lanyok anyit fuznek hozza hogy az akinek besikerul a baba,vagy tervezett es rogton jon az soha nem fogja megerteni hogy miken megy keresztul egy meddo no,es valjuk be nem is ertheti meg hisz soha nem volt ilyen helyzetben.
anyukamnak en besikerultem,es mikor rajottunk hogy nekunk ez nem lessz ilyen egyszeru sokat beszelgettem anyuval errol.O mindig meghallgatott es probalt vigasztalni de sosem erezhette at azt az erzest amit en,egyszeruen azert mert nem tudja milyen erzes .
Pafrany is ilyen helyzetben van,gondolom o tudja hogy az akinek nem jon ossze mindent megtenne azert ami neki van,de o nem erzi at es nem is vigasztalja hogy neki konnyen osszejott.
A negativ velemenyrol,egy negativ velemenyt kritikat is lehet szepen megfogalmazni,mint ahogy itt is tettek paran,de nemely notarsam eleg nyersen fogalmazta meg a mondanivalojat,amit ha nekem irnanak en is csak atporgetnek es nem vennek rola tudomast.
Új privát üzeneted érkezett!
2009.11.12 15:41
Babszika! Szíből kívánom, hogy mihamarbb babátok legyen!!!
És e mellé azt is, hogy soha-soha ne legyél depesszíós, akkor amikor már anya leszel, csak sajnos ez nem mindenkinek adatik meg. Attól, hogy valaki anya, még lehet depis, ami szerencsére nem tart örökké. Csak persze tenni kell érte...
Az én lányom is tünemény, oda vagyunk érte, de igaz, ami igaz néha hisztis a Drága... Életkori sajátosság, remélem te is tapasztalod majd
És e mellé azt is, hogy soha-soha ne legyél depesszíós, akkor amikor már anya leszel, csak sajnos ez nem mindenkinek adatik meg. Attól, hogy valaki anya, még lehet depis, ami szerencsére nem tart örökké. Csak persze tenni kell érte...
Az én lányom is tünemény, oda vagyunk érte, de igaz, ami igaz néha hisztis a Drága... Életkori sajátosság, remélem te is tapasztalod majd
2009.11.12 21:59
betty!
puszillak!!!! olvastalak és szurkolok!!!
csigusz halad, és ez a lényeg
ja és képzeld! nem is oly régen fotóztam csigákat és most az a háttérkép a gépemen 
atizka!
köszönöm a jókívánságot!!!!!!!!
a depit értem én, de azért abban kiegyezünk, h sajnos ezt a gyerkőcök megérzik, ugye? és ezért írtam, h az nem tesz jót és muszáj az embernek kilábalnia belőle mielőbb.
én sajnos átéltem ezt-azt és az anyukám a mai napig nem ismeri be, h miatta. sőt, nem is érti, h miért is hibáztatom őt. ezért kell páfránynak kicsit jobban odafigyelnie a gyerkőcére, mert sosem tudhatja, h mi ragad meg a kicsi lelkében.
puszillak!!!! olvastalak és szurkolok!!!
csigusz halad, és ez a lényeg
ja és képzeld! nem is oly régen fotóztam csigákat és most az a háttérkép a gépemen
atizka!
köszönöm a jókívánságot!!!!!!!!
a depit értem én, de azért abban kiegyezünk, h sajnos ezt a gyerkőcök megérzik, ugye? és ezért írtam, h az nem tesz jót és muszáj az embernek kilábalnia belőle mielőbb.
én sajnos átéltem ezt-azt és az anyukám a mai napig nem ismeri be, h miatta. sőt, nem is érti, h miért is hibáztatom őt. ezért kell páfránynak kicsit jobban odafigyelnie a gyerkőcére, mert sosem tudhatja, h mi ragad meg a kicsi lelkében.
2009.11.13 15:32
Sziasztok
végigolvastam a hozzászólásokat, de most valószínűleg nem tudok reagálni, csak egy dologra gyorsan: azt írta valaki, hogy nagyon negatív vagyok. Ez igaz. És hogy változtassak a hozzáállásomon. Na persze. Nyilván ez ilyen könnyen megy. Ma eldöntöm és holnap már minden rendben, minden problémám megoldódott. (mert azt elismerem, hogy csak az a probléma, amit annak fogunk fel). De sajnos elég nehéz egyik percről a másikra áttervezni egy életet, amit már gyerekkorom óta másképp tervezgettem magamban.
Gondolom, akinél kiderül, hogy csak nem jön a baba, ott sem intézik el a rokonok, barátok egy vállrándítással, hogy : "ne légy ilyen negatív, rendezd át az életed!" Ugye? Pedig örökbefogadás is létezik, mégis mindenki sajátot akar.
Én is "befogadhatnám" valaki másnak az életét, egy többgyerekes főállású anyukáét, csak egyszerűen nem eszerint éltem, nem erre vágytam az eddigi 10-15 évben.
Ez még nem jelenti azt, hogy nem fogom ezt tenni, lévén, hogy más választásom úgysincs. Csak ehhez némi idő kell. Lehet, hogy pár hét, de az is lehet, hogy 9 hónap, vagy mégtöbb.
A többire majd később,
egyelőre épp eléggé leköt a hányinger..
végigolvastam a hozzászólásokat, de most valószínűleg nem tudok reagálni, csak egy dologra gyorsan: azt írta valaki, hogy nagyon negatív vagyok. Ez igaz. És hogy változtassak a hozzáállásomon. Na persze. Nyilván ez ilyen könnyen megy. Ma eldöntöm és holnap már minden rendben, minden problémám megoldódott. (mert azt elismerem, hogy csak az a probléma, amit annak fogunk fel). De sajnos elég nehéz egyik percről a másikra áttervezni egy életet, amit már gyerekkorom óta másképp tervezgettem magamban.
