Új privát üzeneted érkezett!
2010.01.12 17:56
Évi
No-spa-t inkább ne vegyél be!!!!!!!! A méhszáj izmát is lazítja
korai kinyilását okozhatja!!!!
Magnézium inkább nagy adagban (1-2g/nap akár).
Ha ez nem elég, akkor Diaphyllin, Bricanyl!!!!!
Ügyeletesnél szülni
Szigorlóként nagyon szerettük az ilyen kismamikat
Tapasztalat szerint is a fiatalabb doktorok sokszor lelkesebbek, mint a nagyobb beosztásban levő, évtizedek óta praktizálók.
Vészhelyzetnél, pl. egy császár indikálásánál legtöbbször nem egy orvos dönt. ÉS sokszor hiába a fogadott doktor, a szülőszoba vezetője, az ügyeletvezető a felelős!!!!!
Alkohol
Nagyon jó izomlazító!!!! Koraszülés megelőzésére, fájások leállítására adnak alkohol tartalmú infúziót is
Bmaass/Barbi
Milyen orvos anyukád?
No-spa-t inkább ne vegyél be!!!!!!!! A méhszáj izmát is lazítja
korai kinyilását okozhatja!!!!
Magnézium inkább nagy adagban (1-2g/nap akár).
Ha ez nem elég, akkor Diaphyllin, Bricanyl!!!!!
Ügyeletesnél szülni
Szigorlóként nagyon szerettük az ilyen kismamikat
Tapasztalat szerint is a fiatalabb doktorok sokszor lelkesebbek, mint a nagyobb beosztásban levő, évtizedek óta praktizálók.
Vészhelyzetnél, pl. egy császár indikálásánál legtöbbször nem egy orvos dönt. ÉS sokszor hiába a fogadott doktor, a szülőszoba vezetője, az ügyeletvezető a felelős!!!!!
Alkohol
Nagyon jó izomlazító!!!! Koraszülés megelőzésére, fájások leállítására adnak alkohol tartalmú infúziót is
Bmaass/Barbi
Milyen orvos anyukád?
Chloe 2010.07.02.
Lia&Oliver 2012.11.20
Adam 2014.06.26
2010.01.12 18:17
Csajok, jó hírem van.
12 nappal a műtét után megjött. Először beparáztam, de felhívtam a dokit. Azt mondta, nincs semmi gond, kicsit előrébb jönnek a dolgok! Kiszámoltam, a vetélés óta 29 nap telt el, tehát ezek szerint nálam ez számít. (Sokat vártak a műszeres befejezéssel, hogy hátha magától kiürül) Tehát ma van a ciklus első napja, ez a hónap a hormonvizsgálaté, a következő újra éles! Ha szerencsénk van, már a novemberi kismamák topikjában írkálhatok!
Ki is javítottam a vonalzómat.
Sophie, ha majd olvasod: fel a fejjel! Bizakodj, én is azt teszem!!!
12 nappal a műtét után megjött. Először beparáztam, de felhívtam a dokit. Azt mondta, nincs semmi gond, kicsit előrébb jönnek a dolgok! Kiszámoltam, a vetélés óta 29 nap telt el, tehát ezek szerint nálam ez számít. (Sokat vártak a műszeres befejezéssel, hogy hátha magától kiürül) Tehát ma van a ciklus első napja, ez a hónap a hormonvizsgálaté, a következő újra éles! Ha szerencsénk van, már a novemberi kismamák topikjában írkálhatok!
Ki is javítottam a vonalzómat.
Sophie, ha majd olvasod: fel a fejjel! Bizakodj, én is azt teszem!!!
............
2010.01.12 18:40
Ircsi!
Anyám gyerekorvos, apám sebész-traumatológus-röntgenes, a nagyszüleim ált. orvosok/üzemorvosok... Jó család, nem?
Anno az elsöt én is egy kezdö orvosnál szültem, de nagyon gáz volt. Végülis minden rosszul sült el, ami elsülhetett. A végén már a bába üvöltött rá, hogy vágjon már gátat az isten szerelméért és fejezzük már be a szülést, mert mindenki kikészült már. Na akkor vágott, de nem volt benne köszönet, mert fültöl-fülig ért, vagyis átvágta az ánuszom is és utána kétségbeesett, hogy mindenhonnan vérzek és nem tudja mit csináljon, stb. Ö volt az ügyeletes, rajta kívül csak bábák voltak még szolgálatban. Mondjuk rajtam kívül akkor éppen nem szült senki, azért az is valami. Még én nyugtatgattam, hogy semmi gond, megoldja, csak szedje össze magát és elkezdtünk az ö mo.-i emlékeiröl, a balatoni nyaralásáról beszélgetni, miközben ö másfél órán keresztül szabott-varrt...
