Sziasztok!
Délelőtt csiri-biri tornán voltunk... Nem tudom tudtok e segíteni, nektek biztos kultur gyerekeitek voltak... szóval a gyerek egy agresszív kis vadmalac... ma már majdnem bőgtem... ott minden gyerek olyan jó és nem bánt senkit, csak az enyém ver ok nélkül másokat
én már félek vele gyerekek közé menni... nem akarom megvárni azt h szóljanak, h inkább mi ne menjünk...
pedig mi nem bántjuk, már különböző büntetései vannak: büntetésben állni, elvesszük a játékát, mese a verekedős kisfiúról, akivel senki nem akart játszani...
olvasok cikkeket is... lehet hogy el kéne menni családpszichológushoz? ti mit mondtok?
ha jól emlékszem van köztünk ovó néni is... ?
torna után összefutottam anyu unokatesójával és tőle is kértem tanácsot, de ők is csak ezt mondták... majd elmúlik. hát én nem hiszem
szegénykém tényleg sokszor ideges is, amúgy meg ok nélkül verekszik.
szerintem az se fog segíteni ha valaki egyszer visszaüt, mert tuti h felbőszül rajta.
míg beszéltem az ovó nénivel közben is jól fejbe dobott egy lányt egy hógolyóval...
Luna, Hari... ti mit mondotok?
Geo: megjött a melegítő, ami kb, mint egy bandázs... szuper, most egy begombolatlan farmer van rajtam.
Munka, diploma, elismerés: én amondó vagyok, h kevés az az ember, aki akar tanulni, de nem lehet neki. oké, lehet az hogy tragédia van a családban és muszáj dolgozni... de ez azért nem jellemző. Így én azt mondom, hogy senkinek nem tartottak pisztolyt a fejéhez, hogy ne tanulj, v ezt tanuld... mindenki maga sorsának a kovácsa is jó részben. és itt jön az is amiről a múltkor is szó volt, pl az orvosi hálapénz... igen, ne azért legyen orvos h csússzon a zsebébe a lóvé, neki se tartottak pisztolyt a fejéhez hogy már pedig ez leszel... aki akar tanulni, és tanul is, annak rengeteg támogatási lehetősége van (bár biztos ez régen nem így volt) én ezért se értem, hogy miért kell nekünk azon fáradozni h a romák felzárkózzanak- a tanulás lehetősége 16-18 éves korig mindenki előtt ott van, ott kell legyen! sőt nincs is más dolga! nem a 20-30-40 évvel ezelőtti rendszerekre akarok visszatekinteni, de mostanság tényleg van előttünk sok alternatíva, csak dönteni kell és akarni...
és vallom azt, hogy a sok panasz, még több panaszt hoz... törekedjünk arra hogy boldogok és elégedettek legyünk, mindegy hogyan, csak jó úton érjük el, másokat ne tapossunk el érte.
én is tanulhattam volna és tanulhatnék most is, de lusta vagyok. ezt belátom. de nem panaszkodom... én szívesen csinálok/csináltam kétkezi munkát is, pl mivel mezőgazdász vagyok, én szívesen dolgoztam, etettem, ganéztam... az 500 disznót. csinálnám most is. vagy csincsillázni is jó volt, vagy a kertészetben nyomulni... de jó volt az irodában is. mindenhol van pro és kontra. sőt én akár elmennék "a pirosat a pirosba, sárgát a sárgába" gépszalag mellé... én azt látom hogy a munka az munka, és kész... lehet hogy diploma kell hozzá, de lehet hogy gyomor vagy akarat... szerintem teljesen mindegy hogy ki mit csinál, de azt jól csinálja, akarja jól csinálni, legyen ő is egy picit a munkáért... nem pedig időt húzni, várni hogy leteljen a 8 óra... így Tahti írásából azt látom, hogy az ő rendszerük tetszik!
Inkubátor: valaki azt mondta egy ilyen hír kapcsán, hogy ezeknek a gyerekeknek a legrosszabb, mert nekik esélyük sincs felkutatni a múltat, nem úgy mint egy más örökbefogadottnál...