Gondolom, akinél kiderül, hogy csak nem jön a baba, ott sem intézik el a rokonok, barátok egy vállrándítással, hogy : "ne légy ilyen negatív, rendezd át az életed!" Ugye? Pedig örökbefogadás is létezik, mégis mindenki sajátot akar.
Én is "befogadhatnám" valaki másnak az életét, egy többgyerekes főállású anyukáét, csak egyszerűen nem eszerint éltem, nem erre vágytam az eddigi 10-15 évben.
Ez még nem jelenti azt, hogy nem fogom ezt tenni, lévén, hogy más választásom úgysincs. Csak ehhez némi idő kell. Lehet, hogy pár hét, de az is lehet, hogy 9 hónap, vagy mégtöbb.
A többire majd később,
egyelőre épp eléggé leköt a hányinger..
2009.11.13 23:05
Páfrány
ha már így visszajöttél, ezt ajánlom a figyelmedbe:
ANYA és szülő
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.
A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.
Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.
Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a gyermeke, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.
És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle
De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegy néhány éves korában egyenesen nagymamának.
ha már így visszajöttél, ezt ajánlom a figyelmedbe:
ANYA és szülő
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.
A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.
Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.
Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a gyermeke, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.
És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle
De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegy néhány éves korában egyenesen nagymamának.
"Beteljesületlen álmaid miatt ne mondd szegénynek magad. Az az igazán szegény, aki sohasem álmodott."
2009.11.14 08:07
Páfrány, akkor szinte ugyanarra gondoltunk tegnap, vagyis azt szeretném írni, hogy itt így vagy úgy, csúnyán fogalmazva, vagy kedvesen és buzdítóan, de egy a lényeg, jót akartak neked az ide írók, csak nehéz megfogalmazni a dolgokat. Általában a gyermekeid javát nézték, hogy nekik mi lenne a legjobb, de ezt ne ródd fel nekik, mert a legtöbbünk szemében így természetes, első a gyerek. Ami téged illet, sok lány írt tanácsokat, és szerintem jóindulatúan, nem bántó szándékkal.
Viszont a legutóbbi picit hosszabb írásodból, válaszodból kiderül, szinte semmit nem értettél meg ezekből. Így feleslegesnek tartom, hogy bármit is írjon ide bárki, mert egyik "füleden" be, a másikon ki. Ami persze nem gond, a te döntésed, csak nem értem, akkor mire vársz? Csodára? Isteni sugallatra? Szerintem az itt hozzászólók írásaiban van olyan, amit akár annak is vehetnél, de mindegy.
Mivel visszatértél, továbbra is rágod magadat, de hidd el, tök feleslegesen, kutyából nem lesz szalonna, bár ha kínai kutya, akkor még az is meglehet.
Tehát ne vacakolj, hanem cselekedj, mert nem hullik a csoda az öledbe. Vagyis már ott is van, csak rohadtul nem is veszed észre, csak ellene vagy.
Nos, én többet ide nem írok, remélem Páfrány, hogy rendeződnek ügyeid! Pá
Betty, ne írj ilyeneket, mert belefacsarodik a szívem, és infarktusban kihalok, mint a dínók
Viszont a legutóbbi picit hosszabb írásodból, válaszodból kiderül, szinte semmit nem értettél meg ezekből. Így feleslegesnek tartom, hogy bármit is írjon ide bárki, mert egyik "füleden" be, a másikon ki. Ami persze nem gond, a te döntésed, csak nem értem, akkor mire vársz? Csodára? Isteni sugallatra? Szerintem az itt hozzászólók írásaiban van olyan, amit akár annak is vehetnél, de mindegy.
Mivel visszatértél, továbbra is rágod magadat, de hidd el, tök feleslegesen, kutyából nem lesz szalonna, bár ha kínai kutya, akkor még az is meglehet.
Tehát ne vacakolj, hanem cselekedj, mert nem hullik a csoda az öledbe. Vagyis már ott is van, csak rohadtul nem is veszed észre, csak ellene vagy.
Nos, én többet ide nem írok, remélem Páfrány, hogy rendeződnek ügyeid! Pá
Betty, ne írj ilyeneket, mert belefacsarodik a szívem, és infarktusban kihalok, mint a dínók
[url=https://lilypie.com]
"Boldogok az emberek, kiknek szívét öröm hatja át, mert az öröm Istentõl való" - részlet a Sissi c. filmbõl
2009.11.14 16:11
sziasztok, szia páfrány, talán segítség lesz ha ezt leírom:
16 éve, 22 évesen szerelmes lettem egy fiúba, a főiskolán mindjárt az első buliban éreztem, hogy ő az akit nekem rendeltek. egy éve voltunk együtt amikor teherbeestem tőle. iszonyatos érzés volt..bevallom, nem számítottam rá, teljesen, mondhatom 100%-osan éretlen voltam az anyaságra. mai napig emlékszem azokra a napokra (és az tényleg csak pár nap volt..), rettegtem, éjjelente felriadtam, rosszakat álmodtam, féltem, hogy elvesztem az akkor kezdődő lendületes-fiatalos életemet, éppen orvost kezdtem keresni....de a természet közbeszólt, elment a baba. és mi megkönnyebültünk. persze fájt is...mert a mi babánk volt. de akárhogy is szégyenlem a mai szívemmel...a másik érzés erősebb volt.
