Betti! Teljesen megértem amit érzel. De egy kívülálló (és egy anyán [és apán] kívül - ebből a szempontból - gyakorlatilag mindenki annak számít), aki soha nem érzékelte azt a kis életet, nehezen tudja valóságosnak, valaha létezettnek felfogni.
És még egy Nagymama is (a legjobb is) másképp gondol egy olyan unokájára, akit soha nem láthatott, érinthetett meg, mint arra, akit a karjában tartott, akinek tejbegrízt főzött, sálat kötött, mesélt...
Ő nem úgy fogja fel ezt a drámát, mint az Édesanya, hogy pótolhatatlan veszteség érte, legfeljebb úgy, hogy nem kapott meg valamit, nem érkezett meg VALAKI, akire számított. Ezért neki egyformák a "leendő" unokák. És neki az lesz az "első", akit majd először a karjába foghat.
Új privát üzeneted érkezett!
2009.12.28 11:38
Aarnika
Tudom én ezt, ezért is nem szólok....mert rájöttem, hogy nem értették, nem értik, nem is fogják, de nem az ő hibájuk ez. Ezt csak úgy leírtam, hogy azért mit érzek, gondolok háttérben, de ezek kimondatlan maradnak az életben.
Férjem viszont ragaszkodott karácsony előtt, hogy egy éves kislánynak csináljunk cipősdobozt és ő volt, aki válogatta az ajándékot, Franciskának vajon most mi tetszene....nem gondoltam volna, hogy eszébe jut, úgy gondoltam, majd én elrendezem, és ő kérdezett rá egy nappal a leadás előtt, hogy ugye csinálunk idén is. Szabadkoztam, hogy hát anyagilag sok kiadás volt és hogy nem biztos, erre ő felmordult, hogy szó sem lehet, azonnal megyünk és ez a legfontosabb most, egy éves lenne a kislányunk.
Nem beszélünk már róla, csak ritkán, de azért ő is gondol rá.
A férfiak is másként élik meg.
Tudom én ezt, ezért is nem szólok....mert rájöttem, hogy nem értették, nem értik, nem is fogják, de nem az ő hibájuk ez. Ezt csak úgy leírtam, hogy azért mit érzek, gondolok háttérben, de ezek kimondatlan maradnak az életben.
Férjem viszont ragaszkodott karácsony előtt, hogy egy éves kislánynak csináljunk cipősdobozt és ő volt, aki válogatta az ajándékot, Franciskának vajon most mi tetszene....nem gondoltam volna, hogy eszébe jut, úgy gondoltam, majd én elrendezem, és ő kérdezett rá egy nappal a leadás előtt, hogy ugye csinálunk idén is. Szabadkoztam, hogy hát anyagilag sok kiadás volt és hogy nem biztos, erre ő felmordult, hogy szó sem lehet, azonnal megyünk és ez a legfontosabb most, egy éves lenne a kislányunk.
Nem beszélünk már róla, csak ritkán, de azért ő is gondol rá.
A férfiak is másként élik meg.
Betti
2009.12.28 15:11
Kedves Betty nagyon nemes gesztus volt a férjedtől,
hogy készitetettek cipősdobozt!
Aarnikával teljesen egyetértek a nagymamával kapcsolatban.
Ő nemtudja ugy átélni az egészet,ahogy ti(legfőképpen te)!
Tünci sajnálom a temetőben történteket!
Hogy milyen ember az ilyen?Hát borzasztó!!!
Nagymamám sirjánál is volt egy közepes fenyőfa.
Évekig megvolt.Egy karácsony elött azonban kivágták.
Hogy birták azt feldisziteni otthon?Elképzelésem sincs.
hogy készitetettek cipősdobozt!
Aarnikával teljesen egyetértek a nagymamával kapcsolatban.
Ő nemtudja ugy átélni az egészet,ahogy ti(legfőképpen te)!
Tünci sajnálom a temetőben történteket!
Hogy milyen ember az ilyen?Hát borzasztó!!!
Nagymamám sirjánál is volt egy közepes fenyőfa.
Évekig megvolt.Egy karácsony elött azonban kivágták.
Hogy birták azt feldisziteni otthon?Elképzelésem sincs.
2009.12.28 20:35
Köszönöm nektek a biztató szavakat!
Nagyon nehezen viselem ezt a helyzetet! A férjem sose volt ilyen, mint most! Valószínű, hogy én is változtam a kisfiúnk elvesztése után. De azóta, hogy elvesztettük, nem ölel meg, nem ad puszit, nem mondja, hogy szeret. Pedig előtte kis bújós volt, állandóan becézgetett, ölelgetett. Most ez nincs. Udvariasan és távolságtartóan viselkedik velem. Nem megyünk kettesbe sehova, ha kérem, akkor is kifogásokat keres. Viszont másokkal elmegy, találkozik velük. Olyanokhoz is eljár, akikhez már évek óta nem, de velem sehova.
Ez kicsit kiborít, mert attól félek, már nem akar engem. Ha kell, kibírom bármeddig, de úgy érzem, ez nem csak idő kérdése, hanem már sose lesz olyan szerelmes belém, mint azelőtt.
Még nem telt le a várakozási idő, de mégse akar velem együtt lenni. Már nem szeret, vagy nem tetszek neki?
Bizonytalan gondolatokat teremt azzal, hogy mindig is bújt, ölelt, becézett, de most csak az udvarias távolságtartás maradt. És ráadásul csak velem.
Dido!
Én is így voltam, hogy 3 hétig ki se tettem a lábam a házból. De akkor teljesen kiborultam, még rosszabbul voltam, mint a szüléskor. Egész nap csak egyedül voltam, s hiába próbáltam magam szugerálni, csak a keserűség volt! Aztán felöltöztem, magamhoz vettem az mp3-at, s zenét hallgatva lesétáltam a partra. Két óra séta alatt megbeszéltem lélekben a kisfiammal sokmindent. Például, hogy hol lehet, milyen neki ott, mennyire szeretem, s mindig a kicsi fiacskám lesz! Mindig szeretni fogom!
Próbáltam azt képzelni, hogy ott van velem a sétáknál, beszélek neki, tudatom vele, hogy mennyire szeretem!
Nekem ez segített, hogy úgy éreztem, velem van, s nem veszítettem el teljesen!
Betti!
Néha én is vagyok úgy, mint te, de nem haragúdhatunk a többiekre, csak kívánhatjuk, hogy velük sose történjen ez, ami velünk. Vagy boldogok lehetnek, mert ezt nem élték át!
Néha én is alig bírom ki, mikor anyukám mutatja például a Hujber Feri kisfiát, hogy mennyire aranyos! Meg egy koraszülött piciről szóló cikket, aki nem volt egy kiló, s most teljesen jól van.
Mindeközben látni se bírom a kisbabák képét! Szenvedek, hogy nekik megadatott, hogy a karjukban tarthatják a gyermeküket, s nekem miért nem?!
Anyu se vesztette el így babáját, nem is gondolja, hogy nekem ez mennyire fáj! Mert ha jó kedvem is van, az nem azt jelenti, hogy mindent elfelejtettem, s nem fáj!
Nehéz lenne mindenkinek elmagyarázni, hogy mit érezhetünk most, így csak marad az, hogy erősek legyünk, s talán ez segít még erősebbé tenni minket.
A múlt héten olvastam egy idézetet, ami nagyon megfogott:
"Az Isten annyi terhet rak a vállunkra, amit még épp, hogy kibírunk!"
Lehet, hogy van benne valami, mert vannak ismerőseim, akik ezt nem élték volna túl, ha velük történik ilyen! Mi pedig élünk, itt vagyunk, s megpróbáljuk újra!
Nagyon nehezen viselem ezt a helyzetet! A férjem sose volt ilyen, mint most! Valószínű, hogy én is változtam a kisfiúnk elvesztése után. De azóta, hogy elvesztettük, nem ölel meg, nem ad puszit, nem mondja, hogy szeret. Pedig előtte kis bújós volt, állandóan becézgetett, ölelgetett. Most ez nincs. Udvariasan és távolságtartóan viselkedik velem. Nem megyünk kettesbe sehova, ha kérem, akkor is kifogásokat keres. Viszont másokkal elmegy, találkozik velük. Olyanokhoz is eljár, akikhez már évek óta nem, de velem sehova.
Ez kicsit kiborít, mert attól félek, már nem akar engem. Ha kell, kibírom bármeddig, de úgy érzem, ez nem csak idő kérdése, hanem már sose lesz olyan szerelmes belém, mint azelőtt.
Még nem telt le a várakozási idő, de mégse akar velem együtt lenni. Már nem szeret, vagy nem tetszek neki?
Bizonytalan gondolatokat teremt azzal, hogy mindig is bújt, ölelt, becézett, de most csak az udvarias távolságtartás maradt. És ráadásul csak velem.
Dido!
Én is így voltam, hogy 3 hétig ki se tettem a lábam a házból. De akkor teljesen kiborultam, még rosszabbul voltam, mint a szüléskor. Egész nap csak egyedül voltam, s hiába próbáltam magam szugerálni, csak a keserűség volt! Aztán felöltöztem, magamhoz vettem az mp3-at, s zenét hallgatva lesétáltam a partra. Két óra séta alatt megbeszéltem lélekben a kisfiammal sokmindent. Például, hogy hol lehet, milyen neki ott, mennyire szeretem, s mindig a kicsi fiacskám lesz! Mindig szeretni fogom!
Próbáltam azt képzelni, hogy ott van velem a sétáknál, beszélek neki, tudatom vele, hogy mennyire szeretem!
Nekem ez segített, hogy úgy éreztem, velem van, s nem veszítettem el teljesen!
Betti!
Néha én is vagyok úgy, mint te, de nem haragúdhatunk a többiekre, csak kívánhatjuk, hogy velük sose történjen ez, ami velünk. Vagy boldogok lehetnek, mert ezt nem élték át!
Néha én is alig bírom ki, mikor anyukám mutatja például a Hujber Feri kisfiát, hogy mennyire aranyos! Meg egy koraszülött piciről szóló cikket, aki nem volt egy kiló, s most teljesen jól van.
Mindeközben látni se bírom a kisbabák képét! Szenvedek, hogy nekik megadatott, hogy a karjukban tarthatják a gyermeküket, s nekem miért nem?!
Anyu se vesztette el így babáját, nem is gondolja, hogy nekem ez mennyire fáj! Mert ha jó kedvem is van, az nem azt jelenti, hogy mindent elfelejtettem, s nem fáj!
Nehéz lenne mindenkinek elmagyarázni, hogy mit érezhetünk most, így csak marad az, hogy erősek legyünk, s talán ez segít még erősebbé tenni minket.
A múlt héten olvastam egy idézetet, ami nagyon megfogott:
"Az Isten annyi terhet rak a vállunkra, amit még épp, hogy kibírunk!"
Lehet, hogy van benne valami, mert vannak ismerőseim, akik ezt nem élték volna túl, ha velük történik ilyen! Mi pedig élünk, itt vagyunk, s megpróbáljuk újra!
2009.12.30 18:32
Tündike
Néha én is úgy érzem, hogy sok erő van bennünk, én akkor ott azt mondtam, hogy nem ölt meg, tehát valahogy élni kell tovább.
Én is olvastam egy megmaradó történetet, egy ember letekintve életére megkérdezi Istent, hogy miért van az ő lábnyoma mellett egy másik is? Isten így válaszol: Mert bármerre jártál is, én ott lépkedtem melletted és az az én lábnyomom. Egy kis ideig azonban csak egy lábnyom látható. Az ember rákérdez, hogy mi az oka ennek? Azért fiam, mert akkor oly nagy volt a terhed, hogy lehajoltam és a karomban vittelek, ezért látszik csak az én lábnyomom.
