Nálunk:
Hétfő este jött értem api! Na mondom beszélek vele, hogy ő most még mit szertne (felújítás szempontból) festés(színes-fehér) parkettázás( csiszolás, laminált)...
Erre a válasz: Majd adj magárt!!!
Na ettöl Én ki tudok bukni már...Mert?
Hát, hogy-hogy lesz pénzzünk...
De mondom apád felájánlotta, hogy ő segít...
De neki nem kell a pénze...
(Na erröl annyit kell tudni, hogy a szüleik házasok, de nem úgy viselkednek...Pénz terén is külön kasszán vannak, és nagyon eltérnek anyagilag is)Tudni kell apja nagyon fogja a pénzt...Pedig van neki...De sporolós...Régen a Tominak nagyon sok mindent nem vettek meg...És akkor ő megvette magának...Ezért is ment el dolgozzni már 13 évessen..Nem úgy mint nálunk, hogy apám nekünk mindent megvett amit a számon kiejtettem
!
Na és ezen össze vesztük Hétfőn este, de úgy, hogy zokogtam, hogy mért ilyen...Mért nem tudunk elfogadni 150 ezer forintot, és akkor most színesre kifesteni és szép új laminált parkettát venni, mert ő neki az tetszik!!!
De, hogy majd ö összegyüjti nem kell mindent egyszerre csinálni...
Rá érünk...Na jó...Mondom elég...Fejezzük be...
Ezáltal este nem volt lepedő össze gabajodás
Na reggel persze bocsánatot kért...
Na du. mentünk anyósékhoz, nagy talcsira...
Minden jól sikerült...Anyósom egy kicsit bátran belekérdezet apám anyagi dolgaiba
Hogy miből tudot apu lakást venni...
De apu szépen elmesélte...Bár ő nem szereti ha ilyenröl van szó...
Aztán szpen kilukadtunk a lakásnál, ahogy apu mesélt...addig jól is sikerült a beszélgetés, aztán anyám mesélt tovább, és persze mi került szóba a gyerek téma
Na először az 1, 2 beszólását türtem és nagyokat nyeltem...( élvezzük a lakás ki, éljünk egy kicsit még, semmiről nem vagy lekésve, Én 27 évessen szültem) Na és az utsó 2 nél kibuktam, és beszóltam, hogy nem ezért jöttünk, itt ennek semmi köze nincs...De, hogy van. Mondom nincs és fejezze be, hogy ő semm tárgyalta meg ezeket a dolgokat a szüleivel mondom! És, hogy ne ő tervezze az Én életemet, elégszer írányított és mondta mit, hogy csináljak...Na erre a dumámra apu kibukot, hogy most elég csúnyán beszélek és hogy anyu igazat mondd...Beszéljünk másról...
Persze engem elkapot a sírás és ki is mentem...
És utána anyu kikülte a páromat...Ő megvigasztalt...De még mindig sírtam...
Akkor hallottam, hogy anyu mondta bent, hogy tudja, hogy most a lelki világomat megtörte, mert szertnék már babát, de akkor semm vagyok lekésve semmiről, anyósom meg rá helyeselt, na szerencse, hogy nem voltam bent, mert biztos az is kapot volna egy fröcsöt!!!
Na vissza mentem és hát persze beszélgettünk tovább a lakásról és apu oda fordult és kérdezzte mi a bajom...(tudni kell hogy Én apu elött mindig sírok, mert egyszerüen kihozza belölem, ahogy nézz, meg látja, hogy valami nem stimmel nálam)És mondtam zokova, hogy türelmetlen vagyok és nem tudunk megegyezzni semmiben!
Ennyi és zokogtam
Mondta nyugodjak meg, minden meglesz úgy ahogy szertném, csak még bírjam ki ezt a 4 hetet...
Ennyi volt...
De mostanába olyan törékeny vagyok, hogy pillanatok alatt elkap a sírás-zokogás...Ki vannak az idegeim...Hogy párom is ahelyett, hogy már lenne valami elképzelése azt mondja, hogy majd 15-én, ha átvesszük a lakást!!!Adja magát!!!
De persze jó lenne, ha addigra eldöntené-nénk, hogy most mégis mit szertnék, nem pedig azt, hogy majd úgy is olyan meg az lesz amit Én akkarok!!! Mert pont ezt nem akkarom!!!
Mert nem biztos, hogy egyik napról a másik napra találunk festőt-parkettázóst-kőmüvest...És van mindenre max.2 hét...
Na most jól kipanaszoltm magam
Este azért össze jött a gubanozolás az ágyban...De kiitudja lesz-e ebbő valami is...
Ha vasárnap volt tojásfehéres folyásom?!?!?
Na ezek vannak nálam