most van egy kicsi lányunk. mi is sok évet szántunk arra, hogy végre itt lehessen közöttnk, de sikerült, most dec. 25-én lesz 2 éves. amikor megszületett, talán két nap is eltelt a gyermekágyon.....amikor egyszer csak rájöttem, hogy lehet puszit is adni neki és az milyen gyönyörű érzés, lágy puha kicsi arcocskája ott volt közvetlenül az arcom mellett..., aztán meg utána lelkiismeret furdalásom lett, hogy nem pusziltam meg azonnal amikor a mellemre tették szülés után..
azt kívánom, hogy neked ez a 9 hónap teljen úgy, hogy egyre jobban várd a te kicsikédet és persze addig a barátok kicsit mozduljanak, jöjjenek ők hozzád, vagy legyenek hétvégi talik,
amikor te is kicsit 'kiszabadulhatsz a rossz gondolataidból.
puszi
dia
16 éve, 22 évesen szerelmes lettem egy fiúba, a főiskolán mindjárt az első buliban éreztem, hogy ő az akit nekem rendeltek. egy éve voltunk együtt amikor teherbeestem tőle. iszonyatos érzés volt..bevallom, nem számítottam rá, teljesen, mondhatom 100%-osan éretlen voltam az anyaságra. mai napig emlékszem azokra a napokra (és az tényleg csak pár nap volt..), rettegtem, éjjelente felriadtam, rosszakat álmodtam, féltem, hogy elvesztem az akkor kezdődő lendületes-fiatalos életemet, éppen orvost kezdtem keresni....de a természet közbeszólt, elment a baba. és mi megkönnyebültünk. persze fájt is...mert a mi babánk volt. de akárhogy is szégyenlem a mai szívemmel...a másik érzés erősebb volt.
most van egy kicsi lányunk. mi is sok évet szántunk arra, hogy végre itt lehessen közöttnk, de sikerült, most dec. 25-én lesz 2 éves. amikor megszületett, talán két nap is eltelt a gyermekágyon.....amikor egyszer csak rájöttem, hogy lehet puszit is adni neki és az milyen gyönyörű érzés, lágy puha kicsi arcocskája ott volt közvetlenül az arcom mellett..., aztán meg utána lelkiismeret furdalásom lett, hogy nem pusziltam meg azonnal amikor a mellemre tették szülés után..
azt kívánom, hogy neked ez a 9 hónap teljen úgy, hogy egyre jobban várd a te kicsikédet és persze addig a barátok kicsit mozduljanak, jöjjenek ők hozzád, vagy legyenek hétvégi talik,
amikor te is kicsit 'kiszabadulhatsz a rossz gondolataidból.
puszi
dia
2010.01.14 14:50
[quote="boeske"]N írta:boeskeahát, micsoda változás.
Nem sok időt adtam ennek a topiknak, de úgy látszik tévedtem.
Páfrány!
Én a Pécsi Tudományegyetemre "járok". Jelenleg nyakamon a vizsgaidőszak, amkor lehet, tanulok.
Tanulni szerintem mindig érdemes, bár ez is plusz szervezést igényel, hiszen vizsgára nem vihetem magammal a gyerekeket.
a barátnőm vitte, az alvó gyerekkel a hátán szóbelizett.
2010.01.27 12:32
Juca,
ez jó
lehet, hogy én is így leszek, ha nem találok bébiszityót Bár ezt csak egy csecsemővel lehet eljátszani, egy másfél-két éves már nem alszik el a hátamon egy egész délelőtt sajna.. Mikor kicsi volt, még én is sokkal szabadabb voltam, kiállításokra, múzeumokba is eljutottam
Gondoltam, benézek, hogy van-e új 'én-történetem', rólam csak annyi, hogy ősz óta megírtam egy elmaradt szakdogám (5), levizsgáztam németből, amit általános óta nem vettem elő és már baromira nyomasztott, megtanultam varrni, (tervezem, hogy majd nyitok egy boltot, mert annyi tervem és ötletem van.
táskaköltemények ). Nameg elő akarom szedni a spanyolt, mert azt is félbehagytam.. Gondolkodom még vmi szakfordítói tanfolyamon, mert lassan de biztosan kopik az angolom, a gyerekkel még nem igazán tudunk "komolyabban" eltársalogni Bár sajnos ezek mind "magányos" munkakörök, és arra én nem vágyom..
Szóval terv az sok van, belehúztam, mert még a szülés előtt szeretném egy kicsit érezni, hogy hasznos vagyok..
De be kell, hogy valljam, nem ritkán jut eszembe, hogy - azon túl, hogy jelenleg tényleg örömet szerez - vajon van-e értelme ennyit tanulni, vajon kapok-e majd nekem tetsző munkát 2 gyerekkel?
Na mindegy, egyelőre legalább úgy érzem, hogy stagnál a helyzetem és nem lefelé megy..
Továbbra is várom a sikertörténeteket, akinek sikerült TÖBB GYEREKKEL ÖNERŐBŐL KARRIERT építeni, mert ilyet nem sokat hallottam eddig. Az önerő alatt azt értem, hogy nem bentlakásosba küldte a gyereket, meg nem a "nanny" volt vele egész nap, hanem szépen hajnalban bölcsi aztán ovi majd a suliban leadjuk a 2-3 kölköt, munkahelyre el, aztán este suli, ovi, bölcsi, haza, főzést, takarítás, házifeladatellenőrzés, fürdetés, fektetés, ágybazuhanás, esetleg ágyban még meló/ügyintézés.
A karrier alatt pedig olyan HIVATÁST értek, ami egész embert kíván..