Utána nem tudtam kakilni hónapokig, mert bevarrta a zsák foltját is majdnem tökéletesen. Nagyon megszenvedtem vele, mire újra müködött. Minden trónolás a szüléssel volt egyenértékü és vér is folyt rendesen. Jó, valahol és valakin neki is meg kell tanulnia a módszereket, nem is bánom, nem is haragszom, hiszen élve és maradandó következmények nélkül megúsztuk, de azért nem is a legmegnyugtatóbb a reakciója. Szóval mellé is lehet rendesen nyúlni, de kórházat váltottam és azóta egész jó dolgom volt, föleg, ha komolyan vettek. Nem úgy, mint legutóbb, de még azt is túléltük mindketten.
Na de majd most!
Barbi
Anyám gyerekorvos, apám sebész-traumatológus-röntgenes, a nagyszüleim ált. orvosok/üzemorvosok... Jó család, nem?
Anno az elsöt én is egy kezdö orvosnál szültem, de nagyon gáz volt. Végülis minden rosszul sült el, ami elsülhetett. A végén már a bába üvöltött rá, hogy vágjon már gátat az isten szerelméért és fejezzük már be a szülést, mert mindenki kikészült már. Na akkor vágott, de nem volt benne köszönet, mert fültöl-fülig ért, vagyis átvágta az ánuszom is és utána kétségbeesett, hogy mindenhonnan vérzek és nem tudja mit csináljon, stb. Ö volt az ügyeletes, rajta kívül csak bábák voltak még szolgálatban. Mondjuk rajtam kívül akkor éppen nem szült senki, azért az is valami. Még én nyugtatgattam, hogy semmi gond, megoldja, csak szedje össze magát és elkezdtünk az ö mo.-i emlékeiröl, a balatoni nyaralásáról beszélgetni, miközben ö másfél órán keresztül szabott-varrt...
Utána nem tudtam kakilni hónapokig, mert bevarrta a zsák foltját is majdnem tökéletesen. Nagyon megszenvedtem vele, mire újra müködött. Minden trónolás a szüléssel volt egyenértékü és vér is folyt rendesen. Jó, valahol és valakin neki is meg kell tanulnia a módszereket, nem is bánom, nem is haragszom, hiszen élve és maradandó következmények nélkül megúsztuk, de azért nem is a legmegnyugtatóbb a reakciója. Szóval mellé is lehet rendesen nyúlni, de kórházat váltottam és azóta egész jó dolgom volt, föleg, ha komolyan vettek. Nem úgy, mint legutóbb, de még azt is túléltük mindketten.
Na de majd most!
Barbi
2010.01.12 19:12
Csütörtökön megyek dokihoz,szerintetek az vizsgálattal meg tudja állapítani majd hogy minden rendben van-e? (mert én kötve hiszem)
De ha nem vérzek,csak nincs gond? Húzódik a hasam,derekam időnként.De már azt se tudom eldönteni bélfájdalom is van e benne vagy mi a fene..
Ircsi,miért nem vettük meg azt a topik UH-t!!!!
De ha nem vérzek,csak nincs gond? Húzódik a hasam,derekam időnként.De már azt se tudom eldönteni bélfájdalom is van e benne vagy mi a fene..
Ircsi,miért nem vettük meg azt a topik UH-t!!!!
2010.01.12 19:16
Chloe 2010.07.02.
Lia&Oliver 2012.11.20
Adam 2014.06.26
2010.01.12 19:21
Évi! Én nem akarlak pánikoltatni téged, de nekem csupán pár csepp vérem hullott, mikor bementem a klinikára, mert görcsöltem. Más topikon azt írták ilyenekre, hogy biztos egy ér, ami megpattant, mert nő a méhed és bla-bla (bár lehet, hogy ilyen is van). Én azt mondom, ha úgy érzed, valami baj van, akkor IRÁNY AZ ÁGYBA ÉS PIHENJ! Holnap meg menj el Uh-ra, hogy megnyugodhass! Addig is: FEKVÉS-FEKVÉS-FEKVÉS!!! Már alig van hátra valami a napból, úgyhogy nincs kifogás, menj feküdni és dobj be 2magnéziumtablettát!
2010.01.12 19:43
Megérkeztünk - mint látható - a vásárlásból és szuperjól érzem magam tőle, vettem magamnak egy felsőt és az egész család kapott ezt-azt Tehát mindenki örül, velem az élen!
Csajok, nagyon jó nálatok pom-pomlányoskodni! Köszönöm, hogy sokan drukkoltok és éredeklődtök felőlünk! Remek érzés. Én ihatok Rátok, úgyhogy Egészségetekre!
Tehát mindenki örül, velem az élen!
Csajok, nagyon jó nálatok pom-pomlányoskodni! Köszönöm, hogy sokan drukkoltok és éredeklődtök felőlünk! Remek érzés. Én ihatok Rátok, úgyhogy Egészségetekre!
2010.01.12 19:45
Évi, már csak kettőt kell aludni, az mindjárt itt van!
2010.01.12 20:05
Tina 
, Gratulálok! Nagyon drukkolok!!!
