Stella, Ildikó
boldognak ugyan boldog vagyok, sőt, a legboldogabb a világon, de nyugodtnak nem mondanám magam. Állandóan izgulok valami miatt. UH-ok előtt már számolom vissza a napokat, mikor láthatom már, ugyan minden rendben van-e Vele, utána 2 napig megnyugszom, és kitalálok valami mást. A múlt héten az volt a legújabb, hogy van valami hüvelyi fertőzésem és azt elkapja a baba, már tüneteket is éreztem, csípett, viszketett, apuci ismét fölkocsikázott velem Pestre, persze semmi baj, kaptam egy kúpot(de szerintem csak, hogy megnyugodjak) és levettek egy hüvelykenetet. Ezekután megnyugodtam, a tüneteim magától elmúltak.
De megint csak kb. 2 napig tartott a nyugalmam, kitaláltam, hogy mi van, ha inkább valami húgyúti baci van a háttérben, erre küldtem egy vizeletet a laborba tenyésztésre, majd meglátjuk. De hogy még ez se legyen elég, rám tört az allergia, orrdugulás, tüsszögés folyamatosan, stb. Ismét utánaolvastam a dolgoknak, a tüsszentés hasprést okozhat, ez fokozza a méhtevékenységet, és ez rossz irányba befolyásolhatja a méhszájat. Több se kellett nekem, azóta speciális trükkökkel visszafojtom a tüsszentést, hát nem könnyű és nem is mindig sikerül.
Hát ennyit a nyugalmamról, ez az ára, ha valaki egészségügyis és belelát a dolgok mélyére, mindent amit tanultam összekombinálok és kész a pánik.
Most nagyot csalódhattatok a nagy megnyugtató Móniban
Amikor még csak folytak a próbálkozások babaügyben, akkor is mindenféle tüneteket produkáltam, akárcsak itt sokan mások. Volt hányingerem, voltam őrülten kívánós, felfaltam volna mindent, álomkóros is voltam, fájt a cicim is, sőt még a progiszintem is olyan magas volt, 106-os, hogy mindenki szerint babás voltam, késett is, a 32.nap tájékán már 100 %-ra vettem, nekem babám lesz. Aztán persze megjött, és a szokásos depresszió. Aztán mikor végre valóban babás lettem, semmilyen tünetem nem volt, a mai napig nem volt hányingerem, sose hánytam, zabálhatnékom meg pláne nem volt, sőt, bárcsak ne kéne enni, mert semmi kaja nem esik jól, gyakori pisilési ingerem se volt soha, álomkóros azért voltam, de nem a legelején. Már-már annyira jól éreztem és érzem magam most is, hogy hihetetlen, hogy kisbaba van a pocimban. Szóval ennyit a tünetekről, szinte semmit se jelentenek. Ha ott a baba, tünetek nélkül is ott van, ha meg nincs, hiába minden tünet. Legalábbis nálam így volt.
És Ildi, sajnálom, hogy lemaradtál, de siess gyorsan utánam!!!
Móni