Nekem is volt 22 évesen abortuszom. Akkor jó döntésnek tűnt, de most már nem vagyok benne 100% biztos. Tulajdonkép semmiben sem lehetünk biztosak sose.
Jaj lányok, olyan vacakul érzem magam, már mint kedv ügyileg. Lehet hogy az is közre játszik, hogy picit összekaptunk a férjemmel és én hajlamos vagyok ilyenkor végletekben gondolkodni... + furán érzem magam. nem érzem magam "terhesnek", nincs semmi tünetem - bár két terhesség után elmondhatom, hogy nem is volt sose. de mégis... holnap doki, de most mégsem érzem azt, hogy elmondanám már mindenkinek... sőt én még jó sokáig megtartanám magamnak a hírt. és most hogy összevesztünk a férjemmel, még azt is bánom, hogy ő tudja...
nagyon rossz kedvű lettem. azt hiszem, hogy most telebőgöm a fürdőkádat is (pedig mióta megvan Marcus alig tudok sírni)
Gemini: picit lestem, hogy hogyan dolgozol, de aztán rájöttem, hogy te már miért...
és nálatok hogy van a szülésé szabi dolog?
Rokonok vannak itt vagy ott? Vagy milyen kint egyáltalán? Mesélnél az életetekről?
Thuncike: Te is érdekelsz, mit tanulsz? Ha nem titok hol? Mit csinál a párod, ő hány éves? meg úgy mindenki érdekel már amennyire lehet! Én ilyen "érdeklős" típus vagyok.
S hogy esetleg könnyítsem a sort és ha érdekel valakit egyátalán akkor írok én is magamról:
Krisztina a keresztnevem, férjnél vagyok és van egy kisfiam, Marcell, de ezt már kitalálhattátok + ugye itt a blogom is. Bicskén élek. Gyed előtt a GDF tanulmányi osztályán dolgoztam 8 évig. Ez az első munkahelyem. A férjem immáron a 2. a sorban, ugyanis volt egy első férjem is- s hogy ezt miért mesélem el? Hát azért, mert az elsővel 2003. október 25-én házasodtunk össze, majd egy év múlva elhagyott. Aztán 2007. április 21-én megfogant Marcell és én 2007. augusztus 1-én váltam el az első férjemtől, majd november 10-én újra férjhez mentem
és 2008. január 11-én megszületett kis tücsök
két húgom van (a nagyobbik fél év házasság után szintén elvált
) ja és a szüleim is 30 évnyi házasság után
szép család vagyunk
Van egy házikónk, amit még a szüleim telkére ráépítéssel építettem, apu segítségével (kőműves), saját erővel, némi hitellel. Kisfiam egy heted hét ördög, és sajnos nem fogad szót - utána következő gyerek 17 éves a családban így úgy gondolom, hogy a férjem családja nagyon elkapatta - azért mondom, hogy anyósomék a nagy ludasak, mert apu pl. próbálja fegyelmezni és nem nevet vagy bíztatja, ha rosszat csinál. de a rosszaságért kárpótol, hogy nagyon okos kisfiú. 4 ig számol, több mondókát tud, szépen beszél, bemutatkozik, illedelmes, mondja hogy köszönöm, jó étvágyat, egészségedre, szívesen és sokat segít is mosni, mosogató gépből kipakolni, szőnyeget kihordani...
sőt volt rá példa, hogy felmosni is segített, a popsitörlővel törölgette a padlót
Hát most ennyi jutott eszembe... ha valakit érdekelt...
Remélem még jobban megismerjük egymást és sokáig fogunk itt írogatni...