Legyen Tiéd
és egy bébi 
, Gratulálok! Nagyon drukkolok!!!
Legyen Tiéd
és egy bébi 2010.01.12 20:07
Én megiszom a Bacardit - egyedül , ha végre elaludtak csemeték.
, ha végre elaludtak csemeték.2010.01.12 20:09
Több emberkének akartam írni, de tényleg jegyzetelnem kell, mert mire amúgy az olvasás végére érek, tökre kimegy a fejemből mondandó, de éjszaka átolvasom újra topikot.
Mindenkinek jó éjszakát!
Mindenkinek jó éjszakát!
2010.01.12 22:05
Sziasztok!
Évi! Remélem jobban vagy már, sokan írták már, én is csak ismétlem őket: próbálj pihenni minél többet!
Maccs, Tina: Jó koccintgatást nektek!
Tegnap voltam UH-on, CRL:30 mm. Azt mondta a doki, hogy kb. 10 hetes vagyok, szóval egy héttel le vagyok maradva a kalkulátorokhoz képest. Erre azt mondta nekem, hogy ilyen típus vagyok, az első babánál is így volt. A lényeg, hogy szépen fejlődik a baba. És majd a 12. heti UH-n megállapítja a "pontos" terhességi kort (az már a kórházban lesz, egy nagyobb felbontású géppel.)
Vanilla: Elolvastam a sztory-dat, elég meredek. De kitartás! Az én páromnak is van egy ex-e, de ott nincs gyerek, csak egy közös tulajdonú ház, amit a mai napig nem sikerült még lerendezni, talán az idén. Szóval megértelek, nem lehet egyszerű, de azért próbálj ne idegeskedni.
Barbi: Az első szülésed történetét olvasva teljesen megrettentem, ilyenek is történhetnek, ennyire hozzá nem értő orvos kezébe is kerülhet az ember. Nem semmi...
Jó éj, most már elteszem magam holnapra!
Mindenkinek szép álmokat, és no stressz!!!
Évi! Remélem jobban vagy már, sokan írták már, én is csak ismétlem őket: próbálj pihenni minél többet!
Maccs, Tina: Jó koccintgatást nektek!
Tegnap voltam UH-on, CRL:30 mm. Azt mondta a doki, hogy kb. 10 hetes vagyok, szóval egy héttel le vagyok maradva a kalkulátorokhoz képest. Erre azt mondta nekem, hogy ilyen típus vagyok, az első babánál is így volt. A lényeg, hogy szépen fejlődik a baba. És majd a 12. heti UH-n megállapítja a "pontos" terhességi kort (az már a kórházban lesz, egy nagyobb felbontású géppel.)
Vanilla: Elolvastam a sztory-dat, elég meredek. De kitartás! Az én páromnak is van egy ex-e, de ott nincs gyerek, csak egy közös tulajdonú ház, amit a mai napig nem sikerült még lerendezni, talán az idén. Szóval megértelek, nem lehet egyszerű, de azért próbálj ne idegeskedni.
Barbi: Az első szülésed történetét olvasva teljesen megrettentem, ilyenek is történhetnek, ennyire hozzá nem értő orvos kezébe is kerülhet az ember. Nem semmi...
Jó éj, most már elteszem magam holnapra!
Mindenkinek szép álmokat, és no stressz!!!
Katka
2010.01.13 00:04
Sziasztok!
Katka, de jó ez a hír!
Évi, remélem, már jobban vagy! A pihenés nagyon is fontos lehet. Talán csak jelzett a szervezeted, hogy lassíts kicsit. Drukkolok én is!
Vanilla, sajnálom az ex-es dolgot... Az ilyen húzódó, végtelen történetek annyira meg tudják keseríteni az ember és az egész család életét! És sajnos, előjön az emberből a "rosszabbik" énje... Általános igazságokat puffogtatok, még nem olvastam a történetet...
Ormolya, sajnálom, hogy egyelőre baba nélkül, de üdv!!!
Szilvás, nem tudom, mennyit kér majd a doki, de a 80-100 ezer HUF azt hiszem megviselné a pénztárcánkat. Nem akarok panaszkodni, de remélem, hogy nem fix tarifát fog mondani, hanem ránk bízza 
Bmaas, a sztorid elrettentő volt... Nem értem, hogy egy kezdőt hogyan engedhettek így szabadjára? Ha csak arra gondolok, hogy egy sima tanítási gyakorlaton - ahol azért szorosan véve nem emberéletek függnek a kezdő tanárjelölt sikerétől - is végig benn van az "eredeti" tanár figyelni, "segíteni", ha kell, akkor álmomban nem fordult volna meg a fejemben, hogy van olyan kórház, ahol élesben erre nem fektetnek hangsúlyt...
Nekem sikerült egy kisebb náthát ismét bezsebelni, meg Kristófnak is. Azt hiszem, túl hosszú volt a tegnapi játszóterezés. Remélem, megússzuk ezzel az orrfoyással...
Katka, de jó ez a hír!