Néha én is úgy érzem, hogy sok erő van bennünk, én akkor ott azt mondtam, hogy nem ölt meg, tehát valahogy élni kell tovább.
Én is olvastam egy megmaradó történetet, egy ember letekintve életére megkérdezi Istent, hogy miért van az ő lábnyoma mellett egy másik is? Isten így válaszol: Mert bármerre jártál is, én ott lépkedtem melletted és az az én lábnyomom. Egy kis ideig azonban csak egy lábnyom látható. Az ember rákérdez, hogy mi az oka ennek? Azért fiam, mert akkor oly nagy volt a terhed, hogy lehajoltam és a karomban vittelek, ezért látszik csak az én lábnyomom.
Betti
2009.12.31 13:51
Sziasztok!
Ez az idézet amit Betti írt nagyon szép. De én most nem érzem, hogy így lenne. Új vagyok köztetek és még nem olvastam el mindent,mert nincs hozzá erőm. Tegnapelőtt vették el tőlem a babámat aki 13 hetesen pont karácsonykor halt meg bennem. 22-én voltam uh-n ahol minden rendben volt. 28-án reggel vérezni kezdtem és az orvos azt mondta már 3-4 napja nem él a babám.
Nem értem hol viszi Isten a terhem ha ezt képes volt megengedni.
Miért kellett tőlem egy újabb angyalka?! Egy már van nála aki csak 6 hetes volt. Most úgy rettegtem, alig vártam hogy túl legyek a 6 héten, majd a 12-őn és ez lett belőle. Úgy vigyáztam mindenre, hogy már sokan túlzásnak tartották, de hát éveket küzdöttem ezért a babáért és végül clostival sikerült.Erre most kiderült, hogy van egy vér betegségem, ami 100 000 emberből 1-nek van és lehet, hogy ezért halt meg a babám. Hogyan ünnepeljem ezentúl a karácsonyt?
Most úgy érzem megállt az élet, pedig még szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy 12 éves fiam és a férjem mindenben támogat. Itthon maradt velem, vigyáz rám, támogat, vigasztal, hagyja, hogy kisírjam magam, mert tudja, hogy erre van szükségem. És erősnek kell lennem a fiam miatt is, ő nem szenvedhet emiatt. Ha ők nem lennének, nem tudom mi lenne velem. A kicsi még nem igazán érti mi van a férjem pedig próbál helyettem is erős lenni, mert tudja így a jó. Pl. az édesanyámmal nem tudok beszélni, mert bár ő megért engem és nem jön a sablonos szövegekkel, de annyira sajnál, hogy elsírja magát és akkor én sem birom abbahagyni, pedig már 4 napja mást sem csinálok. Az utcán sem tudok végig menni sírás nélkül. Sajnos nem csukakozhatok be, mert minden nap orvoshoz kell mennem, mert injekciókat kapok. nem akartam további 10 napot kórházban maradni, így így oldották meg. Pedig, most a legrosszabb, mert mindenki boldog új évet akar kívánni és én legszívesebben az arcukba ordítanám mi a franc jó rajta, mikor nem hordhatom ki a babám, nem érezhetem a mozgását, nem szülhetem meg és nem tarthatom őt a karomban?!
Tudom rosszabb lett volna ha később következik be, de így sem tudom megérteni.
Köszönöm, hogy kiönhettem a szívem, nagyon nagy szükségem van erre.
Ez az idézet amit Betti írt nagyon szép. De én most nem érzem, hogy így lenne. Új vagyok köztetek és még nem olvastam el mindent,mert nincs hozzá erőm. Tegnapelőtt vették el tőlem a babámat aki 13 hetesen pont karácsonykor halt meg bennem. 22-én voltam uh-n ahol minden rendben volt. 28-án reggel vérezni kezdtem és az orvos azt mondta már 3-4 napja nem él a babám.
Nem értem hol viszi Isten a terhem ha ezt képes volt megengedni.
Miért kellett tőlem egy újabb angyalka?! Egy már van nála aki csak 6 hetes volt. Most úgy rettegtem, alig vártam hogy túl legyek a 6 héten, majd a 12-őn és ez lett belőle. Úgy vigyáztam mindenre, hogy már sokan túlzásnak tartották, de hát éveket küzdöttem ezért a babáért és végül clostival sikerült.Erre most kiderült, hogy van egy vér betegségem, ami 100 000 emberből 1-nek van és lehet, hogy ezért halt meg a babám. Hogyan ünnepeljem ezentúl a karácsonyt?
Most úgy érzem megállt az élet, pedig még szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy 12 éves fiam és a férjem mindenben támogat. Itthon maradt velem, vigyáz rám, támogat, vigasztal, hagyja, hogy kisírjam magam, mert tudja, hogy erre van szükségem. És erősnek kell lennem a fiam miatt is, ő nem szenvedhet emiatt. Ha ők nem lennének, nem tudom mi lenne velem. A kicsi még nem igazán érti mi van a férjem pedig próbál helyettem is erős lenni, mert tudja így a jó. Pl. az édesanyámmal nem tudok beszélni, mert bár ő megért engem és nem jön a sablonos szövegekkel, de annyira sajnál, hogy elsírja magát és akkor én sem birom abbahagyni, pedig már 4 napja mást sem csinálok. Az utcán sem tudok végig menni sírás nélkül. Sajnos nem csukakozhatok be, mert minden nap orvoshoz kell mennem, mert injekciókat kapok. nem akartam további 10 napot kórházban maradni, így így oldották meg. Pedig, most a legrosszabb, mert mindenki boldog új évet akar kívánni és én legszívesebben az arcukba ordítanám mi a franc jó rajta, mikor nem hordhatom ki a babám, nem érezhetem a mozgását, nem szülhetem meg és nem tarthatom őt a karomban?!
Tudom rosszabb lett volna ha később következik be, de így sem tudom megérteni.
Köszönöm, hogy kiönhettem a szívem, nagyon nagy szükségem van erre.
2009.12.31 15:12
hsilvi:((()))
Nagyon sajnálom, nem tudok okosat mondani...sok sok erőt kívánok...
Én legutóbb Didonak is azt javasoltam, hogy jöjjön, írja ki magából a fájdalmát, az segít.Talán.Nekem tavasszal segített.Tudod, én úgy gondolom, hogy nincs isten, mert ha lenne, nem engedné, hogy elveszítsük ezt a sok pici babát.
Hány éves vagy?És mióta próbálkoztatok?
Nagyon sajnálom, nem tudok okosat mondani...sok sok erőt kívánok...
Én legutóbb Didonak is azt javasoltam, hogy jöjjön, írja ki magából a fájdalmát, az segít.Talán.Nekem tavasszal segített.Tudod, én úgy gondolom, hogy nincs isten, mert ha lenne, nem engedné, hogy elveszítsük ezt a sok pici babát.
Hány éves vagy?És mióta próbálkoztatok?
2009.12.31 16:08
Szeretnék valamit Kívánni, de olyan nehéz....előkerestem hát a 156. oldalról azt, amit tavaly írtam. Talán az még most is jó. Tavaly ilyenkor végighánytam a szilvesztert, mert már babás voltam újra, csak még nem tudtuk...aztán---én nagyon remélem, hogy jövőre sok-sok családban már nem csak gondolatban, emlékben lesznek kisbabák, hanem kézben is!
Szóval nézzétek el az ismétlést, de jobbat, szívből jövőbbet nem tudok.
"Kívánom, hogy többet mosolyogjatok, mint amennyit szomorkodtok, hogy többet süssön a nap, mint amennyit esik az eső, hogy legyen kinek a kezét fogni, mikor egyedül már kevés vagy, hogy ne tegyen rátok Isten nagyobb terhet, mint amit a vállatok elbír, és kívánom, hogy ajándékozzon meg az Ég mindenkit az Anyaság szent örömével, mindezt kívánom 2010.-re"
Szóval nézzétek el az ismétlést, de jobbat, szívből jövőbbet nem tudok.
"Kívánom, hogy többet mosolyogjatok, mint amennyit szomorkodtok, hogy többet süssön a nap, mint amennyit esik az eső, hogy legyen kinek a kezét fogni, mikor egyedül már kevés vagy, hogy ne tegyen rátok Isten nagyobb terhet, mint amit a vállatok elbír, és kívánom, hogy ajándékozzon meg az Ég mindenkit az Anyaság szent örömével, mindezt kívánom 2010.-re"
Betti
2009.12.31 22:52
Köszönöm lányok, hogy befogadtatok.
Betti tényleg szép az idézeted!
Jázmin 34 éves leszek áprilisban. Az előző babám még 2004 -ben volt (a fiam akkor már 7 éves volt) és utánna egészségügyi okokból sokáig nem próbálkoztunk.
Ugyanis erős gyógyszereket szedtem, plusz szívműtét, vérrög az agyamban. Szóval egy csomó minden, de ez ami most van nem volt. Vagy legalább is senki nem állapította meg. Igazán május óta próbálkoztunk - hőgörbe stb. - addig csak úgy voltunk, hogy hol védekeztünk, hol nem és majd lesz vmi. Májusban éreztem úgy, hogy no most már minden ok, gyógyszerek kiiktatva előző szeptembertől, kitisztulva a szervezetem mehet a babaprojekt. A renszertelen ciklusom miatt a doki szeptemberben kiírta a clostit és elsőre sikerült vele. Ezért nagyon boldog voltam. Úgy éreztem mellettem áll a sors. Most kiderült, hogy még sem.
Most sajnos mennem kell a férjemnek szüksége van a gépre.
Holnap jövök. Mindenkinek sokkal boldogabb új évet kívánok, mint amilyen az enyém lesz.
Betti tényleg szép az idézeted!
Jázmin 34 éves leszek áprilisban. Az előző babám még 2004 -ben volt (a fiam akkor már 7 éves volt) és utánna egészségügyi okokból sokáig nem próbálkoztunk.
Ugyanis erős gyógyszereket szedtem, plusz szívműtét, vérrög az agyamban. Szóval egy csomó minden, de ez ami most van nem volt. Vagy legalább is senki nem állapította meg. Igazán május óta próbálkoztunk - hőgörbe stb. - addig csak úgy voltunk, hogy hol védekeztünk, hol nem és majd lesz vmi. Májusban éreztem úgy, hogy no most már minden ok, gyógyszerek kiiktatva előző szeptembertől, kitisztulva a szervezetem mehet a babaprojekt. A renszertelen ciklusom miatt a doki szeptemberben kiírta a clostit és elsőre sikerült vele. Ezért nagyon boldog voltam. Úgy éreztem mellettem áll a sors. Most kiderült, hogy még sem.
Most sajnos mennem kell a férjemnek szüksége van a gépre.
Holnap jövök. Mindenkinek sokkal boldogabb új évet kívánok, mint amilyen az enyém lesz.
2010.01.01 03:27
Jaj lányok normális ez? Ma (vagyis tegnaptól) állandóan fájdalmasan befeszülnek a melleim, mint szoptatáskor és az egyik mellemből elkezdett csurogni a tej. Még csak 13 hét volt. Igaz a fiammal is korán indult meg, de ha jól emlékszem úgy a 16. hét körül. Szörnyű érzés ez, ha belegondolok, hogy mennyire vártam azt amikor majd szoptathatom.
Közben elolvastam az elejéből pár oldalt. Tünci történetét végig sírtam, ami ugye most nem is megy nehezen, hisz szinte egyfolytában azt csinálom. ma is csak a gyerekek miatt (itt a bátyám gyerekei is nálunk) tartottam magam, de a koccintásnál már ki kellett mennem, mert eleredtek a könnyeim.
