Sziasztok!
Köszi Adrienn, én most nagyon jókat aludtam. Két pisilés között. Bár, most majd 4 órát is tudtam egybe aludni
és ez már nem semmi.
Igaz nem panaszkodok, mert hamarosan elérkezik a (jó esetben) 3 óránkénti etetések időszaka. Ami azért nem lesz ugyanaz, mint félálomban, csukott szemmel kibotorkálni a wc-re. Igaz, Adrienn?
Na, kezd jó lenni a vérnyomásod. Jó, hogy a 110/65-re nem vetted be a vérnyomáscsökkentőt, mert lehet, hogy jól lenyomta volna. Az se olyan jó: 80/45-50-ről vannak tapasztalataim. Vigyázz magatokra.
A múltkor, mikor ctg-n voltam és rajtam voltak a tappancsok az Adrienn két kismamát is küldött terheléses cukorra. A pocakméretek alapján ők is túl voltak már a 26. héten. Még csodálkoztam is, hogy ilyen sok kismaminak lesz cukorproblémája a terhesség alatt. Nekem holnap elvileg ellenanyag szűrésre kell mennem, meg még állítólag egy sztreptokókusz (bocs, hogy így írom, de most nincs kedvem elővenni a helyesírási szótárt
) szűrést vesz le holnap a doki. Remélem ez a terhelése cukor kimarad az életemből, mert nagyon nehezen nyeltem le múlkor is azt a szirupot.
Az jó, ha rendesek az emberek, azt hiszem jól esik mindannyiunknak. Persze, lehet, hogy velem van a baj, nagyok az elvárásaim? Mikor én utoljára bkv-val jártam kb. a 20. hét környékén, hát bizony mindenki valami fontosat nézett az ablakon át. Pedig akkor azért már összetéveszthetetlenül látszott, hogy terhes vagyok. Akkor is, amikor anyukámhoz mentem haza és a Volánbusz megállóba elsőnek érkeztem. Na nem elsőnek szálltam fel, majd lelöktek.
És sajnos kisgyerekkel se voltak jó tapasztalataim: volt, hogy a tömött a metrón nem adták át a helyet a nyakamba csüngő 12 kg-s gyerekkel, de olyan is volt, hogy kamaszfiú lazázott előttem (persze, hogy nem engedett előre a gyerekkocsival), szép komotósan sétált be a metróba, a vezető meg majdnem ránkcsukta az ajtót. Csak azért nem sikerült, mert félúton rátoltam a sarkára a gyerekkocsit.
Persze azért volt aki kedves, udvarias volt, de összességében úgy látom, hogy a többség nem ilyen. Olyan fásultak az emberek. Mindig kérdezem is a hugomtól, hogy ennyit változott volna a világ, mióta nem járok rendszeresen tömegközlekedéssel? Mert nekünk azért még volt gyerekszobánk, anyám arra nevelt, hogy igenis adjam át a helyet az öregeknek, kismamáknak, gyerekeseknek. És le is sülne a bőr a képemről, ha nem így tennék. A gyerekemet is erre fogom nevelni, nem érdekel, hogy elmaradott vagyok
Holnap megkérdezem az EDA-t is - hogy kell-e fizetni. Csak el ne felejtsem, mert már egy katasztrófa az agyam. Ti nem kérdeztétek?
Ja, azt akartam kérdezni, hogy milyen érzéseitek vannak már, hogy így közeleg az idő? Volt úgy, hogy lefekvés előtt nézegettem a kisruhákat, és annyira akartam már rigatni a babómat, hogy fél éjszaka feltúrázva pörögtem az ágyba. Mostanában egyre többet fogdosom a gyerekcuccokat, tologatom a babkocsit, asszem végképp elment az eszem...
Vigyázzatok magatokra!