Évi, remélem, már jobban vagy! A pihenés nagyon is fontos lehet. Talán csak jelzett a szervezeted, hogy lassíts kicsit. Drukkolok én is!
Vanilla, sajnálom az ex-es dolgot... Az ilyen húzódó, végtelen történetek annyira meg tudják keseríteni az ember és az egész család életét! És sajnos, előjön az emberből a "rosszabbik" énje... Általános igazságokat puffogtatok, még nem olvastam a történetet...
Ormolya, sajnálom, hogy egyelőre baba nélkül, de üdv!!!
Szilvás, nem tudom, mennyit kér majd a doki, de a 80-100 ezer HUF azt hiszem megviselné a pénztárcánkat. Nem akarok panaszkodni, de remélem, hogy nem fix tarifát fog mondani, hanem ránk bízza
Bmaas, a sztorid elrettentő volt... Nem értem, hogy egy kezdőt hogyan engedhettek így szabadjára? Ha csak arra gondolok, hogy egy sima tanítási gyakorlaton - ahol azért szorosan véve nem emberéletek függnek a kezdő tanárjelölt sikerétől - is végig benn van az "eredeti" tanár figyelni, "segíteni", ha kell, akkor álmomban nem fordult volna meg a fejemben, hogy van olyan kórház, ahol élesben erre nem fektetnek hangsúlyt...
Nekem sikerült egy kisebb náthát ismét bezsebelni, meg Kristófnak is. Azt hiszem, túl hosszú volt a tegnapi játszóterezés. Remélem, megússzuk ezzel az orrfoyással...
2010.01.13 08:38
Sziasztok!
A felborzolt kedélyek megnyugtatására mondom csak, hogy ez itt volt, nem otthon, ott ilyesmi elö sem fordulhat, ugye?
Akinek gyenge az idegzete, az ugorjon át a hozzászólásomon!
Önmagában az volt az egészben megeröltetö, hogy 3 napig 5 perces fájásaim voltak, nem tudtam aludni, hánytam, mint a lakodalmas kutya és ment a hasam. Ebböl az idöböl perces bontásban vannak hozzászólásaim az akkori topikban (2002 ösz talán a neve). Mivel elment már az elsö nap a nyákdugóm és 5 percesek voltak, elmentünk ebbe a kórházba. Mondták, hogy 1 cm a méhszáj, jöjjek vissza holnap. Másnap ugyanez, méhszáj 2 cm, jöjjek vissza mondjuk egy hét múlva, mert ha ebben a tempóban haladunk, akkor még nagyon ráérünk. Rettentö vicces. 3. nap gyilkos indulatokkal indultunk a kórházba, én mondtam, ha most nem segítenek és hazaküldenek, magam végzem el a sektio-t. A bolondulás és a végkimerülés szélén voltam. Elküldtek sétálni. Minden fát megöleltem, mert annyira erösek voltak a fájásaim és 3 cm méhszáj. Ez volt du. 3-kor. Visza a szülöszobára. Rákötöttek a ctg-re. Ez egy 4-es beosztású monitor volt, a 4 szülöszoba szenvedöinke a ctg-it mutatta egyszerre. Azon filóztam, hogy melyik lehet az enyém, mert 3 nagyon brutálisan nézett ki, az egyik meg szinte lapos volt. Na az volt az enyém.
Változatlanul hányás és hasmenés, iszonyú erös fájások és a szomszédban egy "török" nagycsaládos szülés, a nö üvöltött, mint a disznó, melyet leszúrtaka, férfi is üvöltött, a nö szitkozódott, vadállati volt. Éjfélig ezt hallgattam, mikor ki üvöltött a szomszédban. Idönként rámnéztek, de különösebben nem izgatta miattam senki se magát. Aztán kipusztult az osztály, maradt aki maradt és ök elövettek. Mivel már fájásgyengeségem volt, adtak koktélt, annak dózisát folyamatosan emelték a normál 2,5x-ig, de akkor már könyörögtem, hogy adjanak valamit a fájdalmak ellen, mert én különben belepusztulok. Mint az elözö napok példája mutatja, bírom azért a gyürödést, de valamikor már elég a szenvedésböl. EDA. Kezdö banda. Ültem az ágy szélés és éppen hánytam. Ök elkezdenek a gerincemnél matatni, szúr és érzem, hogy pulzálva folyik a vér a hátamon. Tüt kihúzta, egy darabig nézte a vérzést, tanakodott a társával, hogy mintha a tankönyvben ez másképp állt volna. Ragtapasz és egy csigolyával odébb újabb próba. Ez olyan volt, mint a villámcsapás. Minden idegszálamat külön éreztem, mondtam, hogy ez nem lesz így jó. Ekkor már nem voltam biztos az EDA fontosságában és abban sem, hogy innen nem tolószékben fogok kikerülni. A 3. kísérletnél már navigáltam. Kicsit jobbra, kicsit balra. Végre helyére került a cucc, csak túl nagy nyomással kezdtek és szétdurrant a kábel a vállamnál. Folyt a lé, nem éreztem semmit. A párom elaludt és horkolt, én meg nem értem el semmit, amivel orrba vághatnám vagy valakit hívhatnék. Idönként bejött a bába, megnézte a ctg-t, fejcsóválva kiment, miután emelt a koktélon. Ez ment hajnali 3-ig, amikor a doki színre lépett. A gyerekem forgolódott a hosszanti tengelye körül, préseljek, de ö mindig visszacsúszott és forgatta tovább a fejét. Aztán jött a bába és a vágás, onnantól gyors menet volt. A gyerekem nagyon jól bírta az egész hercehurcát, a doki is le volt döbbenve, hogy milyen aktív.
