Sziasztok!
SIKERÜLT TEGNAP ESTE 30-at FEJNEM MA REGGEL MEG 50-et, de Miló sztem rászokott a cumisüvegre mert 4-5-öt szív csak a ciciből és bealszik!
Bezzeg a cumiból úgy issza mint a gép.
Jó zsíros a tejem anya is mondta. Remélem jól táplálja Milót. Éjjel azt a 30-at kapta első alkalommal igaz rá két órára kicsit nyűgösködött. Amúgy éjjel kétszer etettem egy óra körül az anyatejet és később 50-et a tápiból. 4x keltem fel hozzá, de nem volt vészes. Egyszer jól be is volt kakilva úgyhogy muszáj volt az éjszakai peluscsere.
Alig sirdogált mivel cumi van a szájában, erre is rászoktattuk!
A kezem viszont beállt úgy a fejéstől hogy a csuklóm alig bírom moccintani. Ma már a másik kezemmel kellett fejnem.
Az alsó fertájom már egész jó. Anyukám hiába van itt folyton nyüzsgök valamit már rám szólt hogy miért nem pihenek már.
Tegnap még a DM-ben is voltam mert vettem még cumisüveget így hogy táp kell nem elég a két aventes.
Az üzletvezetőt ismerem, ki volt akadva hogy tegnap jöttünk haza a kórházból és én már vásárolgatok fitten náluk a DM-ben.
Az alsófertájom már javulgat bár még az ülés kellemetlen. Van hogy inkább ráülök egy úszógumira azon nagyon király kényelmes.
Miló írtó jó baba, hangját alig lehet hallani, semmivel nem lehet kihozni a sodrából még sokszor az öltöztetéssel sem pedig szegénykének el van törve a kulcscsontja. Azt mondták nem kell vele semmit csinálni amikor azon az oldalon fekszik akkor a kis kezét igazgassuk hogy ne fájjon neki és óvatosabban bánjunk vele. Majd januárban megnézik hogy alakult a kis csontocskája. 6 hetesen meg szemészetre kell vinnem mert a kórházban eléggé be volt szűkülve a szeme, nagyon váladékozik itthom is kamillázni szoktuk neki. A kis kezét lábát meg krémezni kell mert azt mondták TÚL LETT HORDVA AMI ÉRDEKES LOMBIKNÁL!!! mert ki lett neki ázva és most hámlik, de már az is nagyon szépen javulgat.
A kis kukija pedig olyan mint a zsidóknak, nem zárul rá a fityma.
Azt mondta a doktornéni hogy annyi lenne az egész hogy egy öltéssel összevarrják. Megmutatta hogy hol van úgymond elengedve ott összecsípte és tényleg úgy egy normális kukinak látszik. Nem tudom mikor kell ezt megcsináltatni, vagy hogy érdemes-e egyáltalán.
Nem is tudom mit írjak még annyi minden lenne, de már sok mindent elfelejtettem, a szülés néhány részletére nem emlékszem hál istennek mert elég fájdalmas volt. A vége borzasztó, mert előtte több mint 50 órán át fájdogáltam 10 percenként és ugye nem ment az alvás nagyon fáradt voltam pont a szülésre. Ha ki lettem volna pihenve biztos még ennél is könnyebben megy.
A szülésznő és a doki végülis megdícsért hogy szépen megszültem Milót ahhoz képest hogy nagy baba. Egyszer csak azt hallottam hogy ott a kis hajas feje akkor szólt a dokinak a szülésznő. Akkor olyan erőt merítettem valahonnan nem tudom hogy de nyomtam mint az atom és elég hamar kicsusszant. Égetett, szúrt azt hittem szétszakadok de mindent úgy csináltam ahogy a szülésznő mond és a végén közölte is hogy nagyon örült hogy ilyen szófogadó voltam annyira rögtön reagáltam mindenre amire kért hogy szinte még ki sem mondta mit szeretne már csináltam.
Az egyik fájdalmam az hogy nagyon picit tették rám és nem csináltak képet, rögtön vitték át a másik szobába ahol apa kamerázta ahogy lekezelik. A varrásokat kurva sokáig csinálta a doki. Végig hümmögött hogy olyan mintha vajat varrna, és asszem azt beszélték hogy a sok meddőségi kezelés miatt ilyen a hüvelyem, mert össze-vissza vagyunk szekálva.
Nekem egy részét nem is felszívódóval csinálta a doki. Amikor jöttünk haza akkor szedte ki elég kellemetlen volt, de ez már semmiség. Az aranyeremmel volt a legnagyobb gondom, de már javul, meg ugyanúgy a derekammal meg a szeméremcsontommal.
Talán tengap volt először, hogy már nem éreztem annyira, de előtte annyira fájt hogy volt alkalom amikor még a gyereket is majdnem eldobtam úgy belém nyillalt.
A kicsi annyira aranyos. Remélem ha eddig nem jött ki a pocakfájás már nem is fog. Még amikor pukizik, meg trottyoz akkor sem sír csak eltorzul a feje és nyögdécsel. Imádom egyszerűen és annyira örülök neki hogy így meghálálja a szeretetemet azzal hogy ilyen fantasztikus jó baba. Teljesen el vagyok tőle ájulva. A többi kisbaba közül volt olyan aki szabályosan sikított, Milónak nagyon kis pici hangja van, nem tud ordítani, nagyon türelmes és nem bánja hogy bénázok vele. Földöntúli érzés amit iránta érzek, majdnem minden percben el tudnám magam sírni ha csak ránézek.
Annyi mindent írnék még de itt ülhetnék napokig és nem akarom elvenni a kis drágámtól az időt. Most ennyi. Majd még jövök biztosan mert órákig is tök nyugton van, de most még annyi a teendő. Ma jött meg az anyakönyvije meg a lakcímkártyája.
Ezen is úgy meghatódtam, mert mindig olvasom hogy anyja neve és az én nevemen van ott. Azt hittem elolvadok amikor hallom a postás szájából hogy Gyetvai Milánnak jött levele. Annyira jó, tényleg nem is gondoltam volna hogy még annál is jobban fogom imádni mint amikor pocaklakó volt. És ami még hihetetlenebb hogy akármekkora hasam is volt hogy a frászba fért el és hogy tudtam én a végén őt cipelni???
Na jó befogom jöjjön néhány kép, csak feltöltöm őket.