Sziasztok!
Hűha, jó sok kérdést kaptam, megpróbálok mindenre kimerítően válaszolni
Kezdem az elején. Ugyan terveztük, akartuk a babát, de pont nyáron derült ki, hogy mindenféle hormon problémáim vannak, így míg azt helyre nem hozzák, esély nincs babára.
Ehhez képest rá két hónapra egy kisebb csodaként már úton volt Anna.
Szóval amikor kiderült, akkor az első reakció mindkettőnk részéről a meglepődés volt, aztán a pánik, hogy ugye minden rendben lesz.
Gyorsan mentem is mindenféle kivizsgálásokra. Azt hiszem a párom akkor fogta fel igazán, amikor meglátta az első UH képet. Onnantól kezdve teljesen megváltozott, természetesen jó irányba.
Nagyon lelkes lett, néha már úgy éreztem, hogy lelkesebb, mint én magam
Vizsgálatok:
12 hetesen voltunk genetikai UH-n, 20 hetesen 4D-n, csak ott derült ki, hogy kislány, mert addig nagyon bújkált.
Az AFP tökéletes lett, a cukor is. Sajnos azonban úgy néz ki, hogy kezdődő toxémiám van, amit úgy tűnik, hogy sikerült időben elkapni és gyógyszerrel kordában tartható.
Azért mondta az orvos, hogy tartsam összekészítve a táskát és a romlik a helyzet, irány a kórház. Szóval izgalomban nincs hiány.
A II.sz Női Klinikán fogok szülni. Egy ismerős doki mondta, hogy olyan orvost keressek, aki valamelyik klinikán van, mert bármi történik, ott minden van, hogy akár a babán, akár rajtam segítsenek ha nagy a baj. Szóval én ez alapján választottam orvost.
A többiben viszont még nagyon tudatlan és felkészületlen vagyok. A kórházban még sosem jártam, szülésznő választásról is itt olvastam először.
Még sok dolog van, aminek utána kéne járnom
Babaholmik? Hát azzal sem állunk fényesen. Kiságyat és babkocsit kapunk ismerősöktől, úgyhogy erre nincs gond, de mi még szinte semmit nem vettük.
Úgy terveztem, hogy március előtt még nem esem pánikba, ráérek akkor
Remélem minden kérdésetekre válaszoltam.
További szép estét!