Másnap leléptem a kórházból, mert élni akartam! Akkoriban renoválták az újszülöttosztályt, a folyosón jeges hideg szél lobogtatta a hátul gombolós kórhái rokolyámat. A doki megvizsgált és nem akart hazaengedni, mondván bármikot szétrepedhetek és elvérezhetek. Mondtam neki, hogy azt azért csak észreveszem így orvos családból jöve, hogy mekkora a gond.
A gyerekemet szerettem volna leadni pár órára, hogy tudjak kicsit pihenni, de két órát se vigyáztak rá, hívtak, hogy hozzam el, mert üvölt egész idö alatt.
Senki nem hitte el nekem, hogy a babám éhes. Összesen 4 vagy 5 kis glükózos üveget ivott meg és az sem volt neki elég. Az is kiakasztott, hogy jött ehy növér, hogy na anyuka, akkor most szoptatunk. Én éppen aludtam. Kipakolja a cicim, megfogja nem éppen gyöngéden a babám fejét és a kettöt összenyomja. Közben kritizálja a mellem adottságait, önbizalmat töltve belém, hogy én az életben nem fogok tudni szoptatni ilyen bimbókkal...
Jött a takarítónö, a könyvtáras, a vizit, a látogatók, de nem hozzám, a kajás hölgy és még vagy ezren. Elegem volt egy nap után. Pihenni nem lehet, az ablak mellett huzat, fáj mindenem és még sorolhatnám. Hazamentünk és nagyon boldog voltam. Otthon hegyekben a mosatlan, a párom nem tett semmit, mert ö is fáradt volt, de hogy otthon voltam, se tett semmit, hiszen már két lábon állok. Söt, hogy föznék-e valamit, mert ö olyan éhes! Ez volt az a pont, ahol elsírtam magam, mert se virág, se csoki, csak mosatlan, kosz és egy üvöltö, folyton éhes baba és még sorolhatnám.
De ezzel együtt boldog voltam, hogy élünk, hogy jól vagyunk és tudtam, hogy én megint szülni szeretnék, mert az a pillanat, amikor kibújik a baba és hirtelen megszünik minden fájdalom, elönti az agyat az endorfin, hát az valami nagyon gyönyöséges. Talán azóta van ez a gyerekfüggöségem. Imádok terhes lenni és szeretek szülni minden kínjával együtt. Enyém ezzel a világ legdrágább hobbija, ugye?
Tulajdonképpen nem akartam leírni a történetemet, mert talán egyikötök vagy másikótok beleborzong, de kikívánkozott belölem. Akkoriban a szememmel, nem az eszemmel választottam kórházat. A szülöszoba csodás volt, hatalmas, vadi új és minden extrával felszerelve. Egy szülösziget, egy nagy kád, wc, hifi, kötél, anyámtyúkja, minden, ami elképzelhetö. Nem úgy néz ki, mint egy kórházi szoba, hanem mint egy hotel. Talán akkora volt, mint az egész lakásunk (35 nm)... A másik kórházban, mely lényegesen közeleb van, spártaiak a szülöszobák kórházias stílusban. Kicsik is, de mégis nagyobb biztonságban érzem ott magam.
Talán ha gondoljátok és kíváncsiak vagytok, teszek fel a gmail-re képeket. Otthon mindig azt hallom, hogy közös vajúdás van, de szülni is csak egy függöny mögött szokás? Mifelénk mindenki külön szobában szenved. Rendesek a kismamák, mert sosincs több, mint ahány szülöszoba van... Jó a hangszigetelés is, még az üvöltözöket se hallani. Megjegyzem, hogy én csendben teszem, mert az üvöltés nem segít, kiveszi az energiát az emberböl.
Na de eleget fecsegtem, akit nem érintett, remélem átugrotta.
Ircsi!
Ti akkor a tesóiddal és a pároddal már el tudtok egy kis kórházat vinni. Aneszt, sebész és gyerekorvos van, még pár szakvizsga és minden egy kézböl...
Puszi: Barbi
A felborzolt kedélyek megnyugtatására mondom csak, hogy ez itt volt, nem otthon, ott ilyesmi elö sem fordulhat, ugye?
Akinek gyenge az idegzete, az ugorjon át a hozzászólásomon!