Na, ilyenről meséljetek, de első kézből, és ne úgy, hogy a barátnőm barátnőjének, vagy az Angelina Jolie-nak is milyen könnyen megy.. (bocsánat a hangnemért, ez a "gyereket még csak tervezek, de már minden többgyerekes anyukának megmondom a frankót" csajoknak szólt akik feljebb osztották az észt..)
P.
ez jó
lehet, hogy én is így leszek, ha nem találok bébiszityót Bár ezt csak egy csecsemővel lehet eljátszani, egy másfél-két éves már nem alszik el a hátamon egy egész délelőtt sajna.. Mikor kicsi volt, még én is sokkal szabadabb voltam, kiállításokra, múzeumokba is eljutottam
Gondoltam, benézek, hogy van-e új 'én-történetem', rólam csak annyi, hogy ősz óta megírtam egy elmaradt szakdogám (5), levizsgáztam németből, amit általános óta nem vettem elő és már baromira nyomasztott, megtanultam varrni, (tervezem, hogy majd nyitok egy boltot, mert annyi tervem és ötletem van.
táskaköltemények ). Nameg elő akarom szedni a spanyolt, mert azt is félbehagytam.. Gondolkodom még vmi szakfordítói tanfolyamon, mert lassan de biztosan kopik az angolom, a gyerekkel még nem igazán tudunk "komolyabban" eltársalogni Bár sajnos ezek mind "magányos" munkakörök, és arra én nem vágyom..
Szóval terv az sok van, belehúztam, mert még a szülés előtt szeretném egy kicsit érezni, hogy hasznos vagyok..
De be kell, hogy valljam, nem ritkán jut eszembe, hogy - azon túl, hogy jelenleg tényleg örömet szerez - vajon van-e értelme ennyit tanulni, vajon kapok-e majd nekem tetsző munkát 2 gyerekkel?
Na mindegy, egyelőre legalább úgy érzem, hogy stagnál a helyzetem és nem lefelé megy..
Továbbra is várom a sikertörténeteket, akinek sikerült TÖBB GYEREKKEL ÖNERŐBŐL KARRIERT építeni, mert ilyet nem sokat hallottam eddig. Az önerő alatt azt értem, hogy nem bentlakásosba küldte a gyereket, meg nem a "nanny" volt vele egész nap, hanem szépen hajnalban bölcsi aztán ovi majd a suliban leadjuk a 2-3 kölköt, munkahelyre el, aztán este suli, ovi, bölcsi, haza, főzést, takarítás, házifeladatellenőrzés, fürdetés, fektetés, ágybazuhanás, esetleg ágyban még meló/ügyintézés.
A karrier alatt pedig olyan HIVATÁST értek, ami egész embert kíván..
Na, ilyenről meséljetek, de első kézből, és ne úgy, hogy a barátnőm barátnőjének, vagy az Angelina Jolie-nak is milyen könnyen megy.. (bocsánat a hangnemért, ez a "gyereket még csak tervezek, de már minden többgyerekes anyukának megmondom a frankót" csajoknak szólt akik feljebb osztották az észt..)
P.
2010.01.27 14:12
Te de okos vagy 
Sajnos olyanoknak, mint te, összejön elsőre a gyerek, akik szeretnének igazán, annak nem adatik meg, csak nagy küzdelmek árán esetleg
Sajnálom a leendő gyereket, aki téged választott
Hogy nem leszel jó "szülő", az a fentebbi írásodból levágható
Sajnos olyanoknak, mint te, összejön elsőre a gyerek, akik szeretnének igazán, annak nem adatik meg, csak nagy küzdelmek árán esetleg
Sajnálom a leendő gyereket, aki téged választott
Hogy nem leszel jó "szülő", az a fentebbi írásodból levágható
"Beteljesületlen álmaid miatt ne mondd szegénynek magad. Az az igazán szegény, aki sohasem álmodott."
2010.01.28 12:15
Nem is kell engem sajnálni, jelenleg minden remekül alakul az életemben! Teljesen elégedett vagyok, annyi a lényeg, hogy irányítani kell és nem csak sodródni. És ha valami nem úgy alakul, akkor ahhoz igazítani a további terveket, mielőbb. Ez az elmúlt év tanulsága számomra.
Lehet, hogy neked borzasztó, de most fölpakolom a BÜDÖS KÖLKÖT és kimegyünk egyet szánkózni ebben a gyönyörű hóesésben. Imád kint lenni, csavarogni, akárcsak én. Aztán, ha jól kifáradt, leteszem aludni és lesz nekem is két órám bármire. Hurrá!
Sajnálhattok
Mindenkinek szép napot!
P.
Lehet, hogy neked borzasztó, de most fölpakolom a BÜDÖS KÖLKÖT és kimegyünk egyet szánkózni ebben a gyönyörű hóesésben. Imád kint lenni, csavarogni, akárcsak én. Aztán, ha jól kifáradt, leteszem aludni és lesz nekem is két órám bármire. Hurrá!
Sajnálhattok
Mindenkinek szép napot!
P.
2010.01.28 14:23
Ki sajnál téged 
Látod, még egy mondatot sem tudsz normálisan értelmezni
A leendő gyereket sajnálom, megismétlem a gyengébbek kedvéért ok
Menj csak a kölköddel szánkózni
Mi van, eddig nem volt elég növelni itt a feszkót, most megint jössz, hogy kicsit felborzold a kedélyeket
Mert hogy direkt csinálod, ezt mindenki levágja
Látod, még egy mondatot sem tudsz normálisan értelmezni
A leendő gyereket sajnálom, megismétlem a gyengébbek kedvéért ok
Menj csak a kölköddel szánkózni
Mi van, eddig nem volt elég növelni itt a feszkót, most megint jössz, hogy kicsit felborzold a kedélyeket
Mert hogy direkt csinálod, ezt mindenki levágja
"Beteljesületlen álmaid miatt ne mondd szegénynek magad. Az az igazán szegény, aki sohasem álmodott."
