Hívtam valamelyik nap, de nem értem el, ha sikerült, megírom, mi van vele.
Puszi mindenkinek
Új privát üzeneted érkezett!
2009.12.18 12:00
Sziasztok!
Sajnos mi is elveszítettük a kisbabánkat. Még nem tudok róla beszélni, gondoltam leírom, talán ez egy kicsit segít majd.
2005-től szeretnénk babát. Most vártuk a 4. babánkat és nagyon örültünk amikor túl jutottunk végre a 12. héten, mert ez eddig még egyszer sem sikerült. Már kezdtük elhinni, hogy tényleg lesz egy kisbabánk, és már nem rettegéssel kezdtünk az orvoshoz járni.
A 18. heti uh-on viszont kiderült, hogy a kisfiunknak csak egy veséje van és az is tele van cisztával, emiatt nincs veseműködés és nincs magzatvíz sem. A 19. héten feküdtünk be a kórházba és másnap reggel megindították a szülést. A kisfiunk december 8-án este 7 órakor angyalka lett.
Egyenlőre úgy érzem, hogy borzalmas az élet, egy ilyen kis csöppséget hogy lehet ilyen szörnyűséggel sújtani, és a szülőt arra kényszeríteni, hogy szakítsa meg a gyereke életét, még ha tudja is hogy ha megszületne sem élhetne.
Mindemellett a járvány miatt a kórház le volt zárva és a férjem sem lehetett velünk.
Egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy hogyan tovább...
Sajnos mi is elveszítettük a kisbabánkat. Még nem tudok róla beszélni, gondoltam leírom, talán ez egy kicsit segít majd.
2005-től szeretnénk babát. Most vártuk a 4. babánkat és nagyon örültünk amikor túl jutottunk végre a 12. héten, mert ez eddig még egyszer sem sikerült. Már kezdtük elhinni, hogy tényleg lesz egy kisbabánk, és már nem rettegéssel kezdtünk az orvoshoz járni.
A 18. heti uh-on viszont kiderült, hogy a kisfiunknak csak egy veséje van és az is tele van cisztával, emiatt nincs veseműködés és nincs magzatvíz sem. A 19. héten feküdtünk be a kórházba és másnap reggel megindították a szülést. A kisfiunk december 8-án este 7 órakor angyalka lett.
Egyenlőre úgy érzem, hogy borzalmas az élet, egy ilyen kis csöppséget hogy lehet ilyen szörnyűséggel sújtani, és a szülőt arra kényszeríteni, hogy szakítsa meg a gyereke életét, még ha tudja is hogy ha megszületne sem élhetne.
Mindemellett a járvány miatt a kórház le volt zárva és a férjem sem lehetett velünk.
Egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy hogyan tovább...
dido
2009.12.18 12:28
Szia Dido,
nagyon sajnálom a történteket,sajnos tudom mit érzel.Én a 21. héten vesztettem el a pici lányomat, beteg volt ő is. Mi közel 2 évet vártunk rá, az első babánk volt.Jópár hónapig azt sem tudtam mi lesz, hogy lesz, semmi nem érdekelt, állandóan bőgtem, megjártam a legalját.Dühöngj, tombolj, sírj vagy csak írd ki magadból a fájdalmat.Nehéz lesz nagyon mire tompulni fog.Olvasd el az elejéről ezt a fórumot...nekem sokat segített tavasszal.
Sajnálom.((()))
Mi történt a többi babátokkal?Mindegyik esetében ugyanaz a betegség merült fel?
nagyon sajnálom a történteket,sajnos tudom mit érzel.Én a 21. héten vesztettem el a pici lányomat, beteg volt ő is. Mi közel 2 évet vártunk rá, az első babánk volt.Jópár hónapig azt sem tudtam mi lesz, hogy lesz, semmi nem érdekelt, állandóan bőgtem, megjártam a legalját.Dühöngj, tombolj, sírj vagy csak írd ki magadból a fájdalmat.Nehéz lesz nagyon mire tompulni fog.Olvasd el az elejéről ezt a fórumot...nekem sokat segített tavasszal.
Sajnálom.((()))
Mi történt a többi babátokkal?Mindegyik esetében ugyanaz a betegség merült fel?
2009.12.19 11:04
Drága Dido!
Nagyon szomrú vagyok, hogy ilyen üzenetet kell olvassak tőled. Olyan sokat jársz az eszemben, és még a telefonszámod is megvan. Már írni is akartam, de álmodni sem mertem volna, hogy ebben a topikban kell viszont látnom Téged. Át tudom érezni teljes mértékben, ami veled történt, hiszen alig pár hónapja nekem is ugyanilyen döntést kellett meghoznom, és majd beleőrültem. De neked még nehezebb, mert ismerem a történeted, és gondolom, hogy mekkora reménnyel töltött el, hogy túl vagytok a 12. héten. Nagyon-nagyon sajnálom, de valahogy túl kell lépned, és hinned, hogy van tovább!! De előtte add ki magadból, úgy ahogy neked jól esik, ne fogod vissza az érzelmeidet!
Gyere, és írd ki nyugodtan magadból, mi segítünk neked!
Nagyon szomrú vagyok, hogy ilyen üzenetet kell olvassak tőled. Olyan sokat jársz az eszemben, és még a telefonszámod is megvan. Már írni is akartam, de álmodni sem mertem volna, hogy ebben a topikban kell viszont látnom Téged. Át tudom érezni teljes mértékben, ami veled történt, hiszen alig pár hónapja nekem is ugyanilyen döntést kellett meghoznom, és majd beleőrültem. De neked még nehezebb, mert ismerem a történeted, és gondolom, hogy mekkora reménnyel töltött el, hogy túl vagytok a 12. héten. Nagyon-nagyon sajnálom, de valahogy túl kell lépned, és hinned, hogy van tovább!! De előtte add ki magadból, úgy ahogy neked jól esik, ne fogod vissza az érzelmeidet!
Gyere, és írd ki nyugodtan magadból, mi segítünk neked!
2009.12.21 13:02
Sziasztok!
Jázmin, Melcsike, Angie!
Köszönöm, hogy írtatok nekem. Már többször próbáltam válaszolni, de nem nagyon ment. Elolvastam a történeteiteket és nagyon nagyon sajnálom....
Jázmin!
Nagyon sajnálom a Kislányodat...
A mi kis babánk is kényszertartásban volt a magzatvízhiány miatt, még nekem is feltűnt az uh-on, hogy nem izeg-mozog mint más babák, hanem össze van gömbölyödve...
Még nem értem az olvasás végére, de Nálad végül megcsinálták a genetikai vizsgálatot?
Szerintem soha nem fog kiderülni, hogy a 4 babánknak ugyanez volt-e a baja...
Az 1. babát 2005-ben vártuk, szinte rögtön sikerült is, és olyan természetes volt, hogy rendben lesz minden és karácsonyi ajándéknak megkapjuk Őt, mert dec. 25-re voltunk kiírva. Nem így lett, a 12. heti uh-on derült ki, hogy már nem dobog a kicsi szíve... Akkor azt hittem, hogy ennél nem lehet borzalmasabbat átélni, de az élet megmutatta, hogy dehogyisnem.... Befejező műtéttel vették el mert még pici volt, és igazán nem is vizsgálták..., pedig az uh-on azt mondta az orvos, hogy nagyon vastag a nyaki redője, de nem lehet tudni, hogy azért mert beteg lett volna, vagy azért van ödémája mert már nem él...
2006. márciusában megint lett egy pozitív tesztem, de sajnos, az 5. héten elment..., ha nem szerettünk volna babát, akkor csak egy megkésett menstruációnak hihettük volna..., de után elkezdtek kivizsgálni minket. Volt genetika, immunológia, teljes hormon, Férjemnél sperma vizsgálat, de igazán nem találtak semmit...
2008. januárjában megint megtörtént a csoda ismét babát vártunk..., de sajnos a 8. héten még mindig csak egy üres petezsák látszott így jan. 25-én megint egy befejező műtét lett a vége...
Ezután kerestük fel Czeizel doktorúrat, aki a vizsgálataink alapján egy friss hormon vizsgálatot és méhtükrözést javasolt. De mind a kettő teljesen rendben volt, úgyhogy itt megállt a tudomány...
Most augusztusban történt az újabb csoda..., és igazán nem is mertük elhinni még túl nem jutottunk a 12. héten... ott már az orvos is azt mondta, hogy eljött az idő, hogy fellélegezhetünk és próbáljunk egy kicsit megnyugodni és örülni... de nem tartott sokáig.... Az ember minden babája elvesztésébe belehal egy kicsit, de amikor már mozog a pociban... és már az idegenek is észreveszik, hogy ketten vagytok... és amikor fekszik az ember a szülőszobán és hallja, hogy a szomszéd szobákban felsírnak a babák, és tudja, hogy az övé nem fog... és nem viheti haza... hogy, 13 héten át azért szedtem napi 3x2 utrogestánt, hogy nehogy baj legyen, majd a 19. héten nekem kell elvennem az életét... azt csak az fogja fel akinek át kellett élnie...
Melcsike!
Köszönöm, hogy írtál nekem... és nagyon sajnálom a Kislányodat....
Nagyon nehéz lehet, ha egy egészséges kisbaba valamiért korábban akar megszületni...., nem derült ki hogy miért?
Angie!
Nagyon sajnálom, hogy itt találkozunk újra..., és nagyon sajnálom a Kisfiadat...
Szerettem volna Veletek megosztani a mi kis új csodánkat, de nagyon féltem leírni, így nem tettem... Ti voltatok genetikai tanácsadáson utána?