Betti az első angyalkámmal én is így voltam, betegség miatt kellett befejezni a terhességet, tudom milyen nehéz döntést hoztál,hoztunk. De mivel akkor még szinte nem is tudtam, hogy terhes vagyok sokkal könnyebben átvészeltem és még akkor sincs nap, hogy ne gondolnék rá. Most viszont szinte az első perctől tudtam, hogy velem van, azért is olyan nehéz megválni tőle. Álmomban még mindig itt van és ha felébredek a kezem a hasamon, óvom, védem és akkor rájövök, hogy már nincs és akkor csak zokogok. Este is álomba sírom magam. Olyankor a legrosszabb, mert elalvás előtt szoktam a vele a legtöbbet beszélgetni, elmondtam mit tervezek másnapra, milyen jó hogy ő is velem lesz, elmondtam mennyire szeretem és mennyire várom. Most csak arra tudok gondolni, hol rontottam el. Lehet ha agusztusban amikor csak úgy akartam egy teljes kivizsgálást a körzetinél az nem megy éppen szabira, majd utánna mi és ha szeptemberben nem csak a női orvoshoz járok a cisztám miatt, hanem elmegyek a körzetihez is akkor mire teherbe esem lehet, hogy tudtam volna a betegségemről. Vagy ha a neurológus a vérrögöt a fejemben nem tulajdonítja a migrénnek és elküld további kivizsgálásra és ha .... és az is lehet, hogy az egész össze sem függ azzal ami történt csak "egyszerűen" nem volt jó a DNS lánc. Ebbe bele lehet bolondulni.
Eddig minden este imádkoztam és kértem az Istent vigyázzon ránk, kértem, hogy legyen egészséges a babám, mert a dokim az elejétől figyelmeztetett, hogy a clostis babák rizikósabbak. Hétfő óta nem imádkozom. Egyszerűen nem tudok. Úgy érzem nem érdemeltem meg ezt, nem vagyok én rossz. Vagy ez most a büntetésem, mert úgy döntöttem nem vállalok egy beteg babát, mert nem akartam úgy járni mint most, hogy még a vége előtt elveszítem. Vagy azért fizetek, mert a fiam amikor megszületett a 30. héten 1800 g-mal, meghallgatta az imáimat és nem vette el tőlem, sőt még egy icipici jelét sem hagyta annak, hogy mennyire súlyos volt az állapota amikor megszületett.
Most már megpróbálok aludni. Remélem most már sikerülni fog. És megpróbálok újra imádkozni,mert a fiamért még mindig hálával tartozom.
Közben elolvastam az elejéből pár oldalt. Tünci történetét végig sírtam, ami ugye most nem is megy nehezen, hisz szinte egyfolytában azt csinálom. ma is csak a gyerekek miatt (itt a bátyám gyerekei is nálunk) tartottam magam, de a koccintásnál már ki kellett mennem, mert eleredtek a könnyeim.
Betti az első angyalkámmal én is így voltam, betegség miatt kellett befejezni a terhességet, tudom milyen nehéz döntést hoztál,hoztunk. De mivel akkor még szinte nem is tudtam, hogy terhes vagyok sokkal könnyebben átvészeltem és még akkor sincs nap, hogy ne gondolnék rá. Most viszont szinte az első perctől tudtam, hogy velem van, azért is olyan nehéz megválni tőle. Álmomban még mindig itt van és ha felébredek a kezem a hasamon, óvom, védem és akkor rájövök, hogy már nincs és akkor csak zokogok. Este is álomba sírom magam. Olyankor a legrosszabb, mert elalvás előtt szoktam a vele a legtöbbet beszélgetni, elmondtam mit tervezek másnapra, milyen jó hogy ő is velem lesz, elmondtam mennyire szeretem és mennyire várom. Most csak arra tudok gondolni, hol rontottam el. Lehet ha agusztusban amikor csak úgy akartam egy teljes kivizsgálást a körzetinél az nem megy éppen szabira, majd utánna mi és ha szeptemberben nem csak a női orvoshoz járok a cisztám miatt, hanem elmegyek a körzetihez is akkor mire teherbe esem lehet, hogy tudtam volna a betegségemről. Vagy ha a neurológus a vérrögöt a fejemben nem tulajdonítja a migrénnek és elküld további kivizsgálásra és ha .... és az is lehet, hogy az egész össze sem függ azzal ami történt csak "egyszerűen" nem volt jó a DNS lánc. Ebbe bele lehet bolondulni.
Eddig minden este imádkoztam és kértem az Istent vigyázzon ránk, kértem, hogy legyen egészséges a babám, mert a dokim az elejétől figyelmeztetett, hogy a clostis babák rizikósabbak. Hétfő óta nem imádkozom. Egyszerűen nem tudok. Úgy érzem nem érdemeltem meg ezt, nem vagyok én rossz. Vagy ez most a büntetésem, mert úgy döntöttem nem vállalok egy beteg babát, mert nem akartam úgy járni mint most, hogy még a vége előtt elveszítem. Vagy azért fizetek, mert a fiam amikor megszületett a 30. héten 1800 g-mal, meghallgatta az imáimat és nem vette el tőlem, sőt még egy icipici jelét sem hagyta annak, hogy mennyire súlyos volt az állapota amikor megszületett.
Most már megpróbálok aludni. Remélem most már sikerülni fog. És megpróbálok újra imádkozni,mert a fiamért még mindig hálával tartozom.
2010.01.01 09:57
Sziasztok!
Nem tudok boldog újévet kívánni, de amit Betti írt..azzal tudok azonosulni, legalább ennyit szívből kívánok mindenkinek!!!
Tündike!
Amit írtáűl a férjedről, ez alapján teljesen úgy látom, ohgy nagyon is szenved és egyáltalán nem tudja, ohgyan dolgozza fel..pont azért, mert egyedül veled nem tud mit kezdeni..mindenképpen kellene neki is a segítség, bár férfiaknál nagyon nehéz ..meg kell találni a megfelelő időpontot,amikor tudtok erről beszélni és ha találtok egy szakembert, egy közös!! beszélgetés, irányítottan sokmindent elősegíthetne..el van veszve, nekem úgy tűnik...
Silvia!
Nagyon-nagyon sajnálom..mikor Téged olvastalak,egyfolytában az járt a fejemben, ohgy hogy lehet, ohgy sokan lebecsülik a magzati létben elvesztett abákat, oktalannak tartják a vele kapcsolatos gyászt..hiszen minden szavadból süt a reményvesztettség, elkeseredettség..ha valamennyire is megnyugtat, teljesen "normálisan"gyászolsz..minden folyamat,, a sok sírás, a magadba fordulás, az önvád, az okok keresése, mind egy lépcsőfok..csak még sokáig jársz majd rajtuk fel-le..jóideig nem lehet egy pontnál feljebb jutni..és lesz, amikor visszazuhansz..van egy barátnőm, az első babáját veszítette el a 12. héten, azóta született két gyermeke és még mindig zokogva tud csak beszélni róla..ha szívből szerettük és vártuk, akkor sosem múlik el..és ez már egyéválik a karácsonnyal,sok-sok v múlva is ott lesz veletek, ahogy Mircivel is szilveszterkor..
A tej, igen, normális..kérhetsz rá gyógyszert, borogathatod, segít még a szoros melltartó..de hagyhatod is..hiszen a tested is siratja..kell pár nap(nekem kb két hét volt).
Aarnika, dr Nono,Szinti odaérek a privátokhoz vmikor, csak mostanában nem nagy hangulatom van írni, csak úgy vagyok..ne haragudjatok, kérek szépen egy kis időt..
LEDA,írjál pár sort ha néha benézel, légyszi!!!!!!!!!
Nem tudok boldog újévet kívánni, de amit Betti írt..azzal tudok azonosulni, legalább ennyit szívből kívánok mindenkinek!!!
Tündike!
Amit írtáűl a férjedről, ez alapján teljesen úgy látom, ohgy nagyon is szenved és egyáltalán nem tudja, ohgyan dolgozza fel..pont azért, mert egyedül veled nem tud mit kezdeni..mindenképpen kellene neki is a segítség, bár férfiaknál nagyon nehéz ..meg kell találni a megfelelő időpontot,amikor tudtok erről beszélni és ha találtok egy szakembert, egy közös!! beszélgetés, irányítottan sokmindent elősegíthetne..el van veszve, nekem úgy tűnik...
Silvia!
Nagyon-nagyon sajnálom..mikor Téged olvastalak,egyfolytában az járt a fejemben, ohgy hogy lehet, ohgy sokan lebecsülik a magzati létben elvesztett abákat, oktalannak tartják a vele kapcsolatos gyászt..hiszen minden szavadból süt a reményvesztettség, elkeseredettség..ha valamennyire is megnyugtat, teljesen "normálisan"gyászolsz..minden folyamat,, a sok sírás, a magadba fordulás, az önvád, az okok keresése, mind egy lépcsőfok..csak még sokáig jársz majd rajtuk fel-le..jóideig nem lehet egy pontnál feljebb jutni..és lesz, amikor visszazuhansz..van egy barátnőm, az első babáját veszítette el a 12. héten, azóta született két gyermeke és még mindig zokogva tud csak beszélni róla..ha szívből szerettük és vártuk, akkor sosem múlik el..és ez már egyéválik a karácsonnyal,sok-sok v múlva is ott lesz veletek, ahogy Mircivel is szilveszterkor..
A tej, igen, normális..kérhetsz rá gyógyszert, borogathatod, segít még a szoros melltartó..de hagyhatod is..hiszen a tested is siratja..kell pár nap(nekem kb két hét volt).
Aarnika, dr Nono,Szinti odaérek a privátokhoz vmikor, csak mostanában nem nagy hangulatom van írni, csak úgy vagyok..ne haragudjatok, kérek szépen egy kis időt..
LEDA,írjál pár sort ha néha benézel, légyszi!!!!!!!!!
2010.01.01 13:14
[quote="hsilvia"]
írta:hsilviaMindenkinek sokkal boldogabb új évet kívánok, mint amilyen az enyém lesz.
Szilvi, érthető, hogy nagyon szomorú vagy, de bízz benne, hogy a 2010-es éved sokkal jobb lesz, mint az előző volt!
[quote="hsilvia"]. írta:hsilvia..a fiam amikor megszületett a 30. héten 1800 g-mal, meghallgatta az imáimat és nem vette el tőlem, sőt még egy icipici jelét sem hagyta annak, hogy mennyire súlyos volt az állapota amikor megszületett.
...És megpróbálok újra imádkozni,mert a fiamért még mindig hálával tartozom.
............................................... ...Ámen
2010.01.01 13:21
Sziasztok!
Én nem tudok olyan szépen fogalmazni, mint Ti, de Mindenkinek kívánok kevesebb szenvedést erre az évre. Remélem, megtaláljuk a békét a lelkünkben, még ha ez most lehetetlennek tűnik is.
Mirci!
Nagyon sajnálom..., nagyon nehéz Neked ez az időszak....
Aarnika!
Igen, most már úgy gondolom, hogy mindenképpen szeretném tudni, hogy mi vagyunk-e az okai azért, hogy Ők nem élhetnek..., így vissza fogunk menni Czeizelhez.
Visszaolvasgattam, de nem találtam meg a Te történetedet...
Zaha!
Nem tudom, hogy melyik az a kor, ahonnan már nem magzatnak, hanem már babának tekintik az orvosok a piciket, de a Kisfiunk még csak 19 hetes volt, és nem adták ki... a vizsgálatának az eredménye is csak az ünnepek utánra lesz meg...
Nem neveztük még el..., egyszer kérdeztük meg még a 18. hét előtt, hogy kisfiú vagy kislány-e, és akkor azt mondta az orvos, hogy ő kislánynak látja, de lesz majd még idő, hogy megmutassa magát..., így mi kislány neveken gondolkodtunk. A 18. héttől pedig már nem beszéltek róla, hogy kislány-e vagy kisfiú, csak a betegségével voltak elfoglalva, így a szülésznőtől tudtam meg miután megszületett, hogy kisfiú volt... így nem is volt neve még...
