Benettke elhiszem,hogy szomorú vagy,hogy itt kell
hagyni a kisfiadat!
Amikor csütörtök reggel elindultam,persze,hogy potyogtak a
könnyeim!De ugy gondoltam,hogy gyorsan túl leszek rajta!
(azthittem h pénteken műtenek)
De amikor hazaküldtek még aznap hétvégére,akkor feltöltődtem
Fruzsiból.Sokat együtt voltunk,jól esett otthon lenni és nem a korházb.feküdni!Vasárnap este visszamentünk,majd pörögtek az események és nem is volt nagyon idő gondolkodni..
Reggel műtét,majd lábadozás és utánna már hozták Hannát is szopizni és akkor az lefoglalt.Egyébként nálunk abszolut nincs látogatás,senkinek sem,tilos.Csak telefonban hallottam a kiscsajom hangját.3 nap után hazamehettünk.Persze h nagyon hijányzott,de túléltük.Azután még pár napig félt a kiscsaj,hogy nehogy megint elmenyjek.Ha wc-re mentem sírva jött utánnam.
De neked miért kell 5 napot bent lenned?
Nálunk is apával volt Fruzsi és azért voltam nyugodt.
Legjobban ő tud rá vigyázni,sztem.
Nagyszülőkhöz nincs túlságosan hozzászova,mert annyira nem is akarták h hozzájukszokjon.
Zuzzmooo drukkok mennek!
Csipike jobbulást a fejednek!
Nekem is napok óta fáj,de így volt az első műtét után is.
Késöbb elmúllt.
Csaszisok nektek hogy áll a seb?Fájdogál még?
Mert nekem még egy kicsit igen!
Valahogy úgy érzem,hogy az első császár után gyorsabban felépültem.
Igaz akkor junius volt,jó meleg már 3 hét után sétáltam a kiscsajjal a boltba.Most ugy érzem még a sarokig sem tudnék elpattyogni ebbe a hülye hóban,hidegben