Nekünk azt javasolta az orvos, hogy menjünk vissza Czeizel doktorúrhoz, mert a cisztás vesebetegségeknek van öröklődő változatai is..., de még nem tudom, hogy hogy legyen. A kórház óta nem voltam még kint és nem is akarok kimenni, egész nap pizsamában ülök a gép előtt és próbálom megtalálni a miértre a választ...
Nagyon sokat írtam, de pénteken is jobb volt egy kicsit miután írtam..., köszönöm, hogy meghallgattatok és válaszoltatok...
Jázmin, Melcsike, Angie!
Köszönöm, hogy írtatok nekem. Már többször próbáltam válaszolni, de nem nagyon ment. Elolvastam a történeteiteket és nagyon nagyon sajnálom....
Jázmin!
Nagyon sajnálom a Kislányodat...
A mi kis babánk is kényszertartásban volt a magzatvízhiány miatt, még nekem is feltűnt az uh-on, hogy nem izeg-mozog mint más babák, hanem össze van gömbölyödve...
Még nem értem az olvasás végére, de Nálad végül megcsinálták a genetikai vizsgálatot?
Szerintem soha nem fog kiderülni, hogy a 4 babánknak ugyanez volt-e a baja...
Az 1. babát 2005-ben vártuk, szinte rögtön sikerült is, és olyan természetes volt, hogy rendben lesz minden és karácsonyi ajándéknak megkapjuk Őt, mert dec. 25-re voltunk kiírva. Nem így lett, a 12. heti uh-on derült ki, hogy már nem dobog a kicsi szíve... Akkor azt hittem, hogy ennél nem lehet borzalmasabbat átélni, de az élet megmutatta, hogy dehogyisnem.... Befejező műtéttel vették el mert még pici volt, és igazán nem is vizsgálták..., pedig az uh-on azt mondta az orvos, hogy nagyon vastag a nyaki redője, de nem lehet tudni, hogy azért mert beteg lett volna, vagy azért van ödémája mert már nem él...
2006. márciusában megint lett egy pozitív tesztem, de sajnos, az 5. héten elment..., ha nem szerettünk volna babát, akkor csak egy megkésett menstruációnak hihettük volna..., de után elkezdtek kivizsgálni minket. Volt genetika, immunológia, teljes hormon, Férjemnél sperma vizsgálat, de igazán nem találtak semmit...
2008. januárjában megint megtörtént a csoda ismét babát vártunk..., de sajnos a 8. héten még mindig csak egy üres petezsák látszott így jan. 25-én megint egy befejező műtét lett a vége...
Ezután kerestük fel Czeizel doktorúrat, aki a vizsgálataink alapján egy friss hormon vizsgálatot és méhtükrözést javasolt. De mind a kettő teljesen rendben volt, úgyhogy itt megállt a tudomány...
Most augusztusban történt az újabb csoda..., és igazán nem is mertük elhinni még túl nem jutottunk a 12. héten... ott már az orvos is azt mondta, hogy eljött az idő, hogy fellélegezhetünk és próbáljunk egy kicsit megnyugodni és örülni... de nem tartott sokáig.... Az ember minden babája elvesztésébe belehal egy kicsit, de amikor már mozog a pociban... és már az idegenek is észreveszik, hogy ketten vagytok... és amikor fekszik az ember a szülőszobán és hallja, hogy a szomszéd szobákban felsírnak a babák, és tudja, hogy az övé nem fog... és nem viheti haza... hogy, 13 héten át azért szedtem napi 3x2 utrogestánt, hogy nehogy baj legyen, majd a 19. héten nekem kell elvennem az életét... azt csak az fogja fel akinek át kellett élnie...
Melcsike!
Köszönöm, hogy írtál nekem... és nagyon sajnálom a Kislányodat....
Nagyon nehéz lehet, ha egy egészséges kisbaba valamiért korábban akar megszületni...., nem derült ki hogy miért?
Angie!
Nagyon sajnálom, hogy itt találkozunk újra..., és nagyon sajnálom a Kisfiadat...
Szerettem volna Veletek megosztani a mi kis új csodánkat, de nagyon féltem leírni, így nem tettem... Ti voltatok genetikai tanácsadáson utána?
Nekünk azt javasolta az orvos, hogy menjünk vissza Czeizel doktorúrhoz, mert a cisztás vesebetegségeknek van öröklődő változatai is..., de még nem tudom, hogy hogy legyen. A kórház óta nem voltam még kint és nem is akarok kimenni, egész nap pizsamában ülök a gép előtt és próbálom megtalálni a miértre a választ...
Nagyon sokat írtam, de pénteken is jobb volt egy kicsit miután írtam..., köszönöm, hogy meghallgattatok és válaszoltatok...
dido
2009.12.21 13:12
Dido:látod, ha már picit könnyebb ettől, hogy írsz róla, már megérte. 
Az, hogy otthon gubbasztassz, az teljesen normális, ez jóideig így is lesz, de választ nem fogsz találni.Maradnak a nagy büdös MIÉRTek és a hiány.Én is felteszem még magamnak nap mint nap...és nem tudok elfogadni semmiféle választ, mert nincsen.
Nálunk volt 13 hetesen és 19 hetesen is biopszia, (méhlepény, magzatvíz) majd az elvesztése után Czeizelhez kezdtünk el járni, ahol minket is megvizsgáltak.
Borzalmas, amin átmentetek, nem is akarok közhelyes baromságokat és pozitív hülye dumákat írni neked.Egyszerűen sajnálom, nagyon.
Az, hogy otthon gubbasztassz, az teljesen normális, ez jóideig így is lesz, de választ nem fogsz találni.Maradnak a nagy büdös MIÉRTek és a hiány.Én is felteszem még magamnak nap mint nap...és nem tudok elfogadni semmiféle választ, mert nincsen.
Nálunk volt 13 hetesen és 19 hetesen is biopszia, (méhlepény, magzatvíz) majd az elvesztése után Czeizelhez kezdtünk el járni, ahol minket is megvizsgáltak.
Borzalmas, amin átmentetek, nem is akarok közhelyes baromságokat és pozitív hülye dumákat írni neked.Egyszerűen sajnálom, nagyon.
2009.12.21 14:22
Sziasztok!
Épp a napokban azon gondolkodtam, hogy milyen rossz lehet annak, akit frissen ért tragédia, és mondjuk eljön ide, aztán látja, hogy behalt a topik, és nem reméleht innen segítséget...és gondoltam, írok, hogy azért itt vagyunk, és előbújunk, ha segítség kell.
Dido, nagyon-nagyon sajnálom...hosszú, hideg tél jön képletesen is, ezt biztos Te is érzed, tudod. De fel fogsz állni. Szerencsére és sajnos...mert ilyenkor még az ember azt szeretné, ha nem lenne többé semmi...aztán megérti, hogy csinálni kell, mert életben maradtunk a fenébe is, és létezni kell tovább.
Ez egy szörnyű hullámvasút a pokolban, de amikor elérted a mélypontot, hidd el, szépen lassan kijössz megint a fényre, ami nem lesz már olyan sosem, de fogsz tudni élni tovább, visszatér az életkedved, fogsz bizakodni, még ha ez most elképzelhetetlen is. Fel fogsz állni, én is már térdelek, és érzem, hogy lesz jobb.
És fogunk még együtt örülni. Addig meg gyere, ha érzed, hogy segít Neked az, hogy itt kiadhatsz dühöt, szomorúságot, mindent.
Épp a napokban azon gondolkodtam, hogy milyen rossz lehet annak, akit frissen ért tragédia, és mondjuk eljön ide, aztán látja, hogy behalt a topik, és nem reméleht innen segítséget...és gondoltam, írok, hogy azért itt vagyunk, és előbújunk, ha segítség kell.
Dido, nagyon-nagyon sajnálom...hosszú, hideg tél jön képletesen is, ezt biztos Te is érzed, tudod. De fel fogsz állni. Szerencsére és sajnos...mert ilyenkor még az ember azt szeretné, ha nem lenne többé semmi...aztán megérti, hogy csinálni kell, mert életben maradtunk a fenébe is, és létezni kell tovább.
Ez egy szörnyű hullámvasút a pokolban, de amikor elérted a mélypontot, hidd el, szépen lassan kijössz megint a fényre, ami nem lesz már olyan sosem, de fogsz tudni élni tovább, visszatér az életkedved, fogsz bizakodni, még ha ez most elképzelhetetlen is. Fel fogsz állni, én is már térdelek, és érzem, hogy lesz jobb.
És fogunk még együtt örülni. Addig meg gyere, ha érzed, hogy segít Neked az, hogy itt kiadhatsz dühöt, szomorúságot, mindent.
Zaha
2009.12.21 14:27
Szia Jázi, Te hogy vagy?
Próbálkozhattok már?
És köszi a jókívánságot Vinyó nevében!
Neked is Szintike! Nálatok mi az ábra?
Hogy vagytok, csajok?
Tünci írt még talán két hete, hogy fekszik, a vérzés tart, de a baba jól van, szépen fejlődik.
Elnézést, elmaradtam privikkel is, de nagyon húzós volt ez az év vége, nem volt semmi időm a saját dolgaimra.
Próbálkozhattok már?
És köszi a jókívánságot Vinyó nevében!
Neked is Szintike! Nálatok mi az ábra?
Hogy vagytok, csajok?
Tünci írt még talán két hete, hogy fekszik, a vérzés tart, de a baba jól van, szépen fejlődik.