Önmagában az volt az egészben megeröltetö, hogy 3 napig 5 perces fájásaim voltak, nem tudtam aludni, hánytam, mint a lakodalmas kutya és ment a hasam. Ebböl az idöböl perces bontásban vannak hozzászólásaim az akkori topikban (2002 ösz talán a neve). Mivel elment már az elsö nap a nyákdugóm és 5 percesek voltak, elmentünk ebbe a kórházba. Mondták, hogy 1 cm a méhszáj, jöjjek vissza holnap. Másnap ugyanez, méhszáj 2 cm, jöjjek vissza mondjuk egy hét múlva, mert ha ebben a tempóban haladunk, akkor még nagyon ráérünk. Rettentö vicces. 3. nap gyilkos indulatokkal indultunk a kórházba, én mondtam, ha most nem segítenek és hazaküldenek, magam végzem el a sektio-t. A bolondulás és a végkimerülés szélén voltam. Elküldtek sétálni. Minden fát megöleltem, mert annyira erösek voltak a fájásaim és 3 cm méhszáj. Ez volt du. 3-kor. Visza a szülöszobára. Rákötöttek a ctg-re. Ez egy 4-es beosztású monitor volt, a 4 szülöszoba szenvedöinke a ctg-it mutatta egyszerre. Azon filóztam, hogy melyik lehet az enyém, mert 3 nagyon brutálisan nézett ki, az egyik meg szinte lapos volt. Na az volt az enyém.
Változatlanul hányás és hasmenés, iszonyú erös fájások és a szomszédban egy "török" nagycsaládos szülés, a nö üvöltött, mint a disznó, melyet leszúrtaka, férfi is üvöltött, a nö szitkozódott, vadállati volt. Éjfélig ezt hallgattam, mikor ki üvöltött a szomszédban. Idönként rámnéztek, de különösebben nem izgatta miattam senki se magát. Aztán kipusztult az osztály, maradt aki maradt és ök elövettek. Mivel már fájásgyengeségem volt, adtak koktélt, annak dózisát folyamatosan emelték a normál 2,5x-ig, de akkor már könyörögtem, hogy adjanak valamit a fájdalmak ellen, mert én különben belepusztulok. Mint az elözö napok példája mutatja, bírom azért a gyürödést, de valamikor már elég a szenvedésböl. EDA. Kezdö banda. Ültem az ágy szélés és éppen hánytam. Ök elkezdenek a gerincemnél matatni, szúr és érzem, hogy pulzálva folyik a vér a hátamon. Tüt kihúzta, egy darabig nézte a vérzést, tanakodott a társával, hogy mintha a tankönyvben ez másképp állt volna. Ragtapasz és egy csigolyával odébb újabb próba. Ez olyan volt, mint a villámcsapás. Minden idegszálamat külön éreztem, mondtam, hogy ez nem lesz így jó. Ekkor már nem voltam biztos az EDA fontosságában és abban sem, hogy innen nem tolószékben fogok kikerülni. A 3. kísérletnél már navigáltam. Kicsit jobbra, kicsit balra. Végre helyére került a cucc, csak túl nagy nyomással kezdtek és szétdurrant a kábel a vállamnál. Folyt a lé, nem éreztem semmit. A párom elaludt és horkolt, én meg nem értem el semmit, amivel orrba vághatnám vagy valakit hívhatnék. Idönként bejött a bába, megnézte a ctg-t, fejcsóválva kiment, miután emelt a koktélon. Ez ment hajnali 3-ig, amikor a doki színre lépett. A gyerekem forgolódott a hosszanti tengelye körül, préseljek, de ö mindig visszacsúszott és forgatta tovább a fejét. Aztán jött a bába és a vágás, onnantól gyors menet volt. A gyerekem nagyon jól bírta az egész hercehurcát, a doki is le volt döbbenve, hogy milyen aktív.
Másnap leléptem a kórházból, mert élni akartam! Akkoriban renoválták az újszülöttosztályt, a folyosón jeges hideg szél lobogtatta a hátul gombolós kórhái rokolyámat. A doki megvizsgált és nem akart hazaengedni, mondván bármikot szétrepedhetek és elvérezhetek. Mondtam neki, hogy azt azért csak észreveszem így orvos családból jöve, hogy mekkora a gond.
A gyerekemet szerettem volna leadni pár órára, hogy tudjak kicsit pihenni, de két órát se vigyáztak rá, hívtak, hogy hozzam el, mert üvölt egész idö alatt.
Senki nem hitte el nekem, hogy a babám éhes. Összesen 4 vagy 5 kis glükózos üveget ivott meg és az sem volt neki elég. Az is kiakasztott, hogy jött ehy növér, hogy na anyuka, akkor most szoptatunk. Én éppen aludtam. Kipakolja a cicim, megfogja nem éppen gyöngéden a babám fejét és a kettöt összenyomja. Közben kritizálja a mellem adottságait, önbizalmat töltve belém, hogy én az életben nem fogok tudni szoptatni ilyen bimbókkal...
