Üdv Lányok!
Élek még ám, nem vesztem el, csak hát…! Most viszont gatyát felkötni: bepótolom minden eddigi lemaradásom!
Elõször is gratula Norcinak!
Nem olvastam még el mindet, de örülök, hogy jól sikerült a találkozó és sajnálom, hogy én lemaradtam róla.
A nyaralás után úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a dolgokat. Az utóbbi két évet azzal töltöttem, hogy jóformán mindent leépítettem magam körül, mondván, hogy nem akarok bonyodalmakat, ha jön végre a baba. Úgyhogy a mellékállást (részben) felmondtam. Aztán vártam, vártuk a csodát, de nem jött. Úgyhogy most néhány dolgot újragondoltam és úgy döntöttem, hogy másra koncentrálok. Úgyhogy bocsánat, de a sok munka mellett még ezért is nem jöttem mostanában. Mindemellett azonban, mielõtt bárki félreért, ugyanúgy szerettem volna, csak igyekeztem nem görcsölni és inkább másra összpontosítani.
Viszont a végére akartam járni, hogy miért is nem megy, úgyhogy miután végre összeszedte magát a párom és túlestünk a matyivizsgálaton
(semmi jelentõs rendellenesség), rajtam volt a sor és elmentem egy másik nõgyógyászhoz. Nõ volt, nagyon szimpatikus, bár nem vagyok benne biztos, hogy szakmailag is bízom benne, de jelenleg sajnos nem tudok jobbat. Eddig kétszer találkoztunk, ennyi még talán kevés a véleményalkotásra. Szóval remélem, hogy elõbb-utóbb "egymásra hangolódunk".
Elõször is, mikor mondtam, hogy x ideje próbálkozunk és az elsõ babát a 6. hetesen elvesztettük, mindenféle elõzetes vizsgálat nélkül rögtön a Clostylbelg-gel (vagy valami ilyesmi, biztos tudjátok mirõl beszélek) kezdte, meg kaptam még kétfajta gyógyszert. Megemlítettem neki a Gynevac-ot, azt mondta, hogy szerinte nekem ez kevés (?!), de próbáljuk meg. Azt mondta, két hónapig próbáljuk ki a Clostyl-t, aztán ha semmi eredmény, jönnek a vizsgálatok. A táblázatomat megnézte ugyan, de nem szentelt neki túl nagy figyelmet.
Aztán megvizsgált és közölte, hogy talált egy diónyi nagyságú cisztát
, úgyhogy néhány napra rá berendelt ultrahangra. Megkérdeztem, hogy nem lehetséges-e véletlenül, hogy sikerült és nem is ciszta az a ciszta. Azt mondta, hogy nem valószínû, de az ultrahang után többet tudunk és így a méhen kívüli terhességet is ki lehet zárni.
Szóval ezekkel az "élményekkel" távoztam az elsõ vizsgálat után. Hazafelé menet nagyon megkönnyebbült voltam, hogy túlestem rajta: elmentem egy új nõgyógyászhoz és elindultam a megoldás irányába. A cisztától nem ijedtem meg túlzottan. Úgy döntöttem, nem idegeskedem feleslegesen, amíg nem tudom pontosan, mi van. Úgyhogy el is határoztam, hogy másnap azért biztos ami biztos, azért nézek egy tesztet. Hallottam én már ilyen cisztákról, akik aztán azóta is ott rohangálnak a mama mellett.
A mellem már fájt néhány napja, úgyhogy gondoltam, ha van odabent valaki, már biztos kimutatja.
Szóval másnap ébresztõ, csipásan ki a rötyire, meg a fürdõszobába. Teszt elõ, egy csepp, két csepp… Gondoltam jól, van ezen is túlesünk, megint látunk egy csíkot, de azért sem fogok szomorkodni, hisz elindultam a megoldás irányába. Na, ezen gondolatok közben nézem a tesztet (Clearblue). Egy csík… Jól van, egy csík tudjuk, láttunk már ilyet. Még egy csík. ?!?!?! Na, várjunk csak! Hát ez már két csík!