Elnézést, elmaradtam privikkel is, de nagyon húzós volt ez az év vége, nem volt semmi időm a saját dolgaimra.
Zaha
2009.12.21 18:20
Sziasztok!
Tegnap pont a Te történeted részén jártam a Babanetnek és teljesen ledöbbentem, hogy rajtunk kívül mennyien vannk, akik elvesztették a babájukat. Nem mindig magzati korban, de elveszítették.
Mondjuk ott inkább orvosi figyemetlenségből, de elveszítették.
Ha kíváncsiak vagytok rá olvassátok el.
No, nem azért, hogy együtt szomorkodjunk, de tanulságos.
mirci
Tegnap pont a Te történeted részén jártam a Babanetnek és teljesen ledöbbentem, hogy rajtunk kívül mennyien vannk, akik elvesztették a babájukat. Nem mindig magzati korban, de elveszítették.
Mondjuk ott inkább orvosi figyemetlenségből, de elveszítették.
Ha kíváncsiak vagytok rá olvassátok el.
No, nem azért, hogy együtt szomorkodjunk, de tanulságos.
mirci
2009.12.22 09:10
Sziasztok!
Dido nagyon sok kitartást kívánok, hogy túlléphess ezen! Nagyon sajnálom, hogy már ilyen rég óta próbálkoztok, és nem sikerül. Én úgy gondolom, nem szabad feladni! Amíg van egy kicsi kis remény, próbálkozni kell! Nekünk az első baba tavaly 8 hetesen elhalt, műtéti befejezés kellett. Idén a 40-dik héten halva szültem meg a kisfiam. Nagyon nehéz túlélni, de én úgy érzem, hogy amint lehet, újra meg akarom próbálni. És addig folytatni, amíg végre kezembe foghatom a picikém!!!
Nem szabad feladni!
Az utóbbi hetekben is rengeteg mama vesztette el a picikéjét. Szörnyű, hogy ilyen világban élünk! Nem hiszem el, hogy a nagyanyáink korában is volt ennyi halott baba! És ha ez így megy tovább, mi lesz az unokáink idejében?!
Komolyan mondom, néha félek! Hova tart ez a világ így?!
Dido nagyon sok kitartást kívánok, hogy túlléphess ezen! Nagyon sajnálom, hogy már ilyen rég óta próbálkoztok, és nem sikerül. Én úgy gondolom, nem szabad feladni! Amíg van egy kicsi kis remény, próbálkozni kell! Nekünk az első baba tavaly 8 hetesen elhalt, műtéti befejezés kellett. Idén a 40-dik héten halva szültem meg a kisfiam. Nagyon nehéz túlélni, de én úgy érzem, hogy amint lehet, újra meg akarom próbálni. És addig folytatni, amíg végre kezembe foghatom a picikém!!!
Nem szabad feladni!
Az utóbbi hetekben is rengeteg mama vesztette el a picikéjét. Szörnyű, hogy ilyen világban élünk! Nem hiszem el, hogy a nagyanyáink korában is volt ennyi halott baba! És ha ez így megy tovább, mi lesz az unokáink idejében?!
Komolyan mondom, néha félek! Hova tart ez a világ így?!
2009.12.22 15:43
Sziasztok!
Köszönöm, hogy írtok nekem, segít olyanoktól kapni megértő és segítő mondatokat, akiknek szintén át kellett ezen menniük.
Itthon a családom nagyon sokat segít.
Anyukám is itt van velünk, mindenben segít és megért, és velem sír, és nagyon rossz látni ahogy aggódik értem, hiszen Neki én vagyok a gyereke...
A Férjem is nagyon megértő, és tudom, hogy Ő is nagyon szenved még ha nem is mutatja, és nagyon aggódik értem, tegnap azt mondta egy szűnni nem akaró síráskor, hogy csak sírjam ki magam, de nem adhatom fel, mert biztos benne, hogy azt a Kisfiunk sem akarná...
én nem is akarom feladni, de nem igazán tudom, hogy lehet ezt túlélni...
Ma eljött a Bátyám, de nem tudtam Vele beszélni végig sírtam amíg itt volt, így szegénykém folyton azt kérdezte, hogy miben tudna segíteni.... holnap után karácsony, a Bátyámnak van egy tündéri 21 hónapos Kislánya, és úgy volt, hogy a 25-t együtt töltjük nálunk, de az idén nálunk nem lesz karácsony és fa sem, és most azt szeretné, hogy akkor menjünk mi hozzájuk... én nagyon szeretem az Unokahúgomat, de nem tudom, hogy meg tudnám-e állni, hogy ne sírjam végig az egész napot, hiszen csak úgy magától is elerednek a könnyeim és nem tudom abbahagyni.... és Ő még nem értené, hogy mi is a baj
Jázmin!
Nektek is hosszú volt az utatok idáig... segített, hogy elmentetek Czeizelhez? Tudott valami magyarázatot vagy bíztatót mondani?
Zaha!
Nagyon sajnálom... két egészséges pici babát elveszteni egyszerre, ezt nem lehet megérteni, hogy történhet ilyen...
Most még nem látom hogy lehet majd felállni, még a napok végeit sem látom.... de egy kicsit könnyebb, hogy olvaslak Benneteket...
Betti!
Nagyon sajnálom a Kislányodat és a 11. hetes picúrkát is... amíg nem tudtuk, hogy Kisfiú mi is gondolkoztunk a Franciska néven, de fiú nevet még nem találtunk...
Tündike!
Én először azt hittem, hogy a 12. hét után már nem lehet baj, de a fél idő után már biztos nem... nagyon sajnálom... hogy történhetnek meg ilyen dolgok, az élet, hogy lehet ennyire igazságtalan és kegyetlen...
Köszönöm, hogy írtok nekem, segít olyanoktól kapni megértő és segítő mondatokat, akiknek szintén át kellett ezen menniük.
Itthon a családom nagyon sokat segít.
Anyukám is itt van velünk, mindenben segít és megért, és velem sír, és nagyon rossz látni ahogy aggódik értem, hiszen Neki én vagyok a gyereke...
A Férjem is nagyon megértő, és tudom, hogy Ő is nagyon szenved még ha nem is mutatja, és nagyon aggódik értem, tegnap azt mondta egy szűnni nem akaró síráskor, hogy csak sírjam ki magam, de nem adhatom fel, mert biztos benne, hogy azt a Kisfiunk sem akarná...
én nem is akarom feladni, de nem igazán tudom, hogy lehet ezt túlélni...
Ma eljött a Bátyám, de nem tudtam Vele beszélni végig sírtam amíg itt volt, így szegénykém folyton azt kérdezte, hogy miben tudna segíteni.... holnap után karácsony, a Bátyámnak van egy tündéri 21 hónapos Kislánya, és úgy volt, hogy a 25-t együtt töltjük nálunk, de az idén nálunk nem lesz karácsony és fa sem, és most azt szeretné, hogy akkor menjünk mi hozzájuk... én nagyon szeretem az Unokahúgomat, de nem tudom, hogy meg tudnám-e állni, hogy ne sírjam végig az egész napot, hiszen csak úgy magától is elerednek a könnyeim és nem tudom abbahagyni.... és Ő még nem értené, hogy mi is a baj
Jázmin!
Nektek is hosszú volt az utatok idáig... segített, hogy elmentetek Czeizelhez? Tudott valami magyarázatot vagy bíztatót mondani?
Zaha!
Nagyon sajnálom... két egészséges pici babát elveszteni egyszerre, ezt nem lehet megérteni, hogy történhet ilyen...
Most még nem látom hogy lehet majd felállni, még a napok végeit sem látom.... de egy kicsit könnyebb, hogy olvaslak Benneteket...
Betti!
Nagyon sajnálom a Kislányodat és a 11. hetes picúrkát is... amíg nem tudtuk, hogy Kisfiú mi is gondolkoztunk a Franciska néven, de fiú nevet még nem találtunk...
Tündike!
Én először azt hittem, hogy a 12. hét után már nem lehet baj, de a fél idő után már biztos nem... nagyon sajnálom... hogy történhetnek meg ilyen dolgok, az élet, hogy lehet ennyire igazságtalan és kegyetlen...
dido
2009.12.23 08:25
Dido:magyarázat nincs, bíztatás van, de sokra nem megyek vele.
Én a helyedben nem mennék el a tesódékhoz.Neked most nem arra van szükséged, hogy muszájból karácsonyozz, és azt ha nem értik meg, akkor így jártak.Ilyenkor nem tudsz mást csinálni, csak bőgni, bőgni és bőgni és ostorozni magad.Ezen túl kell lenned, de ez még sok idő.Kívánom, hogy mielőbb nyugodjon meg a lelked.
Én a helyedben nem mennék el a tesódékhoz.Neked most nem arra van szükséged, hogy muszájból karácsonyozz, és azt ha nem értik meg, akkor így jártak.Ilyenkor nem tudsz mást csinálni, csak bőgni, bőgni és bőgni és ostorozni magad.Ezen túl kell lenned, de ez még sok idő.Kívánom, hogy mielőbb nyugodjon meg a lelked.
2009.12.23 19:01
Kedves Lányok!
Az utóbbi időben bár nem írtam ,de sokszor benéztem..szomorú voltam, hogy nem beszélgettek, nincs már ,aki segítsen annak, akinek most van rá szüksége..de aztán láttam, hogy "előbújtok", ha kell és ezért hálás vagyok nektek.
Remélem nem érzitek úgy, hogy én nem érezhetek együtt..