2010.01.31 23:28
Ennyi esszel ilyen hozzaallassal en azt sem hiszem el,hogy neked egyaltalan van egy gyermeked is 
Szerintem te is egy vgy a sok alember kozul akik nagy unalmukban itt a bneten borzoljak a babara vagyok mindennapjait
Kerdesedre miszerint,lehet-e sikeresnek lenni 2gyerek mellett...azt gondolom ezen elobb kellett volna gondolkozni...hogy is van a mondas?Eso utan koponyeg?
Nem kellett volna felcsinaltatnod magad es akkor most nem lennenek ilyen problemaid Jah,hogy ahoz eszt is osztaniuk kellett volna?
Elejetol fogva olvasom a topikot meg nem ertettem meg egyaltalan miert nem toroltek...de azt hiszem ha itt mi,mint regi motoros babara varok osszefogunk talan megoldhato!Csajok mission-ra fel Ilyen emberek nem kellenek erre a kedves babavaros oldalra
Szerintem te is egy vgy a sok alember kozul akik nagy unalmukban itt a bneten borzoljak a babara vagyok mindennapjait
Kerdesedre miszerint,lehet-e sikeresnek lenni 2gyerek mellett...azt gondolom ezen elobb kellett volna gondolkozni...hogy is van a mondas?Eso utan koponyeg?
Nem kellett volna felcsinaltatnod magad es akkor most nem lennenek ilyen problemaid Jah,hogy ahoz eszt is osztaniuk kellett volna?
Elejetol fogva olvasom a topikot meg nem ertettem meg egyaltalan miert nem toroltek...de azt hiszem ha itt mi,mint regi motoros babara varok osszefogunk talan megoldhato!Csajok mission-ra fel
Ilyen emberek nem kellenek erre a kedves babavaros oldalra 
2010.02.01 10:48
Gondoltam, benézek, hogy van-e új 'én-történetem', rólam csak annyi, hogy ősz óta megírtam egy elmaradt szakdogám (5), levizsgáztam németből, amit általános óta nem vettem elő és már baromira nyomasztott, megtanultam varrni, (tervezem, hogy majd nyitok egy boltot, mert annyi tervem és ötletem van. táskaköltemények ). Nameg elő akarom szedni a spanyolt, mert azt is félbehagytam.. Gondolkodom még vmi szakfordítói tanfolyamon, mert lassan de biztosan kopik az angolom, a gyerekkel még nem igazán tudunk "komolyabban" eltársalogni Bár sajnos ezek mind "magányos" munkakörök, és arra én nem vágyom..
Adj magadnak egy Lenin-érdemrendet a sokoldalúságodért...
Szerintem iratkozz be inkább egy " Hogyan legyek JÓ szülő?" tanfolyamra,mert úgy látom a repertoárodból ez még hiányzik !!!
táskaköltemények ). Nameg elő akarom szedni a spanyolt, mert azt is félbehagytam.. Gondolkodom még vmi szakfordítói tanfolyamon, mert lassan de biztosan kopik az angolom, a gyerekkel még nem igazán tudunk "komolyabban" eltársalogni Bár sajnos ezek mind "magányos" munkakörök, és arra én nem vágyom..
Adj magadnak egy Lenin-érdemrendet a sokoldalúságodért...
Szerintem iratkozz be inkább egy " Hogyan legyek JÓ szülő?" tanfolyamra,mert úgy látom a repertoárodból ez még hiányzik !!!
2010.02.01 12:27
Úristen, azért elég érdekes itt a hangnem - és ez esetben nem páfrányra gondolok...
Páfrány, örülök, hogy jól vagy, ezek szerint lassacskán azért sikerült helyrebillenned lelkileg. És annak is örülök, hogy a büdös kölök jót szánkózhatott, te meg tervekkel teli várod a másodikat.
És szerintem igenis lehet karriert építeni két gyerek mellett is. Egyáltalán nem zárja ki egyik a másikat - bár nyilván hatszor annyi energiát igényel, és okosan kell egyensúlyozni az önmegvalósítási álmaid és a gyerekekkel való együttlét között.
Azt gondolom, hogy egy gyereknek az a legjobb, ha az anyja nem feloldódik az anyaságban, elveszítve saját önálló személyiségét és terveit-álmait, majd mártíranyaként őt hibáztatja mindezért, vagy ősanyaként más, másképp gondolkodó anyák fejét harapja le fizikailag vagy virtuálisan, hanem pontosan az, ha megtanulsz faszán kötélen táncolni. Nem lehetetlen...
Páfrány, örülök, hogy jól vagy, ezek szerint lassacskán azért sikerült helyrebillenned lelkileg. És annak is örülök, hogy a büdös kölök jót szánkózhatott, te meg tervekkel teli várod a másodikat.
És szerintem igenis lehet karriert építeni két gyerek mellett is. Egyáltalán nem zárja ki egyik a másikat - bár nyilván hatszor annyi energiát igényel, és okosan kell egyensúlyozni az önmegvalósítási álmaid és a gyerekekkel való együttlét között.
