Sziasztok!
NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
Azt is hogy gondoltatok ránk, szorítottatok értünk, és tartottátok bennem a lelket!
nagyon megható volt, hogy ennyien vártatok a hírekkel, és hogy figyelemmel kísérik az eseményeket olyanok is akiket nem is igen ismerek, mert nem mostanában írogatnak ide
...bár nekem ez ma nagyon sírósra sikerült nap
Kpn!
én sem tudom mi az amit írtál... mi fog akkor most pontosan történni?
remélem minden rendben megy majd.
én kb fél 11kor jöttem el...
Avarka!
jajjj de szépek ezek a gyerkőcök!
és milyen kis picirik voltak ...és hárman
...hááát a mai napom korán kezdődött...
hajnalban a barátnőm írt egy sms-t, hogy velem van és szeret, és ne rettegjek, nyugi, minden rendben lesz...
a telefon csipogásra sikeresen felébredtem és utána nem bírtam aludni, mert folyton azon kattogtam, hogy mi van ha nem sikerült... egyszerűen nem tudtam nem rettegni...annyira féltem, hogy nem lesznek jó hírek és hogy mondják meg majd, és mennyire össze fogok törni...
aztán levették a vért - Lac még ott volt velem, aztán neki mennie kellett dolgozni - és akkor találkoztam anyuval.
Mártika nagyon kedves volt, mondta hogy tök jó hogy nem csináltam tesztet és jó ötlet hogy elmegyek sétálni... 10 re kellett visszamenni...
10 előtt 10 perccel visszaértünk, így is örökkévalóságnak tűnt minden másodperc..
nem sokkal később kb negyed 11kor hívott Kati, hogy menjek be a Tanár úrhoz...
megálltam, a szoba közepén, nem tudtam levenni rólam a szemem, és le akartam olvasni a választ az arcáról, de nem ment...
aztán rám nézett, és azt mondta: Esztikém,... terhes!!!
kérdeztem, hogy ééééénnnn???!?!?!? és elkezdtem sírni.
azt mondta hogy kiemelkedően magas a HCG-m, így biztos "TÖBBEN VANNAK MINT EGY"
két hét múlva az uh-n kiderül
azt mondta lehet hogy még valamelyik osztódott is
...ez azt jelenti, hogy 2 vagy 3 baci
én úgy örültem.....
olyan nagyon boldogok vagyunk
még kb 5 percig kérdezgettem Tanár úrtól, hogy biztos? tuti? én? terhes? komolyan?... Kati mondta hogy talán holnapra fel is fogom amit mondtak, és szívből gratulálnak. Utána még úgy 100szor elmondtam hogy KÖSZÖNÖM! tényleg köszönöm
(4 és fél évet vártunk erre a pillanatra)
aztán kimentem, és anyu nyakába ugrottam, és csak sírtam.
anyu is sírt és megkérdezte, hogy miért sírok jó hír miatt vagy rossz hír miatt?
odazokogtam neki, hogy jó hír miatt
aztán odajött Mártika, nagyon kedves volt, gratulált, aztán elmondta hogy a továbbiakban mire figyeljek, és hogyan tovább... Irénke is nagyon kedves volt... én egy pillanat alatt felforgattam a várót... de annyira magával ragadott az egész...
...én olyan de olyan boldog vagyok...
és olyan jó volt hallani Mártikától hogy 10 és 11 közt menjek majd, mert "akkor várják a KISMAMÁKAT"
lányok!
kívánom mindannyiotoknak, hogy mielőbb eljussatok idáig
remélhetőleg most megtört az "átok" és végre beindul a babaeső
még egyszer köszönök mindenkinek mindent!
puszi
bocs hogy hosszúra sikerültem...
Eszter