Sziasztok!
Óriási lemaradással olvasgatom a topikot, üdv minden újnak és réginek
, bár tartok tőle, hogy nem sokan emlékeznek már ránk.
Zsófi! Az én elsőszülöttem is karácsonyi baba, december 25.-re voltam vele kiírva, de 23.-án megérkezett. Így végig benn töltöttük az ünnepet, és az első munkanapon jöttünk haza. Jó is volt, meg nem is. Az nagyon kellemes volt, hogy alig voltunk néhányan. Nem hogy a romming in-ben ne lett volna hely, de még szabad különszoba is volt, sőt, már a szülőszobák közül is én választhattam.
Persze a kórházi dolgozók is minimális létszámban voltak csak benn, a vizitek helyett néha beesett egy-egy fehérköpenyes alak, aki megkérdezte, minden rendben van-e. Nekem meg gőzöm se volt, milyen témában lenne illetékes, ha nem lenne minden rendben.
Viseltek ugyan névkitűzőt, de ki tudja azt futtában, pláne szemüveg nélkül leolvasni?! Szerencsére velünk úgyis minden téren minden rendben volt, úgyhogy ez nem zavart különösebben.
Egyedül a kórházi védőnő hiányzott nagyon, elsőbabásként komoly nehézségeket okozott a szoptatás, és a szülésznők... hát, az ő segítségük csak az idegösszeomláshoz juttatott közelebb.
Most olvasom, hogy talán mégis hamarabb várható a babácskád.
Azért a karácsonyi tapasztalatokat már nem törlöm ki.
Az alvási testhelyzetekkel nekem is sok gondom volt anno, és máris kezdődik megint, pedig még csak a 15. hetet taposom. Naná, csakis hason szeretek aludni, az meg már nem kényelmes.
Nekem az jött be, ha a takaróm egyik végét a hasam alá gyűrtem, a másikat meg a felhúzott térdeim közé, mindezt oldalt fekve. A vége felé már komoly kispárna haddal barikádoztam magam körül, csak úgy tudtam aludni.
Csengő! Az én Párom is vértől vagy tű puszta látványától elájulós fajta, mégis hősiesen ott volt velem, mikor az első babánk született.
Mondjuk a szülésznőnek szóltunk, hogy mielőtt tűt vesz elő, küldje ki Apukát a folyosóra sétálni.
Az is igaz, hogy nem állt oda bámészkodni a lábam közé, amikor Lacika kibújt, csak a fejem mellett állva nézegetett, de annyira az események hatása alá került, hogy a vér fel se tűnt neki, csakis az ő kicsi fiát látta világra jönni.
Niki! (Lani) Ti hogy vagytok? Mi lesz a második kislányod neve? Barbi megkezdte már az ovit?
Doris! Jó volt rólatok is olvasni, különösen a pozitív végkifejletet.
Örülök, hogy mindkét babácskád jól van, és ezek szerint remekül fejlődnek.
Olvasom ezt a ki mikor volt "legondozva" dolgot, meg, hogy havonta kell menni a védőnőhöz is. Vagy a nőgyógyászhoz... vagy mind a kettőhöz?! Áááá... Második babát várva is tiszta hülyének érzem magam. Egyébként ebben az egyben hasonlít csak egymásra a két terhességem.
Olvastam a papíron, amit a terhesgondozóban az első ottjártamkor adtak, hogy havonta kell terhesgondozásra menni. De hogy ez alatt mégis mit értenek?!?! Havonta jelenjek meg a védőnőnél, vagy ott, a terhesgondozóban, netán a nőgyógyászomnál? Én az első perctől kezdve betegácsiban vagyok, 2-4 hetente megyek a tp. papírért, de még sose mondták, hogy mást is kellene csinálnom. Voltam az első vérvételen, és az első UH-n, de a nőgyógyászomat pl. azóta se láttam, hogy megállapította a terhességem. Anno Lacikával másra se tudtam gondolni, csak a Pocaklakóra, örökké aggódtam valamiért, + volt egy csúnya húgyúti fertőzésem, állandóan a terhesgondozóban lógtam. A nőgyógyászomhoz is bementem minden lelettel, ő meg megkérdezte, van-e valami panaszom, és a nemleges válasz után már mehettem is, amerre láttam. Ezért órákat várni a soromra így, egy 2,5 éves ördögfiókával a nyakamon már nincs sok kedvem. Anno a genetikai Uh után vizsgált meg először, hát gondoltam, ráérek elmenni hozzá majd azokkal a leletekkel. Lehet, hogy nem leszek megdícsérve?!
BMárti