Azt gondolom, hogy egy gyereknek az a legjobb, ha az anyja nem feloldódik az anyaságban, elveszítve saját önálló személyiségét és terveit-álmait, majd mártíranyaként őt hibáztatja mindezért, vagy ősanyaként más, másképp gondolkodó anyák fejét harapja le fizikailag vagy virtuálisan, hanem pontosan az, ha megtanulsz faszán kötélen táncolni. Nem lehetetlen...
2010.02.01 17:29
Tudjátok az én történetem is érdekes ha lehet azt mondani
15 éves múltam amikor teherbe estem és nem attól ijedtem meg hogy te úr isten most mi lesz hanem hogy anyukám mit fog szólni,hát nem tapsolt a lábával az tuti,de mellém állt és segített felnevelni a gyerekem aki már idén érettségizik!
Ebből azt akartam kihozni hogy soha egy percre se fordult meg a fejemben hogy elvetessem mert "tönkre"teszi az életem és nem tudok semmit elérni az életben!Én őt MEG AKARTAM SZÜLNI!!!!16 évesen szültem meg és azt hiszem egy nagyon jó emberkét tudtam felnevelni és nem bántam meg a döntésem.Az életemet így is tudtam irányítani és jól érzem magam.Igaz azóta egy babát már elveszítettem és majd megszakadt a szívem de még mindig szeretnék és ha úgy van még egyet bevállalnánk!Hiszen egy gyerek az maga a csoda és a mi vérünk,még akkor is ha nem tervezett!A nagylányom se volt betervezve természetesen hiszen védekeztünk,de ezek szerint nem 100%-osan,viszont ő adott értelmet az életemnek és ő adott löketet hogy elinduljak valamerre a világban!Szóval több gyerekkel is lehet karriert csinálni csak meg kell találni az utat és minden sikerülni fog,ja és ha valaki okos akkor ez simán megy neki,csak akarni kell!Bár ehhez nem kell sok ész csak kitartás!!!
15 éves múltam amikor teherbe estem és nem attól ijedtem meg hogy te úr isten most mi lesz hanem hogy anyukám mit fog szólni,hát nem tapsolt a lábával az tuti,de mellém állt és segített felnevelni a gyerekem aki már idén érettségizik!
Ebből azt akartam kihozni hogy soha egy percre se fordult meg a fejemben hogy elvetessem mert "tönkre"teszi az életem és nem tudok semmit elérni az életben!Én őt MEG AKARTAM SZÜLNI!!!!16 évesen szültem meg és azt hiszem egy nagyon jó emberkét tudtam felnevelni és nem bántam meg a döntésem.Az életemet így is tudtam irányítani és jól érzem magam.Igaz azóta egy babát már elveszítettem és majd megszakadt a szívem de még mindig szeretnék és ha úgy van még egyet bevállalnánk!Hiszen egy gyerek az maga a csoda és a mi vérünk,még akkor is ha nem tervezett!A nagylányom se volt betervezve természetesen hiszen védekeztünk,de ezek szerint nem 100%-osan,viszont ő adott értelmet az életemnek és ő adott löketet hogy elinduljak valamerre a világban!Szóval több gyerekkel is lehet karriert csinálni csak meg kell találni az utat és minden sikerülni fog,ja és ha valaki okos akkor ez simán megy neki,csak akarni kell!Bár ehhez nem kell sok ész csak kitartás!!!
2010.04.29 11:00
Páfrány, te BETEG vagy!
Süt az írásaidból, hogy élvezed a szituációt!
Nyomorult kis életed lehet, ha a Babaneten akarod gerjeszteni a feszültséget!
Egy szavadat sem hiszem el!
Süt az írásaidból, hogy élvezed a szituációt!
Nyomorult kis életed lehet, ha a Babaneten akarod gerjeszteni a feszültséget!
Egy szavadat sem hiszem el!
2010.05.09 08:36
Betty nagyon tetszett az anya szülős rész 
és meglepő hogy van képe valakinek ilyen babás oldalra ilyeneket írni hogy nyűg a gyerek meg becsúszott és stb.én 25 éves vagyok és van egy 27hónapos lánykám aki ugyan úgy fogant meg hogy fogamzásgátlót szedtem de mikor késett és teszt két csikos lett nem az volt az első gondolatunk férjemmel,(aki még akkor nem volt a férjem) hogy hogy lehet ez hanem hogy Úristen csak egészséges legyen .és úgy örültünk mintha ezt így terveztük volna .egy pillanating nem volt kétely kérdés bennünk(pedig még fiatalok vagyunk és még a kapcsolatunk elején jártunk férjemmel mikor megfogant a tündérünk,de nem a szórakozáson járt az eszünk és hogy miről maradunk le,hanem de jó lesz együtt a picivel,mi mindent élhetünk meg vele és mennyi mindent megtaníthatunk neki meg mutathatunk neki .sajnos a kistesó várat magára.nagyon szeretnénk és rajta vagyunk a dolgon csak mk óta nem sikerül minden pillanat hatalmas boldogság amit a lányommal tölthetek.ha beteg ha lázas én sírok az aggodalomtól mert nekem fáj hogy nem nevet nem játszik úgy mint máskor és hogy rosszul érzi magát...a mk műtétem utáni második napon haza akartam jönni (pedig tudtam ezt nem lehet nagy vágással)mert nem tudtam elnézni hogy a kislányom utánam sír mikor látogatni jött apával és én nem megyek haza vele.ne nyűgként tekints a gyermekedre és ne azt nézd nem tudsz szórakozni menni tőlük hanem azt hogy hová tudtok el menni együtt a gyerkőcökkel.nekem egy játszótéri délután ahol Cintikém boldogan játszadozik fel ér bármiféle nyaralással
