Nah, nem birok en aludni ilyenkor. Jó, hogy hazaengedtek, de alvas ebbol nem lesz.
Nori a lenyeget mar megirta: gyenge fajasaim vannak, inkabb osszehuzodasok. Tiz percesek voltak a korhazba erkezeskor, hazaindulaskor mar ot percesek. Azota erosebbek, az utobbi ketto mar sziszegos volt, de meg mindig nem a hatbeszakados, csak a pocakfajos.
Azok nalam majd a harom percesek lesznek emlekeim szerint.
nah jo, azert a gepelest mar fel kellett az iment fuggesztenem, szoval a semmitol azert tobbet erzek.
De banom is en, ha ezek is nyitnak. De az mar tuti, hogy edaval most sem talalkozom, mert ha a nagy semmi nyitott ket ujjnyira, akkor a most beinduloktol mar felig kint kellene lennie a gyereknek, mire a korhazba erunk majd valamikor.
Nagyon izgi arra gondolni, hogy nemreg a doki megsimogatta Erik buksijat en meg most csak itt hevereszek.
Orult szomjas vagyok, amitol sokat pisilek, kezd ismet hanyingerem lenni.
Nah ennyit rolam eloben. Majd Norin keresztul jelentkezem, ha vissza kell menni a korhazba (ot perc alattiaknal, burokrepedesnel, vagy max fel nyolckor, amikor kezdodik a dokim muszakja).
Nori!
Koszonom meg egyszer a tudositast! Remeljuk, hogy meg az akcios BigMac-et tolhatom 2 gyermekes anyukakent!
Kaktit nagyon sajnalom az eda miatt, en szivesen atadnek neki, ha lehetne!
Nah, bucsuzom, mert lassan kezdek vajudni, a fiukat lefektettem aludni, a billentyuzet meg hangosan kopog.