Tünci!
Még én sem voltam képes átöltözni, pizsamában vagyok egész nap..., a jövő héten kell visszamennem kontrollra, akkor majd úgyis fel fog kelleni öltöznöm...
Tündike!
Hogy vagy?
Hsilvia!
Nagyon sajnálom..., 13 hetes babát is nagyon nehéz elveszíteni..., és az ünnepek még szörnyűbbé teszik...
Bromocriptint kellene szedned rá, ahogy Betti is írta, fel kellene íratnod az orvosoddal.
Jázmin!
Én sem hiszek, nem hihetek, különben azt kellene gondolnom, hogy a Férjemmel mi vagyunk a legszörnyűbb emberek, hogy így büntet minket, de ez még mindig nem magyarázná, hogy a Picibabáknak mi volt a bűne....
Már így is tele vagyok bűntudattal, hogy biztosan én nem csinálok jól valamit, hogy elveszítem a babáimat, nem gondolhatom azt, hogy még rossz ember is vagyok.
Én nem tudok olyan szépen fogalmazni, mint Ti, de Mindenkinek kívánok kevesebb szenvedést erre az évre. Remélem, megtaláljuk a békét a lelkünkben, még ha ez most lehetetlennek tűnik is.
Mirci!
Nagyon sajnálom..., nagyon nehéz Neked ez az időszak....
Aarnika!
Igen, most már úgy gondolom, hogy mindenképpen szeretném tudni, hogy mi vagyunk-e az okai azért, hogy Ők nem élhetnek..., így vissza fogunk menni Czeizelhez.
Visszaolvasgattam, de nem találtam meg a Te történetedet...
Zaha!
Nem tudom, hogy melyik az a kor, ahonnan már nem magzatnak, hanem már babának tekintik az orvosok a piciket, de a Kisfiunk még csak 19 hetes volt, és nem adták ki... a vizsgálatának az eredménye is csak az ünnepek utánra lesz meg...
Nem neveztük még el..., egyszer kérdeztük meg még a 18. hét előtt, hogy kisfiú vagy kislány-e, és akkor azt mondta az orvos, hogy ő kislánynak látja, de lesz majd még idő, hogy megmutassa magát..., így mi kislány neveken gondolkodtunk. A 18. héttől pedig már nem beszéltek róla, hogy kislány-e vagy kisfiú, csak a betegségével voltak elfoglalva, így a szülésznőtől tudtam meg miután megszületett, hogy kisfiú volt... így nem is volt neve még...
Tünci!
Még én sem voltam képes átöltözni, pizsamában vagyok egész nap..., a jövő héten kell visszamennem kontrollra, akkor majd úgyis fel fog kelleni öltöznöm...
Tündike!
Hogy vagy?
Hsilvia!
Nagyon sajnálom..., 13 hetes babát is nagyon nehéz elveszíteni..., és az ünnepek még szörnyűbbé teszik...
Bromocriptint kellene szedned rá, ahogy Betti is írta, fel kellene íratnod az orvosoddal.
Jázmin!
Én sem hiszek, nem hihetek, különben azt kellene gondolnom, hogy a Férjemmel mi vagyunk a legszörnyűbb emberek, hogy így büntet minket, de ez még mindig nem magyarázná, hogy a Picibabáknak mi volt a bűne....
Már így is tele vagyok bűntudattal, hogy biztosan én nem csinálok jól valamit, hogy elveszítem a babáimat, nem gondolhatom azt, hogy még rossz ember is vagyok.
dido
2010.01.01 13:31
Hsilvi!
Én is minden este álomba sírom magam, és ez így volt a 12 hetes az 5 hetes és a 8 hetes babám után is, és most is...
6 hónapig szedettek velem clostylbegitet, nekem ez teljesen összezavarta a ciklusomat, ami addig teljesen normális volt, és a clostylos idő alatt veszítettük el a 2. babánkat 5 hetesen...
Én is minden este álomba sírom magam, és ez így volt a 12 hetes az 5 hetes és a 8 hetes babám után is, és most is...
6 hónapig szedettek velem clostylbegitet, nekem ez teljesen összezavarta a ciklusomat, ami addig teljesen normális volt, és a clostylos idő alatt veszítettük el a 2. babánkat 5 hetesen...
dido
2010.01.01 14:39
Dido:dehogyis vagy Te rossz ember!És ne vádold magad, Ti mindent megtettetek a babátokért.Könnyen dumálok, tudom, én már ezen az időszakon túl vagyok, de hidd el, nem vagy hibás semmiért!!!
Miért szedetett ennyi hónapon át clostyt veled a dokid, amikor rendben volt a ciklusod?
Én is szedtem 3 hónapig, de nekem nem borította fel a ciklusaimat és cisztát sem okozott szerencsére, pedig a legtöbbször azt okoz, ezértsem szabad szedni sok cikluson keresztül.
Aarinka:jobb a kedved?
Miért szedetett ennyi hónapon át clostyt veled a dokid, amikor rendben volt a ciklusod?
Én is szedtem 3 hónapig, de nekem nem borította fel a ciklusaimat és cisztát sem okozott szerencsére, pedig a legtöbbször azt okoz, ezértsem szabad szedni sok cikluson keresztül.
Aarinka:jobb a kedved?
2010.01.01 14:54
[quote="dido"]
írta:didoAarnika!
Igen, most már úgy gondolom, hogy mindenképpen szeretném tudni, hogy mi vagyunk-e az okai azért, hogy Ők nem élhetnek..., így vissza fogunk menni Czeizelhez.
Dido! Ez így nem szerencsés megfogalmazás... Mert mintegy magatokat vádolod, teszed felelőssé. Ti semmiképpen nem vagytok OKAI annak, hogy ők nem élnek.
Az, hogy milyen géneket örökölnek a gyerekeink, igazán nem rajtunk múlik, és nem vagyunk érte "felelősek".
Persze bizonyos problémák - adott esetben - a mi génjeinkben (vagy azok kedvezőtlen kombinációjában) adódnak át, de ezeket a szabásmintákat ugye nem mi készítjük. Mert, ha mi, szülők készíthetnénk, akkor bizonyosan csupa makkegészséges kisgyerek jönne a világra.
A szakember véleményét azért jó tudnotok, mert aszerint tervezhetitek a következő lépéseiteket.
2010.01.01 16:03
Jázmin!
Tényleg nagyon igyekeztünk..., ahogy augusztusban pozitív lett a tesztem, másnaptól nem mentem dolgozni, hogy nehogy megint baj legyen. Az orvos is ágynyugalmat írt elő az előzmények miatt, és be is tartottam, csak az orvoshoz mentem ki a lakásból..., szedtem a vitaminokat és az Utrogestant..., mindentől távol tartottam magam, hogy nem érjen semmi stressz..., de ez sem volt elég...
Az 1. baba elvesztése után megnézték a progeszteron szintemet és azt mondta az orvos, hogy nagyon nem jó a progi szintem így biztos az volt a baj és szedjek clostylt. Hát szedtem, a 28 napos rendszeres ciklusaim 35-40 naposakká nyúltak, és amikor a 2. baba elvesztése és a 6. hónap után is azt mondta az orvosom, hogy szedjem tovább a clostylt akkor váltottam orvost. Az új orvos már jobban foglalkozott velem, ő küldött el a többi vizsgálatokra, és ő mondta, hogy nem is volt alacsony a progi szintem, és semmiképpen nem szedhetem 6 hónapnál tovább a clostylt, egyhuzamban egyébként is csak 3 hónapig szokták javasolni. Ezután lassan visszaállt a ciklusom újra 28 naposakká.
De azért lett a clostylnak "eredménye", fibroadenóma lett a mellemben, amire a nőgyógyász azt mondta, hogy biztos nem attól van, de az onkológus szerint nagyon valószínű, hogy attól lett. Szerencsére ez jóindulatú daganat, de azért kivették.
Azóta már volt többször is progeszteron ellenőrzésem, de mindig jók voltak az eredmények.
Ha jól olvastam Ti már újra próbálkoztok, most is kell szedned clostylt?
Aarnika!
Nem szerettem volna olyat kérdezni, amiről nem szeretnél beszélni, sajnálom...
Tudom, hogy igazad van, hogy nem tehetünk a génjeinkről, de egyenlőre még nem tudom így látni a történteket..., túl sok ez már nekem...
Tényleg nagyon igyekeztünk..., ahogy augusztusban pozitív lett a tesztem, másnaptól nem mentem dolgozni, hogy nehogy megint baj legyen. Az orvos is ágynyugalmat írt elő az előzmények miatt, és be is tartottam, csak az orvoshoz mentem ki a lakásból..., szedtem a vitaminokat és az Utrogestant..., mindentől távol tartottam magam, hogy nem érjen semmi stressz..., de ez sem volt elég...
Az 1. baba elvesztése után megnézték a progeszteron szintemet és azt mondta az orvos, hogy nagyon nem jó a progi szintem így biztos az volt a baj és szedjek clostylt. Hát szedtem, a 28 napos rendszeres ciklusaim 35-40 naposakká nyúltak, és amikor a 2. baba elvesztése és a 6. hónap után is azt mondta az orvosom, hogy szedjem tovább a clostylt akkor váltottam orvost. Az új orvos már jobban foglalkozott velem, ő küldött el a többi vizsgálatokra, és ő mondta, hogy nem is volt alacsony a progi szintem, és semmiképpen nem szedhetem 6 hónapnál tovább a clostylt, egyhuzamban egyébként is csak 3 hónapig szokták javasolni. Ezután lassan visszaállt a ciklusom újra 28 naposakká.
De azért lett a clostylnak "eredménye", fibroadenóma lett a mellemben, amire a nőgyógyász azt mondta, hogy biztos nem attól van, de az onkológus szerint nagyon valószínű, hogy attól lett. Szerencsére ez jóindulatú daganat, de azért kivették.
Azóta már volt többször is progeszteron ellenőrzésem, de mindig jók voltak az eredmények.
Ha jól olvastam Ti már újra próbálkoztok, most is kell szedned clostylt?
Aarnika!
Nem szerettem volna olyat kérdezni, amiről nem szeretnél beszélni, sajnálom...
Tudom, hogy igazad van, hogy nem tehetünk a génjeinkről, de egyenlőre még nem tudom így látni a történteket..., túl sok ez már nekem...
dido
2010.01.01 16:12
Dido:igen, mi már zöld utat kaptunk Czeizel doktortól.De én nem szedem már, még anno szedtem csak, amikor 2007-ben elkezdtünk próbálkozni.De csak pár hónapig kaptam, mert van peteérésem, a ciklusom rendben és egyéb "bajom" nem volt, akkor már kivették a kis miomámat és volt hsg-m is, szóval nem kaptam, mert működött a testem normálisan.
Én mondjuk nem voltam otthon, amikor Jázim megfogant, ugyanúgy dolgoztam az utolsó hetünkig, de én is nyugiban voltam, szedtem a vitaminokat, minden lépésemre ügyeltem...és mégis baj lett.Genetika.Nem tudtam befolyásolni.
Én mondjuk nem voltam otthon, amikor Jázim megfogant, ugyanúgy dolgoztam az utolsó hetünkig, de én is nyugiban voltam, szedtem a vitaminokat, minden lépésemre ügyeltem...és mégis baj lett.Genetika.Nem tudtam befolyásolni.