és meglepő hogy van képe valakinek ilyen babás oldalra ilyeneket írni hogy nyűg a gyerek meg becsúszott és stb.én 25 éves vagyok és van egy 27hónapos lánykám aki ugyan úgy fogant meg hogy fogamzásgátlót szedtem de mikor késett és teszt két csikos lett nem az volt az első gondolatunk férjemmel,(aki még akkor nem volt a férjem) hogy hogy lehet ez hanem hogy Úristen csak egészséges legyen .és úgy örültünk mintha ezt így terveztük volna .egy pillanating nem volt kétely kérdés bennünk(pedig még fiatalok vagyunk és még a kapcsolatunk elején jártunk férjemmel mikor megfogant a tündérünk,de nem a szórakozáson járt az eszünk és hogy miről maradunk le,hanem de jó lesz együtt a picivel,mi mindent élhetünk meg vele és mennyi mindent megtaníthatunk neki meg mutathatunk neki .sajnos a kistesó várat magára.nagyon szeretnénk és rajta vagyunk a dolgon csak mk óta nem sikerül minden pillanat hatalmas boldogság amit a lányommal tölthetek.ha beteg ha lázas én sírok az aggodalomtól mert nekem fáj hogy nem nevet nem játszik úgy mint máskor és hogy rosszul érzi magát...a mk műtétem utáni második napon haza akartam jönni (pedig tudtam ezt nem lehet nagy vágással)mert nem tudtam elnézni hogy a kislányom utánam sír mikor látogatni jött apával és én nem megyek haza vele.ne nyűgként tekints a gyermekedre és ne azt nézd nem tudsz szórakozni menni tőlük hanem azt hogy hová tudtok el menni együtt a gyerkőcökkel.nekem egy játszótéri délután ahol Cintikém boldogan játszadozik fel ér bármiféle nyaralással 2010.07.19 15:51
Sziasztok!
bejelentkezem egy gyorsra, most van egy csöppke időm, alszik mindként poronty
A legutóbbi hsz-em után még volt 3-4 nagyon mély időszakom, de lassan elkezdtek alakulni a dolgok. Még tavasz elején eldöntöttem, hogy változtatni akarok. És fogok! Segítséget kértem a családban, barátok közt, hogy több szabadidőm legyen. Pszichiáterhez nem mentem végül, de elkezdtem újra naplót írni, csak kicsit céltudatosabban. Mintha egy pszichiáterrel beszélgetnék. Mindenre konkrétan rákérdeztem és válaszoltam. Leírtam. Elolvastam. Jót tett, azt hiszem. És azt is leírtam és visszaolvastam, amit el szeretnék érni. Másnap, illetve a későbbiekben. Azt hiszem mostanra már nagyjából kiismertem, hogy mire van szükségem, nálam mi válik be. Nem részletezem, nem akarom elkiabálni se, de kb 2,5 hónapja nem voltam rosszkedvű, nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Ha bárki járna erre, akinek ilyen jellegű problémája van, keresse a megoldást, érdemes. (a másik fórumban, ahová anno elvetődtem, nagyon sok emberrel beszélgettem, aki ezen átment).
Pár hete megszületett a fiam, csodás kis emberke, és bár újra kialvatlan vagyok és megviselt, azért könnyebb, mint pár éve volt az első szülésem után. A lányom meg egy csoda, hálás vagyok a sorsnak, hogy ő van, és, hogy, még ha kicsit későn is, de rájöttem erre. Most kezdünk igazi szövetségesek lenni, nagy szerelem van kialakulóban. Nyilván nyoma marad a kis lelkében az elmúlt pár évnek, de azért örülök, hogy még viszonylag korán ráébredtem, hogy mi is igazán fontos az életben.
Na jó, nem okoskodok itt tovább, lepihenek, mindenkinek szép napot!
bejelentkezem egy gyorsra, most van egy csöppke időm, alszik mindként poronty
A legutóbbi hsz-em után még volt 3-4 nagyon mély időszakom, de lassan elkezdtek alakulni a dolgok. Még tavasz elején eldöntöttem, hogy változtatni akarok. És fogok! Segítséget kértem a családban, barátok közt, hogy több szabadidőm legyen. Pszichiáterhez nem mentem végül, de elkezdtem újra naplót írni, csak kicsit céltudatosabban. Mintha egy pszichiáterrel beszélgetnék. Mindenre konkrétan rákérdeztem és válaszoltam. Leírtam. Elolvastam. Jót tett, azt hiszem. És azt is leírtam és visszaolvastam, amit el szeretnék érni. Másnap, illetve a későbbiekben. Azt hiszem mostanra már nagyjából kiismertem, hogy mire van szükségem, nálam mi válik be. Nem részletezem, nem akarom elkiabálni se, de kb 2,5 hónapja nem voltam rosszkedvű, nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Ha bárki járna erre, akinek ilyen jellegű problémája van, keresse a megoldást, érdemes. (a másik fórumban, ahová anno elvetődtem, nagyon sok emberrel beszélgettem, aki ezen átment).
Pár hete megszületett a fiam, csodás kis emberke, és bár újra kialvatlan vagyok és megviselt, azért könnyebb, mint pár éve volt az első szülésem után. A lányom meg egy csoda, hálás vagyok a sorsnak, hogy ő van, és, hogy, még ha kicsit későn is, de rájöttem erre. Most kezdünk igazi szövetségesek lenni, nagy szerelem van kialakulóban.
Nyilván nyoma marad a kis lelkében az elmúlt pár évnek, de azért örülök, hogy még viszonylag korán ráébredtem, hogy mi is igazán fontos az életben.