Jött a takarítónö, a könyvtáras, a vizit, a látogatók, de nem hozzám, a kajás hölgy és még vagy ezren. Elegem volt egy nap után. Pihenni nem lehet, az ablak mellett huzat, fáj mindenem és még sorolhatnám. Hazamentünk és nagyon boldog voltam. Otthon hegyekben a mosatlan, a párom nem tett semmit, mert ö is fáradt volt, de hogy otthon voltam, se tett semmit, hiszen már két lábon állok. Söt, hogy föznék-e valamit, mert ö olyan éhes! Ez volt az a pont, ahol elsírtam magam, mert se virág, se csoki, csak mosatlan, kosz és egy üvöltö, folyton éhes baba és még sorolhatnám.
De ezzel együtt boldog voltam, hogy élünk, hogy jól vagyunk és tudtam, hogy én megint szülni szeretnék, mert az a pillanat, amikor kibújik a baba és hirtelen megszünik minden fájdalom, elönti az agyat az endorfin, hát az valami nagyon gyönyöséges. Talán azóta van ez a gyerekfüggöségem. Imádok terhes lenni és szeretek szülni minden kínjával együtt. Enyém ezzel a világ legdrágább hobbija, ugye?
Tulajdonképpen nem akartam leírni a történetemet, mert talán egyikötök vagy másikótok beleborzong, de kikívánkozott belölem. Akkoriban a szememmel, nem az eszemmel választottam kórházat. A szülöszoba csodás volt, hatalmas, vadi új és minden extrával felszerelve. Egy szülösziget, egy nagy kád, wc, hifi, kötél, anyámtyúkja, minden, ami elképzelhetö. Nem úgy néz ki, mint egy kórházi szoba, hanem mint egy hotel. Talán akkora volt, mint az egész lakásunk (35 nm)... A másik kórházban, mely lényegesen közeleb van, spártaiak a szülöszobák kórházias stílusban. Kicsik is, de mégis nagyobb biztonságban érzem ott magam.
Talán ha gondoljátok és kíváncsiak vagytok, teszek fel a gmail-re képeket. Otthon mindig azt hallom, hogy közös vajúdás van, de szülni is csak egy függöny mögött szokás? Mifelénk mindenki külön szobában szenved. Rendesek a kismamák, mert sosincs több, mint ahány szülöszoba van...
Jó a hangszigetelés is, még az üvöltözöket se hallani. Megjegyzem, hogy én csendben teszem, mert az üvöltés nem segít, kiveszi az energiát az emberböl.
Na de eleget fecsegtem, akit nem érintett, remélem átugrotta.
Ircsi!
Ti akkor a tesóiddal és a pároddal már el tudtok egy kis kórházat vinni. Aneszt, sebész és gyerekorvos van, még pár szakvizsga és minden egy kézböl...
Puszi: Barbi
2010.01.13 08:54
Sziasztok!
Hűűűűűűűűűűű de sokat írtatok
Pompomlányoknak ezerrel megy a drukk!!!Hajrá csajok!!!
Tegnap délután és ma reggel wc-nél valami nyálkás(folyás szerű) nem rózsaszín,inkább barack színű valamim volt.Nem minden wc-zésnél látom...de aggaszt!!! Hányingerem 2 napja nincs
Melleim ugyan feszülnek...hasam 1-2szer szurkálódik de nagyon enyhe....nem erős késszerű szúrás.Szerintetek nagy gáz van?
A 3 vetélésem egyike sem volt ilyen...Ott erős görcsök kísértek...és 2nél véreztem is...
Nem élem én már bele magam semmibe....és még az Uh marha sokára lesz.A vizsgálat is jövő hét csütörtök!!!
Évi!
Remélem te jobban vagy!!!
Hűűűűűűűűűűű de sokat írtatok
Pompomlányoknak ezerrel megy a drukk!!!Hajrá csajok!!!
Tegnap délután és ma reggel wc-nél valami nyálkás(folyás szerű) nem rózsaszín,inkább barack színű valamim volt.Nem minden wc-zésnél látom...de aggaszt!!! Hányingerem 2 napja nincs
Melleim ugyan feszülnek...hasam 1-2szer szurkálódik de nagyon enyhe....nem erős késszerű szúrás.Szerintetek nagy gáz van?
A 3 vetélésem egyike sem volt ilyen...Ott erős görcsök kísértek...és 2nél véreztem is...
Nem élem én már bele magam semmibe....és még az Uh marha sokára lesz.A vizsgálat is jövő hét csütörtök!!!
Évi!
Remélem te jobban vagy!!!
Geri és Kriszti
2010.01.13 09:03
komolyan mondom,ha ez a baba sem marad meg.....vége mindennek!!!ÍEz nem csak ígéret!!!
