, sír a gyererk, és még a mosnivaló is ott van. Olyanokr jó odabújni egy férjhez aki mindezt elnézi és nem várja el, hogy a mosogatás legyen az első a gyerekkel szemben. Azt hiszem ez nagy segítség és hozzájárulás részükről a gyerek ellátásában.
Remélem nem voltam túl zagyva, próbáltam elmondani az érzéseimet ezzel kapcsolatban talán sikerült.
Oldal: 1 / 1
Társoldalunk kínálatából
A diák sokszor nem tudja, hogy mit miért kellene tanulnia – Gondolatok a tanulás hasznosságáról, tanári hozzáállásról
Minden fórumot megragad a gondolkodni vágyó emberek tudásszomjának... »
