Sziasztok,
Boni mami, VIki mami,
a fiúcskáknak jobbulást, nektek pedig nyugodt éjjeleket!
Vius,
de jó, hogy hazaengedtek egy kicsit.
Nagoyn sokat jelent az ember lelkének. Én sem bírom a kórházat egyáltalán, Dancival 5 és fél napot feküdtem bent és amikor utolsó nap kétes volt, hogy a sárgaság miatt hazamehetünk-e én egész nap csak sírtam
Pedig hozzám egész nap özönlöttek a ltogatók, nem éreztem egedül magam, de nagyon-nagyon szerettem volna már Dancival otthon lenni
Kitartást neked és nagyon sok erőt!
Nagyon csini a pocakod, te is nagyon vidám vagy, ha hazatérés öröme látszik rajtad
Zsuzska,
én egyedül vagyok Dancival egész éjjel mert a párom úton van, nemrég indult, szerintem reggel lesz mire hazaér.
Danci ma nagyon nyűgös volt egész nap (úgyhogy apa passzolta nekem egész napra mondván, hogy ő nem bír vele
), este hányt is, és a kezén csúnya kiütések vannak. Remélem nem lesz beteg.
A védőnő mondta, hogy mostmár ehet kukit (hosszúkás kukoricapehely szerű valami, gyerekkorunkban sokat ettünk olyat), mert el kell kezdenie egyedül a szájába tenni a kaját és rágni. Nagyon ügyesen eszegeti, de lehet, hogy ez okozta a kiütést. Néhány napig nem adok neki, aztán majd kiderül...
Elkezdtem neki a darabos 8 hós bébiételt adni mert a pempőt már nem eszi meg, rájött a lelkem, hogy ő mást kap mint mi.
Úgyhogy mivel ma vadas volt az ebédünk, neki is vettem marhahúsos vadas rizses bébiételt és azt kapta több-kevesebb siekrrel, mert a rágást bizony gyakorolnunk kell még.
Érdekes, hogy a darabos tésztás bébiételeket úgy tolja befelé, hogy öröm nézni, de a rizs ma kifogott rajta...