Na jó, nem okoskodok itt tovább, lepihenek, mindenkinek szép napot!
2010.07.19 18:03
Páfrány, te ugyanaz az ember vagy, aki itt az elején depis és megkeseredett volt? Aztaaaa Hát őszintén leesett az állam! Gratulálok a kisfiadhoz, és ahhoz, hogy kezded szebbnek látni a jövőt! Sok sikert és boldogságot nektek, ha így folytatod, nagyon szép életetek lesz, nemcsak neked, hanem a gyermekeidnek is!
Kitartást
Hát őszintén leesett az állam! Gratulálok a kisfiadhoz, és ahhoz, hogy kezded szebbnek látni a jövőt! Sok sikert és boldogságot nektek, ha így folytatod, nagyon szép életetek lesz, nemcsak neked, hanem a gyermekeidnek is!
Kitartást
2010.09.18 14:03
Elgondolkoztam tegnap, hogy mennyire különbözőek az emberek.
Van egy lány a baráti társaságból, sokáig nem igazán jártunk össze, közös ismerős révén ismerjük egymást. Tavaly ősszel leltünk egymásra, mikor elmesélte, hogy már kb fél éve próbálkoznak a babával. Sokszor eljött hozzánk, játszott a lányommal. Aztán én ugye védekezés mellett teherbe estem, ez, gondoltam, nem fog jót tenni a kapcsolatunknak. Meg az, amit gondoltam az egész terhességről.. Mégis eljött párszor, bár inkább telefonon tartottuk a kapcsolatot, az ő munkája és az én rosszkedvem miatt. (nem szívesen hívtam, nem akartam, hogy kiderüljön, hogy érzek, és emiatt megutáljon vagy ne jöjjön többet).
De csak elmondtam neki, hogy hogy érzek, persze nem ragoztam a dolgot, mert láttam, hogy nem érti, próbált segíteni a maga módján, de nyilván nem tudott.
Mindenesetre nekem elég volt, hogy kitartott mellettünk (és elviselt).
Most eltelt egy év, nekik sajnos azóta sem sikerült, de a kapcsolat nem szakadt meg: mostanában szinte hetente jön, vagy én ugrom ki 1-2 órára a közeli teázóba, ha jön.
Nem utálja a világot, nem gyűlöl engem, nem dühös, szereti a gyerekeimet, látom, hogy őszintén jókedvvel játszik velük. Én pedig nagyon örülök a társaságnak, és nem hozom direkt szóba a baba dolgot, vigyázok, nehogy okoskodásnak tűnjön bármi, amit mondok. De ő mindig szóba hozza, hogy éppen hol tartanak, találgatjuk, hogy mi hogyan segíthetne.
Igazán szeretem őt, mert ő egy normális ember, nem olyan, mint sokan, akik itt hozzászóltak, megkeseredetten, gyűlölködve. Mondhatnátok, hogy őket is meg lehet érteni, majdnem el is fogadtam, de látva a barátnőmet, tudom, hogy nem a gyűlölködés a normális reakció. Nagyon bízom benne, hogy később sem változik meg, akárhány év telik el. Bár, mivel ő eléggé jókedélyű, szerintem nem fognak sokat várni és vagy összejön a baba, vagy nekiállnak az örökbefogadásnak.
Nekik drukkolok minden erőmmel!
Van egy lány a baráti társaságból, sokáig nem igazán jártunk össze, közös ismerős révén ismerjük egymást. Tavaly ősszel leltünk egymásra, mikor elmesélte, hogy már kb fél éve próbálkoznak a babával. Sokszor eljött hozzánk, játszott a lányommal. Aztán én ugye védekezés mellett teherbe estem, ez, gondoltam, nem fog jót tenni a kapcsolatunknak. Meg az, amit gondoltam az egész terhességről.. Mégis eljött párszor, bár inkább telefonon tartottuk a kapcsolatot, az ő munkája és az én rosszkedvem miatt. (nem szívesen hívtam, nem akartam, hogy kiderüljön, hogy érzek, és emiatt megutáljon vagy ne jöjjön többet).
De csak elmondtam neki, hogy hogy érzek, persze nem ragoztam a dolgot, mert láttam, hogy nem érti, próbált segíteni a maga módján, de nyilván nem tudott.
Mindenesetre nekem elég volt, hogy kitartott mellettünk (és elviselt).
Most eltelt egy év, nekik sajnos azóta sem sikerült, de a kapcsolat nem szakadt meg: mostanában szinte hetente jön, vagy én ugrom ki 1-2 órára a közeli teázóba, ha jön.
Nem utálja a világot, nem gyűlöl engem, nem dühös, szereti a gyerekeimet, látom, hogy őszintén jókedvvel játszik velük. Én pedig nagyon örülök a társaságnak, és nem hozom direkt szóba a baba dolgot, vigyázok, nehogy okoskodásnak tűnjön bármi, amit mondok. De ő mindig szóba hozza, hogy éppen hol tartanak, találgatjuk, hogy mi hogyan segíthetne.
Igazán szeretem őt, mert ő egy normális ember, nem olyan, mint sokan, akik itt hozzászóltak, megkeseredetten, gyűlölködve. Mondhatnátok, hogy őket is meg lehet érteni, majdnem el is fogadtam, de látva a barátnőmet, tudom, hogy nem a gyűlölködés a normális reakció. Nagyon bízom benne, hogy később sem változik meg, akárhány év telik el. Bár, mivel ő eléggé jókedélyű, szerintem nem fognak sokat várni és vagy összejön a baba, vagy nekiállnak az örökbefogadásnak.
Nekik drukkolok minden erőmmel!