Dido, szívből sajnálom a kisbabád és minden ,amit leírtál..hát rettenetes és hihetetlen erős pár vagytok, hogy fel tudtok állni és bíztok, küzdötök!!
Nem nagyon tudom ,hogy kívánjak Boldog Karácsonyt, mert én sem hiszem ,hogy sokunknak az lehetne..de boldogabb jövő évet, azt mindenképpen kívánok Nektek!!
Vigyázzatok magatokra!!
Az utóbbi időben bár nem írtam ,de sokszor benéztem..szomorú voltam, hogy nem beszélgettek, nincs már ,aki segítsen annak, akinek most van rá szüksége..de aztán láttam, hogy "előbújtok", ha kell és ezért hálás vagyok nektek.
Remélem nem érzitek úgy, hogy én nem érezhetek együtt..
Dido, szívből sajnálom a kisbabád és minden ,amit leírtál..hát rettenetes és hihetetlen erős pár vagytok, hogy fel tudtok állni és bíztok, küzdötök!!
Nem nagyon tudom ,hogy kívánjak Boldog Karácsonyt, mert én sem hiszem ,hogy sokunknak az lehetne..de boldogabb jövő évet, azt mindenképpen kívánok Nektek!!
Vigyázzatok magatokra!!
2009.12.23 20:07
"A szeretet nem könnyű jószág,
mély és nehéz üdv, mit ad.
Erő kell hozzá, tűz, bátorság,
s látás, mely tiszta és szabad.
A szeretet nem édes álom,
éber szívet kíván nagyon.
Bármennyi szent örömmel járjon,
van benne égő fájdalom."
Kedves csajok, ölellek Benneteket, mindegyikőtöknek a legjobbakat, legszebbeket kívánom, túlélést, reményt, repülő időt, könnyeket és mosolyokat, szépséget és némi szomorúságot, bátorságot, emelt főt, könnyebb szívet.
Sok puszi (azért így elöljáróban, mert holnap elutazunk nővéremékhez)
Ui.: Tünci, a negyedik sorodat úgy veszem, hogy nem is írtad, Te.
mély és nehéz üdv, mit ad.
Erő kell hozzá, tűz, bátorság,
s látás, mely tiszta és szabad.
A szeretet nem édes álom,
éber szívet kíván nagyon.
Bármennyi szent örömmel járjon,
van benne égő fájdalom."
Kedves csajok, ölellek Benneteket, mindegyikőtöknek a legjobbakat, legszebbeket kívánom, túlélést, reményt, repülő időt, könnyeket és mosolyokat, szépséget és némi szomorúságot, bátorságot, emelt főt, könnyebb szívet.
Sok puszi (azért így elöljáróban, mert holnap elutazunk nővéremékhez)
Ui.: Tünci, a negyedik sorodat úgy veszem, hogy nem is írtad, Te.
Zaha
2009.12.24 09:34
Szintikém:köszi szépen, aranyos vagy, ígérem szólok Neked, ha lesz miről.
Én megnyugvást kívánok MINDEN topik társam lelkének és rengeteg erőt talpra állni, menni és küzdeni.
Franka barátném, neked pedig nagy nagy ölelés és puszillak, nem tudom hogy leszek msn-en, de felnézek majd.Vigyázz magarda!((()))
Én megnyugvást kívánok MINDEN topik társam lelkének és rengeteg erőt talpra állni, menni és küzdeni.
Franka barátném, neked pedig nagy nagy ölelés és puszillak, nem tudom hogy leszek msn-en, de felnézek majd.Vigyázz magarda!((()))
2009.12.24 18:23
Sziasztok!
Lélekben békés nyugott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Tünci örülök, hogy jelenkeztél a másik topicban olvastam, hogy javul a helyzet imátkozok érted minden nap és sokat gondolok rátok!
Dido sajnálom
Velem semmi különös. Dolgozok már 1 hete így elég gyorsan mennek a napok most a téli leállás van így csak jan 4.-én megyek legközeleb!
Sok-sok puszi mindenkinek!
Lélekben békés nyugott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Tünci örülök, hogy jelenkeztél a másik topicban olvastam, hogy javul a helyzet imátkozok érted minden nap és sokat gondolok rátok!
Dido sajnálom
Velem semmi különös. Dolgozok már 1 hete így elég gyorsan mennek a napok most a téli leállás van így csak jan 4.-én megyek legközeleb!
Sok-sok puszi mindenkinek!
2009.12.25 08:17
Sziasztok!
Lányok engedjetek meg nekem egy ilyen bejegyzést..nem ünnepi, de muszáj valahol "kitennem" magamból..
.........................
2009.december 24.
korán keltünk, akartunk egy jó napot, egy "eléggé" jót..tavaly olyan szomorú volt, minden igyekezetün kellenére.Akkor már egy pár hónapos babával kellett volna ünnepelnünk, nem kettesben.Azt hittem idén majd könnyebb lesz.
Dél körül kimentünk a temetőbe, hetek óta nem tudtam kimenni, mert gyalog nagy távolság és úgy örültem, hogy végre ott lehetek én is..de az öröm csak pár lépésig tartott, ahogy odanéztem a pici sírra, láttam, hogy nem stimmel valami..A férjem pár nappal ezelőtt ,már Viola névnapjakor kivitte a kis karácsonyfáját, angyalkáit..és nem volt ott, elvitte vki... Egyszerűen nem akartam elhinni, azonnal kitört belőlem a zokogás..kétségbeesetten járkáltam a sírok között, hátha megvan, hátha csak elfújta a szél és vki rossz sírra tette vissza..képtelenség felfogni, hogy bárki is elvihette..és pótolni sem tudjuk, mert semmi sincs nyitva..és ezentúl otthagyhatok-e bármit????Az egész délutánt végigzokogtam, nem bírom elviselni a gondolatot, hogy amit én olyan nagy szeretettel készítettem az én Kicsikémnek..hogy vki megállt a sír mellett és mosolyogva elemelte és hazavitte, kitette az ünnepi asztalára és gyönyörködött benne..Ami Kicsi Drágámé..az övé, neki készítettem, hogy vihette el?????A szívem szakad meg..most ott áll csupaszon a kis sír, az Ő örök nyughelye..azt kívántam bárcsak itthon lehetne velem és megvédhetném, megóvhatnám..hogy semmit se adhatok neki és azt is elviszik..bárcsak itt lehetne a házunkon belül...hogy tehetett bárki ilyet???
Annyira fáj, olyan elképesztő bánat, nem és nem bírom felfogni..
Tudom, Isten mindent lát, látja ezt is,azt a feketelelkű, végtelenül gonosz embert is, aki ezt tette..nem kell ,hogy nekem legyen gyilkos ,bosszúálló gondolatom..
Ömlenek a könnyeim,ahogy írok..hát ezt kaptuk mi idén karácsonyra..
................................................
Szintike,Boboka,olvastam a privátot, de ne haragudjatok, majd máskor írok..
Grácus, nagyon örülök ,hogy van munkád!!
Lányok engedjetek meg nekem egy ilyen bejegyzést..nem ünnepi, de muszáj valahol "kitennem" magamból..
.........................
2009.december 24.
korán keltünk, akartunk egy jó napot, egy "eléggé" jót..tavaly olyan szomorú volt, minden igyekezetün kellenére.Akkor már egy pár hónapos babával kellett volna ünnepelnünk, nem kettesben.Azt hittem idén majd könnyebb lesz.
Dél körül kimentünk a temetőbe, hetek óta nem tudtam kimenni, mert gyalog nagy távolság és úgy örültem, hogy végre ott lehetek én is..de az öröm csak pár lépésig tartott, ahogy odanéztem a pici sírra, láttam, hogy nem stimmel valami..A férjem pár nappal ezelőtt ,már Viola névnapjakor kivitte a kis karácsonyfáját, angyalkáit..és nem volt ott, elvitte vki...
Egyszerűen nem akartam elhinni, azonnal kitört belőlem a zokogás..kétségbeesetten járkáltam a sírok között, hátha megvan, hátha csak elfújta a szél és vki rossz sírra tette vissza..képtelenség felfogni, hogy bárki is elvihette..és pótolni sem tudjuk, mert semmi sincs nyitva..és ezentúl otthagyhatok-e bármit????Az egész délutánt végigzokogtam, nem bírom elviselni a gondolatot, hogy amit én olyan nagy szeretettel készítettem az én Kicsikémnek..hogy vki megállt a sír mellett és mosolyogva elemelte és hazavitte, kitette az ünnepi asztalára és gyönyörködött benne..Ami Kicsi Drágámé..az övé, neki készítettem, hogy vihette el?????A szívem szakad meg..most ott áll csupaszon a kis sír, az Ő örök nyughelye..azt kívántam bárcsak itthon lehetne velem és megvédhetném, megóvhatnám..hogy semmit se adhatok neki és azt is elviszik..bárcsak itt lehetne a házunkon belül...hogy tehetett bárki ilyet???
Annyira fáj, olyan elképesztő bánat, nem és nem bírom felfogni..
Tudom, Isten mindent lát, látja ezt is,azt a feketelelkű, végtelenül gonosz embert is, aki ezt tette..nem kell ,hogy nekem legyen gyilkos ,bosszúálló gondolatom..
Ömlenek a könnyeim,ahogy írok..hát ezt kaptuk mi idén karácsonyra..
................................................
Szintike,Boboka,olvastam a privátot, de ne haragudjatok, majd máskor írok..
Grácus, nagyon örülök ,hogy van munkád!!
2009.12.25 09:32
Tünci drága!