Anyós horoszkópja is azt írta dec. elején hogy a karis ajándékát 9 hónap múlva tarthatja kézben...párom is beleélte magát(az előző 3nál nem foglalkozott vele-nem beleélős tipus)...Valami fura...félek...Mi az istent tud ilyenkor csinálni az ember?A pihenésen kívül...amitől egy idő után mindenem elzsibbad
Anyós horoszkópja is azt írta dec. elején hogy a karis ajándékát 9 hónap múlva tarthatja kézben...párom is beleélte magát(az előző 3nál nem foglalkozott vele-nem beleélős tipus)...Valami fura...félek...Mi az istent tud ilyenkor csinálni az ember?A pihenésen kívül...amitől egy idő után mindenem elzsibbad
Geri és Kriszti
2010.01.13 09:15
Csillag nem lehet valami gombás fertözés? Nekem van itthon mindig egy csomag egyszer használatos kesztyü, a mutató ujján egy ph csíkkal. Azzal idönként kutakodok magamon belül pH ellenörzés céljából. Nem mutat meg mindent, mert van olyan kín is, ami nem tolja el a savas pH-t, de azért valahol megnyugtató.
Célszerü lenne a dokidoz elbaktatni, biztos ami tutifix!
Célszerü lenne a dokidoz elbaktatni, biztos ami tutifix!
2010.01.13 09:18
Sziasztok!
Tina!
Maccsnak is hasonlókat kívánok!!!!!!!!!
Barbi. Ez tényleg gáz! Szerencse, hogy azért nem ez az általános helyzet. Akármilyen is a magyar eü... Legalább is az én tapasztalatom szerint.
Ircsinek is igaza van. Az én dokinénim nagyon fiatal, épp a szakvizsgán volt túl. És nagyon lelkiismeretes volt, alapos, türelmes, EMLÉKEZETT rám és a nyűgjeimre. Biztatott, 1000%-ban bíztam benne. Soha nem volt egymást "ütő" mondata, egyenes volt. Na.
Ellenben az osztályvezető főorvosról nem is beszélnék, meg az ügyeletes orvosról, aki mindig olyan nagyképűen jött-ment, nem alacsonyodott le senkihez... Aki akkor volt bent, amikor a szülés előtti éjjelen ballonnal tágítottak, és a szülőszobán aludtam. Kritikán aluli volt. Sírtam, de nem a fájdalomtól, hanem attól, amit hallottam... És hálát adtam az égnek, hogy nemsokára jön az ÉN "fiatal" nem sztárorvos dokinénim, és jó kezekben leszek.
Tina!
Maccsnak is hasonlókat kívánok!!!!!!!!!
Barbi. Ez tényleg gáz!
Szerencse, hogy azért nem ez az általános helyzet. Akármilyen is a magyar eü... Legalább is az én tapasztalatom szerint.
Ircsinek is igaza van. Az én dokinénim nagyon fiatal, épp a szakvizsgán volt túl. És nagyon lelkiismeretes volt, alapos, türelmes, EMLÉKEZETT rám és a nyűgjeimre. Biztatott, 1000%-ban bíztam benne. Soha nem volt egymást "ütő" mondata, egyenes volt. Na.
Ellenben az osztályvezető főorvosról nem is beszélnék, meg az ügyeletes orvosról, aki mindig olyan nagyképűen jött-ment, nem alacsonyodott le senkihez... Aki akkor volt bent, amikor a szülés előtti éjjelen ballonnal tágítottak, és a szülőszobán aludtam. Kritikán aluli volt. Sírtam, de nem a fájdalomtól, hanem attól, amit hallottam... És hálát adtam az égnek, hogy nemsokára jön az ÉN "fiatal" nem sztárorvos dokinénim, és jó kezekben leszek.
2010.01.13 09:39
Kriszti!
Ezt tessék abbahagyni! Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, de egy kis fertőzésből, ha nem foglalkoznak vele, nagy baj lehet. Szedd össze magad, és tesség felhívni a védőnőt.
Emlékeim szerint a folyás (fehér, sárgás) kicsit több lehet.
Ha picit rózsaszín, az lehet a tágulástól megpattant vmi pici hajszálér...
Ezt tessék abbahagyni! Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, de egy kis fertőzésből, ha nem foglalkoznak vele, nagy baj lehet. Szedd össze magad, és tesség felhívni a védőnőt.
Emlékeim szerint a folyás (fehér, sárgás) kicsit több lehet.
Ha picit rózsaszín, az lehet a tágulástól megpattant vmi pici hajszálér...
2010.01.13 09:47
Megpróbáltam elmesélni neki, hogy a pocakomban van egy kistesó, erre nézett nagy szemekkel és elkezdte a hasamat fogdosni, (mintha ki akarná venni) és azt mondta, hogy ő is akar a pocakjába. Mondtam, hogy ez csak Anyukáknak szokott lenni, kisfiúknak nem, de nem hagyta abba. Itt feladtam, és másról kezdtünk el beszélgetni. Talán majd ha már jobban látszik, újra megpróbáljuk...
