Tünci!
Sajnálom! És talán semmi sincs véletlenül.
Eszter!
Hát tényleg gáz amit írtál. Én Tatabányán szültem és voltak dogok, amik nem tetszettek, de rájöttem, hogy nem úgy kell lenni a dolgoknak, hogy én jól érezzem magam: nálunk is volt látogatás egész nap, de vizit idején (napi 3szor) a szobában kellett lenni, kivéve aki pont ment a pic-re szoptatni. viszont a látogatókhoz nekünk kellett kimenni és a babát csak úgy nézhették meg, hogy én feltartottam az ablakhoz. Majd gyorsan vissza is toltam a szobába és én visszamehettem a látogatókhoz, ha volt más anyuka a szobában, aki vigyázott rá.
a szopit nálunk is szigorúan vették és csak nagyon extrém esetekben kezdték meg a kiegészítést, a szabály az volt: haza mehetünk, ha szopott és ha elindult a súlya. ehhez minden nap órára pontos füzetet is kellett vezetni.
ilyen szempontból jobb is a rooming, mert így bármikor tudsz szopiztatni és a szopi idő nem azzal telik el, hogy még a látogatóknak is megmutasd.
persze aki napi 5000-ért magán szobát kér, ahhoz bemehett a látogató, de én örültem, hogy volt szobatársam, sokat segített.
viszont bele is őrültem volna ha egész nap jöttek volna a szobába és helytelennek is tartom ezt a megengedést és szülészeti osztályon, főleg rooming esetében.
azért nem hülyeségből van kitalálva a 6 hét gyerek ágy!
sajna Marcussal jöttek a látogatók itthonra non stop és ettől lettem depis. most tuti nem fogom hagyni. már tapasztalt vagyok. inkább rendelem a kaját és szaladjon a lakás pár hétig, de hagyjanak összeszokni a gyerekemmel/gyerekeimmel.
én 8 hónapig csak szoptattam, mert nem is volt hajlandó mást enni és most is rossz evő. ráadásul cumiból se volt hajlandó enni, így a húgom esküvőjén az éjjeli szopival megvárt, hiába volt neki ott a 2dl lefejt tej.
én azt vallom, hogy a szoptatás a következőkön múlik:
- genetika és adottság
- tájékozottság
- táplálkozás és folyadék
- + agyban is sok minden dől el (akarat)
és remélem, hogy ezzel senkit sem bántottam meg, (mert mint írtam más topicban vesztek össze ezen lányok), mert tudom, a fent írtak alapján is, hogy a genetikán és adottságon is múlik sok minden, de ha ez meg van, akkor a többi 3 nagyon fontos.
amit én még vallok, hogy ha lehet 6 hónapig csak szopi! tényleg nagy az esély rá, hogy így csuda stramm gyerek legyen. (persze erről is lehetne litániát írni) (és ilyen szempontból jó magyar ország a 2-3 év gyessel, mert ez nagy áldás és még a 2 évünkkel is kiváltságosak vagyunk)
egyébként mikor Marcu kibújt volt egy kis depresszióm, amit okoztak a rokonok, az érzéseim a fiam és a férjem iránt - nem éreztem szeretetet, illetve tudtam, hogy szeretem, de fizikálisan nem éreztem, és ez rettentően bántott (holott a hormonok tehetnek erről), a stressz a tudatlanság érzése miatt, a sok eltérő tanács, és úgy éreztem, hogy az igény szerinti szopival (nem 3 óránként hanem esetleg óránként ha a gyerek úgy kívánta) be leszek zárva, kész vége. majd rájöttem, hogy a világ legegyszerűbb dolga a szoptatás (mármint könnyű előkapni), nem kell mosogatni, melegíteni, nem vagyok bezárva és megkötve, hisz bárhová mehetek a gyerekkel, mert ha kell csak megszoptatom. (pedig nem volt bennem semmi eufória azzal kapcsolatban mint ahogy sokan írták a blogjukban, hogy "ez különleges kapocs, meg felemelő ahogy kortyol és belőlel és fú..." én csak csupa racionalitás vagyok.
Azért ez is egy fura és kicsit keserű érzés, de hát senki nem születik anyatudományokkal
, kesrű, hogy az első gyerekemmel milyen bizonytalan és kétségbeesett és tapasztalatlan voltam és a másodikkal sokkal lazább és könnyedebb és magától érthetődő lesz. bár mint kiderült, ösztönből mindent úgy csináltam ahogy most már tapasztaltabb fejjel is tenném - talán csak annyi hogy én is beszerzek egy mei-thai-t vagy hordozó kendőt. ja és veszek egy jobb babakocsit
fú jó hosszú lettem, bocs