Szia Kriszti!
Nekunk olyan ket evesen volt ilyen uvoltos korszaka, ha felszalltam vele valamilyen jarmure, akkor addig uvoltott mig le nem szalltunk. (Ezzel kapcsolatban van egy eleg rossz emleku 19-es villamoson utazasunk vegallomastol vegallomasig.) Vagy ha tul mentunk a bolton.
Es tenyleg felt, szinte retteget, szopta az ujjat, es mindig az ajto fele tekingetett. Es ramaty anyanak ereztem magam, mert nem tudtam megnyugtatni sehogyan sem. De mire mi elkezdtunk aggodni, addigra ez az egesz mar csak egy rossz alom volt.
Ez a tagadas is ismeros. En amikor eloszor felmerult, rogton vedekeztem, de belenez a szemembe, de mosolyog, de az apja nyakaba ugrik, ha az hazajon. O pl. odajon, ha meguti magat, es odavezeti a kezemet, hogy simogassam meg. Csak az autzimus kicsit tobb annal, hogy egy ember hintazik a szoba kozepen, es nem vesz tudomast a kulvilagrol.
Tenyleg az a helyzet, hogy megkapja az ember a diagnozist (igen helyesen irtad, a belyeget), es magara hagyjak. Minket is a nagy semmivel engedtek el az Ambulanciarol. Nekem nagyon sokat jelentett a net, hogy azert ez nem egy halalos itelet, sot, vannak akik felnott onallo emberek lesznek. Es segitseget is kaptunk felig ennek koszonhetoen. Szerintem ti vagytok ra a pelda, hogy szeretettel, torodessel, egy jo kozosseggel ovonovel es persze nemi szerencsevel, csoda is tortenhet. De amig masok azzal valaszolnak, hogy egy ovono hogy birna az en gyerekemmel masik 25 mellett, hogy nekik se jut logopedus, addig en hiaba szajkozok barmit. De valahol en is abban bizom, hogy egyszer majd o is csak egy kicsit furcsa lesz, es ennyi.
Adok egy emilt, ha van kedved irni, mert nekem soksoksoksok kerdesem lenne.
kekeke@freemail.hu Keke