2010.01.01 17:32
Betti, valószínű tényleg úgy gondolta a doki, hogy még nem szükséges a Bromo, akkor még csak feszültek a melleim és igazából szóba se került. Most csak 4.-étől van doki, addig marad a szoros melltartó vagy semmi. Az nap amikor hazajöttem a híradóban mutattak egy kisbabát akit betettek a nyilvános inkubátorba. Gyönyörű kb. 1 hetes egészséges kisfiú. Nekem itt folyik a tejem, nincs babám azt a kisfiút meg nincs aki megszoptassa. Azt hittem megszakad a szivem az élet igazságtalanságán.
Az a cipős doboz nagyon szép ötlet.
A fiam az éjjel melettem aludt, mert a bátyám gyerekei voltak az ő szobájában. Mikor lefeküdtem ő már aludt. Persze amint imádkozni kezdtem volna azonnal eleredtek a könnyeim. Nagyon csendben voltam, de a fiam hozzám fordult, adott egy puszit, megfogta a kezem és így aludt tovább.Nagyon aranyos volt.
A párommal ma összekaptunk. Ugyanis sírtam amikor felébredtem és ő bejött és vigasztalt. Mikor már egy kicsit megnyugodtam el kezdtünk beszélgetni. Minden ok volt, míg rá nem tértem arra, hogy mit rontottam el. És hogy hogyan fogom túlélni az egészet. Szó szót követett végül azt mondta az egész azért van, mert túl paráztam az egészet, minden a fejben játszódik le és ha továbbra is ilyen leszek a következő babával is így járok. És, hogy ideje túl lépnem a dolgon. Ekkor úgy éreztem egyáltalán nem érti mi játszódik le bennem. Elmentem zuhanyozni, mikor visszajöttem bocsánatot kért, én pedig azt kértem adjon egy kis időt nekem, hisz még csak 4 nap telt el, még ha többnek is tűnik. Azt igérte kapok egy hetet, de utána neki kell látnom feldolgozni a történteket.
Visszaolvastam újabb pár oldalt, hogy egy kicsit megismerjelek titeket. Látom a férfiak többsége hasonlóan reagál. Sírtam a történeteken, de érzem ez egy kicsit más sírás. Már egy pár percre tudok másra is gondolni, nem csak babámra.
Dido, nagyon sajnálom ami veled történt. Nagyon át tudom érezni a fájdalmad.Most el sem tudom képzelni mi lesz jövő karácsonykor. Csak arra tudok gondolni, hogy ilyen szép napon amikor Jézus született hogyan halhat meg egy baba.
Tünci, remélem jól vagytok, nagyon szorítok. Nekem erőt ad az, hogy van már aki újra babás,most ugyanis nagyon reménytelennek érzem a jövőt.
Sajnos lehet sosem tudom meg mi volt a baj, de nagy valószínűséggel a vérem miatt, ugyanis a csontvelő túl sok vörösvérsejtet termel (a felső határ dupláját) és vérrögök keletkeznek bennem.És lehet,hogy ilyen vérrög zárt el vmi eret a babánál. Most kezelés,majd kontrol a hematológusnál. Egy olyan embernél, aki amikor a műtét előtt elküldtek hozzá kivizsgálásra először is jól letolt,hogy ő most mit kezdjen velem, miért nincsenek nálam régebbi eredmények is - mintha jó szántamból, egy hétig készülve kerültem volna kórházba - , honnan tudja ő most, hogy ezt a terhesség hozta vagy már előtte is volt és azt morogta, hogy minek akarok én egyáltalán gyereket. Az egész beszélgetés ilyen stílusban folyt. A végén, lehet már észre vette magát azt mondta először ki kell kezelni azután lehet újabb terhesség. Még egy ilyen érzéketlen bunkóval nem találkoztam. És hozzá kell majd járnom és még örülhetek, mert ő a főorvos azon az osztályon. És így hiába bíztat a nőgyógyászom, hogy 3 hónap múlva, ha ez a bunkó majd azt mondja semmi baba.
Az a cipős doboz nagyon szép ötlet.
A fiam az éjjel melettem aludt, mert a bátyám gyerekei voltak az ő szobájában. Mikor lefeküdtem ő már aludt. Persze amint imádkozni kezdtem volna azonnal eleredtek a könnyeim. Nagyon csendben voltam, de a fiam hozzám fordult, adott egy puszit, megfogta a kezem és így aludt tovább.Nagyon aranyos volt.
A párommal ma összekaptunk. Ugyanis sírtam amikor felébredtem és ő bejött és vigasztalt. Mikor már egy kicsit megnyugodtam el kezdtünk beszélgetni. Minden ok volt, míg rá nem tértem arra, hogy mit rontottam el. És hogy hogyan fogom túlélni az egészet. Szó szót követett végül azt mondta az egész azért van, mert túl paráztam az egészet, minden a fejben játszódik le és ha továbbra is ilyen leszek a következő babával is így járok. És, hogy ideje túl lépnem a dolgon. Ekkor úgy éreztem egyáltalán nem érti mi játszódik le bennem. Elmentem zuhanyozni, mikor visszajöttem bocsánatot kért, én pedig azt kértem adjon egy kis időt nekem, hisz még csak 4 nap telt el, még ha többnek is tűnik. Azt igérte kapok egy hetet, de utána neki kell látnom feldolgozni a történteket.
Visszaolvastam újabb pár oldalt, hogy egy kicsit megismerjelek titeket. Látom a férfiak többsége hasonlóan reagál. Sírtam a történeteken, de érzem ez egy kicsit más sírás. Már egy pár percre tudok másra is gondolni, nem csak babámra.
Dido, nagyon sajnálom ami veled történt. Nagyon át tudom érezni a fájdalmad.Most el sem tudom képzelni mi lesz jövő karácsonykor. Csak arra tudok gondolni, hogy ilyen szép napon amikor Jézus született hogyan halhat meg egy baba.
Tünci, remélem jól vagytok, nagyon szorítok. Nekem erőt ad az, hogy van már aki újra babás,most ugyanis nagyon reménytelennek érzem a jövőt.
Sajnos lehet sosem tudom meg mi volt a baj, de nagy valószínűséggel a vérem miatt, ugyanis a csontvelő túl sok vörösvérsejtet termel (a felső határ dupláját) és vérrögök keletkeznek bennem.És lehet,hogy ilyen vérrög zárt el vmi eret a babánál. Most kezelés,majd kontrol a hematológusnál. Egy olyan embernél, aki amikor a műtét előtt elküldtek hozzá kivizsgálásra először is jól letolt,hogy ő most mit kezdjen velem, miért nincsenek nálam régebbi eredmények is - mintha jó szántamból, egy hétig készülve kerültem volna kórházba - , honnan tudja ő most, hogy ezt a terhesség hozta vagy már előtte is volt és azt morogta, hogy minek akarok én egyáltalán gyereket. Az egész beszélgetés ilyen stílusban folyt. A végén, lehet már észre vette magát azt mondta először ki kell kezelni azután lehet újabb terhesség. Még egy ilyen érzéketlen bunkóval nem találkoztam. És hozzá kell majd járnom és még örülhetek, mert ő a főorvos azon az osztályon. És így hiába bíztat a nőgyógyászom, hogy 3 hónap múlva, ha ez a bunkó majd azt mondja semmi baba.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára hsilvia 2010.01.01 17:52-kor.
2010.01.01 17:48
Kidobott a gépem, úgy látszik sok volt amit írtam. És ráadásul most újra össze kell szednem magam, felöltözni és menni a készültségre, hogy adják be az injekciót. Odaadni a kórházi zárójelentést, mert mindennap más doki, nővér van, olvassák,mit miért. És az a legroszabb, hogy a hasamba akarják szúrni és én nem engedem csak a karomba és akkor csak néznek. nem értik, hogy nem tudok úgy ránézni a hasamra, hogy ne az jusson az eszembe nincs már ott a babám. A előszobánkon lehajtott fejjel megyek át, mert 2 egészalakos tükör van ott és nem akarom látni, hogy nem gömbölyödik a pocim. A 4 méhösszehúzó injekció a kórházban hatásos volt. és persze az a 4 kiló is amit 4 nap alatt leadtam.
Most már megyek. Sziasztok
Most már megyek. Sziasztok
2010.01.01 18:43
Dido, megáll az eszem, némely orvos mennyire figyelmetlen, nemtörődöm....csúnyábbat is írnék, de inkább nem. A pénzünk azért jó, mikor tömjük a zsebüket, figyelem meg semmi.
Szilvi gondolom a tisztelt főorvos férfi. jaj, azok nagyon tudnak beszólni, meg lenézni, főleg ha már magas polcon ülő orvosról van szó. Hú, az nagyon okos. Én is viseltem egy-két szituációt, "jó modort", mostmár beszólok, ha valami stílus nem tetszik és magasról teszek rá. Az érdekeim, az egészségem, a jól tájékoztatásom, a figyelem, mindennél fontosabb, főleg, ha még fizetek is érte.
Basszus mindig ledöbbent, hogy milyen taplók tudnak lenni!
Szilvi gondolom a tisztelt főorvos férfi. jaj, azok nagyon tudnak beszólni, meg lenézni, főleg ha már magas polcon ülő orvosról van szó. Hú, az nagyon okos. Én is viseltem egy-két szituációt, "jó modort", mostmár beszólok, ha valami stílus nem tetszik és magasról teszek rá. Az érdekeim, az egészségem, a jól tájékoztatásom, a figyelem, mindennél fontosabb, főleg, ha még fizetek is érte.
Basszus mindig ledöbbent, hogy milyen taplók tudnak lenni!
Betti
2010.01.02 10:30
Betti, igen a főorvos férfi. Viszont az alatt a 3 nap alatt a számos kivizsgálás során egy csomó férfi orvossal találkoztam és nem csak nőgyógyászokkal, de mindenki kedves volt és volt egy-két biztató szava, hisz látták milyen állapotban vagyok. Ezért is esett olyan rosszul. Ezentúl én sem hagyom magam. Látom, hogy kénytelen vagyok magam kezembe venni a sorsomat és nem bízni vakon az orvosokban.
A 12 éves fiam a legjobb pszichológus. Este újra melettem akart aludni és megvárta míg én is lefekszem,megpuszilgatott, megfogta a kezem és addig beszélt míg el nem aludtam. Így az első este volt, hogy nem sírással aludtam el. Reggel felébresztett és megint nem hagyott gondolkozni, hanem lefoglalt így nem sírással kezdtem. Nem azt jelenti, hogy nem gondoltam a babámra, de nem sírhattam el magam.Most sajnos elmentek egy órára így nem már nem volt aki visszatartson. De legalább már kevesebbet sírtam és a mai napnak mindjárt eltelik a fele és bíztatom magam minden nappal jobb lesz.... de mikor?!
Dido, én is nagyon vigyáztam heti max. 5 órát voltam az irodában, hetente uh, fekvés,emelés max. 10 kifli. és mégis. Erre jött más, csak hogy ne legyen jó. Ilyenkor üvöltenék, hogy hogy a fenében nem vettek észre semmit és legszívesebben a falhoz csapkodnék valamit, de ehelyett csak potyognak a könnyeim.
A 12 éves fiam a legjobb pszichológus. Este újra melettem akart aludni és megvárta míg én is lefekszem,megpuszilgatott, megfogta a kezem és addig beszélt míg el nem aludtam. Így az első este volt, hogy nem sírással aludtam el. Reggel felébresztett és megint nem hagyott gondolkozni, hanem lefoglalt így nem sírással kezdtem. Nem azt jelenti, hogy nem gondoltam a babámra, de nem sírhattam el magam.Most sajnos elmentek egy órára így nem már nem volt aki visszatartson. De legalább már kevesebbet sírtam és a mai napnak mindjárt eltelik a fele és bíztatom magam minden nappal jobb lesz.... de mikor?!
