Sziasztok Lányok!
Ezer éve nem írtam már megint, úgy szégyellem magam.
Hát képzeljétek el, én is beadattam ma az oltást.
Heni, pontosan ugyanúgy jártam, mint Te, egész éjjel csak hánykolódtam a döntéssel a fejem felett, felkeltem a szokásos 4 óra előtti időpontban a szokásos hányingerre és reggel 6.45-kor már a dokinál voltam. Nagyon mérges voltam, mert ott vártam fél órát a sok köhögő ember között és kiderült, hogy nem adja be, hanem oltópontba kellett elmennem.
Szépen el is ájultam, pedig nem is izgultam, meg semmi. Még jó, hogy párom ott volt velem, mert haza sem tudtam volna vánszorogni.
Igaz, még csak holnapután töltöm be a 12. hetet, de nem akartam tovább várni, mert megőrültem attól, hogy itt lebeg a döntés a fejem felett és ebben a bizonytalanságban leledzem. Őszintén remélem, hogy soha, de soha nem jön el az a pillanat, amikor meg fogom bánni ezt az elhatározást.
Luna, nagyon boldogságos szülinapot Neked!
Geo, olyan édes a fotón a kis bébitek. Én is nem győzöm kivárni a jövő szerdát, már eszméletlenül izgulok, aggódom és kíváncsi vagyok. Remélem, minden rendben lesz.
Sajnálom, hogy nem biztos, hogy meglesz a féléved.
Nanetto, szerintem se aggódj azon, hogy mások mit szólnak, nagy ívben le vannak sza*va, ez a Te illetve a Ti döntésetek, hogy fizettek vagy sem. Magánügy. Sajnos nekem is volt alkalmam megtapasztalni, milyen, amikor az ember nem privátban jár és félvállról veszik a dolgait.
Heni, jövő héten az uh után én is feliratkozom a listára. Tulajdonképpen el sem hiszem, hogy lassan vége a kritikus időszaknak és az iszonyat mennyiségű gyógyszereim száma is drasztikusan csökkenni fog. Nagyon vártam már. Két hét és alig marad valami szednivaló. Jajjjj, de szupeeeer!
Eszter, Detti, tök jó, hogy tudtok menni ingyenesen kombináltra.
Képzeljétek, a dokim februártól elmegy a kórházból,
így nagy sajnálatomra orvost kell váltanom. Jövő héten még hozzá megyek, aztán megkérdezem a lehetőségekről. Nem voltam túl boldog tőle.
Bibó, Nálad mi újság, hogy a múlkor megint úgy rádijesztettek?
Sajnos nálam is valószínű rossz helyen tapadt meg a kis drága, azért barnázom folyton és ezért kell továbbra is nyugton lennem. Hát ez sem dobott fel, úgy magam mögött hagynám már a kellemetlenségeket, az aggódnivalókat.
Aludni továbbra sem tudok csak 4, max. 5 órákat, hajnalban még mindig nagyon hányingerem van (hányás nincs), ezért a pajzsmirigyes bogyómat beveszem rögtön és alig bírom kivárni a fél órát, hogy ehessek valamit, azaz fél 5 tájékán már túlvagyok az első kaján. Szörnyűűű.
Összességében jól vagyok, a ruháim még jók rám, de a hasam azért elindult a növekedés irányába azt hiszem.
Igyekszem most már sűrűbben jönni, vigyázzatok magatokra!