Gondolj bele, micsoda nyomorult lélek lehet az, aki képes egy sírról, egy gyereksírról levenni bármit! Akinek semmi sem szent. Micsoda lelki mélységben élhet. Nem szeretnék a helyében lenni.
Ti pedig minden szereteteket és ragaszkodásotokat beletettétek Viola emlékének megőrzésébe, sírjának ápolásába. EZ A SZERETET a lényeg.
Nem kell, hogy más gondolatod legyen.
Ölellek
Gondolj bele, micsoda nyomorult lélek lehet az, aki képes egy sírról, egy gyereksírról levenni bármit! Akinek semmi sem szent. Micsoda lelki mélységben élhet. Nem szeretnék a helyében lenni.
Ti pedig minden szereteteket és ragaszkodásotokat beletettétek Viola emlékének megőrzésébe, sírjának ápolásába. EZ A SZERETET a lényeg.
Nem kell, hogy más gondolatod legyen.
Ölellek
2009.12.25 10:07
Vannak ilyen emberek, de mennyi. Nálunk mindenszentekkor rendszeres, hogy lelopják a koszorút, gyertyát....eladják újra...
Tüncikém, az ilyen ember Isten előtt számadással tartozik majd, nem is kevéssel, mert a végső pillanatban nem marad rejtve semmi.
Vígasztaljon ez és talán az, hogy látta Viola, biztos vagyok benne, hogy milyen szép kis karácsonyfája van, volt.
Tüncikém, az ilyen ember Isten előtt számadással tartozik majd, nem is kevéssel, mert a végső pillanatban nem marad rejtve semmi.
Vígasztaljon ez és talán az, hogy látta Viola, biztos vagyok benne, hogy milyen szép kis karácsonyfája van, volt.
Betti
2009.12.26 13:50
Sziasztok.
Ma mar vegre vege ennek a nyomorusagnak, a koccintasoknak boldog karacsonyt felkialtassal...
Remelem, mindenki turhetoen atveszelte.
Tuncikem, aterzem a melyseges elkeseredesed es banatod, nagyon sajnalom. Violad mindent tud, mindent erez, a hatalmas szeretetet es odaadast, amivel keszitetted neki. Tudom, ettol meg szomoru vagy es nem tudlak most megvigasztalni.
Mindenki olyan szepeket irt es kivant, igy legyen.
Dido, Neked meg a multkor akartam irni, hogy nagyon szerencses vagy, hogy a csaladod, fokent anyukad igy melletted, mogotted all, ez nagyon sokat jelent. Parunknak ilyen igazi anyai tamogatas nelkul kell kuzdenunk. Jo, hogy o van Neked, hogy erti, amit Te erzel. Hogy vagy ma?
Franka, bepotyoghetnel Te is par sort, mi a helyzet Veled, vagy irj egy privit vagy emailt, jo?
Jazi, en is szoritok.
Aarnika, meg jovok egy privivel, le vagyok maradva kisse, de ami kesik, nem mulik. Rettegj!!!!
Gracus, Szinti, mindenki, puszik.
Ma mar vegre vege ennek a nyomorusagnak, a koccintasoknak boldog karacsonyt felkialtassal...
Remelem, mindenki turhetoen atveszelte.
Tuncikem, aterzem a melyseges elkeseredesed es banatod, nagyon sajnalom. Violad mindent tud, mindent erez, a hatalmas szeretetet es odaadast, amivel keszitetted neki. Tudom, ettol meg szomoru vagy es nem tudlak most megvigasztalni.
Mindenki olyan szepeket irt es kivant, igy legyen.
Dido, Neked meg a multkor akartam irni, hogy nagyon szerencses vagy, hogy a csaladod, fokent anyukad igy melletted, mogotted all, ez nagyon sokat jelent. Parunknak ilyen igazi anyai tamogatas nelkul kell kuzdenunk. Jo, hogy o van Neked, hogy erti, amit Te erzel. Hogy vagy ma?
Franka, bepotyoghetnel Te is par sort, mi a helyzet Veled, vagy irj egy privit vagy emailt, jo?
Jazi, en is szoritok.
Aarnika, meg jovok egy privivel, le vagyok maradva kisse, de ami kesik, nem mulik. Rettegj!!!!
Gracus, Szinti, mindenki, puszik.
Zaha
2009.12.27 08:52
Sziasztok!
köszönöm a vígasztaló szavakat..igyekszem nem gondolni mostmár erre, változtatni nem lehet..(de élőszóban nem is tudok mondani erről semmit..anyu fehívott és elsírtam magam és képtelen voltam hangosan kimondani, leírtam neki sms.ben..)ma kinyit a bolt és pótoljuk, ahogy tudjuk..(de azért Gárcussal is mélyen egyetértek....)igazatok van,Viola úgyis tudja, ohgy milyen sokat gondolunk rá, mai napig minden nap beszélünk róla a férjemmel.
Kicsit átrendezte a szobát és az íróasztalomról áthozta Viola képeit a nappali polcára..amikor kitette a többi családi kép közé, kérdeztem ,hogy nem baj, nem érzi kellemetlenül magát, ha "kívülálló" jön látogatóba és látja..és annyira,de annyira jól esett ,hogy azt mondta hogy a legtermészetesebb dolog, hogy a kisbabánk képe ott van és akinek nem tetszik az elfordul..úgyhogy most itt van velem szemben és jó érzés, ha felpillantok.
Annyira ráérek sokszor merengeni, annyit gondolok Rátok..azért mert ritkábban írunk, írtok, még gondolok mindenkire és érdekel ,hogy mi van Veletek..
Jázmin szorítok Nektek..Franka írjál kérlek ide is, mindenkinek hiányzol!!!
Leda, ugye jól vagytok??
Szintikém remélem Te már elnehezedtél és lelassultál!!!
Zaha, ha nagy is a hajtás a melóban, írjál mindig csak pár sort,érted mindig különösen aggódom..
Dido, Tündike, Cimpulusz,Zsófi,Angie,Zsolika hogy vagytok??Nektek még annyira friss..emlékszem milyen nehéz az első hónapok.."visszatérni" munkába, csládba, barátokhoz..tiszta szívből kívánom, ohgy mindenki mellett álljon legalább egyvalaki úgy, ahogy mellettem a férjem állt!
köszönöm a vígasztaló szavakat..igyekszem nem gondolni mostmár erre, változtatni nem lehet..(de élőszóban nem is tudok mondani erről semmit..anyu fehívott és elsírtam magam és képtelen voltam hangosan kimondani, leírtam neki sms.ben..)ma kinyit a bolt és pótoljuk, ahogy tudjuk..(de azért Gárcussal is mélyen egyetértek....)igazatok van,Viola úgyis tudja, ohgy milyen sokat gondolunk rá, mai napig minden nap beszélünk róla a férjemmel.
Kicsit átrendezte a szobát és az íróasztalomról áthozta Viola képeit a nappali polcára..amikor kitette a többi családi kép közé, kérdeztem ,hogy nem baj, nem érzi kellemetlenül magát, ha "kívülálló" jön látogatóba és látja..és annyira,de annyira jól esett ,hogy azt mondta hogy a legtermészetesebb dolog, hogy a kisbabánk képe ott van és akinek nem tetszik az elfordul..úgyhogy most itt van velem szemben és jó érzés, ha felpillantok.
Annyira ráérek sokszor merengeni, annyit gondolok Rátok..azért mert ritkábban írunk, írtok, még gondolok mindenkire és érdekel ,hogy mi van Veletek..
Jázmin szorítok Nektek..Franka írjál kérlek ide is, mindenkinek hiányzol!!!
Leda, ugye jól vagytok??
Szintikém remélem Te már elnehezedtél és lelassultál!!!
Zaha, ha nagy is a hajtás a melóban, írjál mindig csak pár sort,érted mindig különösen aggódom..
Dido, Tündike, Cimpulusz,Zsófi,Angie,Zsolika hogy vagytok??Nektek még annyira friss..emlékszem milyen nehéz az első hónapok.."visszatérni" munkába, csládba, barátokhoz..tiszta szívből kívánom, ohgy mindenki mellett álljon legalább egyvalaki úgy, ahogy mellettem a férjem állt!
2009.12.27 10:45
Mi is hazaértünk...anyunál voltunk karácsonyozni, anyósom is, két nap ott aludtunk. Semmi különös nem volt, finom ebédek, délután séta, pihenés...nyugalom.
Az volt a szép, hogy együtt az egész család. 80 éves nagyszüleim is.
Volt, ami nem tetszett, de már megtanultam hallgatni, úgysem tudom elmagyarázni, mit érzek, gondolok..ilyenkor inkább csak mosolygok meg bólogatok.
Az volt a szép, hogy együtt az egész család. 80 éves nagyszüleim is.
Volt, ami nem tetszett, de már megtanultam hallgatni, úgysem tudom elmagyarázni, mit érzek, gondolok..ilyenkor inkább csak mosolygok meg bólogatok.
Betti
2009.12.27 11:03
Sziasztok Mindenkinek!!
Annyira fájdalmas az élet...! Mindig csak a szomorúság jön.
Gyakran úgy érzem, sose lesz ennek vége, s nem leszek boldog újra!
Teljesen hangulatingadozásaim vannak. És sajnos egyre inkább úgy érzem, a házasságom kezd tönkremenni. Örülök, hogy nektek nincs gond a párotokkal! Sajnos én nem tudok vele mit kezdeni.