Dido, én is nagyon vigyáztam heti max. 5 órát voltam az irodában, hetente uh, fekvés,emelés max. 10 kifli. és mégis. Erre jött más, csak hogy ne legyen jó. Ilyenkor üvöltenék, hogy hogy a fenében nem vettek észre semmit és legszívesebben a falhoz csapkodnék valamit, de ehelyett csak potyognak a könnyeim.
Silvi
2010.01.02 11:59
Sziasztok!
Jázmin!
Nagyon fogok értetek szorítani!
Czeizel doktor küldött Benneteket az ő nőgyógyászához?
Hsilvi!
Én sem szeretek a tükörbe nézni. Már olyan szépen gömbölyödött a hasam, mindig megnéztem amikor bementem a fürdőbe és ott láttam a tükörbe. Imádtam, hogy napról-napra nagyobb lett. Most meg megint teljesen lapos...
Betti!
Hát tudnék még mesélni az orvosokról... most a 3. dokinál vagyok, akit Czeizel doktor ajánlott, ugyanis a 2. aki ugyan kivizsgáltatott, de miután minden rendben volt, és mégis elvesztettük a 3. babát, azt mondta, hogy ő már nem tud mit mondani, és javasolja, hogy keressek valaki más nőgyógyászt. Pedig ha látnátok a honlapját, hogy ő milyen "profi", csak éppen ne legyen problémás eset mert az nem illik a siker képébe... A mostani sem tudott semmi újat mondani már, de ő nem küldött el, hanem próbálkozik...
Megint iszonyat dühös vagyok, és nem igazán tudok vele mit csinálni..., Ti mit csináltatok ezzel a mérhetetlen haraggal? Hogy lehet ezt kezelni? Majd szét vet valami hatalmas nem tudom mi...
Jázmin!
Nagyon fogok értetek szorítani!
Czeizel doktor küldött Benneteket az ő nőgyógyászához?
Hsilvi!
Én sem szeretek a tükörbe nézni. Már olyan szépen gömbölyödött a hasam, mindig megnéztem amikor bementem a fürdőbe és ott láttam a tükörbe. Imádtam, hogy napról-napra nagyobb lett. Most meg megint teljesen lapos...
Betti!
Hát tudnék még mesélni az orvosokról... most a 3. dokinál vagyok, akit Czeizel doktor ajánlott, ugyanis a 2. aki ugyan kivizsgáltatott, de miután minden rendben volt, és mégis elvesztettük a 3. babát, azt mondta, hogy ő már nem tud mit mondani, és javasolja, hogy keressek valaki más nőgyógyászt. Pedig ha látnátok a honlapját, hogy ő milyen "profi", csak éppen ne legyen problémás eset mert az nem illik a siker képébe... A mostani sem tudott semmi újat mondani már, de ő nem küldött el, hanem próbálkozik...
Megint iszonyat dühös vagyok, és nem igazán tudok vele mit csinálni..., Ti mit csináltatok ezzel a mérhetetlen haraggal? Hogy lehet ezt kezelni? Majd szét vet valami hatalmas nem tudom mi...
dido
2010.01.02 12:19
Én futottam. Kétnaponta 10 km-et. Addig míg ki nem döglöttem, míg nem ömlött a víz rólam. Meg iszonyat kemény aerobikra jártam. A hasizomnál csak az edző bírta meg szinte még két csaj vele, az egyik én voltam. Dögölj meg, gondoltam magamban, a testemre.
Az edzés volt a feszültség oldása nálam.
Sikersztori....én egy fórumon most olvastam, hogy az én választott nőgyógyim megmondja mennyit kér a szülésért /kb. ennyire saccoltam én is/...plusz magánrendelésre is viszed a pénzt, gyorsan osztottam szoroztam, a havi bevételt megsaccolva és bizony-bizony...
a nőgyógyászat sikerszakma, anyagilag és eredményileg is, hiszen többségében egészséges babák jönnek világra.
De ha nem így van, akkor minél hamarabb legyünk túl az egészen, nem jó a statisztikának, és jobb lenne már hazamennél. A februári műtétem előtt éjszakára a mellettem levő ágyban egy másnap császárra váró kismama feküdt.....szép volt nézegetni. Egyáltalán nem figyelnek semmire, ami bántó lehet, bírd ki, menj haza és lehetőleg közben ne nyavajogj.
Az edzés volt a feszültség oldása nálam.
Sikersztori....én egy fórumon most olvastam, hogy az én választott nőgyógyim megmondja mennyit kér a szülésért /kb. ennyire saccoltam én is/...plusz magánrendelésre is viszed a pénzt, gyorsan osztottam szoroztam, a havi bevételt megsaccolva és bizony-bizony...
a nőgyógyászat sikerszakma, anyagilag és eredményileg is, hiszen többségében egészséges babák jönnek világra.
De ha nem így van, akkor minél hamarabb legyünk túl az egészen, nem jó a statisztikának, és jobb lenne már hazamennél. A februári műtétem előtt éjszakára a mellettem levő ágyban egy másnap császárra váró kismama feküdt.....szép volt nézegetni. Egyáltalán nem figyelnek semmire, ami bántó lehet, bírd ki, menj haza és lehetőleg közben ne nyavajogj.
Betti
2010.01.02 13:41
Dido:Igazából ő nem küldött sehova sem, csak a szegedi eredmények után magunktól mentünk hozzá, mert szegeden nagyon átvertek minket a mintavételek eredményét illetően.Szóval csak magunktól mentünk Pestre, összesen 3 szor voltunk eddig, tettük, amig mondott, igazából most vége az ottani dolgainknak.Minden vizsgálatot elvégeztek és pont.Most ott befejeztük.A "jó szavakból", bíztatásból elég volt.De a lelkiismeretünk nyugodt, megtettük arafele is a lépéseket.
A dühöddel pedig nem tudom mit kezdj...én is csak forrtam magamban, szitkozódtam, gyűlöltem...állandó gyomoridegem volt...fél év után már tompult, de még most is rohadtul fáj.
A dühöddel pedig nem tudom mit kezdj...én is csak forrtam magamban, szitkozódtam, gyűlöltem...állandó gyomoridegem volt...fél év után már tompult, de még most is rohadtul fáj.
2010.01.02 15:35
Ja és szegeden a dokim simán elfogadta egy normál (élő babás) szülés árát.És még "jó fej" is volt és szinte "emberi", mert mi előtte akartuk odaadni, de ő annyit mondott szemlesütve, hogy:" ó, ne most, majd utána..."
Na ennyit az emberségről és a férfi dokikról.Persze tisztelet a kivételnek.
Na ennyit az emberségről és a férfi dokikról.Persze tisztelet a kivételnek.
2010.01.02 20:07
Tünci, én is úgy érzem kell... mikor bekerültem a kórházba ez a kép benne volt a kiskönyvemben, így elvették. Mikor jöttem el nem akarták visszaadni, azt mondtam addig nem megyek el, amíg nem adják, hiába van meg a gépemben is, ez az utolsó képem a babámról, 2 nappal a halála előtt készült. Azt mondták jobb lenne ha nem nézegetném, igyekszem, de azért már 2x elővettem, majd később elteszem.
A készültségről jövet bementünk a párommal üzletbe, hogy már úgy sincs sok ember. Hát még nem megy, simán elsírtam magam ott is pedig okom sem volt rá, csak megláttam a joghurtot amit babásan szerettem meg. Szóval pár napig marad az orvos, készültség és itthon lét. Meg a telefonok. Szerencsére van egy csodálatos barátnőm aki megért és nem fodult el tőlem, bár ő ezt szerencsére nem élte át, de mivel ők is babán dolgoznak én nem akarom őt állandóan terhelni ezzel, de ő azért hív mindig és egy unokatesóm akinek még nincs gyereke és ezt nem érezheti át, de legalább jól el tudja terelni a figyelmemet. És persze olvasgatlak titeket ez is segít.
A készültségről jövet bementünk a párommal üzletbe, hogy már úgy sincs sok ember. Hát még nem megy, simán elsírtam magam ott is pedig okom sem volt rá, csak megláttam a joghurtot amit babásan szerettem meg. Szóval pár napig marad az orvos, készültség és itthon lét. Meg a telefonok. Szerencsére van egy csodálatos barátnőm aki megért és nem fodult el tőlem, bár ő ezt szerencsére nem élte át, de mivel ők is babán dolgoznak én nem akarom őt állandóan terhelni ezzel, de ő azért hív mindig és egy unokatesóm akinek még nincs gyereke és ezt nem érezheti át, de legalább jól el tudja terelni a figyelmemet. És persze olvasgatlak titeket ez is segít.
Silvi
2010.01.03 07:47
Na látjátok én még ezért vagyok mindig dühös..annyira felháborít, ohgy a kórházi személyzet, mindig jobban tudja, hogy mi a "jobb" nekünk..de azért egy másodpercig sem foglalkoznak a kipaterolt gyermeküket elvesztett anyukákkal..oldjuk meg magunk..neke mis azt javasolták, hogy ne köszönjek el a haldokló kisbabámtól, meg ne akarjam eltemetni, mert az úgy lesz nekem jó..idióták..azóta már tudom, ohgy aki nem teheti meg, mert nem kapott lehetőséget, egy életen át cipeli magával.
dido, szerintem azonnal hátat kell fordítani az olyan dokinak, aki hónapokig szedeti a clostyt..nálunk pl két hónap max, az is szigorú uh kontroll mellett..(ciszták, túlstimu, stb..)
dido, szerintem azonnal hátat kell fordítani az olyan dokinak, aki hónapokig szedeti a clostyt..nálunk pl két hónap max, az is szigorú uh kontroll mellett..(ciszták, túlstimu, stb..)
2010.01.03 10:19
Hát igen, nekem sem engedtek meg semmiféle búcsút, elköszönést, egyebet...a pszichodokim csak fogta a fejét mikor elmeséltem mennyi "segítséget" kap ott az ember, hogy még egy szoc munkás sincs vagy valaki, akivel, ha igényled tudsz beszélni.
Jázmin, édes a dokid....volt....az enyém is elvette a borítékot, pedig én kis naiv azt gondoltam, hogy ezért nem fogja elvenni és olyan morbid, mikor arra gondolok, hogy fizettem érte, de azért tettem, hogy figyeljen rám, hogy ne barmoljon össze semmit belül, mert még gyermeket akartam a jövőben is. Aztán a boríték eltűnt én meg visszatértem a valóságba, mielőtt még a bilibe lógott volna a kezem....
Jázmin, édes a dokid....volt....az enyém is elvette a borítékot, pedig én kis naiv azt gondoltam, hogy ezért nem fogja elvenni és olyan morbid, mikor arra gondolok, hogy fizettem érte, de azért tettem, hogy figyeljen rám, hogy ne barmoljon össze semmit belül, mert még gyermeket akartam a jövőben is. Aztán a boríték eltűnt én meg visszatértem a valóságba, mielőtt még a bilibe lógott volna a kezem....
Betti
2010.01.03 10:35
Ez is olyan borzasztó..múltkor én is számolgattam,egy átlag szülészorvos, ha tart heti egy rendelést és vezet havi 15 szülést, adómentes tiszta jövedelem kb 500 ezer -1,5 millio...és tényleg számlát egy orvostól kaptam ezidáig..nem sajnálom, hiszen mi kérjük, de nekem sokat jelentett ,hogy Viola születése után, meg a kontroll vizsgálatnál sem fogadott el egy forintot sem...
2010.01.03 21:48
Jaj, ma szörnyű napom volt.
A párom ma vajon sült pontyot sütött burgonyasalátával, mert már megígérte egy hete a gyerkőcnek. Ez volt az egyik fogás a karácsonyi menün. Kérdezte meg csinálhatja-e én azt mondtam igen, nem akartam a gyereket is terhelni, plusz azt gondoltam kibírom. De végig míg ettem azt a pár falatot amit le tudtam gyűrni,az járt a fejemben vajon élt-e még a babám amikor vacsoráztunk karácsonykor vagy nem. És az, hogy a párom akkor a vacsora elején mikor hálát adott (képletesen, ő nem hívő, csak ilyenkor azért felsorolja mi jó történt és persze a jókívánságok) azt mondta, anyunak teljesült az álma, már nem is volt igaz?!