Majd kiugrottam a bõrömbõl. Páromnak két nap múlva volt a szülinapja, úgyhogy elõzetes szülinapi ajándékkén megkapta a használt, de két csíkos tesztemet.
Azért még nem éltem bele magam. Másnap reggel megint újabb teszt: Gravi HCG. Szintén két csík.
Halvány ugyan, mint az elsõ, de azért csík.
Harmadik nap újabb teszt: Gabriel. Halvány két csíkocska.
Gondoltam, ez már nem lehet véletlen. "Csak" a ciszta miatt aggódtam. Lehet, még méhen kívüli is. Fõleg, hogy mikor utazás elõtt volt egy kis bajom, többek között ezt a lehetõséget említette meg a másik doki is. Szóval azért cidriztem, de nagyon reménykedtem. Aznap délutánra kellett visszamennem. Már tûkön ültem, alig vártam, hogy mehessek. Életemben elõször számoltam a másodperceket, hogy mikor megyek már a
nõgyógyászhoz?!
Mondtam, hogy újabb fejlemények vannak és három pozitív terhességi teszt van a hátam mögött. Hasi ultrahangon keresztül nem látott semmit, illetve senkit. Jött a hüvelyi ultrahang.
brrr… Határozottan még mindig nem lát semmit. A ciszta valószínûleg kipukkadt és felszívódott, de egy gyanús fekete folt azért van, ami akár baba is lehet, és az esetben jó helyen van.
Azt mondta, egy hét múlva (azaz holnapután) vissza kell mennem és még egyszer megnézzük. Kérdeztem, hogy nem kéne-e vérvétel, azt mondta nem, végül is ott a három teszt és most már csak az a kérdés, hogy valóban jó helyen van-e. Azért nem nyugodtam meg teljesen. Éjszaka is gondolkodtam rajta. Fõleg, hogy az elsõ babát nem tudni, miért vesztettük el, hosszúak a ciklusaim, meg a teherbeesés sem megy épp egyszerûen, úgyhogy felhívtam, hogy nem lenne-e jó mégis egy vérvétel, hisz abból már látna valamit a hormonokból, nem? Azt mondta, nem abból most nem lennénk okosabbak.
A gyógyszereket azt mondta, akkor nem kell szedni, de a Gynevac azért maradhat. Utánanéztem a neten és ha jól vettem ki Erazmusz korábbi szavait, a teherbeesés alatt már nem igazán javasolt, merthogy a sejtosztódás alatt nem igazán szerencsés (nem vagyok ugyan orvos, de laikusként nekem is ez a vélmenyem). Ne zavarjuk meg feleslegesen a természet rendjét. Mondtam neki. Nem értett vele egyet, mert szerinte csak tejsav van benne és nem árthat, de akkor hagyjuk, amíg nem tudunk biztosat.
Szóval, itt tartok most. Azért vasárnap néztem még egy tesztet: Minicsepp. Már erõsebb két csík.
Úgyhogy várom a csütörtököt. Vigyázok magunkra, terhességi vitamint szedek, nem emelgetek, nem rohangálok és naponta háromszor (?!) eszem. Soha életemben nem tudtam reggelizni, ebéd sem igazán volt, csak egy kiadósabb vacsora. Szóval igyekszem megváltoztatni a szokásaimat, hogy a legjobb legyen nekünk.
A reggeli hõmérõm olyan, mint az EKG. Volt 36,5 meg 3
7,9. Nem írtam el, tényleg 37,9. Nem vagyok rosszul, csak a cicim fájogat, leginkább reggelente, ébredés után. "Röviden" ennyi.
Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerültem.
Szóval, röviden, tömören és lényegretörõen: ZEBRA (és happy) VAGYOK!
Üdv, Koalamaci