Nem hajlandó semmi közeledésre. Csak udvariasan elbeszélget velem, de semmi szeretetet nem képes adni. Könyörögni kell egy pusziért, egy simogatásért. Ha próbálok beszélni vele, csak annyit mond, hogy ő nem vette észre, hogy megváltozott volna. Csak most sokszor akar egyedül lenni. De egyszer se mondja már, hogy szeret, nem hajlandó velem elmenni sehova se. Úgy élünk együtt, mint két haver, vagy albérlő. A hét elején annyira kiborultam, hogy itthon volt, de nem volt hajlandó bejönni hozzám a szobába. Csak a nappaliba netezett, s tudomást se vett rólam. Éjjel összeszedtem a cuccaim, de megállított az ajtóban, s nem engedett elmenni. Sírógörcsöt kaptam, alig bírtam abbahagyni. Akkor kicsit ráébredt, hogy mennyire megbánt. Azt hittem változik a helyzet, de úgy látszik minden csoda 3 napig tart!
Ma elment dolgozni, s ismét semmit nem foglalkozik velem. Azt se tudom, ha lejár a várakozási idő, mi lesz?! Mert így nem leszek terhes...!
Állandóan az az érzésem, hogy ez nem normális! Nem hiszem el, hogy egy férfinak nincsenek igényei, nem vágyik szeretetre, gyengédségre!
Megkérdeztem, de azt mondta nincs senki más neki! De az előfordulhat, hogy hetekig sem akar semmit!?
Nagyon ki vagyok borulva, s kezdek azon gondolkodni, hogy talán abba kéne ezt hagyni! Szükségem van a szeretetre, s a családomtól, barátnőmtől rengeteget kapok, míg a férjemtől semmit! Néha azt érzem, ennek így semmi értelme!
Szép remények a következő évre nézve! Soha nem volt még ilyen szörnyű évvége!!
Nagyon bízok benne, hogy Nektek nem lesz ilyen, s sokkal boldogabb új évet hoz a jövő!!!!
Sok puszit küldök mindenkinek, s sok ölelést!!
Annyira fájdalmas az élet...! Mindig csak a szomorúság jön.
Gyakran úgy érzem, sose lesz ennek vége, s nem leszek boldog újra!
Teljesen hangulatingadozásaim vannak. És sajnos egyre inkább úgy érzem, a házasságom kezd tönkremenni. Örülök, hogy nektek nincs gond a párotokkal! Sajnos én nem tudok vele mit kezdeni.
Nem hajlandó semmi közeledésre. Csak udvariasan elbeszélget velem, de semmi szeretetet nem képes adni. Könyörögni kell egy pusziért, egy simogatásért. Ha próbálok beszélni vele, csak annyit mond, hogy ő nem vette észre, hogy megváltozott volna. Csak most sokszor akar egyedül lenni. De egyszer se mondja már, hogy szeret, nem hajlandó velem elmenni sehova se. Úgy élünk együtt, mint két haver, vagy albérlő. A hét elején annyira kiborultam, hogy itthon volt, de nem volt hajlandó bejönni hozzám a szobába. Csak a nappaliba netezett, s tudomást se vett rólam. Éjjel összeszedtem a cuccaim, de megállított az ajtóban, s nem engedett elmenni. Sírógörcsöt kaptam, alig bírtam abbahagyni. Akkor kicsit ráébredt, hogy mennyire megbánt. Azt hittem változik a helyzet, de úgy látszik minden csoda 3 napig tart!
Ma elment dolgozni, s ismét semmit nem foglalkozik velem. Azt se tudom, ha lejár a várakozási idő, mi lesz?! Mert így nem leszek terhes...!
Állandóan az az érzésem, hogy ez nem normális! Nem hiszem el, hogy egy férfinak nincsenek igényei, nem vágyik szeretetre, gyengédségre!
Megkérdeztem, de azt mondta nincs senki más neki! De az előfordulhat, hogy hetekig sem akar semmit!?
Nagyon ki vagyok borulva, s kezdek azon gondolkodni, hogy talán abba kéne ezt hagyni! Szükségem van a szeretetre, s a családomtól, barátnőmtől rengeteget kapok, míg a férjemtől semmit! Néha azt érzem, ennek így semmi értelme!
Szép remények a következő évre nézve! Soha nem volt még ilyen szörnyű évvége!!
Nagyon bízok benne, hogy Nektek nem lesz ilyen, s sokkal boldogabb új évet hoz a jövő!!!!
Sok puszit küldök mindenkinek, s sok ölelést!!
2009.12.27 13:17
Sziasztok!
Ezek a napok sokkal rosszabbak, mint egyébként... nem így terveztük a karácsonyt és NEM IS ÍGY KELLENE LENNIE!!!!!!
Nem vagyok túl jól, hol majd szét feszít valami hatalmas düh, amivel nem tudok mit kezdeni és olyankor jobb ha nincs a közelemben senki mert biztos hogy "belemarok", hol pedig csak sírok és nem tudom abbahagyni és nem érdekel semmi...
A Férjem szeretné ha elmennénk sétálni a Ligetbe, de én még nem voltam kint a kórház óta és nem is akarok...
Úgy volt, hogy nem lesz fánk az idén, végül 24-én mégis hozott a Férjem egy kis cserepes 30-40 cm-es cukorsüvegfenyőt, amire rakott 4 pici gömböt és egy kicsi boát. Nem igazán tudtam vele mit kezdeni, de végül megbeszéltük, hogy majd tavasszal kivisszük a temetőbe, és elültetjük ott. Mi nem hozhattuk haza és temethettük el a Kisfiunkat, és most egy kicsit megnyugtat, hogy ezt a pici fát emlékül állíthatjuk majd Neki, és a többi Picibabánknak...
Jázmin!
Végül nem mentünk, de a Bátyámék átjöttek egy picit, és nem is gondoltam volna, de segített, hogy láthattam az Unokahúgom. Előtte azt hittem, hogy még nem vagyok képes kisgyereket látni, de végül nem így volt, sőt. Persze lehet, hogy csak azért mert Őt imádom...
Tünci!
Sajnálom... az ilyen nem is ember.
A nagyszüleim sírja körül volt egy térdig érő jelképes kerítés, tavasszal kitörték az oszlopokat a betonból és elvitték az egészet...
De a Kislányotok így is tudja, hogy mennyire szeretitek és, hogy mindig gondoskodni fogtok Róla...
Nem vagyunk mi olyan erősek, tavaly a műtét után több mint 10 kilót fogytam, és nem akartam már újra megpróbálni. De aztán telt az idő és láttam körülöttünk a kis Unokahúgomat és azt is ahogy a Férjem foglalkozik Vele, így megint megpróbáltuk, rögtön sikerült... az 5 éves házassági évfordulónk utánra voltunk kiírva 4 nappal, így biztosra vettem, hogy most már nem lehet semmi baj a 12. hét után...
Grácus!
Sajnálom mindkét Kisbabád..., a mi Kisfiunk is májusban született volna...
Zaha!
Igen nagyon sokat kapok a családomtól. Anyukámnak mi a Bátyámmal elég későn születtünk, nagyon sokat várt ránk, talán ezért ilyen megértő és együtt érző. ... és persze az Unokája volt, a Férjem elég sokat dolgozik így Anya járt velem az orvosokhoz, Ő volt velem az uh-okon, kivéve a legutolsót oda valahogy úgy alakult, hogy a Férjemmel mentünk...
Tündike!
Nálunk sem beszédes a Férjem, de nagyon sokat odajön hozzám és mellém ül és átölel, úgy hogy közben nem mond semmit...
Remélem, hogy rendeződik ez Nálatok, mert most még jobban egymásra van szükségetek...
Ezek a napok sokkal rosszabbak, mint egyébként... nem így terveztük a karácsonyt és NEM IS ÍGY KELLENE LENNIE!!!!!!
Nem vagyok túl jól, hol majd szét feszít valami hatalmas düh, amivel nem tudok mit kezdeni és olyankor jobb ha nincs a közelemben senki mert biztos hogy "belemarok", hol pedig csak sírok és nem tudom abbahagyni és nem érdekel semmi...
A Férjem szeretné ha elmennénk sétálni a Ligetbe, de én még nem voltam kint a kórház óta és nem is akarok...
Úgy volt, hogy nem lesz fánk az idén, végül 24-én mégis hozott a Férjem egy kis cserepes 30-40 cm-es cukorsüvegfenyőt, amire rakott 4 pici gömböt és egy kicsi boát. Nem igazán tudtam vele mit kezdeni, de végül megbeszéltük, hogy majd tavasszal kivisszük a temetőbe, és elültetjük ott. Mi nem hozhattuk haza és temethettük el a Kisfiunkat, és most egy kicsit megnyugtat, hogy ezt a pici fát emlékül állíthatjuk majd Neki, és a többi Picibabánknak...
Jázmin!
Végül nem mentünk, de a Bátyámék átjöttek egy picit, és nem is gondoltam volna, de segített, hogy láthattam az Unokahúgom. Előtte azt hittem, hogy még nem vagyok képes kisgyereket látni, de végül nem így volt, sőt. Persze lehet, hogy csak azért mert Őt imádom...
Tünci!
Sajnálom... az ilyen nem is ember.
A nagyszüleim sírja körül volt egy térdig érő jelképes kerítés, tavasszal kitörték az oszlopokat a betonból és elvitték az egészet...
De a Kislányotok így is tudja, hogy mennyire szeretitek és, hogy mindig gondoskodni fogtok Róla...