A gyógyszertől a tejre szédülök, pedig csak féllel kezdtem.
Ráadásul hiába a borogatás, még öltözködni is nehéz volt, mert kegyetlenül fájnak a melleim, legjobban ha emelni kell a karom és mellé egésznap ömlik a tejem.
Persze a készültségen újabb nővér, újabb magyarázat mire az injekció, újabb együttérző szavak, újabb sírás. Már bánom, hogy nem magamnak szúrom, de csak hasfalba tudnám a karomba nem és a hasamat nem engedem szúrni. Még 4 nap aztán már csak gyógyszer lesz.
Reggel nagyon korán kell kelnem, mert el kell mennem a dokimhoz a receptért, ugyanis a készültségen tegnap nem írhatták fel a bromot- ez már speciális-, de a patikában rendesek volták kiadták, csak holnap vinnem kell a receptet. A korán kelés azért van, hogy elsőnek odaérjek, még mielőtt jönnek a kismamák. Abba belehalnék ha ott kéne velük ülnöm a váróteremben.
A sírást még mindig nem tudom abbahagyni. Holnap jön az anyum, még rosszabb lesz, mert biztos ő is fog sírni. Nekem meg amúgy is jobb most egyedül, ha valakit akarok akkor kimegyek a gyerekhez vagy a páromhoz, de ezt az anyummal majd nem csinálhatom meg.
Mikor olvasom, hogy nálatok kinek, mikor, mennyit, égnek áll a hajam. Mert ha tényleg úgy lenne, hogy aki amennyit tud, de hogy tarifa?! Egyetértek Bettivel, nem mindenkinek egyformák a lehetőségei. És még ha meg is teheti valaki, csak azért foglalkozzanak vele, mert sokat adott?!
Gondolom nálunk is van ilyen, bár én soha nem adtam semmilyen orvosnak sem semmit, max. a nővérkéknek hazamenet bonbont. De nálunk nem is látod, hogy elvárnák. Pedig a sok betegségem miatt jó pár osztályt megjártam.És nincs nyílt tarifa mint Mo-on. És ennek ellenére amikor a fiammal 6 hetet bent voltunk a születésekor, ebből 3-at az intenzíven, fantasztikusan viselkedtek.
Azt tudom, hogy olyan van nálunk, hogy ha választott szülészed van akkor hivatalosan füzetsz x összeget (nem tudom most mennyi), kapsz róla papírt, fele a dokié, fele az államé (kórházé).
Ja és minden osztálynak van számlája, mint szponzor oda hivatalosan küldhetsz.
A párom ma vajon sült pontyot sütött burgonyasalátával, mert már megígérte egy hete a gyerkőcnek. Ez volt az egyik fogás a karácsonyi menün. Kérdezte meg csinálhatja-e én azt mondtam igen, nem akartam a gyereket is terhelni, plusz azt gondoltam kibírom. De végig míg ettem azt a pár falatot amit le tudtam gyűrni,az járt a fejemben vajon élt-e még a babám amikor vacsoráztunk karácsonykor vagy nem. És az, hogy a párom akkor a vacsora elején mikor hálát adott (képletesen, ő nem hívő, csak ilyenkor azért felsorolja mi jó történt és persze a jókívánságok) azt mondta, anyunak teljesült az álma, már nem is volt igaz?!
A gyógyszertől a tejre szédülök, pedig csak féllel kezdtem.
Ráadásul hiába a borogatás, még öltözködni is nehéz volt, mert kegyetlenül fájnak a melleim, legjobban ha emelni kell a karom és mellé egésznap ömlik a tejem.
Persze a készültségen újabb nővér, újabb magyarázat mire az injekció, újabb együttérző szavak, újabb sírás. Már bánom, hogy nem magamnak szúrom, de csak hasfalba tudnám a karomba nem és a hasamat nem engedem szúrni. Még 4 nap aztán már csak gyógyszer lesz.
Reggel nagyon korán kell kelnem, mert el kell mennem a dokimhoz a receptért, ugyanis a készültségen tegnap nem írhatták fel a bromot- ez már speciális-, de a patikában rendesek volták kiadták, csak holnap vinnem kell a receptet. A korán kelés azért van, hogy elsőnek odaérjek, még mielőtt jönnek a kismamák. Abba belehalnék ha ott kéne velük ülnöm a váróteremben.
A sírást még mindig nem tudom abbahagyni. Holnap jön az anyum, még rosszabb lesz, mert biztos ő is fog sírni. Nekem meg amúgy is jobb most egyedül, ha valakit akarok akkor kimegyek a gyerekhez vagy a páromhoz, de ezt az anyummal majd nem csinálhatom meg.
Mikor olvasom, hogy nálatok kinek, mikor, mennyit, égnek áll a hajam. Mert ha tényleg úgy lenne, hogy aki amennyit tud, de hogy tarifa?! Egyetértek Bettivel, nem mindenkinek egyformák a lehetőségei. És még ha meg is teheti valaki, csak azért foglalkozzanak vele, mert sokat adott?!
Gondolom nálunk is van ilyen, bár én soha nem adtam semmilyen orvosnak sem semmit, max. a nővérkéknek hazamenet bonbont. De nálunk nem is látod, hogy elvárnák. Pedig a sok betegségem miatt jó pár osztályt megjártam.És nincs nyílt tarifa mint Mo-on. És ennek ellenére amikor a fiammal 6 hetet bent voltunk a születésekor, ebből 3-at az intenzíven, fantasztikusan viselkedtek.
Azt tudom, hogy olyan van nálunk, hogy ha választott szülészed van akkor hivatalosan füzetsz x összeget (nem tudom most mennyi), kapsz róla papírt, fele a dokié, fele az államé (kórházé).
Ja és minden osztálynak van számlája, mint szponzor oda hivatalosan küldhetsz.
Silvi
2010.01.03 22:35
Sziasztok!
A mai nap megint nagyon rossz volt... egész éjszaka nem tudtam aludni a nyugtató ellenére sem. Reggel hat körül sikerült elaludnom egy pár órára, és a mai nap nagyon nehezen ment... ráadásul holnaptól már egyedül leszek itthon.
Nálunk sem az uh-os klinika sem az orvos nem fogadott el pénzt, amikor kiderült, hogy beteg a Kisfiunk.
A kórházban még a tágítót az orvosom adta reggel, de estére állítólag belázasodott és már nem volt a kórházban, így a szülésnél is az ügyeletes orvos segített és a műtétet is az ügyeletes orvos csinálta, aki, amennyire emlékszem, nagyon rendes volt, de neki eszünkbe se jutott, hogy adjunk pénzt, a fogadott orvosom meg ugye nem ő segített, így neki sem adunk semmit, pedig akartunk, de azért akkor sem egy normál szülés árát. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontrollnál...
Jázmin!
Nem elég az, ami történt Veletek, és még utána is ennyi szemétségen kellett átmennetek...
Tünci!
Sajnos velem is ez történt és már nagyon nagyon bánom..., amikor megszületett a Kisfiunk, akkor rögtön letakarták, mert ahogy elfolyt a kis magzatvíz Ő már nem tudott tovább egyedül lélegezni..., amikor odahajoltam, hogy megnézzem, a szülésznő azt javasolta, hogy ne tegyem és én hallgattam rá..., és már vitte is el..., ott akkor nem igazán tudtam gondolkodni, de azt hiszem, hogy ezt sose bocsátom meg magamnak...
Hsilvia!
Sírjál csak... nekem sem telik el úgy nap, hogy ne sírnék, főleg az éjszakák nagyon rosszak, amikor egyedül maradok a gondolataimmal és az iszonyú lelkiismeretfurdalásommal...
A Bromotól én is nagyon rosszul voltam, még a kórházba elkezdték szedetni velem, de egész nap szédültem, nem tudtam egyedül kimenni a mosdóba, így én abbahagytam a szedését, majd olyan 3-4 nap múlva nagyon elkezdett feszülni és keményedni a mellem akkor be vettem még egy egész szemet (nekem napi 2x1 szemet írtak fel egyébként), na attól már nem csak szédültem hanem hánytam is, de azért hatott mert lassan elmúlt a feszülés. És én is végig szoros melltartót hordtam. Persze nekem egyáltalán nem volt tej termelődésem se a szülés előtt sem utána.
Most a héten kellene mennem kontrollra, de még mindig vérezgetek, nem tudom, hogy így is menjek-e vagy majd csak ha elmúlt?
A mai nap megint nagyon rossz volt... egész éjszaka nem tudtam aludni a nyugtató ellenére sem. Reggel hat körül sikerült elaludnom egy pár órára, és a mai nap nagyon nehezen ment... ráadásul holnaptól már egyedül leszek itthon.
Nálunk sem az uh-os klinika sem az orvos nem fogadott el pénzt, amikor kiderült, hogy beteg a Kisfiunk.
A kórházban még a tágítót az orvosom adta reggel, de estére állítólag belázasodott és már nem volt a kórházban, így a szülésnél is az ügyeletes orvos segített és a műtétet is az ügyeletes orvos csinálta, aki, amennyire emlékszem, nagyon rendes volt, de neki eszünkbe se jutott, hogy adjunk pénzt, a fogadott orvosom meg ugye nem ő segített, így neki sem adunk semmit, pedig akartunk, de azért akkor sem egy normál szülés árát. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontrollnál...
Jázmin!
Nem elég az, ami történt Veletek, és még utána is ennyi szemétségen kellett átmennetek...
Tünci!
Sajnos velem is ez történt és már nagyon nagyon bánom..., amikor megszületett a Kisfiunk, akkor rögtön letakarták, mert ahogy elfolyt a kis magzatvíz Ő már nem tudott tovább egyedül lélegezni..., amikor odahajoltam, hogy megnézzem, a szülésznő azt javasolta, hogy ne tegyem és én hallgattam rá..., és már vitte is el..., ott akkor nem igazán tudtam gondolkodni, de azt hiszem, hogy ezt sose bocsátom meg magamnak...
Hsilvia!
Sírjál csak... nekem sem telik el úgy nap, hogy ne sírnék, főleg az éjszakák nagyon rosszak, amikor egyedül maradok a gondolataimmal és az iszonyú lelkiismeretfurdalásommal...
A Bromotól én is nagyon rosszul voltam, még a kórházba elkezdték szedetni velem, de egész nap szédültem, nem tudtam egyedül kimenni a mosdóba, így én abbahagytam a szedését, majd olyan 3-4 nap múlva nagyon elkezdett feszülni és keményedni a mellem akkor be vettem még egy egész szemet (nekem napi 2x1 szemet írtak fel egyébként), na attól már nem csak szédültem hanem hánytam is, de azért hatott mert lassan elmúlt a feszülés. És én is végig szoros melltartót hordtam. Persze nekem egyáltalán nem volt tej termelődésem se a szülés előtt sem utána.
Most a héten kellene mennem kontrollra, de még mindig vérezgetek, nem tudom, hogy így is menjek-e vagy majd csak ha elmúlt?
dido
2010.01.04 06:54
Dido, menj kontrollra szerintem mindenképp, ha más nem megnézi mi a vérzés oka.
Sokszor eszembe jut, nekem is a pillanat, mikor megszületett a kislányom, és egyedül voltam épp a szülőszobán, lett volna lehetőségem megnézni, de csak arra emlékszem, hogy betakartam, hátradőltem és vártam, hogy jöjjön be valaki. Az orvosom szavai jutottak eszembe, hogy szó sem lehet róla, hogy megnézzem......azóta is bánom és fáj, hogy nem tettem, de ezt már nem tudom megváltoztatni.
