Hát Heni, elég válogatós az én fiam. ráadásul amit megeszik azt is minimális adagba. sztem egy bébiételes üveget nem enne ki, de nem aggódom mert 13,5 kiló...
Na akkor elmesélem, hogy én hogy tetem szert a 120/140 nm-es házamra:
elvégeztem az iskolát, de tanulásügyileg lusta voltam. felvettek a kertészetire de nem menntem, mert akkor nyáron már elkezdtem dolgozni a gdf-en. a szüleim azt mondták mindig, hogy oké, ők tudnak engem etetni, rezsini... de a pénzem tegyem el szépen és yűjtsek, mert lakást nem tudnak venni. amit adnak az egy érettségi, egy jogsi egy eljegyzés egy esküvő és igény szerint diploma. (na én ez utóbbit kilőttem
) így dolgoztam, pasim már volt (az első férjem) és tényleg tettem is félre pénzt, mert max ruhát vettem és kaját, de azt is sokat inkább jegyre... 2000-ben kezdtem dolgozni. na eldöntöttük az emberemmel hogy összeházasodunk és akkor kitaláltuk, h anyuék telke elég nagy elfér még oda egy ház... 2003-ban el is kezdtük az építkezést. utánajártunk mindennek, hogy min lehet spórolni, persze nem anyagon, hanem tervező pl 100e. és hát apukám kőműves, ő építette az egész házat, kivéve a szak bekötéseket (gáz, villany, víz) de a nagyja elvégezhető munkát is ő és én csináltuk. Így volt 1,3 milliónk a 3 év alatt a férjemmel + 7kiló az esküvői ajándék pénz. ebből fel húztuk a falakat + a tetőt. na itt le is lépett a férjem... bár addigra elintéztük a hitelt, ami nagy hajcihő árán a bank hajlandó volt 3 milliót adni- ez azért volt macera, mert szerintük több kellett volna, de én többet nem akartam... mivel tudtuk mennyi lesz anyag költség, apu építi, és én még közbe keresek pénzt... na jó keserves 3 év volt ez, mert hétközbe munka sok túlórával, pénteken 12 óráztam minimum + szombaton 6 óra aztán haza apuval betont keverni, villanyt behúzni, glettelni, csempézni, lambériázni stb... közbe azért jártam szórakozni is- így volt hogy péntek és szombat éjjel nem is aludtam, csak meló otthon meg a munkahelyemen. aztán 2006-ban lett egy pasim és úgy döntöttem hogy muszáj kiköltöznöm a házamba és két hét alatt extra tempóban befejeztük a házat- vagyis lakható lett. pesze még mindig nem patent, még kéne egy fürdőt befejeznünk, meg kívül ezt-azt csinálni, hogy tip-topp legyen, meg legszívesebben a járólapot is kicserélném azóta... de végülis kb 6 millkából lett egy saját házam (nem kicsi) a legszebb az egészbe hogy 4 év múlva 34 évesen a törlesztőm ki is köhögtem...
Azért is írtam le a történetem, mert sztem ezt sokan mások is megléphetik (tudom nem mindenki), de pl itt a férjem és az összes haverja... közel a 40hez egyik se tud felmutatni autón kívül semmit és az is legtöbb hiteles... és tudom, hogy ők is a szüleik "nyakán" éltek/élnek... de tíz vagy még több évet elszórakoztak és elherdálták a pénzüket. ha telket nem is kaptak, de lett volna idejük ennyi idő alatt annyit összespórolni, hogy elkezdjenek valamit... pl amivel én kezdtem abból kezdhettek volna ők is egy panelt... de hát nekik fontosabb volt a lődörgés, a szórakozás, a buli...
én látom a különbséget így az ő szülei és az enyémek közt, és biztos hogy ha felnőnek a fiaim és én is ezt tudom tenni, akkor azt fogom mondani nekik, hogy tegyék el a pénzük nagy részét (legalább a felét)...
egyébként a főnököm is ezt csinálta a fiával, bár ő úgy hogy rezsi címén kért tőle havonta x összeget és azt ő nem elköltötte, hanem eltette a fiának, sőt még egy picit ki is toldotta mindig...
talán ezért is bosszant az amit após csinál- én elintézem gondosan az anyagi ügyeinket, ő pedig így tesz. jó amikor felvették a hitelt a férjem még ott lakott, de azóta köthetett volna már egy biztosítást...