Nem vagyunk mi olyan erősek, tavaly a műtét után több mint 10 kilót fogytam, és nem akartam már újra megpróbálni. De aztán telt az idő és láttam körülöttünk a kis Unokahúgomat és azt is ahogy a Férjem foglalkozik Vele, így megint megpróbáltuk, rögtön sikerült... az 5 éves házassági évfordulónk utánra voltunk kiírva 4 nappal, így biztosra vettem, hogy most már nem lehet semmi baj a 12. hét után...
Grácus!
Sajnálom mindkét Kisbabád..., a mi Kisfiunk is májusban született volna...
Zaha!
Igen nagyon sokat kapok a családomtól. Anyukámnak mi a Bátyámmal elég későn születtünk, nagyon sokat várt ránk, talán ezért ilyen megértő és együtt érző. ... és persze az Unokája volt, a Férjem elég sokat dolgozik így Anya járt velem az orvosokhoz, Ő volt velem az uh-okon, kivéve a legutolsót oda valahogy úgy alakult, hogy a Férjemmel mentünk...
Tündike!
Nálunk sem beszédes a Férjem, de nagyon sokat odajön hozzám és mellém ül és átölel, úgy hogy közben nem mond semmit...
Remélem, hogy rendeződik ez Nálatok, mert most még jobban egymásra van szükségetek...
dido
2009.12.27 16:58
Szia Dido, még olvasni is szörnyű, hogy mi mindenen mentetek keresztül!
Nem csoda, hogy még nem látsz előre, hiszen annyira friss még a legutóbbi tragédia. Sírjál, írjál... ezek egy kicsit segítenek megkönnyebbülni. Elviselni az elviselhetetlent.
Ha beleolvasol ennek a fórumnak az első oldalaiba, láthatod, hogy az elején mindenki hasonló érzések közepette vergődött, és ha megnézed ugyanazoknak a későbbi írásait, olvashatod, hogy hogyan tompul lassan a fájdalom, és erősödik a remény...
A "miért?"-re valószínűleg nehezen található meg a válasz. Ám azért, ha nem is "holnap", de valamikor, amikor már kellően erősnek érzed magad hozzá, menjetek vissza Czeizelhez, ahogy javasolta a doktor. Hátha tud valami "okosat" (reményt keltőt) mondani.
Nem csoda, hogy még nem látsz előre, hiszen annyira friss még a legutóbbi tragédia. Sírjál, írjál... ezek egy kicsit segítenek megkönnyebbülni. Elviselni az elviselhetetlent.
Ha beleolvasol ennek a fórumnak az első oldalaiba, láthatod, hogy az elején mindenki hasonló érzések közepette vergődött, és ha megnézed ugyanazoknak a későbbi írásait, olvashatod, hogy hogyan tompul lassan a fájdalom, és erősödik a remény...
A "miért?"-re valószínűleg nehezen található meg a válasz. Ám azért, ha nem is "holnap", de valamikor, amikor már kellően erősnek érzed magad hozzá, menjetek vissza Czeizelhez, ahogy javasolta a doktor. Hátha tud valami "okosat" (reményt keltőt) mondani.
2009.12.27 17:50
[quote="tündike r."]
írta:tündike r.Az utóbbi hetekben is rengeteg mama vesztette el a picikéjét. Szörnyű, hogy ilyen világban élünk! Nem hiszem el, hogy a nagyanyáink korában is volt ennyi halott baba! És ha ez így megy tovább, mi lesz az unokáink idejében?!
Komolyan mondom, néha félek! Hova tart ez a világ így?!
Tündike! Nagyanyáink korában is volt sok halott baba, sőt!!!
Nagyanyáink, dédanyáink korában szinte minden családban volt halott kisgyermek. Csak akkoriban - társadalmi szinten - nem irányult rájuk akkora figyelem, talán pont azért, mert ez annyira gyakori volt, és mert az orvostudománytól még nem vártak annyit az emberek, mint ma.
Ma sok olyan kisember fel tud nőni, aki ötven évvel ezelőtt még bizonyosan nem érte volna meg a felnőttkort, és nem csak a koraszülöttek közül, hanem a megfelelő súllyal, időre született babák közül is.
A másfél-két kiló alatti koraszülöttek sorsa még harminc-negyven évvel ezelőtt is kétséges volt, mert az orvostudomány akkor még nem volt felkészült a fogadásukra, ma pedig egy kilós vagy még kisebb apróságok is esélyt kapnak a tudomány fejlődésével.
Hogy milyen világban élünk? Ebben egyetértek veled, hogy elég szörnyűben. A csecsemőhalandóság (aminek a régi okait már képes a tudomány orvosolni) mai okai valószínűleg összefüggenek a mai életformánkkal. Azzal a részével, amelyet az egyedi ember - bármilyen tudatosan igyekszik egészségesen élni - nem nagyon tud kiküszöbölni.
A férjeddel kapcsolatban: nincsenek "röntgen szemeim", de nem lehet, hogy - mivel ő férfiból van, és ők nagyon máshogyan élik meg a fájdalmakat - egyszerűen arról van szó, hogy nem tud "melléd omlani", mert férfiatlannak érezné "elgyengülni"?
Hogy ő is szomorkodik, de pl. netezésbe fojtja a bánatát. A te hangulatingadozásod teljesen érthető és normális, de őt ez megviseli (éppen azért, mert belül rezonál rá), és igyekszik hárítani magától. Ne láss rémeket! (olvasgass vissza - ilyen probléma is előadódott nemegyszer, e fórum közel másfél évében) Az, hogy az ajtóban megállított, mégiscsak azt mutatja, hogy igenis vannak érzelmei.
Többféle oka lehet persze, de bennem pl. az merült fel, hogy ez akár azért is alakulhat így, mert talán még fél attól, hogy nehogy át kelljen ezt a fájdalmat újra élnetek.[quote="tündike r."]e írta:tündike r.lőfordulhat, hogy hetekig sem akar semmit!?
Próbálj vele beszélgetni, először talán nem "direktben" erről, hanem "semleges" témáról, hátha idővel erre is el tudtok kanyarodni.
És írd le a bánatodat, az sokat segít.
2009.12.27 17:52
Draga Tundike....nem ismerem a ferjed, nem tudom, egyebkent milyen. Nagyon valoszinu, hogy o is total keszen van, ahogy Te, es o nem tudja hova folyatni a banatat. Talan ezert akar annyit egyedul lenni, o nem tudja ezt megbeszelni masokkal, ahogy Te itt velunk vagy egy baratnovel, o nem tud megkonnyebbulni. Nem tudom, nem akarok okoskodni, de figyelj ide. Nalunk forditva volt: a ferjem igenyelte volna jobban a figyelmet, szeretgetest, beszelgetest, de en becsuktam a kaput, mindig egyedul akartam lenni, nem akartam beszelgetni, nem tudtam vele gyenged lenni. Aztan sok ido elteltevel ez megszunt, fele tudtam fordulni megint. Tudom, hogy epp eleg a fajdalom, nemhogy meg turelmet is gyakorolj, de egymasert muszaj. En is nagyon halas vagyok ezert az elfogadasert, fogosszeszoritos turelemert neki. Vagy esetleg o nem akarna elmenni pszichologushoz? Te pedig irj nekunk, mikor ugy erzed.
Dido, teljesen megertem, hogy nem akarsz semmit, es hogy szornyu volt a karacsony. Majd eljon az az ido, amikor ki tudsz menni setalni egyet, ha meg nem, hat nem. A kis fa nagyon szep gondolat...hogyhogy nem hozhattatok haza a picifiut? Mi volt a neve?
Mirci, szep szilveszter...minden evben megrohan meg, vagy azert erzed, hogy egyre enyhebb az az erzes?
Nekemk most megint minden olyan ismeros, a havas faagak, a hideg, a tel, egyre inkabb megint beleelem magam, erdekes modon azok a dallamok mennek a fejemben, amiket akkor hallgattam.
Tunci, fenykep...mondom en, hogy ferjurad kedves-rendes egy fazon. Irjal sokat, olyan jo lenne megint beszelgetni igy mindannyian.
Betti, tenyleg szep lehetett, egyutt az egesz csalad.
Dido, teljesen megertem, hogy nem akarsz semmit, es hogy szornyu volt a karacsony. Majd eljon az az ido, amikor ki tudsz menni setalni egyet, ha meg nem, hat nem. A kis fa nagyon szep gondolat...hogyhogy nem hozhattatok haza a picifiut? Mi volt a neve?
Mirci, szep szilveszter...minden evben megrohan meg, vagy azert erzed, hogy egyre enyhebb az az erzes?
Nekemk most megint minden olyan ismeros, a havas faagak, a hideg, a tel, egyre inkabb megint beleelem magam, erdekes modon azok a dallamok mennek a fejemben, amiket akkor hallgattam.
Tunci, fenykep...mondom en, hogy ferjurad kedves-rendes egy fazon. Irjal sokat, olyan jo lenne megint beszelgetni igy mindannyian.
Betti, tenyleg szep lehetett, egyutt az egesz csalad.
Zaha
2009.12.27 19:05
Tündike!
Mikor olvastam a bejegyésed, arra gondoltam, ohgy:Jaj, dehogynem volt , óó, de még mennyire ,hogy nehéz volt...és tudtam ,ohgy többünk megszenvedett a babája elvesztése után még a házasságával, párjával is..nem akartam más nevében írni, nem emlékeztem pontosan, ohgy ki írta le nyíltan, ki privátban.Aztán ki szerettem volna keresni, amit "akkoriban" én írtam erről, de ahogy olvastam a saját akkori írásaimat..hú, nem megy, még most sem, ennyi idő után sem.
