Mazsolita: Hát bocs, de ez elég gáz, ha veszekszenek veled, mert nem kérdezted meg a baba nemét.
Ez csak a ti döntésetek a férjeddel, ne foglalkozz senkivel, ha te nem akarod tudni, legközelebb se kérdezd meg.
caysee: Én úgy is kijöttem volna, ha nincs állásunk, én ilyen vagány vagyok.
Nálunk a férjem a "földhöz ragadtabb" (=reálisabb), így persze könnyű könnyelműnek lenni, hogy tudom, hogy ő úgyis megold minden problémát.
Mi végül a biztosra jöttünk ki, a férjem ugyanis 2 hónap otthonról való keresgélés után megkapott egy itteni (elég komoly) állást és úgy már nem volt kétséges, hogy belevágunk-e vagy sem, mert engem hajtott a vágy az ismeretlen iránt, őt meg izgatta az új álláslehetőség.
Ja és most látom, pontosan 25 év van a kisfiad és közöttem.
csöpplány: Szép poci, szerintem abszolút nem vagy dagi, ne viccelj már!
Amúgy nekem nem a hajolgatás a gáz (jelentem a lábkörmömet még simán levágom
), hanem a felülés vagy az oldalra fordulás... Nem minden nap vagyok ilyen érzékeny, van, hogy olyan, mintha nem is lennék terhes, de vannak napok, mikor csak úgy tudok felülni fekvésből kényelmesen, hogy "kinyomom" magam vagy belekapaszkodom valamibe. Elég rémisztő.
picilulu: Hogy lennél rossz anya! Szerintem mindenki tudja, érzi, mi a jó neki / a babájának. Nekem van egy elvem, hogy ami nem jó az anyukának, az nem jó a babának sem. Jó, tudom, egy gyerek mindent megváltoztat, de megőrülök a huhogóktól, akik mindig azzal jönnek, hogy no majd meglátjuk, hogy egy babával elindulni fél nap, elvinni bárhová egy kész tortúra stb stb... Mi elég aktív életet élünk, azt hiszem ezt folytatható a szülés után is, max. hármasban leszünk és nem minden hétvégén megyünk kirándulni, hanem minden 2. hétvégén.
Minden akarat kérdése szerintem.
(Persze oda fogunk figyelni a baba érdekeire, nem fogunk semmit erőltetni, csak nekem ez a vesszőparipám, mikor alapból "lusta" emberek azzal rémisztgetnek, hogy majd nem leszünk ilyen kis mozgékonyak mi sem, ha "jön a baba". ÁÁáááááá!)
s.orsi: Hát igen, 3 gyerkőccel nem semmi alapból sem, nemhogy külföldön... És nem is a férjed országában éltek? Az üzleti utak elég durván hangzanak, én megőrülnék.
Amúgy engem még így gyerek nélkül tök elbizonytalanít, hogy a szüleim ismerőseinek a gyerekei is mostanság szültek (most lépnek ők is a 30 közelébe) és folyton azt hallom, hogy most meglátogatják a kisunokát, most visznek valami kis meglepit, most vigyáznak a gyerekre, most ez most az... Esküszöm a közelemben minden gyereket a nagyszülők nevelnek kb.
Hihetetlen néha, micsoda "gyenge" korosztály vagyunk (tisztelet a kivételnek), hogy még mindig a szüleinkre támaszkodunk, ha tudunk...
Amúgy mi nem a pénz miatt vagyunk itt, mondom, a kalandvágy hozott ki elsősorban, hogy megnézzük, milyen az élet máshol, más kultúrában, de most, hogy itt élünk jó ideje, a férjem nagyon nem akar hazamenni... Otthon élve nekünk sem tűnt fel, hogy léteznek olyan országok, ahol alapból megbíznak benned, ahol az emberek mosolygósak, optimisták, barátságosak és semmi rosszat nem tételeznek fel egymásról... Apró dolgok ezek, de mikor hazamegyünk, mindig mellbe vág az otthoni hipernegatív légkör, amitől már teljesen elszoktunk.