Hari: a vádli vagy lábikra görcs, az magnézium hiány!!! ez lehet várandósság nélkül is, de ilyenkor még gyakoribb! írtad h elfogyott... én is szedek, ha fáj a hasam bekapok kettőt, amúgy meg napi egyet a vitamin mellé, de már nekem is emelni kell az adagot, mert már próbált begörcsölni.
amúgy írtam már hogy nagyon bírom a stílusod?
Geo: remélem lesz rally és lesz píz a lakásra!
Bibó: el is felejtettem a múltkor írni, mikor írtad hogy ha a 37-38 hetet egyben bírod az már jó... ide a bökőt hogy te belecsúszol a 41. hétbe! fogi bele? akit így "leírnak" (bocsi de így hirtelen ez a szó jutott eszembe, bocs) annak lesz a legproblémamentesebb terhessége!!! figyeld meg!!!
Nanetto: ma én is rátaláltam arra gyes/gyed/tgyás kalkulátorra és én is kiakadtam... főleg azon, hogy 2012. januártól miért csak gyesben részesülök??? én úgy értelmeztem a törvényt, hogy akinek jár a gyed 2 évre az a gyerek 2 éves koráig azt kapja... rohadtul nem vágom, hogy 2012. januártól miért csak a gyest kapnám??? hisz az akkor csak naptári év, és ezt nem írták sehol, a törvényben se. és eddig se így működött. + nekem nagyon nem tetszik amit kihozott... az én számításom szerint kb egy tizessel többet kéne kapnom, mint amit ez a kalkulátor kihozott...
Folti: gratula!
Tahti vizsgáján jót röhögtem!
Luna: de jó hogy írtál! pihi, amúgy meg minden szupi lesz!
A hasszuriról jut eszembe: régebben sokat foglalkoztatott a dolog, hogy mi lenne ha beteg babám lenne, ott hagynám e a kórházba, anyu megbocsátaná... mások hogy gondolnák... és hogy ez katasztrófa e... mióta anya lettem, két dologgal lettem elfogadóbb, pedig korábban nagyon negatív voltam mind a két dologgal szemben: egyik a homoszexualitás, másik a beteg gyermek (pl. down, vagy autizmus) és ezt most szintén nem riogatás vagy para keltés végett írom, csak egy gondolat, ami nyugodtabb mederbe tette a lelkem... szóval a homoszexuális dologról már beszéltünk... de a beteg gyerek téma még nem volt: az is nagy dilemma, hogy mi van akkor ha az ember terhesség közben tudja meg, hogy baj van és döntést kell hoznia... de ott van az is ha már kész tényként kapjuk kezünkbe a beteg babát- még az előző terhességem során sokat paráztam, hogy jajj, ne legyen beteg- persze ezt most is így gondolom, mert ez a legjobb... de két dolog történt azóta- egy délután hazajövet a vonaton egy idősebb sérült fiú és anyukája mellett utaztam, néztem őket és járt az agyam és arra jutottam, hogy két féleképpen lehet felfogni a dolgot, az egyik az ha tragédiaként éljük meg és boldogtalanul éljük az életünket, a másik, ha meglátjuk a dolgok mögött a szépet, a jót és azt hogy így mit kaphatunk- mert kaphatunk ezektől a gyerekektől, emberektől rengeteg őszinte szeretetet, és külön használva is szeretet és mindig csak az őszinteséget, a naivitást, a gyermeki szívet és lelket. (mondjuk az autizmus picit más tészta, de bennük is vannak csodák, mert ott leginkább az eszük és nem a lelkük a csodás) majd láttam a 8 napon című magyar filmet... szép történet volt... és közben eszembe jut, hogy kedden a laborban egy kb. 45 éves férfi mennyi méltatlankodást, panaszáradatot sorolt el előttem... vajon boldog az ilyen ember? vajon miért nem próbáljuk a dolgokat mindig a jó oldaláról megközelíteni? persze kellenek célok és vágyak és tervek, de nem lehet mindig a holnapnak, a majdnak élni... lássuk meg mindenben a szépet, a jót... ha élünk és élni tudunk, akkor abban mindig van valami szép! (tudom, hogy vannak rossz, pl halálos tragédiák, ez nem szép, de minden más igen) szerintem.
a tragédiákra visszatérve: sokszor gondolok arra, hogy nagy a családom, van 3 nagyszülőm is még... feltételezem, hogy sok keserű és szomorú pillanat fog még várni rám, de hogy ezek a pillanatok kevésbé legyenek fájdalmasak, így próbálok időt szentelni arra, hogy annyi erőt, pillanatot, emléket merítsek a családomból, hogy legyen miből táplálkozni... tudjátok- mintha minden nap lehetne az utolsó.
és amit írtam most az nem szomorú dolognak szántam, csak leírtam, hogy mióta így gondolkodom ezekről a dolgokról, mennyivel nyugodtabb és boldogabb lettem (belül érzem)
és egy mosoly