Ezért, inkább a mostani érzéseimet:Hogy a férjed ilyen volt-e mindig, vagy megváltozott, azt persze csak Te tudhatod.Lehet, ohgy ilyen volt, de másképp láttad, hiszen más életetek volt.(mert akárhogy ,de olyan ,mint "előtte" már sosem lesz..)
Az is lehet ,amit a többiek is írnak, ohgy Ő így éli meg, teljes elutasítással..elfordul mindentől, mindenkitől..az én férjem pl a fizikai munkába menekült, ezzel "élt túl"..hetekig folyt még az építhezés és egész álló nap, majd megszakította magát, csak ne kelljen szembenézni sem velem, sem a történtekkel..Aztán akkor omlott össze, amikor én már kezdtem kimászni a gödörből..hónapokkal később!!!!!!Addig nem "engedhette meg" magának!!Miattam!!
mindent újra kell építeni, én úgy éreztem, kettévált az életünk, előtte, utána..újratanultuk egymást, új szokásaink lettek(hiszen volt egy kislányunk, most pedig van egy eltemetett kislányunk..)
Bizony a házasélet újrakezdése sem volt könnyű, egyikőnknek sem..
Voltak nagyon nehéz időszakok, volt, hogy úgy éreztem én is, ohgy feladom, jobb lenne a hátam mögött hagyni mindent.De jó, hogy hagytunk időt magunknak, része ez is a gyásznak!
Dido!
Majd eljön az ideje, ohgy elmenj sétálni.lehet ,ohgy először kell egy kis kényszer,az se baj.emlékszem ,egész nap hálóingben feküdtem az ágyban..nem akartam kimenni, mert talán úgy éreztem ,ha csak én tudom, akkor elhitethetem magammal, hogy nem is igazán történt meg..Majd lesz vmi,ami kimozdít a holtpontról, ki kell várni,erőltetni nem lehet.
Mircivel kapcsolatban fogalmazódot meg bennem, ohgy teljesen mindegy az eltelt évek száma..sosem gondoljuk majd másképp, csak az érzésekre való "rálátás" lesz más..
ezt éreztem ,ahogy reggel a régi hsz-eimet olvastam..most is gondolok Violára, egész nap, most sem fáj kevésbé, most is éppúgy hiányzik, ugyanolyanok a könnyeim és elég egyetlen érzés, egy illat,bármi és úgy repül az ember vissza az időben...és akkor ugyanaz a fojtogató kín és bánat..ami most is megvan, de már együtt élünk ezzel....(Papusommal beszéltem erről, aki nagyon súlyos beteg és azt mondta idővel úgy megszokom a fájdalmat, olyan természetes lesz, mint neki a fizikai fájdalmak..először üvöltünk, nem akarjuk elfogadni, enyhítenénk valahogy, aztán csendesen beletörődünk és része lesz az életünknek.)
Zaha, azt hiszem ,amit írtam volna privátban, az most mind itt jött ki belőlem....
Mikor olvastam a bejegyésed, arra gondoltam, ohgy:Jaj, dehogynem volt , óó, de még mennyire ,hogy nehéz volt...és tudtam ,ohgy többünk megszenvedett a babája elvesztése után még a házasságával, párjával is..nem akartam más nevében írni, nem emlékeztem pontosan, ohgy ki írta le nyíltan, ki privátban.Aztán ki szerettem volna keresni, amit "akkoriban" én írtam erről, de ahogy olvastam a saját akkori írásaimat..hú, nem megy, még most sem, ennyi idő után sem.
Ezért, inkább a mostani érzéseimet:Hogy a férjed ilyen volt-e mindig, vagy megváltozott, azt persze csak Te tudhatod.Lehet, ohgy ilyen volt, de másképp láttad, hiszen más életetek volt.(mert akárhogy ,de olyan ,mint "előtte" már sosem lesz..)
Az is lehet ,amit a többiek is írnak, ohgy Ő így éli meg, teljes elutasítással..elfordul mindentől, mindenkitől..az én férjem pl a fizikai munkába menekült, ezzel "élt túl"..hetekig folyt még az építhezés és egész álló nap, majd megszakította magát, csak ne kelljen szembenézni sem velem, sem a történtekkel..Aztán akkor omlott össze, amikor én már kezdtem kimászni a gödörből..hónapokkal később!!!!!!Addig nem "engedhette meg" magának!!Miattam!!
mindent újra kell építeni, én úgy éreztem, kettévált az életünk, előtte, utána..újratanultuk egymást, új szokásaink lettek(hiszen volt egy kislányunk, most pedig van egy eltemetett kislányunk..)
Bizony a házasélet újrakezdése sem volt könnyű, egyikőnknek sem..
Voltak nagyon nehéz időszakok, volt, hogy úgy éreztem én is, ohgy feladom, jobb lenne a hátam mögött hagyni mindent.De jó, hogy hagytunk időt magunknak, része ez is a gyásznak!
Dido!
Majd eljön az ideje, ohgy elmenj sétálni.lehet ,ohgy először kell egy kis kényszer,az se baj.emlékszem ,egész nap hálóingben feküdtem az ágyban..nem akartam kimenni, mert talán úgy éreztem ,ha csak én tudom, akkor elhitethetem magammal, hogy nem is igazán történt meg..Majd lesz vmi,ami kimozdít a holtpontról, ki kell várni,erőltetni nem lehet.
Mircivel kapcsolatban fogalmazódot meg bennem, ohgy teljesen mindegy az eltelt évek száma..sosem gondoljuk majd másképp, csak az érzésekre való "rálátás" lesz más..
ezt éreztem ,ahogy reggel a régi hsz-eimet olvastam..most is gondolok Violára, egész nap, most sem fáj kevésbé, most is éppúgy hiányzik, ugyanolyanok a könnyeim és elég egyetlen érzés, egy illat,bármi és úgy repül az ember vissza az időben...és akkor ugyanaz a fojtogató kín és bánat..ami most is megvan, de már együtt élünk ezzel....(Papusommal beszéltem erről, aki nagyon súlyos beteg és azt mondta idővel úgy megszokom a fájdalmat, olyan természetes lesz, mint neki a fizikai fájdalmak..először üvöltünk, nem akarjuk elfogadni, enyhítenénk valahogy, aztán csendesen beletörődünk és része lesz az életünknek.)
Zaha, azt hiszem ,amit írtam volna privátban, az most mind itt jött ki belőlem....
2009.12.27 22:29
Képzeljétek! Nayonn sok éjjel azt álmodom, hogy születik még egykislányom a fiam mellé. És reggel döbbenek meg,hogy nincs.
Már nem fáj annyira mint rég, de azért fáj, főleg ilyenkor mikor közeleg a nap.
Legszívesebben ordítani tudnék, de a fiam miatt nem teszem, mert megijeszteném. Ő nemtud semmit és még kici, hogy megértse mitörtént. Majd egyszer talán eljön az idő.
Mirci
Már nem fáj annyira mint rég, de azért fáj, főleg ilyenkor mikor közeleg a nap.
Legszívesebben ordítani tudnék, de a fiam miatt nem teszem, mert megijeszteném. Ő nemtud semmit és még kici, hogy megértse mitörtént. Majd egyszer talán eljön az idő.
Mirci
2009.12.28 08:11
Anyósom minden alkalommal elmondja, hogy most kisfiú lesz és utána majd a második lesz kislány, merthát legyen egy kislány is.
Most is karácsonykor, hogy ez így szép, hogy lesz egy kisfiú elsőre /!/ és utána meg egy kislány is majd.
Minden alkalommal olyan, mintha fenékbe rúgnának, felveszem a semleges, mosolygós képemet és bólogatok. Hogy hát persze, így lesz, hogyne.
Az nem számít, hogy már volt kislány, azt a család nem számolja, az volt valahol, de nem is volt, azt csak én tartom számon, nekem van.
És azt is tudom, hogy akárhány gyermekem is lesz, csak fiúk lesznek, mert a kislányt elvetettem, eldobtam, nem érdemlem újra. De nincs is ezzel gond, csak borzolja az idegeim, mikor 'jaj, majd a második legyen kislány'!, már volt. Kész.
De nehéz ezt még családon belül is megmagyarázni.
Gondolatban, lélekben mindig ő lesz az első gyermekem, bármennyire is felfogtam, hogy ő nincs.
Most is karácsonykor, hogy ez így szép, hogy lesz egy kisfiú elsőre /!/ és utána meg egy kislány is majd.
Minden alkalommal olyan, mintha fenékbe rúgnának, felveszem a semleges, mosolygós képemet és bólogatok. Hogy hát persze, így lesz, hogyne.
Az nem számít, hogy már volt kislány, azt a család nem számolja, az volt valahol, de nem is volt, azt csak én tartom számon, nekem van.
És azt is tudom, hogy akárhány gyermekem is lesz, csak fiúk lesznek, mert a kislányt elvetettem, eldobtam, nem érdemlem újra. De nincs is ezzel gond, csak borzolja az idegeim, mikor 'jaj, majd a második legyen kislány'!, már volt. Kész.
De nehéz ezt még családon belül is megmagyarázni.
Gondolatban, lélekben mindig ő lesz az első gyermekem, bármennyire is felfogtam, hogy ő nincs.
Betti
Társoldalunk kínálatából
„Az anyák elmondják, mire volna szükségük, de nem hallottam még arról, hogy ez bárkit érdekelt volna” – Interjú Murinai Angéla íróval
Murinai Angéla Németországban élő magyar író, blogger, kreatívírás-oktató,... »