Silvi, bromot és 2-db-t szedtem per nap, és mindig álmos voltam tőle, aludtam egész nap. Hányingerem nem volt.
Egyre többször jön vissza álmomban a szülés és éjjel mikor felkelek, a sötétben jönnek részletek, képek....pedig nem akarok rá gondolni, de villanásszerűen jönnek dolgok és csak a rettegés van bennem.
Sokszor eszembe jut, nekem is a pillanat, mikor megszületett a kislányom, és egyedül voltam épp a szülőszobán, lett volna lehetőségem megnézni, de csak arra emlékszem, hogy betakartam, hátradőltem és vártam, hogy jöjjön be valaki. Az orvosom szavai jutottak eszembe, hogy szó sem lehet róla, hogy megnézzem......azóta is bánom és fáj, hogy nem tettem, de ezt már nem tudom megváltoztatni.
Silvi, bromot és 2-db-t szedtem per nap, és mindig álmos voltam tőle, aludtam egész nap. Hányingerem nem volt.
Egyre többször jön vissza álmomban a szülés és éjjel mikor felkelek, a sötétben jönnek részletek, képek....pedig nem akarok rá gondolni, de villanásszerűen jönnek dolgok és csak a rettegés van bennem.
Betti
2010.01.04 09:25
Kedves Lányok!
Írhatnám azt, hogy Boldog Újévet, de ezt egyelőre még magam sem érzem úgy, ezért inkább csak bizakodom, hogy aki nekem/nekünk ezt kivánta, annak igaza lesz.
Egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor beléptem, és meglepve láttam, hogy milyen sokat írtatok, és életre kelt a topik. Sírt, mert láttam, hogy van új topiktársunk << Hsilvia! Nagyon sajnálom, hogy csatlakoznod kellett közénk, el sem tudom képzelni a fájdalmadat, ami szenteste ért téged!! >>!!
Nekem karácsonykor sikerült rendesen kiborulnom. Minden felidéződött bennem, ami szeptemberben történt, pedig azt hittem, hogy a nagyján már túl vagyok. De az év vége felé közeledve az ember tudatalatt is átértékeli az év történéseit. Így tört fel bennem is a fájdalom és változott át szomorúsággá a szívemben. Ha nincs a kisfiam, biztos befordulok, és kizárom magamból a világot és csak sírok-sírok-sírok. Ez most mind befele történt, senki nem látott belőle semmit a férjemen kívűl. Neki sem akartam beszélni az érzéseimről, miért zaklassam fel, de egyszer látom, hogy legördül egy könnycsepp az arcán....
Már alig vártam, hogy átléphessünk az újévbe. Muszáj elhinnem, hogy ez az év más lesz, és kárpótól. Van egy kisfiam, és van a hitem..... Másképp nem is tudnék élni és folytatni.
Bocsánat, hogy nem tudok most személyeseket írni. Valamennyire visszaolvastam, és próbálom feldolgozni. Felveszem a ritmust, és jövök majd többet!
Ölelés mindenkinek!
Írhatnám azt, hogy Boldog Újévet, de ezt egyelőre még magam sem érzem úgy, ezért inkább csak bizakodom, hogy aki nekem/nekünk ezt kivánta, annak igaza lesz.
Egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor beléptem, és meglepve láttam, hogy milyen sokat írtatok, és életre kelt a topik. Sírt, mert láttam, hogy van új topiktársunk << Hsilvia! Nagyon sajnálom, hogy csatlakoznod kellett közénk, el sem tudom képzelni a fájdalmadat, ami szenteste ért téged!! >>!!
Nekem karácsonykor sikerült rendesen kiborulnom. Minden felidéződött bennem, ami szeptemberben történt, pedig azt hittem, hogy a nagyján már túl vagyok. De az év vége felé közeledve az ember tudatalatt is átértékeli az év történéseit. Így tört fel bennem is a fájdalom és változott át szomorúsággá a szívemben. Ha nincs a kisfiam, biztos befordulok, és kizárom magamból a világot és csak sírok-sírok-sírok. Ez most mind befele történt, senki nem látott belőle semmit a férjemen kívűl. Neki sem akartam beszélni az érzéseimről, miért zaklassam fel, de egyszer látom, hogy legördül egy könnycsepp az arcán....
Már alig vártam, hogy átléphessünk az újévbe. Muszáj elhinnem, hogy ez az év más lesz, és kárpótól. Van egy kisfiam, és van a hitem..... Másképp nem is tudnék élni és folytatni.
Bocsánat, hogy nem tudok most személyeseket írni. Valamennyire visszaolvastam, és próbálom feldolgozni. Felveszem a ritmust, és jövök majd többet!
Ölelés mindenkinek!
2010.01.04 10:57
Sziasztok!
Nagyon nem jó, hogy egyedül vagyok itthon a gondolataimmal, hiányzik, hogy nincs itthon a Férjem, hogy odabújhassak Hozzá, vagy szóljon hozzám..., hiányzik a Pocakom, ma töltenénk a 23. hetet...., de egyszerűen képtelen vagyok arra hogy felöltözzek és elmenjek itthonról, és más emberekkel találkozzak..., rettegek attól, hogy kontrollra kell mennem és ki kell mozdulnom, azt meg teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy újra elkezdjek nap mint nap dolgozni járni, emberekkel találkozni és az ismerősök kérdéseire válaszolni, és hallgatni a "kedves"nek szánt vigasztaló szavakat..., nem akarok, és nem is megy, a rokonokkal sem tudtam beszélni, mert rögtön elsírom magam...
Betti!
Nekem is sokszor eszembe jut..., ezt soha nem fogjuk elfelejteni...
Ahogy utána olvastam a vérzés még most természetes, mert még csak holnap lesz 4 hete a történteknek, igazából nem értem miért 4 hetes kontrollra hívott vissza..., azt hiszem holnap megkérdezem telefonon, hogy mi legyen.
Angie!
A karácsony már soha nem lesz olyan mint régen...
Nagyon nem jó, hogy egyedül vagyok itthon a gondolataimmal, hiányzik, hogy nincs itthon a Férjem, hogy odabújhassak Hozzá, vagy szóljon hozzám..., hiányzik a Pocakom, ma töltenénk a 23. hetet...., de egyszerűen képtelen vagyok arra hogy felöltözzek és elmenjek itthonról, és más emberekkel találkozzak..., rettegek attól, hogy kontrollra kell mennem és ki kell mozdulnom, azt meg teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy újra elkezdjek nap mint nap dolgozni járni, emberekkel találkozni és az ismerősök kérdéseire válaszolni, és hallgatni a "kedves"nek szánt vigasztaló szavakat..., nem akarok, és nem is megy, a rokonokkal sem tudtam beszélni, mert rögtön elsírom magam...
Betti!
Nekem is sokszor eszembe jut..., ezt soha nem fogjuk elfelejteni...
Ahogy utána olvastam a vérzés még most természetes, mert még csak holnap lesz 4 hete a történteknek, igazából nem értem miért 4 hetes kontrollra hívott vissza..., azt hiszem holnap megkérdezem telefonon, hogy mi legyen.
Angie!
A karácsony már soha nem lesz olyan mint régen...
dido
2010.01.04 11:14
dido
Nem tudalk mivel vígasztalni..az első közöségbe menés, az első napok a munkahelyen mindenképpen nehezek lesznek..sírósak..és tényleg legtöbben majd akarnak vmi vígasztalót mondani és csak nagyon kevesen fognak nem mellétrafálni..őszintén szólva legkevesebbet a gyermekkel élő középkorú nőktől várj, legtöbbet a férfiaktól..én a legnagyobb támaszta a munkahelyemen a 42 éves agglegény kollegámtól kaptam, aki buta szavak nélkül, átölelt, amíg a heves zokogás alábbhagyott..és sokszor bújtam a raktárba, el a többeik elől..
Először erőszakot KELL tenni magunkon, amikor emberek közé megyünk.
kontroll.kb négy hétig volt szülés utáni, pár nap múlva, meg bő egx hetes első vérzés..szóval még normális, szerintem addig nincs értelme a kontrollnak..nem tudja megnézni a méhszájat..
Angie, igazából vártam a mélypontodat..annyira betemetted, annyira tartottad magad..éreztem ,hogy jönni fog ez is sajnos.sokan írtuk, sokszor:először le kell menni a legmélére a gödörnek ,aztán lehet pislogni felfelé..elég baj, hogy így van, de azt hiszem ebből a szempontból itt, beszélgetve mind megkönnyebbülhetünk..lehet ,csak egy órára, de nekem akkoriban ez is sokat jelentett..
silvi
Sajnos van ilyen mellékhatása a gyógyszernek, meg későn kezdted.de ha ilyen fájdalmak is vannak, nehogy mellgyulladás legyen belőle..tudom, ohgy a hátad közepére nem kvánod, de lehet meg kellene egy nagyon kicsit fejni, tényleg nehogy nagyobb baj legyen..
Emlékek, ízek, illatok..nekünk majd másfél év telt el és tudod mi van?Beszélek vmiről és egyszercsak belémfagy a szó..mert elég egy "semmiség" és máris ott vagy..nem tudom megmondani mennyi az" elég" idő..
Franka, hazajöttél már, írjál!!!!!!!Legalább privit, jó!!!????
Nem tudalk mivel vígasztalni..az első közöségbe menés, az első napok a munkahelyen mindenképpen nehezek lesznek..sírósak..és tényleg legtöbben majd akarnak vmi vígasztalót mondani és csak nagyon kevesen fognak nem mellétrafálni..őszintén szólva legkevesebbet a gyermekkel élő középkorú nőktől várj, legtöbbet a férfiaktól..én a legnagyobb támaszta a munkahelyemen a 42 éves agglegény kollegámtól kaptam, aki buta szavak nélkül, átölelt, amíg a heves zokogás alábbhagyott..és sokszor bújtam a raktárba, el a többeik elől..
Először erőszakot KELL tenni magunkon, amikor emberek közé megyünk.
kontroll.kb négy hétig volt szülés utáni, pár nap múlva, meg bő egx hetes első vérzés..szóval még normális, szerintem addig nincs értelme a kontrollnak..nem tudja megnézni a méhszájat..
Angie, igazából vártam a mélypontodat..annyira betemetted, annyira tartottad magad..éreztem ,hogy jönni fog ez is sajnos.sokan írtuk, sokszor:először le kell menni a legmélére a gödörnek ,aztán lehet pislogni felfelé..elég baj, hogy így van, de azt hiszem ebből a szempontból itt, beszélgetve mind megkönnyebbülhetünk..lehet ,csak egy órára, de nekem akkoriban ez is sokat jelentett..
silvi
Sajnos van ilyen mellékhatása a gyógyszernek, meg későn kezdted.de ha ilyen fájdalmak is vannak, nehogy mellgyulladás legyen belőle..tudom, ohgy a hátad közepére nem kvánod, de lehet meg kellene egy nagyon kicsit fejni, tényleg nehogy nagyobb baj legyen..
Emlékek, ízek, illatok..nekünk majd másfél év telt el és tudod mi van?Beszélek vmiről és egyszercsak belémfagy a szó..mert elég egy "semmiség" és máris ott vagy..nem tudom megmondani mennyi az" elég" idő..
Franka, hazajöttél már, írjál!!!!!!!Legalább privit, jó!!!????
Társoldalunk kínálatából
„Az anyák elmondják, mire volna szükségük, de nem hallottam még arról, hogy ez bárkit érdekelt volna” – Interjú Murinai Angéla íróval
Murinai Angéla Németországban élő magyar író, blogger, kreatívírás-oktató,... »
